Esti ülés

A gyakorlásotokról szeretnélek kérdezni titeket. Ti mindannyian a meditációt gyakoroljátok itt, de biztosak vagytok-e a gyakorlásotokban? Kérdezd meg önmagadtól, magabiztos vagy-e a gyakorlásodat illetően. Manapság mindenféle meditációs tanárok vesznek körbe minket, szerzetesek és világi tanítók egyaránt. Attól tartok, hogy kétségetek van és bizonytalanok vagytok azzal kapcsolatban, amit éppen most csináltok. Ezért kérdezem. Amíg Buddhista gyakorlatokról van szó, semmi sem nagyobb, ill. magasabb szintű, mint Buddha ezen tanításai, amelyeket itt gyakorolhattok. Ha teljesen megérted ezeket a tanításokat, akkor egy abszolút szilárd és megingathatatlan béke jön létre a szívedben és az elmédben.

A tudat megnyugtatását úgy ismerjük, mint meditációs gyakorlat vagy samadhi gyakorlás. A tudat az rendkívül változékony és megbízhatatlan. A gyakorlásod során tapasztaltad már ezt? Van olyan nap, mikor az ülőmeditációt gyakorlod és egy pillanat alatt megnyugszik a tudatod. Más napon bármit csinálsz, a tudatod egyszerűen nyughatatlan. Igyekszel megragadni a tudatodat, de az állandóan kisiklik a kezeid közül. Néhány nap jól megy, néhány nap rosszul. Így tapasztalod meg a folyton változó tudatot. A Nemes Nyolcrétű Ösvény -t ösvényt alkotó elemei három csoportba sorolhatók, úgymint a sila, a samadhi és a panna. Bármelyik összetevő besorolható az egyik csoportba. Gyakorlás során mind a három csoportot egyszerre kell tudatosítanod. Ekkor az ösvényt megpillantod.

Az ülőmeditációban megtanítanak arra, hogy csukott szemmel meditálj, így nem azzal töltöd az idődet, hogy különböző dolgokat nézegetsz. A Buddha azt tanította, meg kell ismerned a saját tudatodat. Figyeld meg a tudatod. Ha becsukod a szemed, a figyelmed természetesen befelé, a tudat felé fordul,- sokszínű ismeretre tehetsz szert. Ez az a mód, ahogy fejlesztjük a tudatunkat, hogy létrehozzuk a samadhi-t.

Amikor becsukod a szemed, tudatosítod a lélegzeted – ez fontosabb minden másnál. Figyeled a légzést és ezáltal megismered a sati (éberség), a bölcsesség és az elmetudatosság fókuszpontját. Bármikor, amikor az ösvény tényezői együttműködnek, képes leszel arra, hogy megfigyeld és lásd a lélegzeted, az érzést és az arammana-t (tudattartalmak), ahogy azok a jelen pillanatban vannak. Végül megismered a helyet, amely egyaránt a fókuszpontja a samadhi-nak és az ösvénytényezők közös pontja. Amikor a samadhi-t gyakorolod, tartsd a figyelmedet a légzéseden, képzeld el, hogy teljesen egyedül ülsz, és nincs semmi, ami megzavarhat téged. Fejleszd ki ezt az észlelést, tartsd fenn, amíg az elme teljesen elengedi a külső világot és minden, ami marad, az csak a be- és a kiáramló lélegzeted tudása. A tudatnak félre kell tennie a külső világot. Ne engedd meg magadnak, hogy elkezdjél gondolkodni, ezen vagy azon a személyen, aki itt vagy ott ül. Ne adj teret semmifajta gondolatnak, amely zavarhoz vagy nyugtalansághoz vezet - jobb, ha kidobjuk őket és akkor kész vagyunk. Senki nincs, egyedül ülsz itt. Fejleszd ki ezt az észlelést, amíg minden más emlék, észlelés és gondolat más emberekről és dolgokról lecsökken, és már nem kételkedsz és kíváncsiskodsz a körülötted lévőkről. Azután a figyelmedet csupán a ki- és beáramló légzésre tudod összpontosítani. Engedd, hogy a ki- és belégzés természetesen folytatódjon, anélkül, hogy erőltetnéd, hosszabb vagy rövidebb, vagy gyengébb legyen, mint általában. Engedd meg a légzésednek, hogy folytatódjon normálisan és kiegyensúlyozottan, aztán csak ülj és figyeld meg, ahogy belép és kilép a testből.

