A tudat megnyugtatása a helyes egyensúly megtalálását jelenti. Ha túlságosan erőlteted a tudatodat, akkor elkalandozik, ha nem törekszel eléggé, akkor nem találod meg az egyensúlyt.
A tudat általában nyugtalan, állandóan mozog. Meg kell erősítenünk a tudatot. A tudat és a test erősítésének módszere más és más. A test erősítéséhez edzenünk kell, erőt kell kifejtenünk, de a tudat megerősítéséhez le kell csendesítenünk, hogy ne gondoljon folyton erre vagy arra. Többségünknél a tudat soha nem volt nyugodt, soha nem rendelkezett a samadhi erejével, ezért kell a tudatot korlátoznunk. Leülünk meditálni, és azzal időzünk „aki tudja”.
Ha arra kényszerítjük a légzésünket, hogy túl hosszú vagy rövid legyen, nem leszünk kiegyensúlyozottak, a tudatunk nem nyugszik meg. Ez olyan, mint amikor először használunk egy lábbal hajtott varrógépet. Mielőtt varrnánk valamit csak azt gyakoroljuk, hogy hogyan hajtsuk a pedált, hogy ráhangolódjunk a mozgásra. A légzés figyelése is ehhez hasonló. Nem aggódunk azon, hogy hosszú vagy rövid, gyenge vagy erős, csupán megfigyeljük. Egyszerűen hagyjuk megtörténni, követve a természetes légzést. Amikor a légzésünk kiegyensúlyozott, a meditációnk tárgyaként tekintünk rá. Belégzéskor a légzés kezdete az orrcsúcson, közepe a mellkasban, a vége a hasban van. Ez a lélegzet útja. És fordítva, kilégzéskor a légzés kezdete a hasban, a közepe a mellkasban és a vége az orrhegyen van. Csupán figyeld meg a levegő útját az orrcsúcson, a mellkasban és a hasban, majd a hasban, a mellkason és az orrcsúcson! Figyeljük ezt a három pontot, hogy megszilárdítsuk a tudatot, így korlátozzuk a szellemi tevékenységet, ekkor az éberség és tudatosság könnyen megjelenhet!
Amikor a figyelmünk ezen a három ponton megszilárdul, elengedhetjük a ki-be légzést, és megfigyelhetjük kizárólag az orrcsúcsra vagy a felsőajakra koncentrálva, ahol a levegő ki és beáramlik. Nem kell követnünk a légzést, csupán alapozzuk meg az éberséget az orrcsúcson, és figyeljük meg a légzést ezen az egy ponton - belépés kilépés, belépés kilépés!
Nem kell semmi különösre gondolni, most csak erre az egyszerű feladatra koncentrálj, miközben folyamatos az éberség! Ne tégy semmi mást, csak lélegezz be és ki! A tudat hamarosan megnyugszik, a légzés finommá válik. A tudat és a test könnyű lesz. Ez a helyes állapot a meditáció alatt.
Meditáció során a tudat egyre finomabbá válik; eközben tudatosnak kell lennünk, hogy felismerjük a különböző állapotokat. A nyugodt tudatban is van mentális aktivitás. A vitakka a tudatot a szemlélődés tárgyára irányítja. Ha gyenge az éberség, akkor a vitakka is az. Ezt követi a vicara: a tárgyon való szemlélődés. Időről időre különféle mentális hatások jelennek meg, de önmagunk tudatos figyelése fontos dolog; akármi is történik, folyamatosan tudunk róla. Ahogy mélyebbre megyünk, tudatában vagyunk a meditációnk állapotának. Így az összpontosítás és a tudatosság egyszerre van jelen.
A csendes tudat nem azt jelenti, hogy semmi sem történik benne, mentális jelenségek akkor is felmerülnek. Például, amikor az elmélyülés első szintjéről beszélünk, azt mondjuk, hogy öt összetevője van. A vitakka és a vicara mellett a piti és a sukkha is jelen van együtt a szemlélődés tárgyával. Ez a négy dolog mind egyszerre van a tudatban, amikor az nyugalomban van. Ezek egységet alkotnak.
