A tudat megtisztítása

Manapság az emberek a kolostorokban érdemeket keresnek¹, ezért mindig megállnak Wat Pah Pong-ban is. Ha nem állnak meg az ide felé vezető úton, akkor megállnak visszafelé. Wat Pah Pong megálló hely lett. Néhányan annyira sietnek, hogy esélyem sincs arra, hogy lássam őket vagy beszéljek velük. A többségük érdemeket keres, ahelyett, hogy a helytelen cselekedeteket elkerülnék. Megszerzik az érdemeket, de nem érnek vele semmit. Ez olyan, mintha megpróbálnál egy piszkos ruhát befesteni.

A szerzetesek nyíltan beszélnek, de legtöbb embernek nehéz a tanítást a gyakorlatba átültetni, mert nem értik meg. Ha megértenék, sokkal könnyebb lenne. Tegyük fel, hogy van egy gödör, és az alján van valami. Bárki, aki belenyúl a gödörbe, és nem éri el az alját, azt mondhatja, hogy a gödör túl mély. Száz vagy ezer ember közül, aki belenyúl a gödörbe, mindegyikük azt mondja majd, hogy a gödör túl mély. Egyikük sem mondja azt, hogy a karjuk túl rövid.

Sokan keresik az érdemeket. Előbb-utóbb keresniük kell a kiutat a helytelen cselekedetekből. Nem sok embert érdekel ez. A Buddha tanítása nagyon tömör, a legtöbben elmennek mellette, ugyanúgy, ahogy átrohannak Wat Pah Pong-on. A legtöbbjük számára a Dhamma csak egy megálló.

Csupán három szó, de semmi se ér fel ezekhez: Sabba-papassa akaranam: tartózkodj minden helytelen cselekedettől. Ez a buddhák tanítása. Ez a buddhizmus szíve. De az emberek nem fogadják meg. A helytelen cselekedetről való lemondás, legyen az nagy vagy kicsi, akár testi, akár szóbeli, vagy mentális, ez a buddhák tanítása.

Ha egy ruhát szeretnénk befesteni, először ki kell mosnunk. De sokan nem teszik ezt meg. Anélkül, hogy megtisztítanák a ruhát, rögtön belerakják a festékbe. Ha piszkosan fested be a ruhát, csúnyább lesz, mint korábban. Gondolkodj el ezen! Egy befestett, piszkos, régi rongy, jól néz ki?

Érted? Ezt tanítja a buddhizmus, de az emberek elmennek mellette. Érdemeket akarnak szerezni, de a helytelen cselekedetekkel nem akarnak felhagyni. Ez olyan, mint amikor azt mondják, hogy a gödör túl mély. Mindenki azt mondja, hogy a gödör túl mély, senki sem mondja azt, hogy a karja túl rövid. Vissza kell térnünk önmagunkhoz. Egy lépést hátra kell lépned és meg kell vizsgálnod önmagad.

Néha busszal mennek érdemeket keresni. Lehet, hogy vitatkoznak a buszon, vagy éppen részegek. Ha megkérdezed tőlük, hogy hová mennek, azt mondják, hogy érdemeket keresni. Érdemet akarnak, de nem hajlandóak felhagyni az erkölcstelenséggel. Így soha nem fognak érdemeket találni.

Ilyenek az emberek. Alaposan meg kell vizsgálnod magad. A Buddha azt tanította, hogy minden helyzetben van éberség és van én-tudat. A helytelen cselekedetek létrejöhetnek testi, szóbeli, vagy gondolati formában. Minden jó és rossz, haszon és kár forrása a cselekedet, a beszéd és a gondolatok. Elhoztad ma magaddal cselekedeteidet, a beszédedet és a gondolataidat? Vagy otthon hagytad őket? Itt kell megvizsgálnod, pontosan itt! Nem kell máshol keresned. Figyeld meg a cselekedeteidet, a beszéded és a gondolataidat! Figyeld meg, hogy a viselkedésed helyes vagy sem!

