Jólét keresői, akik itt összegyűltetek, kérlek benneteket, hallgassatok békességben. Békességben hallgatni a Dhamma-t azt jelenti, hogy egyhegyű tudattal figyeltek arra amit hallotok, és azután elengeditek. A Dhamma hallgatása rendkívül hasznos tevékenység. Abban segít, hogy megszilárdítsuk a testet és a tudatot a samadhi-ban, ami egyfajta Dhamma gyakorlás. A Buddha idejében az emberek figyelmesen hallgatták a Dhamma beszédeket, valódi megértésre törekvő tudattal, és néhányan közülük valóban belátták a Dhamma-t miközben hallgatták.
Ez a hely kiválóan alkalmas a meditáció gyakorlására. Néhány itt eltöltött éjszaka után, látom, hogy ez egy kitűnő hely. A külvilág már békés, már csak a belső szint marad: a szívetek és a tudatotok. Kérlek benneteket, hogy figyeljetek!
Miért gyűltetek itt össze a meditáció gyakorlásához? Azért, mert a szívetek és a tudatotok nem érti amit meg kellene értenie. Más szavakkal; nem igazán ismeritek azt, ahogy a dolgok vannak és azt, mi micsoda. Nem tudjátok, hogy mi a helyes és mi a helytelen, mi az ami szenvedést és kétségeket okoz. Először is nyugodjatok meg! Azért jöttetek ide, hogy fejlesszétek a nyugalmat és az önuralmat, mert a szívetek és a tudatotok nem igazán nyugodt. A tudatotok nem nyugodt, nem visszafogott. A kétség és a nyugtalanság között ingadozik. Ezért jöttetek ma ide hallgatni a Dhamma-t.
Szeretném ha koncentrálnátok és figyelmesen hallgatnátok arra amit mondok, és engedjétek meg, hogy őszintén beszéljek, mert én ilyen vagyok. Kérlek titeket, értsétek meg, még ha meglehetősen erőteljes kifejezéseket használok is, jó szándékból teszem. Bocsássatok meg, ha valami olyasmit mondok ami felzaklat titeket, mert a thaiföldi és a nyugati hagyományok eltérőek. Az erőteljes beszéd hasznos is lehet, mert segít felrázni az embereket, akik máskülönben elálmosodnának vagy elbágyadnának. Ahelyett, hogy a Dhamma felkeltené az érdeklődésüket, hagyják magukat az önelégültségbe elmerülni, és ennek eredményeképpen soha nem értenek meg semmit.
Bár úgy tűnhet, hogy sokféleképpen lehet gyakorolni, valójában csak egyfajta gyakorlás van. Ugyanúgy, mint a gyümölcsfáknál; lehet, hogy gyorsan gyümölcshöz jutsz ha elültetsz egy csemetét, de a fa nem lesz ellenálló és hosszú életű. Egy másik módszer ha magról neveljük; ekkor erős és ellenálló fánk lesz. A gyakorlás is ilyen.
Amikor elkezdtem gyakorolni, nem nagyon értettem ezt. Amíg nem tudtam, hogy mi micsoda, az ülőmeditáció valódi kihívás volt számomra, néha még a könnyem is kicsordult. Néha túl magasra tettem a lécet, néha viszont alacsonyra, soha nem találtam meg az egyensúlyt. A nyugodt gyakorlás azt jelenti, hogy a tudatot nem helyezzük sem túl magasra, sem túl alacsonyra, hanem az egyensúlypontba!
Látom, hogy ez elég zavaros számotokra. Különböző helyekről jöttetek, különböző tanítókkal, más-más módon gyakoroltatok. Amikor idejöttök gyakorolni, kétségek gyötörnek benneteket. Az egyik tanító azt mondja így kell gyakorolni, egy másik azt mondja, hogy úgy. Nem tudjátok, hogy melyik módszert válasszátok. Elbizonytalanodtok a gyakorlás lényegét illetően. Ez zavarhoz vezet. Sok a tanító és sok a tanítás, és senki nem tud összhangot teremteni. Ennek eredményeként sok a kétség és bizonytalanság.
