Akár egy szó is elég

Bármit is tanítasz, az nem más, mint a sila, a samadhi és a panna, azaz az erkölcs, a meditáció és a nagylelkűség.

Az emberek itt már eléggé képzettek. Figyelned kell rájuk és meg kell értened őket. Valami olyasmit kell adnod nekik, amihez kapcsolódni tudnak. Ha csak azt mondod nekik: „Engedd el, engedd el!”, az nem lesz helyes. Ezt egyelőre tedd félre! Olyan ez, mint az idősebb emberekkel beszélgetni Thaiföldön. Ha nyersen beszélsz velük, akkor neheztelni fognak rád. Ha én beszélek őszintén velük, az rendben van. Ha tőlem hallják, annak örülnek, de más esetben megharagudnának.

Lehet, hogy jól tudsz beszélni, de nem vagy elég ügyes. Igaz Sumedho? Így van, nem? Ajahn Sumedho: De igen. Néhány szerzetes az igazat mondja, de nem ügyesen, és a világi emberek nem akarják meghallgatni őket. Nincsenek ügyes eszközeik.

Ajahn Chah: Ez így van. Nincs meg a „technikájuk.” Nem jártasak a beszédben. Ez olyan, mint az építkezés. Építhetek dolgokat, de ha nem ismerem a technikáját, hogyan tegyem a dolgokat széppé és tartóssá? Tudok beszélni, bárki tud beszélni, de kell egy ügyes módszer ahhoz, hogy ezt helyesen tegyed. Így akár egy szó is hasznos lehet. Ellenkező esetben bajt okozhatsz a szavaiddal.

Az emberek itt sok mindent megtanultak. Ne magasztald a saját utad: „Az én utam helyes, a te utad rossz!” Ne beszélj bonyolult dolgokról. Ezzel az őrületbe kergetheted az embereket. Mondd azt: „Ne dobd el a többi módszert, amelyet már megtanultál, de egyelőre tedd félre, és összpontosíts arra, amit most éppen gyakorolunk.” Például a légzés figyelését. Ez minden, amit taníthatsz. Tanítsd a légzés be- és kiáramlására való összpontosítást. Így folytasd a tanítást, és hagyd, hogy az emberek megértsék. Amikor gyakorlott leszel egy dolog megtanításában, a tanítási képességeid fejlődnek és más dolgokat is meg tudsz majd tanítani. Egy dolog elsajátítása után az emberek sok dolgot megismerhetnek. Ez magától történik meg. De ha megpróbálsz egyszerre több dolgot megtanítani nekik, akkor egyiket sem értik meg igazán. Ha világosan rámutatsz egy dologra, akkor utána sok dolgot világosan megismerhetnek.

Mint azok a keresztények, akik ma jöttek. Csak egy dolgot mondtak, de az fontos volt.” Egy nap újra találkozunk majd a végső igazságban.” Ez az egy kijelentés éppen elég volt. Ezek egy bölcs ember szavai voltak. Nem számít, milyen Dhamma-t tanulunk, ha nem ismerjük meg a végső igazságot, a paramatthadhamm-t a szívünkben, nem fogjuk elérni az elégedettséget.

Sumedho taníthat, de nekem be kell fogadnom a tudást, és át kell ültetnem a gyakorlásba. Amikor Sumedho tanít engem, megértem, de ez nem egy valódi vagy alapos megértés, mert még nem gyakoroltam. Amikor tényleg gyakorlok, és megszerzem a gyakorlás gyümölcsét, akkor jutok el a lényeghez, és ismerem meg annak valódi jelentését. Akkor azt mondhatom, hogy értem Sumedho-t. Megértem Sumedho-t abban a pontban. Az a pont Sumedho. Mert ő azt tanítja, az Sumedho.

Amikor a Buddha-ról tanítok, az is ilyen. Azt mondom, hogy a Buddha az a pont. A Buddha nem azonos a tanításokkal. Amikor az emberek ezt hallják, megijednek. „ Nem a Buddha tanította ezeket a dolgokat?” De igen, ő tanította, de a Buddha a végső igazság. Az emberek még nem értik meg ezt.