Amint az elme elengedte az általa megragadott tárgyakat, azaz már nem zavarja a forgalom zaja vagy más egyéb hangok. Már nem fog zavarni semmilyen külső behatás, akár formák, hangok vagy bármi más, nem lesznek zavaró források, mert a tudat nem figyel majd rájuk- a légzés kerül a központba.

Ha az elméd valami megzavarja, és nem tud koncentrálni, akkor próbálj meg egy extra mély lélegzetet venni, amíg a tüdőd teljesen megtelik, aztán teljesen ürítsd ki, hogy nem maradjon semmi benne. Tedd meg ezt többször is és azután állítsd helyre a tudatosságot és folytasd tovább a koncentrációt. Miután helyreállítottad a jelenlétet, az teljesen normális, hogy a tudat egy ideig nyugodt, azután megváltozik és újra nyugtalan lesz. Amikor ez megtörténik, szilárdítsd meg a tudatod, vegyél egy mély lélegzetet és újra, és ezt követően fújd ki az összes levegőt a tüdődből. Egy pillanatra ismét töltsd tele a tüdőd, és azután állítsd helyre a tudatos légzést. Rögzítsd a sati-t a ki-és a belégzésen és ilyen módon tartsd fenn a tudatosságot.

Így zajlik a gyakorlás, sok ülőgyakorlást és sok erőfeszítést kell tenni ahhoz, hogy gyakorlottakká váljunk. Amint gyakorlott leszel, a tudat el fogja engedni a külső világot és zavartalan marad. Az elmét megzavaró külső tényezők már nem lesznek képesek behatolni az elmébe és nem tudják megzavarni az elmét. Amikor már nem tudnak behatolni, látni fogod az elmét. Úgy látod a tudatot, mint a tudatosság egy tárgyát, a légzést a tudatosság másik tárgyaként és a tudat által megragadott tárgyakat is a tudatosság tárgyaként látod majd. Mind jelen vannak a tudatosság helyén, az orrod hegyén. Amint a sati szilárdan jelen van, a be- és kilégzésnél, könnyen folytatni tudod majd a gyakorlást.

Amint a tudat megnyugszik, a légzés, ami eredetileg durva volt, ezzel összhangban, egyre könnyebbé és finomabbá válik. A tudatban felmerülő jelenségek is növekvő mértékben finomabbak és gyengébbek lesznek. A test is könnyebbnek érződik majd, az elme is egyre könnyebb és teher nélküli lesz. Az elme elengedi a külső tárgyakat és folytatja a belső szemlélődést.

Innentől kezdve a tudatosságod el fog fordulni a külső világtól és befelé, a tudatra fog irányulni. Amint a tudat összeszedetté és koncentrálttá vált, fenntartja az éberséget, addig, amíg az elme fókuszált lesz. Ahogy lélegzel, tisztán látni fogod a lélegzeted, ahogy belép és kilép. A tudatban felmerülő jelenségek tudatosítása és a tudat működése is tisztább lesz. Ezen a ponton meg fogod látni a sila, a samadhi és a panna jellegzetességeit, és azt a módot, ahogy egybeolvadnak. Erre mondjuk azt, hogy ez az ösvény elemeinek összeolvadása. Amint ez az egyesülés megtörténik, a tudatod szabad lesz a nyugtalanság és a zavarodottság minden formájától. Ez egypontú lesz és ez az, amit samadhi-nak hívunk.

Amikor a figyelmed egy pontra összpontosítod- ebben az esetben a lélegzetedre- tisztaságot és tudatosságot észlel, a sati zavartalan jelenléte miatt. Ahogy egyre tisztábban látod a lélegzeted, a sati erősebb és tudatérzékenyebb lesz. A tudatod a lélegzet középpontjában fogod látni, az egyhegyű tudatosság befelé figyel inkább, mint a külvilág felé. A külső világ fokozatosan eltűnik, és a tudat már nem foglalkozik a külvilággal. Olyan, mintha bejöttél volna a „házadba”, ahol az érzékszerveid találkoznak, hogy egy teljes egységet alkossanak. Könnyed leszel, és az elméd megszabadul minden külső tényezőtől. A tudatosság megmarad a légzésnél és idővel egyre mélyebbre és mélyebbre hatol, és egyre finomabbá válik.

Végül a légzés tudatossága olyan finommá válik, hogy a légzés érzékelése úgy látszik, hogy eltűnik. Azt is mondhatjuk, hogy vagy a légzés érzékelése tűnt el vagy a légzés maga tűnt el. Azután, egy újfajta tudatosság jelenik meg- a légzés tudatossága olyan finom lesz, hogy azt nehéz meghatározni.

