A tudat képzése

A tudat képzése - tulajdonképpen nem kell sok mindent tenni a tudattal. Egyszerűen önmagában ragyogó, természete békés. A tudat azért nem érzi békésnek magát a jelen pillanatban, mert elvész a kedélyállapotaiban. A tudattal nincs semmi tennivaló; egyszerűen a természetes állapotában kell időzni. Ez minden. Néha a tudat békésnek érzi magát, máskor nem, mert a kedélyállapotok becsapják. A képzetlen tudatból hiányzik a bölcsesség. Ez a nem-tudás. A megjelenő kedélyállapotok becsapják a tudatot, az egyik percben örömöt érez, a másik percben szenved. Boldogság, azután szomorúság. Az emberi tudat természetes állapota nem a boldogság, nem is a szomorúság. A boldogság és a szomorúság tapasztalása nem a tudat, csupán kedélyállapotok, amelyek félrevezetik. A tudat tévelyeg, elragadják a kedélyállapotok, és elképzelése sincs arról, hogy mi történik. Azért tapasztalunk örömöt és fájdalmat, mert a tudat képzetlen. Nem túl okos. Azt gondoljuk, hogy a tudatunk szenved vagy a tudatunk boldog, de valójában csak elmerült a különböző kedélyállapotokban.

A lényeg az, hogy a tudatunk természete szerint békés. Csendes és nyugodt, mint egy levél, amit nem fúj el a szél. Ha fúj a szél, akkor lebeg. A szél miatt mozog. Ugyanígy van ez a tudattal is, a kedélyállapotok miatt ingadozik, belegabalyodik a gondolatokba. Ha a tudat nem veszne bele a tudatállapotokba, akkor nem csapongana. Ha megértené a gondolatok természetét, nyugodt maradna. Ezt nevezzük a tudat természetes állapotának. Azért kezdtünk el gyakorolni, hogy megtapasztaljuk a tudat eredeti állapotát. Azt gondoljuk, hogy a tudat önmagában kellemes vagy békés. De valójában a tudat nem hoz létre sem örömöt sem fájdalmat. A gondolatok jönnek, félrevezetik a tudatot és csapdában ejtik. A bölcsesség eléréséért kell képeznünk a tudatunkat. Úgy, hogy megértjük a gondolatok igazi természetét, és nem csak vakon követjük azokat.

A tudat természete szerint nyugodt. Azért jöttünk össze, hogy ezt megértsük, és meditációs gyakorlatokat végezzük.