Azt mondtam az embereknek, hogy gondoljanak az almára, amit a saját szemükkel látnak. Az alma ízét nem ismerheted meg azáltal, hogy nézed. De látod az almát. Úgy éreztem, hogy ez volt minden, amit képesek voltak meghallgatni. Nem látod az ízét, de ott van. Mikor fogod ezt megismerni? Amikor fogod az almát és megeszed.

A Dhamma, amit tanítunk, olyan, mint az alma. Az emberek látják az almát, de nem ismerik az ízét. Amikor gyakorolnak, megismerhetik azt. Az alma ízét nem lehet megismerni a látás által, a Dhamma igazságát nem lehet megismerni a hallgatása által. Van tudás, igaz, de ez nem a végső igazság. Ezt be kell építeni a gyakorlásba. Azután a bölcsesség megjelenik, és az ember azonnal felismeri a végső igazságot. A Buddha-t látja benne. Ez a Dhamma mélysége. Tehát a Dhamma-t az almához hasonlítva felajánlottam a keresztényeknek, hogy meghallgassák és elmélkedjenek rajta.

Ez a fajta beszéd egy kissé sós volt. A sós jó. Az édes jó, a savanyú jó. A tanítás minden formája jó. Nos, ha van bárkinek valami mondanivalója, kérlek, nyugodtan mondjátok el. Hamarosan már nem lesz lehetőségünk megbeszélni dolgokat. Sumedho már valószínűleg kifogyott a mondanivalóból.

Ajahn Sumedho: Elegem van abból, hogy az embereknek magyarázzak.

Ajahn Chah: Ne tedd ezt, nem lehet eleged!

Ajahn Sumedho: De igen, nem magyarázok többé.

Ajahn Chah: A vezető tanító nem teheti ezt meg. Van sok ember, aki megpróbálja elérni a Nibbana-t, így tőled függenek.

Néha a tanítás könnyen jön. Néha nem tudod, hogy mit mondj. Kifogysz a szavakból, és nem tudsz semmit se mondani. Vagy csak nem akarsz beszélni? Ez egy jó tanítás számodra.

Ajahn Sumedho: Az emberek itt elég jók. Nem erőszakosak, nem galádak és nem problémásak. A keresztény papok nem ellenségesek. Az emberek Istennel kapcsolatos kérdéseket tesznek fel. Azt akarják tudni, hogy mi az Isten és mi a Nibbana. Néhány ember azt hiszi, hogy a Buddhizmus nihilizmust tanít, és le akarja rombolni a világot.

Ajahn Chah: Ezt azt jelenti, hogy a megértésük nem érett és nem teljes. Attól félnek, hogy mindennek vége lesz és eljön a világvége. Úgy képzelik, hogy a Dhamma üres és nihilista. Ezért csüggednek. Az útjuk könnyekhez vezet. Láttad már, milyen az, amikor az emberek megrettennek az ürességtől? A háztulajdonosok megpróbálnak vagyont felhalmozni, és úgy vigyáznak rá, mint a patkányok. Ez megvédi őket a létezés ürességétől? Végül ők is halottak lesznek, és mindent elveszítenek. De amíg élnek, megpróbálnak ragaszkodni a dolgokhoz minden nap attól félve, hogy elveszítik azokat, és igyekeznek elkerülni az ürességet. Szenvednek? Természetesen szenvednek. Nem értik az én-nélküliséget és a dolgok ürességét. Az emberek ezt nem értik, nem boldogok.

Mivel az emberek nem néznek magukba, nem tudják, mi folyik az életben. Hogyan tudod lerombolni ezt az illúziót? Az emberek azt hiszik, „Ez én vagyok, ez az enyém.” Ha az én-nélküliségről beszélsz nekik, arról, hogy nincs olyan, hogy én vagy enyém, képesek a haláluk napjáig vitatkozni ezen.