Így az megtörténhet, hogy te csak ülsz ott és nincs lélegzet. Valójában a légzés még mindig ott van, de nagyon gyenge és úgy tűnik, mintha eltűnt volna. Miért? Mert az elme nagyon kifinomult egy különleges felismerés által. Minden, ami megmarad, ez a felismerés. Még akkor is, ha a lélegzet eltűnt, a tudat még mindig arra összpontosít, hogy nincs lélegzet. Ahogy folytatod, mit tegyél meg a meditáció tárgyává? Ez a felismerés legyen a meditáció tárgya- más szavakkal az a tudás, hogy nincs lélegzet- és tartsd fenn ezt. Azt is mondhatnánk, hogy egy bizonyos bölcsességet alapoztunk meg a tudatban.

Ezen a ponton néhány emberben kétség merülhet fel, mert itt a nimitta (képzet) megjelenhet. Sokfajta lehet, beleértve mind a formákat, mind a hangokat. Ilyenkor mindenféle váratlan dolog történhet az elmében. A nimitta megjelenhet bizonyos emberekben, másokban meg nem. Ne kételkedj, és ne ijedj meg ilyenkor.

Ekkor meg kell szilárdítanod a tudatod koncentrációját és nagyon jelen kell lenned. Néhányan megijednek, mikor észreveszik, hogy a légzés eltűnt, mert hozzá vannak ahhoz szokva. Amikor felmerül, hogy a légzés megszűnt, pánikba eshetsz, vagy attól tarthatsz, hogy meghalsz. Ilyenkor meg kell értened, a gyakorlás természetéhez tartozik, hogy így fejlődik. Mit fogsz megfigyelni a meditáció tárgyaként innentől kezdve? Figyeld meg ezt az érzést, hogy nincs lélegzet és tartsd fenn ezt a tudatosság tárgyaként, ahogy folytatod a meditációt. Buddha úgy írta ezt le, mit a legszilárdabb, legmegrendíthetetlenebb formája a samadhi-nak. A tudatnak csak egy szilárd és rendíthetetlen tárgya van. Amikor a samadhi-t gyakorlod és elérsz ehhez a ponthoz, sok szokatlan és finom változás és átalakulás történhet az elmében, amelynek tudatában lehetsz. A testérzet nagyon könnyű lesz vagy akár teljesen el is tűnhet. Talán azt érzed, hogy lebegsz a levegőben és úgy tűnhet, hogy teljesen súlytalan vagy, mintha az űr közepében lennél, és bárhova irányítod az érzékszerveidet, azok nem érzékelnek semmit. Annak ellenére, hogy tudod, a tested még mindig ott ül, teljes ürességet tapasztalsz meg. Ennek az érzése nagyon furcsa lehet.

Ahogy folytatod a gyakorlást, megérted, hogy nincs ok az aggodalomra. Teremtsd meg a tudat nyugodt, aggodalom nélküli és biztonság-érzetét. Ahogy a tudat egy pontra összpontosít, a gondolatok már nem lesznek képesek arra, hogy áthatoljanak és megzavarják a koncentrációt. Addig ülsz, ameddig akarsz. Fenntartod a koncentrációt, bármilyen fájdalom vagy kényelmetlenség nélkül.

A samadhi-nak ezen szintje képessé tesz arra, hogy bármikor belépj, vagy elhagyd a samadhi-t. Amikor elhagyod a samadhi-t, azt könnyen és kényelmesen teszed. Könnyedén visszavonulsz, de nem azért, mert lusta vagy, vagy fáradtnak érzed magad. Visszavonulsz a samadhi-ból, mert ez a megfelelő idő, hogy visszavonulj, és így akarod.

Ez a samadhi, ellazult vagy és könnyed. Probléma nélkül lépsz be a samadhi-ba és könnyedén tudod elhagyni. Az elme és a szív könnyed. Ha neked tényleg ilyen samadhi-d van, ez azt jelenti, hogy az ülőmeditációban ha 30 percre vagy 1 órára belépsz a samadhi-ba, az képessé tesz arra, hogy nyugodt vagy békés maradj még több nappal utána is. A samadhi hatása ilyen több napig való megtapasztalásának tisztító hatása van a tudatra- bármilyen tapasztalat az elmélkedésed tárgya. Ez az, ahol a gyakorlás igazából elkezdődik. Ez az a gyümölcs, amit a samadhi érlel meg.