Az emberek igazán nem vizsgálják meg ezeket a dolgokat. Mint a háziasszony, aki mérgesen mosogat. Meg akarja tisztítani az edényeket, és közben nem ismeri fel, hogy a tudata szennyezett. Láttad már ezt? Csak az edényeket látja. Túl messzire néz, nem? Azt gondolom, hogy néhányan már megtapasztaltátok ezt. Ez az, amire figyelnetek kell! Az emberek az edények elmosására koncentrálnak, és közben hagyják, hogy a tudatuk piszkos maradjon. Ez nem jó, mert megfeledkeznek magukról. Nem látják magukat, ezért helytelen tetteket követnek el. Nem látják a saját tudatukat. Amikor az emberek valami rosszban sántikálnak, először körbenéznek, hogy látja-e őket valaki. „Lát majd az anyám?” „Lát majd a férjem?” „Látnak majd a gyermekeim?” „Lát majd a feleségem?” Ha senki sem figyeli őket, akkor megteszik. Megsértik önmagukat. Azt mondják, most senki nem figyel, így gyorsan cselekednek, mielőtt meglátná őket valaki. És mi a helyzet önmagukkal? Ők nem valakik?

Látod? Mivel figyelmen kívül hagyjuk magunkat, nem találjuk meg a valódi értéket, nem találjuk meg a Dhamma-t. Ha magatokba néztek, meglátjátok önmagatokat. Amikor valami rossz megtételére készülsz, ha időben észreveszed, meg tudsz állni. Ha valami hasznosat akarsz tenni, figyeld meg a tudatod. Ha tudod, hogyan nézz magadba, tudni fogod, hogy mi a helyes és mi a helytelen, mi a káros és mi a hasznos, mi az erkölcstelen és mi az erényes. Tudnunk kell ezeket.

Ha nem beszélek ezekről a dolgokról, nem tudsz róluk. Kapzsiság és káprázat van a tudatodban, de nem ismered fel, semmiről sem tudsz, ha folyton kifelé figyelsz. Ez a gond azokkal az emberekkel, akik nem néznek magukba. Ha befelé figyelsz, látni fogod a jót és a rosszat. Ha látjuk a jóságot, a szívünkbe zárhatjuk azt, és így gyakorolhatunk.

A rossz feladása és a jó gyakorlása a buddhizmus szíve. Sabba-papassa akaranam- Nem követünk el semmilyen helytelen cselekedetet sem a testben, sem a beszédben, sem a gondolatok által. Ez a helyes gyakorlás a buddhák tanítása. Most már tiszta a „ruhánk.”

Ha a tudat erényes és gyakorlott, nem kell buszon beutazni a vidéket, hogy érdemekre leljünk. Otthon ülve is tudsz érdemeket szerezni. De a legtöbb ember érdemeket keresve bejárja a vidéket, anélkül, hogy feladnák a helytelen viselkedésüket. Üres kézzel, bánatos arccal térnek haza. Ezután bánatos arccal mossák az edényeket, szeretnék megtisztítani őket. Ez az, amit az emberek nem vizsgálnak meg, távol vannak az érdemektől.

Lehet, hogy tudunk ezekről a dolgokról, de nem ismerjük őket valójában, ha nem tudatosítjuk őket. A buddhizmus nem lép be a szívünkbe. Ha a tudatunk jó és erényes, az maga a boldogság. Mosolyog a szívünk. Kevés az okunk mosolygásra, ugye? Csak akkor mosolygunk, ha jól mennek a dolgaink. A legtöbb ember boldogsága attól függ, hogy jól mennek-e a dolgaik. Az kell, hogy mindenki jót mondjon nekik. Így leled meg a boldogságot? Lehetséges, hogy a világon mindenki csak jó dolgokat mondjon? Ha ez nem így van, mikor fogsz rátalálni a boldogságra?