Még a Buddha is, amikor elérte a tudást, fáradtnak érezte magát, amikor efölött szemlélődött. Amikor megvilágosodott, úgy vélte, hogy nagyon nehéz lesz másoknak elmagyarázni az utat. De rájött, hogy ez nem helyes hozzáállás.

Ha nem tanítjuk ezeket az embereket, akkor kit fogunk tanítani? Ezt a kérdést gyakran feltettem magamnak azokon a napokon, amikor elegem volt, és nem akartam többé tanítani. Kit kellene tanítanunk, ha nem azokat, akiket az illúzió megtéveszt? Valójában sehová máshová nem mehetünk. Amikor elegünk van, és el akarunk futni a tanítványok elől, hogy egyedül éljünk, akkor tévedünk.

Egy bhikkhu: Lehetünk Pacceka Buddhák?

Ajahn Chah: Az jó. De nem helyes, ha egyszerűen Pacceka Buddha akarsz lenni, mert csak a dolgok elől akarsz elmenekülni.

Ajahn Sumedho: Ha természetesen élünk, egyszerű környezetben, akkor természetesen Pacceka Buddha-vá válhatunk. De manapság ez nem lehetséges. A környezet, amelyben élünk, nem teszi lehetővé, hogy ez megtörténjen. Szerzetesként kell élnünk!

Ajahn Chah: Éld át azt a helyzetet, mintha először lennél itt, némi bizonytalansággal. Egyszerűen elmagyarázom ezt: néha mindent tudó (sabbannu) buddha vagy, néha Pacceka. Ez a körülményektől függ. Amikor ilyen lényekről beszélünk, akkor a tudatról beszélünk. Nem arról van szó, hogy valaki pacekka-nak születik. Ez az, amit úgy nevezünk, hogy a „tudatállapotok megszemélyesítése” (puggalodhitthana). Ez a Pacceka közömbös és nem tanít. Ebből sok üdv nem származik. De amikor valaki képes másokat tanítani, akkor egy mindent tudó Buddha-ként nyilvánul meg.

Ezek csak metaforák.

Ne legyél semmi! Egyáltalán ne legyél semmi! Buddhának lenni teher! Pacekka- nak lenni teher! Ne akarj lenni semmi! „Sumedho szerzetes vagyok, Anando szerzetes vagyok.” Az a szenvedés útja, mikor azt hiszed, hogy tényleg létezel. „Sumedho” csupán csak egy konvenció. Érted?

Ha azt érzed, hogy tényleg létezel, az szenvedést eredményez. Ha van Sumedho, és ha valaki kritizál téged, Sumedho mérges lesz, Anando mérges lesz. Ez történik, ha ezeket a dolgokat valóban létezőnek tartod. Anando és Sumedho belebonyolódnak, és készek a küzdelemre. Ha nincs Anando és nincs Sumedho, akkor nincs senki, aki felvegye a telefont. Csörög, csörög, de senki sem veszi fel. Nem válsz valamivé. Senki nem válik valamivé és akkor nincs szenvedés.

Ha azt hisszük magunkról, hogy valakik vagy valamik vagyunk, akkor minden alkalommal, mikor csörög a telefon, felvesszük és belebonyolódunk. Hogyan tudjuk megszabadítani magunkat ettől? Alaposan meg kell vizsgálnunk ezt, ki kell fejlesztenünk a bölcsességet, és ekkor meglátjuk, hogy nincs se Anando se Sumedho, aki felvenné a telefont. Ha Anando vagy, ha Sumedho vagy és felveszed a telefont, akkor szenvedni fogsz. Tehát ne legyél Sumedho, ne legyél Anando. Csak ismerd fel, hogy ezek a nevek a konvenciók.

Ha valaki jónak nevez téged, ne legyél az, ne gondold azt: „Én jó vagyok.” Ha valaki azt mondja, hogy te rossz vagy, ne gondold azt: „Én rossz vagyok”. Ne próbálj meg valami lenni. Ismerd fel, hogy mi történik. Azután a tudáshoz se ragaszkodj.