A samadhi megnyugtatja az elmét. A samadhi egy fajta tevékenységet végez, a sila egy másikat és a panna is egy másikat. Ezek a jellemzők, melyekre a figyelmed összpontosítod, és a gyakorlásod által továbbfejleszted, összekapcsolódva egy kört alkotnak. Így nyilvánulnak meg a tudatban. A sila, a samadhi és a panna egy helyről keletkezik és ugyanazon a helyen érik be. Miután a tudat megnyugszik, fokozatosan egyre visszafogottabbá és higgadtabbá válik, panna jelentkezik a samadhi erejének köszönhetően.

Ahogy a tudat egyre higgadtabb és finomabb lesz, ennek hatására megjelenik egy energia, amely tisztítja a sila-t. A sila nagyobb tisztasága lehetőséget ad az erősebb és kifinomultabb samadhi kifejlődésére és ez viszonzásul támogatja a panna fejlődését. Így támogatják egymást. A gyakorlás minden aspektusa támogatja a másikat – végül ezek a kifejezések szinonimákká válnak. Mivel ez a három tényező együtt érik tovább, egy teljes kört alkotnak, amely végül a magga (az ösvény) megjelenéséhez vezet. A magga a gyakorlás eme három funkciójának az egyesítése, amelyek egyenletesen és zökkenőmentesen működnek együtt. Ahogy gyakorolsz, meg kell őrizned ezt az energiát. Ez az energia, amely elősegíti a vipassana azaz a panna megjelenését. Elérve ezt az állapotot (ahol a panna már működik a tudatban, függetlenül attól, hogy békés vagy sem), a panna egyenletes és független energiát biztosít a gyakorláshoz. Látni fogod, hogy bármikor, amikor a tudat nem békés, nem kell kötődni hozzá, és akkor sem kell ragaszkodnod hozzá, ha a tudat teljesen békés. Miután elengedted az ilyen aggodalmak terheit, a szív sokkal könnyebb lesz. Akár kellemes tárgyak jelennek meg a tudatban, akár kellemetlenek, nyugodt maradsz. Az elme békés marad.

Egy másik dolog, amit fontos tisztázni, hogy mi van a formális meditáció után. Ha nem működik a bölcsesség a tudatban, akkor teljesen abbahagyod a gyakorlást, mindenféle további elmélkedés vagy a tudatosság fejlesztése nélkül, vagy anélkül, hogy azon gondolkodnál, hogy még milyen teendőid vannak. Valójában, amikor visszavonulsz a samadhi-ból, pontosan tudod, hogy visszavonultál. Miután visszavonultál, továbbra is normálisan, a megszokott módon kell viselkedned. Mindig fenn kell tartani az éberséget és a tudatosságot. Ez azt jelenti, hogy a meditációt nem csak ülő helyzetben gyakorlod -a samadhi azt jelenti, hogy a tudat szilárd és megingathatatlan. A mindennapi életed során tartsd meg a tudatod szilárdan és stabilan, és mindig tartsd fenn a stabilitásnak ezt az érzetét, mint a tudat tárgyát. A sati-t és a sampajanna-t (átlátás) folyamatosan gyakorolnod kell.

Miután felkeltél a formális ülő gyakorlatod után és teszed a dolgod – sétálsz, autót vezetsz és így tovább – bármikor, amikor a szemed észrevesz egy formát, vagy a füled meghall egy hangot, tartsd fenn ezt a tudatosságot. Ahogy tapasztalod, hogy a tudatban felmerülő jelenségek hogyan okoznak jó érzést vagy ellenszenvet, próbáld meg egyenletesen fenntartani annak a tudatát, hogy ezek a mentális állapotok mulandóak és bizonytalanok. Így az elme nyugodt marad, ami a természete.

Amíg a tudat nyugodt, használd arra, hogy elmélkedsz a jelenségeken, teljes egészében szemléld a fizikai testet. Ezt bármikor megteheted, bármilyen testhelyzetben, akár formális meditációt végzel, pihensz otthon, dolgozol, vagy bármilyen helyzetben, amiben találod magad. Folytasd a meditációt és elmélkedj! Amikor elmész sétálni és látod a lehullott leveleket a földön a fa alatt, ez lehetőséget ad, hogy elmélkedj a mulandóságon. Mi és a falevelek is ugyanolyanok vagyunk, idővel megöregszünk, összeaszalódunk, majd idővel meghalunk. Másokkal is ugyanaz történik. Ez a vipassana elérése, szemlélve az igazságot, ahogy a dolgok vannak. Akár sétálsz, állsz, ülsz vagy fekszel, a sati-t egyenletesen és következetesen fenntartod. Ez a helyes meditációs gyakorlat, szorosan követned kell az elmét, szorosan ellenőrizve.