A Dhamma-t kell használnunk a boldogság megtalálásához! Bármi legyen, akár jó, akár rossz, ne ragaszkodj vakon hozzá! Csak vedd észre és engedd el! Ha a tudat nyugodt, akkor tudsz mosolyogni. Amint idegenkedni kezdesz valamitől, a tudat rossz útra tér. Akkor már semmi se jó.

Sacittapariyodapanam: Miután eltávolítottad a szennyeződéseket, a tudat nem aggódik, békés, kedves és erényes. Amikor a tudat ragyog, és felhagyott minden rosszal, akkor nyugodt. A higgadt és békés tudat az emberi teljesítmény csúcsa.

Amikor olyan dolgokat mondanak, ami tetszik nekünk, mosolygunk. Ha olyat mondanak, ami bántó, összevonjuk a szemöldökünket. Hogyan érjük el, hogy minden nap csak jó dolgokat mondjanak nekünk? Ez lehetséges? Még a gyerekeid is mondanak olyat, ami nem tetszik neked. Felbosszantottad már valaha is a szüleidet? Nem csak mások, de még a saját tudatunk is képes felbosszantani minket. Néha olyanokat gondolunk, ami nem kellemes. Mit tehetünk? Sétálsz, és hirtelen belerúgsz egy farönkbe....puffanás... jaj. Hol a probléma? Ki rúgott meg kit? Kit fogsz hibáztatni? Ez a te hibád. A saját tudatunk is okozhat kellemetlenséget. Ha belegondolsz, látni fogod, hogy ez igaz. Néha úgy cselekszünk, hogy még nekünk sem tetszik. Csak annyit mondhatunk: a „fenébe”. Senki más nem hibáztatható.

Az érdem vagy áldás elnyerése a buddhizmusban azt jelenti, hogy felhagyunk a helytelen viselkedéssel. Ekkor már nem hibázunk, nincs stressz, nyugalom van. A tudat, amelyben nincs dühös gondolat, az nyugodt és tiszta.

Hogyan tudod megtisztítani a tudatot? Úgy, hogy megismered. Például, lehet, hogy azt gondolod: „Ma nagyon rossz hangulatban vagyok, minden, amire nézek sértő, még a tányérok is a konyhaszekrényben.” Úgy érzed, hogy szívesen összetörnél minden egyes darabot. Minden, amire nézel, bosszant: a csirkék, a kacsák, a macskák és a kutyák... A férjed minden szava sért. Még, amikor a saját tudatodba nézel, akkor sem vagy elégedett. Mit tudsz tenni ebben a helyzetben? Honnan jön ez a szenvedés? Ezt úgy nevezzük, hogy érdemnélküliség. Thaiföldön azt mondják, hogy az ember halálával vége az érdemeinek. Nem erről van szó. Rengeteg ember él a földön, akiknek nincsenek érdemeik. Ezek az emberek nem ismerik az érdemeket. A rossz tudat egyre több rosszat halmoz fel. Az érdemgyűjtő útra menni, az olyan, mintha egy gyönyörű házat építenél, anélkül, hogy előtte előkészítenéd a területet. Ez a ház hamarosan összedől majd, ugye? Nem volt jól megalapozva. Most meg kell próbálnod újra! Próbálj meg egy másik utat! Magadba kell nézned, meg kell látnod a hibákat a cselekedeteidben, a beszédedben és a gondolkodásodban. Az emberek tévednek, ott akarják gyakorolni a Dhamma-t, ahol nyugalom van, az erdőbe vagy Wat Pah Pong-ba. Wat Pah Pong békés? Nem, igazán nem békés. Az igazi béke az a saját otthonodban van.