Az emberek ezt nem tudják megtenni. Nem értik, miről szól ez az egész. Amikor erről hallanak, összezavarodnak, és nem tudják, hogy mit kell tenni. Már korábban megmutattam ezt nektek egy analógián keresztül, amikor az emeletről és a földszintről beszéltem. Amikor az emeletről lemész a földszintre, akkor a földszinten vagy és a földszintet látod. Amikor felmész az emeletre, az emeletet látod. A közöttük lévő űrt nem veszed észre. Ez azt jelenti, hogy a Nibbana nem látható. Látjuk a fizikai tárgyak formáját, de nem látjuk azt, ahogy az emeletet és a földszintet megragadjuk. Létesülés és születés, létesülés és születés, folyamatos létesülés. A létesülés nélküli hely üres. Amikor megpróbáljuk az embereket az ürességről tanítani, azt mondják: „Nincs ott semmi”. Nem értik. Ez nehéz, gyakorlás szükséges a megértéséhez.

A születésünk napjától kezdve a keletkezésre, és az én-hez való ragaszkodásra támaszkodunk. Ha valaki az én-nélküliségről beszél, nem tudjuk csak úgy egyszerűen megváltoztatni a felfogásunkat. Arra van szükség, hogy a gyakorlással tegyük képessé a tudatot ennek megértésére, azután már hinni tudunk benne. „Oh, ez igaz!” Amikor az emberek azt gondolják: „Ez az enyém! Ez az enyém!” –akkor boldogok. Mikor azt gondolják, „az enyém” elveszett, akkor sírnak miatta. Ezen az ösvényen jön létre a szenvedés. Ha nincs az enyém, vagy én, akkor használhatjuk úgy a dolgokat, hogy nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a miénk. Ha elvesznek vagy eltörnek, az teljesen természetes. Ha nem úgy tekintünk rájuk, hogy ez a miénk, vagy valaki másé, akkor nem képzeljük, hogy ez a miénk vagy valaki másé.

Így cselekszik egy igyekvő ember. Ő tényleg tudja, hogy mi a célravezető. De amikor mások látják őt és megpróbálják kiismerni, azt mondják róla, hogy bolond.

Amikor Sumedho világi emberekkel találkozik, tudatlan kisgyerekeknek látja őket. Amikor a világiak Sumedho-t látják, azt gondolják, hogy teljesen el van veszve ebben a világban. Sumedho-t nem érdeklik azok a dolgok, amiért ők élnek. Egy arahant és egy bolond nagyon hasonló. Gondolkodj el ezen! Amikor az emberek egy arahant-ra néznek, azt gondolják, hogy bolond. Ha szidod, nem érdekli. Bármit is mondasz, nem reagál, mint egy őrült. Őrült, de tudatos. Egy valóban őrült ember lehet, hogy azért nem lesz mérges, amikor szidják, mert nem tudja, hogy mi történik. Ha valaki megfigyeli az arahant-ot és egy őrültet, lehet, hogy ugyanolyannak látja őket. De a legkisebb az őrült és a legnagyobb az arahant. A legkisebb és a legnagyobb hasonlít egymáshoz a külső megnyilvánulásaik alapján. De a tudatosságuk, és ahogy a dolgokat érzékelik, nagyon különböző.

Gondolkodj el ezen! Amikor valaki olyasmit mond, ami miatt dühös lehetnél, és ezt csak elengeded, az emberek lehet, hogy azt gondolják, hogy bolond vagy. Így amikor ezekről a dolgokról tanítasz, nem értik. Ezt befogadhatóvá kell tenned számukra!