Itt és most gyakoroltunk, este 7 órakor leültünk és 1 órát meditáltunk, most abbahagytuk. Lehet, hogy az elméd teljesen abbahagyta a gyakorlást és nem folytatta az elmélkedést. Ez nem a helyes út. Amikor megállunk, csupán az összejövetelnek és az ülő meditációnak van vége, folytatnod kell a gyakorlást, következetesen fejlesztened kell a tudatosságot gyengülés nélkül.

Gyakran tanítottam azt, hogy ha nem gyakorolsz következetesen, az olyan, mint a vízcseppek, mert még a gyakorlásod nem szakadatlan, folytonos áramlás. A sati-t nem tartjuk fenn egyenletesen. A lényeg az, hogy az elme gyakoroljon, és nem más. A test nem tudja ezt megtenni. A tudat dolgozik, a tudat gyakorol. Ha ezt világosan megérted, látni fogod, hogy nem kell ülő meditációt végezned ahhoz, hogy az elméd megismerje a samadhi-t. A tudat végzi a gyakorlást, ezt neked kell megtapasztalnod és megértened.

Ha ezt meglátod, akkor kifejleszted a tudatosságod, minden időben és minden helyzetben. Ha fenntartod a sati-t, mint egy folyamatos és szakadatlan áramlás, az olyan, mint amikor a vízcseppek összekapcsolódnak és egyenletes, folyamatos vízfolyást hoznak létre. A sati jelen van a tudatban minden pillanatban és ezzel összhangban, mindig tudatában leszel a felmerülő jelenségeknek. Ha a tudat visszafogott és nyugodt a folyamatos sati által, mindig felismered a tudatban felmerülő jelenségeket, ahogy egészséges és ártalmas mentális állapotokat idéznek elő. Ismered az elmét mikor nyugodt, és ismered, amikor zavarodott és izgatott. Bárhová mész, így fogsz gyakorolni. Ha így edzed az elméd, a meditációd gyorsan és sikeresen fog fejlődni.

Kérlek, ne érts félre! Manapság elterjedt, hogy az emberek 3-7 napos vipassana tanfolyamokra járnak, ahol nem kell beszélniük és semmit nem kell csinálniuk, csak meditálnak. Talán már te is voltál, egy vagy két csendes meditációs elvonuláson, azután visszatértél a normál, megszokott életedhez. Azután megfeledkeztél róla, hogy vipassana tanfolyamot végeztél, és mert úgy érzed, hogy tudod, ez miről szól, továbbra is partikra, diszkóba jársz és elmerülsz az érzéki örömökben. Mi történik, mikor így teszel? A vipasanna gyümölcsei nem érnek be. Ha sokfajta káros dolgot teszel, amivel megzavarod és felkavarod az elméd, akkor elpazarolod az eddigi erőfeszítéseidet. Azután a következő évben visszamész és részt veszel egy másik 7 napos vagy több hetes tanfolyamon, és miután végeztél, folytatod a partizást, a diszkózást és az ivást. Ez nem gyakorlás. Ez nem a patipada (az ösvényen való haladás), vagyis a fejlődéshez vezető ösvény.

Erőfeszítéseket kell tenned a lemondáshoz. Szemlélődnöd kell, amíg meglátod a káros hatásokat, amelyek ebből a viselkedésből származnak. Lássuk meg az ivás és a városban történő szórakozás ártalmait. Elmélkedj és lásd meg a károsságát mindenfajta ártalmas viselkedésnek, amelyekben elmerülsz. Addig elmélkedj ezen, amíg ez teljesen nyilvánvaló nem lesz. Ez arra ösztönöz majd, hogy egy lépést visszalépj és változz, akkor megtalálod az igazi békét. Ahhoz, hogy megtapasztald a tudat békéjét, tisztán kell látnod ennek a fajta viselkedésnek a hátrányait és veszélyeit. Ez a helyes úton való gyakorlás. Ha elmész egy 7 napos, vagy pár hetes csendes elvonulásra, ahol nem kell beszélned és senkivel nem kell foglalkoznod, és mikor az elvonulásnak vége, üres csevegésbe kezdesz vagy pletykálkodsz, és 7 hónapig elmerülsz az élvezetekben, hogyan nyersz bármilyen valódi vagy tartós hasznot abból a 7 napos meditációs gyakorlatból?