Az ötödik alkotóelem az ekagatta, azaz az egyhegyűség. Talán nem érted, hogyan jöhet létre az egyhegyűség, miközben ott a többi tényező is. Azért lehetséges, mert ezek egyesülnek a nyugalomban; ezt az egységet nevezzük samadhi-nak. Ezek nem mindennapi tudatállapotok, ezek az elmélyedés összetevői. Ott van az öt jellegzetesség, de nem zavarják a nyugalmat. Van vitakka, de az nem nyugtalanítja a tudatot. Vicara,- elragadtatás és boldogság van jelen, de nem háborgatják a tudatot. A tudat egységet alkot ezekkel a tényezőkkel. Ilyen az elmélyedés első szintje.
Nem kell első, második, harmadik és a többi jhana-ról beszélni, csak nevezzük nyugodt tudatnak. Ahogy a tudat fokozatosan megnyugszik, elhagyja a vitakka -t és a vicara-t, az elragadtatás és a boldogság marad. Miért hagy fel a tudat a vitakka-val és a vicara-val? Azért, mert a tudat egyre finomabbá válik, a vitakka és a vicara túlságosan durva ahhoz, hogy megmaradhasson. Ebben az állapotban, ahogy a tudat elhagyja a vitakka-t és a vicara-t, óriási elragadtatás érzése jelenhet meg, akár a könnyek is kicsordulhatnak. De ahogy a samadhi mélyül, az elragadtatás is elmúlik, csak a boldogság és az egyhegyűség marad, míg végül a boldogság is eltűnik, és a tudat eléri a legnagyobb finomságát. Csak egykedvűség illetve egyhegyűség marad, minden más eltűnik. A tudat mozdulatlan lesz.
Ahogy a tudat megnyugszik, ez történhet. Nem kell sokat gondolkodni ezen; ez csak akkor történik meg, ha a feltételek beérnek. Ezt nevezik a békés tudat erejének. Ebben az állapotban a tudat éber, az öt akadály (érzéki vágy, ellenszenv, nyugtalanság, tompaság és kétely) megszűnik.
De ha a mentális erő még nem elég erős, az éberség is gyenge lesz, ilyenkor betolakodó szellemi benyomások jelenhetnek meg. A tudat nyugodt, de olyan, mintha felhők úsznának elé. Ez nem hétköznapi álmosság, benyomások jelennek meg. Talán hallasz egy hangot, látsz egy formát, vagy bármi mást tapasztalhatsz. Nem igazán világos állapot, de nem is álom. Azért van így, mert az öt alkotóelem bizonytalan és gyenge.
A tudat a nyugalomnak ezen a szintjén hajlamos a megtévesztésre. „Képzeletbeli” dolgok jelennek meg bármelyik érzékszerven keresztül, és lehet, hogy a meditáló nem tudja megmondani, mi történik vele. „Elaludtam? Nem. Ez egy álom? Nem, ez nem egy álom”. Ezek a benyomások egy nem teljes nyugalomból erednek, de ha a tudat valóban nyugodt és tiszta, nincsenek kétségeink amikor különböző benyomások, vagy képek keletkeznek. Ilyen kérdések, mint: „Elaludtam? Aludtam? Eltévedtem?” nem keletkeznek, mert ezek annak a tudatnak a jellemzői, ami még mindig bizonytalan. „Ébren vagyok vagy álmodom?” Ekkor a tudat zavaros. Ez az a tudat, amely tévelyeg a kedélyállapotokban. Olyan ez, mintha felhők takarnák el a holdat. Még mindig láthatod a holdat, de a felhők elfedik, elhomályosítják. Mikor a hold kibújik a felhők közül, tiszta, éles és ragyogó fényű.
Amikor a tudat békés és szilárdan megalapozott az éberségben és a tudatosságban, nem kételkedik azokkal a jelenséggel kapcsolatban, amelyekkel találkozik. A tudat meghaladja az akadályokat. Világosan látunk mindent, ami a tudatunkban megjelenik, úgy ahogy az van. Nem kételkedünk, mert a tudat tiszta és ragyogó. Ilyen a tudat amikor eléri a samadhi-t.