Ebben az országban az emberek szeretik a szépet. Ha azt mondod: „Nem, ezek a dolgok valójában nem szépek”, akkor nem akarnak meghallgatni. Ha az öregedésről beszélsz, nem örülnek neki. Ha a halálról beszélsz, nem akarnak meghallgatni. Ez azt jelenti, hogy nem állnak készen ezek megértésére. Ha nem hisznek neked, ne hibáztasd őket. Ez olyan, mintha cserét ajánlanál nekik, megpróbálsz adni valami újat, hogy cseréljék le azt, ami van, de ők nem látnak semmi értéket abban, amit te kínálsz. Nyilvánvaló, ha belátják, hogy a legnagyobb értéket ajánlod fel, akkor azt természetesen elfogadják. De most miért nem hisznek neked? A bölcsességed nem elegendő. Ne legyél mérges rájuk: „Mi a baj veled? Megőrültél!” Ne tedd ezt! Először magadat kell tanítanod! Alapozd meg magadban a Dhamma igazságát, és fejleszd úgy, hogy ezt másoknak is meg tudd mutatni, és akkor elfogadják majd.

Néha az Ajahn tanítja a tanítványokat, de nem hiszik el azt, amit mond. Ez feldúlhat, de ahelyett, hogy feldühödnél, jobb ha megvizsgálod, hogy miért gondolják azt, hogy az általad felajánlott dolgok értéktelenek. Ha a legnagyobb értékű dolgot ajánlod fel nekik, azt akarják majd.

Mikor feldühödtél a tanítványaidra, így kellene gondolkodnod, és elszáll majd a haragod.

Azért, hogy a tanítványok ismerjék a Dhamma-t, a Buddha egyetlen utat tanított, de különböző formában. Nem csak egy tanítási formát alkalmazott és nem ugyanazon a módon mutatta be a Dhamma-t mindenkinek. A célja a szenvedés megszüntetésének a tanítása volt. Minden meditációnak, amit tanított, ez volt a célja.

Az európaiaknak sok mindenük van. Ha valami bonyolult és nagy terhet próbálsz rájuk rakni, az lehet, hogy túl sok lesz nekik. Szóval mit kell tenned? Van javaslat? Ha valakinek mondanivalója van, akkor itt az ideje. Nem lesz több esélyünk rá. De ha nincs megbeszélnivalótok, ha eloszlottak a kétségeitek, úgy vélem, ti Pacceka Buddha-k vagytok.

A jövőben néhányan közületek Dhamma tanítók lesztek, másokat tanítotok majd. Amikor másokat tanítotok, önmagatokat is tanítjátok. Egyetértetek ezzel? Az ügyességetek és a bölcsességetek növekszik. A megértésed növekszik. Például, amikor először tanítasz, elkezdesz azon gondolkodni, hogy miért van így, és mi a jelentése. Ezen gondolkodsz, és meg akarod érteni, hogy mit is jelent ez valójában. Mások tanításával önmagad is tanítod. Ha éber vagy, ha meditálsz, ez így lesz. Ne gondold azt, hogy csak másokat tanítasz. Tudd, hogy önmagad is tanítod, ami számodra is hasznos.

Ajahn Sumedho: Úgy tűnik, hogy a világon az emberek egyre egyenlőbbek. Az osztály és a kaszt eszméi eltűnnek vagy megváltoznak. Néhány ember, aki hisz az asztrológiában, azt mondja, hogy néhány év múlva nagy természeti katasztrófák lesznek, amelyek sok szenvedést okoznak majd a világnak. Nem tudom, hogy ez vajon igaz-e, de azt gondolják, hogy ez valami olyasmi, ami túlmutat a képességeiken, mert az életünk eltávolodott a természettől és a mindennapi életünk a gépektől függ. Azt mondják, hogy sok változás lesz a természetben, például földrengések, amit senki nem lát előre. Ajahn Chah: Azért beszélnek, hogy az embereknek szenvedést okozzanak.

Ajahn Sumedho: Ha nem vagyunk éberek, ettől tényleg szenvedhetünk.

Ajahn Chah: A Buddha a jelenről tanított. Nem azt tanácsolta nekünk, hogy aggódjunk valami olyasmi miatt, ami 2-3 év múlva megtörténhet. Thaiföldön emberek jönnek hozzám és azt mondják: „Jaj, Luang Por, jönnek a kommunisták! Mit fogunk tenni?” Azt kérdezem tőlük: „Hol vannak azok a kommunisták?” Erre azt felelik: „Bármelyik nap jöhetnek!”