Arra bátorítom az összes világi embert, aki gyakorol, hogy a tudatosságot és a bölcsességet fejlessze ki és értse meg ennek a lényegét. Próbálj meg következetesen gyakorolni. Lásd a komolytalan és következetlen gyakorlás hátrányát és próbálj meg fenntartani egy elszántabb, folyamatosabb erőfeszítést. Csak ennyi! Ezáltal lehetőség nyílik rá, hogy véget vess a kilesa- nak (szennyeződéseknek). De, ha ezt a 7 napos néma, tétlen életmódot követi egy féktelen 6 hónapos élvezetekben való elmerülés, jelenlét és visszafogottság nélkül, az a meditációból származó tapasztalatok elpazarolásához fog vezetni, és nem marad belőle semmi. Ez olyan, mint mikor elmész dolgozni egy napra, keresel 20 fontot és aznap elköltesz 30 fontot ételre és egyéb dolgokra. Lesz megtakarításod? Minden pénzed eltűnik. Ugyanez a helyzet a meditációval.

Ez egy figyelmeztetés mindenkinek és ezért bocsánatot kérek. Szükséges így beszélni, hogy a gyakorlás hibás aspektusai világossá váljanak előtted és akkor képes leszel feladni őket. Azt mondhatnánk, hogy azért jöttél, hogy megtanuljad, hogy hogyan kerüld el a rossz dolgokat a jövőben. Mi történik, ha rossz dolgokat csinálsz? A rossz dolgok megtétele aggodalomhoz és szenvedéshez vezet, ekkor nincs jóság az tudatban. Ez így van. Ha egy elvonuláson gyakorolsz, nem beszélsz 7 napig, azután egy pár hónapig az élvezeteknek szenteled magad, akkor a 7 nap gyakorlásból nem jutsz semmi valódi értékhez. Ilyen gyakorlással nem jutsz el sehová. Sok helyen, ahol meditációt tanítanak, ezzel a problémával nem foglalkoznak és így nem is jutnak túl ezen a gondon. Mindennap következetes nyugalommal és visszafogottsággal élj.

Meditációban a figyelmedet folyamatosan a gyakorláson kell tartanod. Ez olyan, mint a faültetés, ha elültetsz egy fát, majd 3 nap múlva kihúzod és egy másik helyre ülteted el, majd 3nap múlva egy harmadik helyre, a növény el fog pusztulni, úgy, hogy nem termett semmit. A meditáció gyakorlásának ez a formája nem lesz eredményes. Ezt meg kell értened, elmélkedj ezen. Próbáld ki te is, mikor hazamész. Vegyél egy facsemetét és ültesd el egy helyre. Néhány naponta húzd ki és ültesd át egy másik helyre. Egyszerűen termés nélkül fog elpusztulni. Hasonlóképpen csinálsz egy 7 napos elvonulást, amelyet 7 hónapos féktelen viselkedés követ, amely által a tudat beszennyeződik, azután visszamész egy elvonulásra egy rövid időre, ahol beszéd nélkül, szigorúan gyakorolsz, majd ezt követően kijössz, és újra féktelenül viselkedsz. Ugyanez a helyzet, mint a fa esetében, a meditáció meghal-, egyetlen egészséges gyümölcs sem marad meg. A fa nem hoz termést, a meditáció nem hoz termést. Azt mondom, hogy az ilyen módon való gyakorlás eredménytelen.

Valójában nem szeretek ilyen beszédeket tartani. Azért, mert sajnálom, hogy kritikusan kell beszélnem. Amikor rossz dolgokat tesztek, kötelességem, hogy ezt megmondjam nektek, de együttérzésből teszem. Néhány ember lehet, hogy nyugtalan lesz, és azt gondolja, hogy leszidom. Valójában én nem csak úgy leszidlak titeket, hanem segítek rámutatni, hogy hol mentek rossz irányba, azért, hogy tudjátok. Néhány ember csak azt gondolja, hogy Luang Por csak leszid minket, de valójában ez nem így van. Hosszú idő telik el úgy, hogy nem jövök ide és nem tartok beszédet – ha így tennék mindennap, akkor tényleg mérgesek lehetnétek. De az igazság az, hogy valójában nem te leszel mérges, csak a kilesa lesz mérges. Csak ennyit mondok most.