Néhányan nehéznek találják a samadhi-ba való belépést, mert nem rendelkeznek a helyes törekvéssel. Van samadhi, de ez sem nem erős és nem is szilárd. Ugyanakkor valaki elérheti a békét a bölcsesség által úgy, hogy elmélkedik és meglátja a dolgok igazságát, és így oldja meg a problémákat. A bölcsességet, és nem a samadhi erejét használja. Ahhoz, hogy elérd a nyugalmat a gyakorlás során, nem elengedhetetlen meditációban ülnöd. Például, csak kérdezd meg magadtól: „Hm! Mi ez?” és pontosan ott oldd meg a problémát! Ilyen a bölcs ember. Talán nem tudja elérni a samadhi magasabb fokozatait, bár biztos, hogy van ott némi koncentráció, ami éppen elegendő a bölcsesség kifejlesztéséhez. Olyan ez, mint a rizs és a kukoricatermesztés közötti különbség. Az egyik ember megélhetése jobban függ a rizstől, mint a kukoricától. A gyakorlásunk is lehet ilyen; jobban függünk a bölcsességtől, hogy meg tudjuk oldani a problémákat. Amikor meglátjuk a valóságot, a nyugalom megjelenik.
A két módszer különböző. Vannak akiknek erős a belátásuk és bölcsességük, de gyenge a samadhi-juk. Amikor meditációban ülnek, nem teljesen nyugodtak. Sokat gondolkodnak, ezen vagy azon szemlélődnek, míg végül a boldogságon és a szenvedésen elmélkednek és megértik azok igazságát. Néhányan inkább erre és nem a samadhi felé hajlanak akár állnak, sétálnak, ülnek vagy fekszenek, a megvilágosodás így is elérhető. Megértéssel és elengedéssel érik el a nyugalmat. Elérik a nyugalmat a valóság felismerésével, a kétkedésen való túllépéssel, mert maguk tapasztalták meg.
Mások kevésbé bölcsek, de erős a samadhi-juk. Gyorsan, nagyon mély samadhi-ba tudnak belépni, de nem rendelkeznek sok bölcsességgel, nem veszik észre a szennyeződéseiket, mert nem ismerik fel azokat. Nem tudják megoldani a problémáikat. De függetlenül attól, hogy melyik megközelítést alkalmazzuk, meg kell szüntetni a helytelen gondolkodást, csak a helyes nézet maradjon meg. Meg kell szabadulni a zavartól, csak a nyugalom maradjon meg. Akárhogyan is, ugyanoda juthatunk. Ez a gyakorlás két oldala, de a két dolog, a nyugalom és a belátás együtt jár. Egyik nélkül sem tudunk meglenni. Együtt kell lenniük.
Az ami megvizsgálja a meditáció során felmerülő különböző összetevőket, az a sati, az éberség. A sati olyan feltétel, amely a gyakorláson keresztül segítheti más tényezők megjelenését. Sati az élet. Ha nincs sati, ha figyelmetlenek vagyunk, olyan mintha halottak lennénk. Ha nincs sati, akkor a beszédünk és a cselekedeteink értelmetlenek. A sati egyszerűen emlékezés. Ez az oka a megjelenő tudatosságnak és bölcsességnek. Akármilyen erényeket fejlesztettünk ki, azok nem tökéletesek ha nincs sati. A sati az, amely vigyáz ránk, miközben állunk, sétálunk, ülünk és fekszünk. Akkor is, ha nem vagyunk a samadhi-ban, a sati-nak jelen kell lennie.
Bármit csinálunk, vigyázzunk magunkra! Szégyenérzés1 jelenhet meg. Szégyenkezünk azon dolgok miatt amiket csinálunk, de nem helyesek. Ahogy a szégyen növekszik, az összeszedettségünk is növekszik. Amikor az összeszedettség növekszik, a figyelmetlenség eltűnik. Ha nem is ülünk meditációban, ezek a tényezők megjelennek a tudatban.
A sati a gyakorlás során jelenik meg. Fejleszd a sati-t! Ez az a tulajdonság, amellyel megfigyelhetjük a tevékenységet, amit a jelen pillanatban végzünk. Ez az igazi érték. Mindig ismernünk kell magunkat. Ha ismerjük magunkat, meg tudjuk különböztetni a helyest a helytelentől, az ösvény világossá válik, és minden szégyenérzet megszűnik. Bölcsesség jön létre.
A gyakorlásban három összetevő lesz jelen,; úgy mint erkölcs, koncentráció és bölcsesség. Összeszedettség és fegyelem: ez az erkölcs. A tudat megszilárdítása a fegyelemben: ez a koncentráció. Teljes átfogó tudás a tevékenységben, amellyel el vagyunk foglalva: ez a bölcsesség. A gyakorlás röviden erkölcs, koncentráció és bölcsesség, más szavakkal ez az ösvény. Nincs más út.
1Ez egy üdvös szégyenérzetaz
ok-okozat ismerete alapján, nem bűntudat.