Voltak kommunisták ebben az országban már akkor is, mikor megszülettünk. Próbálok ezen nem gondolkodni. Az az álláspont, hogy mindig is vannak akadályok és nehézségek az életben, megszünteti a „kommunistákat”. Nem vagyunk meggondolatlanok. Túl messzi távlatokba nézünk, ha arról beszélünk, hogy mi történhet 4 vagy 5 év múlva. Azt mondják: „Thaiföld 2-3 év múlva kommunista lesz.” Mindig is úgy éreztem, hogy kommunisták vesznek körbe a születésem óta, így mindig is küzdöttem ellenük egészen a jelen pillanatig. De az emberek nem értik meg, hogy miről beszélek.

Ez az igazság. Az asztrológia meg tudja mondani, hogy mi történik 2 év múlva, de amikor a jelenről beszélünk, nem tudják, hogy mitévők legyenek. A Buddhizmus arra tanít, hogy az itt és most-tal foglalkozz és készítsd fel magad, bármi is történjen. Bármi is történik a világban, nem kell aggódnunk miatta. Csak gyakoroljuk a jelenben a bölcsesség fejlesztését és tegyük meg azt, amit ma meg tudunk tenni, nem holnap. Nem jobb így? Várhatunk a földrengésre, amely 3-4 év múlva lehet, de a dolgok tulajdonképpen már most is remegnek. Amerika remeg. Az emberek tudata annyira vad, ez a te földrengésed. De az emberek ezt nem ismerik fel.

Nagy földrengések ritkán fordulnak elő, de a tudatunkban a föld mindig remeg, minden nap, minden pillanatban. Még soha nem tapasztaltam az életemben komoly földrengést, de ez a földrengés folyamatosan zajlik, megráz és kimozdít minket. Ez az, amire a Buddha azt akarta, hogy figyeljünk oda. Az emberek valószínűleg nem akarják meghallani.

A dolgok okkal történnek. A dolgok okkal szűnnek meg. Nem szükséges az asztrológiai jóslatok miatt aggódnunk. Csak azt kell tudnunk, hogy mi történik most. Habár mindenki szereti feltenni ezeket a kérdéseket. Thaiföldön a tisztviselők odajönnek hozzám és azt mondják: „Thaiföld kommunista lesz. Mit teszünk akkor, ha ez megtörténik?”

Megszülettünk, mit tegyünk most ezzel? Nem sokat gondolkodtam ezen a problémán. Mióta megszülettem, mindig azt gondoltam, hogy a kommunisták üldöznek engem.” Mikor azt válaszolom, nem tudunk mit tenni. Ez megállítja őket.

Az emberek, már néhány éve a kommunista veszélyről beszélnek, de a Buddha azt tanította nekünk, hogy a most-ra készítsük fel magunkat, legyünk tudatosak, elmélkedjünk és nézzünk szembe azokkal a veszélyekkel, amelyek ebben az életben rejlenek. Ez a nagy dolog. Ne legyél figyelmetlen! Az asztrológiára hivatkozva elmondják neked, hogy mi fog történni pár éven belül, de ez nem lényeges. Az asztrológiával szemben a Buddhológiára támaszkodva nem kell rágódnod a múlton, nem kell aggódnod a jövő miatt, csak a jelent kell nézned. Az okok a jelenben keletkeznek, tehát a jelenben figyeld meg őket.

Akik ezt mondják, csak a szenvedésre tanítanak. Ha valaki úgy beszél, mint én, arra az emberek azt mondják, hogy bolond. A múltban mindig volt valamilyen elmozdulás, de csak kismértékű, így nem volt észrevehető. Például, Sumedho, amikor megszülettél, ilyen magas voltál? Ez a változás eredménye. Ez a változás jó? Természetesen jó. Ha nem lett volna mozgás, vagy változás, soha nem nőttél volna fel. Nem kell félned a természetes átalakulástól.