Ha bölcs vagy, bárhová is mész, gondtalan leszel. Az egész világ már úgy jó, ahogy van. Minden fa az erdőben úgy jó, ahogy van: magasak, alacsonyak üregesek... mindenféle. Egyszerűen csak olyanok, amilyenek. A valódi természetük ismerete nélkül, rájuk erőltetjük a nézeteinket. „Jaj, ez a fa túlságosan alacsony, ez a fa üreges”. Ezek a fák csupán fák, jobb helyzetben vannak, mint mi.

Ezért írtam kis verseket az itteni fákra. Engedd, hogy a fák tanítsanak! Tanultál már tőlük valamit? Próbálj legalább egy dolgot megtanulni tőlük! Rengeteg fa van, mindegyik tud tanítani valamit. A Dhamma ott van mindenhol, mindenben jelen van. Meg kell értened ezt! Ne hibáztasd a gödröt a mélysége miatt, fordulj meg és nézd meg a saját karod. Ha ezt megérted, boldog leszel.

Ha érdemet vagy erényt szerzel, őrizd meg azt a tudatodban. Az a legjobb hely az érdem megtartására. Az érdemszerzés, ahogy azt ma is tetted, jó, de nem a legjobb mód. Épületek építése jó, de nem ez a legjobb dolog. A tudatba beépíteni valami jót, az a legjobb út. Így jóságot fogsz találni, akár idejössz, akár otthon maradsz. Találd meg az érdemeket a tudatodon belül. A külső szerkezetek, mint ez a csarnok, csupán a „fa kérge”, nem a fa „szíve”.

Ha bölcs vagy, bárhová is nézel, ott lesz a Dhamma. Ha nem rendelkezel bölcsességgel, még a jó dolgokban is a rosszat látod. Honnan ered a rossz? Csak a tudatodból, ott van. Vizsgáld meg, hogyan változik a tudat! Minden megváltozik. A férj és a feleség jól kijönnek, boldogan tudtak beszélgetni egymással. De eljön egy nap, amikor rossz hangulatban vannak, és mindent, amit a házastársuk mond, támadásnak éreznek. A tudatuk rossz hangulatban van, ismét megváltozott. Így van ez.

Tehát azért, hogy feladd a rosszat és fejleszd a jót, nem kell sehova menned. Ha a tudatod rossz útra tévedt, nem kell megvizsgálnod ezt vagy azt az embert, csak vizsgáld meg a saját tudatod és figyeld meg, honnan jönnek ezek a gondolatok! Miért gondol a tudat ilyet? Értsd meg, hogy minden dolog mulandó! A szeretet és a gyűlölet is mulandó. Szeretted valaha is a gyerekeidet? Természetesen igen. Gyűlölted őket valaha? Ezt megválaszolom neked: „Néha gyűlölted őket, ugye? El tudod dobni őket? Miért nem? A gyerekek nem puskagolyók. A golyókat kilövik, a gyerekek visszalőnek a szülőkre.² Ha a gyerekek rosszak, az a szülőt terheli. Azt mondhatjuk, hogy a gyerek a kamma-d. Van jó és van rossz kamma. A jó és a rossz ott van a gyerekedben. De még ha rossz is, kedves a szívednek. Lehet, hogy az egyik gyereked gyerekbénulással született, vagy fogyatékos és torz, ám értékesebb számodra, mint a többi. Ha elmész otthonról, üzenetet kell hagynod: „Vigyázz a kicsire, ő nem olyan erős”. Jobban szereted, mint a többieket.

Lásd helyesen a tudatod, fele szeretet, fele gyűlölet! Ne csak az egyiket, vagy a másikat tudatosítsd, tudatosítsd mindkét oldalt! A gyerekeid a kamma-d, tehát felelősséget kell vállalnod értük! Ha szenvedést okoznak neked, emlékeztesd magad, hogy „Ez a kamma-m!” Ha örömöt szereznek neked, emlékeztesd magad arra, hogy „Ez a Kamma-m!” Néha frusztráló otthon lenni, el akarsz futni. Néha olyan rossz, hogy néhány ember azt fontolgatja, hogy felakasztja magát. Ez a kamma. El kell fogadnunk ezt a tényt! Kerüld a helytelen cselekedeteket és akkor képes leszel tisztán látni önmagad!