Ha Dhamma-n elmélkedhetsz, nem tudom, hogy mi máson kellene még gondolkodnod. Ha valaki megjövendöli, hogy valami történni fog néhány éven belül, akkor nem várhatunk ölbe tett kézzel arra, hogy megtörténjen. Nem élhetünk így! Bármit is kell tennünk, azt most kell csinálni, anélkül, hogy megvárnánk, hogy később valami megtörténjen.

Manapság az emberek folyamatosan mozgásban vannak. A négy elem mozgásban van. A föld, a víz, a tűz és a levegő mozog. De az emberek nem ismerik fel a föld mozgását, csak a föld felszínét nézik és semmilyen mozgást nem érzékelnek.

A jövőben az emberek összeházasodnak, és ha 1-2 évnél tovább maradnak együtt, mások azt fogják gondolni, hogy valami baj van velük. Néhány hónap lesz a norma. A dolgok állandó mozgásban vannak, az emberek tudata folyamatosan mozog. Nem kell az asztrológiára figyelned, figyelj a Buddhológiára, és megértheted ezt.

„ Luang Por, ha a kommunisták jönnek, hová fogsz menni?” Hová lehet menni? Megszületünk és szembenézünk az öregedéssel, a betegséggel és a halállal. Hová mehetünk? Itt kell maradnunk és ezekkel a dolgokkal kell foglalkoznunk. Ha a kommunisták megszerzik a hatalmat, Thaiföldön maradunk és kiegyezünk velük. Nekik is rizst kell enniük, ugye? Tehát miért rettegsz?

Ha továbbra is amiatt aggódsz, hogy mi fog történni a jövőben, akkor ennek soha nem lesz vége. Csak állandó zavarban és spekulációban fogsz élni. Sumedho, tudod mi fog történni 2-3 év múlva? Lesz nagy földrengés? Amikor az emberek odajönnek hozzád és ezeket a dolgokat kérdezik, megmondhatod nekik, hogy nem kell ennyire előre tekinteni. Semmi biztosat nem tudunk mondani. Mondd azt nekik, hogy a mozgás és a földrengés állandóan folyamatban van. Beszélj nekik az átalakulásról, amely lehetővé tette számodra, hogy felnőjél, és az legyél, aki most vagy. Az emberek úgy gondolják, hogy megszületnek, és nem akarnak meghalni. Ez helyes? Ez olyan, mintha vizet öntenénk egy pohárba, de nem akarjuk, hogy megteljen. Ha folyamatosan vizet öntesz egy pohárba, nem várhatod el, hogy ne teljen meg a pohár. Az emberek így gondolkodnak, megszületnek, de nem akarnak meghalni. Ez helyes gondolkodás? Gondolkodj el ezen! Ha az emberek megszületnek, de soha nem halnak meg, az boldogságot fog eredményezni? Ha senki nem hal meg, aki világra jön, a dolgok rosszabbak lesznek. Ha senki soha nem hal meg, akkor valószínűleg a végén trágyát fogunk enni. Olyan, mintha megállás nélkül vizet öntenénk egy pohárba, miközben folyamatosan azt akarjuk, hogy ne teljen meg. Tényleg át kell gondolnunk a dolgokat. Megszületünk, de nem akarunk meghalni. Fel kell ismernünk a halhatatlant (amatadhamma), ahogy a Buddha tanította. Mit jelent az amatadhamma?

Ez a halhatatlan:- bár meghalsz, de ha bölcs vagy, olyan, mintha nem halnál meg. Nem halsz meg, nem születsz meg. Ez az, ahol a dolgok véget érnek. Az nem helyes, hogy megszületsz, boldogságra és élvezetre vágysz, de meghalni nem akarsz. Ez az, amit az emberek akarnak, így a szenvedésüknek nem lesz vége. A Dhamma gyakorló nem szenved. Az olyan gyakorlók, mint a hétköznapi szerzetesek, még mindig szenvednek, mert nem mentek végig a gyakorlás ösvényén. Még nem ismerték fel az amatadhamma-t, így még mindig szenvednek. Még mindig ki vannak téve a halálnak.

Az amatadhamma halhatatlan. Ha a méhben megfogansz, el tudod kerülni a halált? Nincs más mód a halál elkerülésére, mint hogy felismered, hogy nincs valódi én. Az „én” hal meg. A sankhara átalakuláson megy keresztül, a természetét követve.

Ezt nehéz meglátni. Az emberek nem tudnak így gondolkodni. El kell hagynod a nagy, kényelmes otthonod és a változó világot, úgy, ahogy a Buddha tette. Ha a Buddha a királyi palotájában marad, nem válhatott volna Buddha-vá. A palotát elhagyva, erdőkben élve érte el. Az örömökkel és sóvárgással teli palotai élet nem vezet a megvilágosodáshoz.

Ki az, aki neked asztrológiai jóslatokról beszél?

Ajahn Sumedho: Sok ember beszél erről, gyakran csak hobbi vagy érdeklődés szintjén.

Ajahn Chah: Ha tényleg úgy van, ahogy ők mondják, mit kellene tennie az embereknek? Kínálnak bármilyen utat, amit követni lehet? Meggyőződésem szerint a Buddha világosan tanított.

Azt mondta, hogy sok olyan dolog van, amiben nem lehetünk biztosak attól a naptól kezdve, hogy megszülettünk. Az asztrológia beszélhet hónapokról vagy évekről a jövőben, de a Buddha a születés pillanatára mutat rá. A jövő megjósolása lehet, hogy szorongásra készteti az embereket azzal kapcsolatban, hogy mi történhet, de az igazság az, hogy a bizonytalanság mindig velünk van a születésünktől kezdve.

Az emberek valószínűleg ne hisznek az ilyen beszédben, ugye?

Ha te (egy jelenlévő világihoz beszél) félsz, akkor gondolkodj el ezen: képzeld el, hogy halálra ítéltek egy bűncselekmény miatt és 7 nap múlva ki fognak végezni. Mi játszódna le a tudatodban? Ez a kérdésem hozzád. Ha 7 nap múlva kivégeznek, mit teszel? Ha elgondolkozol ezen, és egy lépéssel tovább mész, fel fogod ismerni, hogy mindannyian halálra vagyunk ítélve, csak nem tudjuk, hogy a halál mikor fog bekövetkezni. Lehet, hogy hamarabb, mint 7 nap. Tudatában vagy annak, hogy halálra vagy ítélve?

Ha arra készülsz, hogy megsértsd ennek az országnak a törvényét és ezután halálra ítélnek, biztos, hogy nagyon elcsüggednél. A halálon való meditáció emlékeztet minket arra, hogy a halál el fog minket vinni és ez nagyon hamar bekövetkezhet. Nem gondolsz erre, úgy érzed, hogy kényelemben élsz. Ha tudatában vagy annak, hogy a halál bármikor érted jöhet, az erőt adhat a Dhamma gyakorláshoz. A Buddha azt tanította nekünk, hogy rendszeresen gyakoroljuk a halálról való elmélkedést. Azok, akik nem emlékeznek a halálra, félelemben élnek. Nem ismerik magukat. De ha emlékszel és tisztában vagy magaddal, ahhoz vezet majd, hogy komolyan akarod gyakorolni a Dhamma-t, és meg akarsz szabadulni ettől a félelemtől.

Ha tudatában vagy a halálos ítéletnek, megoldást akarsz majd találni. Általában az emberek nem szeretik az ilyen beszédet. Ez nem azt jelenti, hogy messze vannak az igaz Dhamma-tól? A Buddha arra ösztönöz minket, hogy emlékezzünk a halálra. De az embereket felkavarja az ilyen beszéd. Ez a lények kamma-ja. Van némi ismeretünk erről, de a tudás még nem világos.

8