Ezért olyan fontos a dolgokon való elmélkedés. Rendszerint az emberek egy meditációs tárgyat használnak. Úgymint Bud-dho, Dham-mo vagy San-gho. De még ezt is le tudod egyszerűsíteni. Bármikor, amikor bosszúsnak érzed magad, bármikor, amikor a tudatod rosszul érzi magát, mondd azt, hogy „ilyen!” Amikor jobban érzed magad, mondd azt, hogy „ilyen!” Ha szeretsz valakit, mondd azt, hogy „ilyen!” Amikor felbosszantod magad, mondd azt, hogy „ilyen!” Érted? Nem kell ismerned a tipitaka-t! Csak ilyen! Ez azt jelenti: „ez mulandó”. A szeretet mulandó, a gyűlölet mulandó. Hogyan lehetnének állandóak? Hol van bármilyen állandóság bennük?

Valaki azt mondhatja, hogy állandóak, mivel a mulandóság állandó. Ebből a szempontból állandók, más szempontból viszont nem azok. Az egyik percben szeretet van, a másik percben gyűlölet. Ez az, ahogy a dolgok vannak. Ilyen értelemben állandóak. Ezért azt mondom, hogy bármikor, amikor szeretet keletkezik, csak mondd azt, hogy „ilyen!” Sok időt megspórolsz vele. Nem kell azt mondanod: aniccam, dukkham, anatta. Ha nem akarsz hosszú meditációs témát, csak mondd ki ezt az egyszerű szót! Ha a szeretet megjelenik, mielőtt nagyon elvesznél benne, mondd magadnak: „ilyen!” Ennyi elég!

Minden mulandó és a mulandóság szempontjából állandó. Ha ezt megérted, érted a Dhamma lényegét, az igazi Dhamma-t.

Most, hogy már mindenki gyakrabban mondta azt, hogy „ilyen” és önmagára vonatkoztatva alkalmazza, a ragaszkodás egyre csökken. Az emberek nem ragadnak bele a szeretetbe és a gyűlöletbe. Nem ragaszkodnak a dolgokhoz. Az igazságban bíznak, nem másban. Ha ezt tudod, az elég. Mi egyebet kellene még tudnod?

Miután meghallgattad a tanítást, próbálj meg emlékezni rá! Mire kellene emlékezned? Meditálj...! Érted? Ha ezt érted, a Dhamma egy csettintésre veled lesz, és a tudatod leáll. Ha nem érted, vizsgáld meg mélyebben. Ha van megértés, amikor a harag megjelenik a tudatodban, megállítod, ha azt mondod: „ilyen”. Ez mulandó.

Ma lehetőségetek volt arra, hogy a Dhamma-t belül és kívül is rögzítsétek. Befelé a hang belép a fületeken és rögzül a tudatotokban. Ha nem tudod ezt megtenni, az nem túl jó, akkor csak vesztegeted az idődet Wat Pah Pong-ban. Rögzítsd kívül és rögzítsd belül. Ez a magnó itt nem olyan fontos. Ami valóban fontos, az a tudat magnója. A magnó mulandó, de ha a Dhamma ténylegesen eléri a tudatot, az nem mulandó, az jó neked. Akkor nem kell pénzt költened elemekre.

1 A „érdemek keresése” egy általánosan használt thai kifejezés. Thaiföldi szokásra utal, amikor az emberek elmennek a kolostorokba vagy „watokba”, és tiszteletüket fejezik ki a tanítóknak és felajánlásokat tesznek.

2 Játék a szavakkal: a „look”, ami a gyermekeket jelenti, és a „look bpeun”, szó szerint a „fegyvergyermekek”.itt „golyók” „golyók.”

5