Ezért próbáljatok nem túl sokat gondolkodni! Ha gondolkodtok, tudatosan tegyétek azt! Eddig tudatosság nélkül gondolkodtatok. Először nyugtassátok le a tudatot! Ott ahol tudatosság van, nincs szükség gondolkodásra. A tudatosság bölcsességgé alakul át. A hétköznapi gondolkodás nem bölcsesség, az csupán a tudat céltalan össze-vissza csapongása, amely elkerülhetetlenül nyugtalanságot okoz. Ez nem bölcsesség. Ebben a szakaszban nincs szükség gondolkodásra. Már otthon is sokat gondolkodtatok, ugye? Ez csak felkavarja a tudatot. Meg kell alapoznotok a tudatosságot! A gyötrő gondolkodás még könnyekre is fakaszthat, csak próbáljátok ki! Elveszni valamilyen gondolatmenetben nem vezet az igazsághoz, ez nem bölcsesség. A Buddha nagyon bölcs ember volt, megtanulta, hogyan kell abbahagyni a gondolkodást. Ahogy gyakorlod a gondolatok megállítását, a béke megérkezik. Ha már megnyugodtál, nincs szükséged a gondolatokra; a bölcsesség megjelenik.
Amikor meditálsz, nem kell többre gondolnod, csak arra, hogy most van itt az ideje, hogy képezzem a tudatot. Ne engedjétek, hogy a tudat balra, jobbra, előre, hátra, fel vagy lefelé csapongjon! Most csupán egyetlen feladatunk van, a légzés figyelésének a gyakorlása. Rögzítsétek a figyelmeteket a fejetekre, és induljatok lefelé, keresztül a testen a lábujjakig és azután induljatok vissza a fejetek búbjáig. Haladjatok tudatosan keresztül a testen, szemlélődjetek bölcsességgel. Azért tesszük így, hogy megismerjük a testet úgy, ahogy van. Azután elkezdjük a meditációt. Jegyezzétek meg, hogy az egyedüli feladatotok most a belégzés és a kilégzés figyelése. Ne erőltesd a légzést, hogy a szokásosnál hosszabb vagy rövidebb legyen, csak hagyd, hogy könnyedén folytatódjon! Ne gyakorolj nyomást a légzésre hagyd, hogy egyenletesen áramoljon, elengedve mindent a ki és a belégzés során.
Tudatában kell lennetek annak amikor elengedtek, nyugodt tudatossággal tegyétek ezt. Fenn kell tartanotok ezt a tudatosságot miközben hagyjátok, hogy a levegő ki és beáramoljon. Nem kell a légzést erőltetnetek, csak engedjétek könnyedén és természetesen áramlani! Tartsátok fenn az elhatározást, hogy most nincs semmi más feladatotok vagy kötelezettségetek! Időnként felmerülhetnek gondolatok arról, hogy mi történik, vagy mit fogsz felismerni vagy látni a meditáció során; de ahogy felmerülnek hagyd, hogy maguktól megszűnjenek! Ne foglalkozz velük túl sokat.
A meditáció alatt nem kell figyelnetek az érzékszervi benyomásokra. Amikor a tudatot benyomások érik, amikor egy érzés vagy egy érzet jön létre, csak engedjétek el! Akár jók, akár rosszak, nem fontos. Nem kell semmit tenni velük, csak hagyjátok, hogy eltűnjenek és térjetek vissza a légzés megfigyeléséhez! Tartsátok fenn a ki és belégzés tudatosságát! Ne törődjetek azzal, hogy a légzés túl rövid vagy hosszú! Egyszerűen figyeljétek meg anélkül, hogy bármilyen módon irányítani vagy elfojtani akarnátok, más szóval ne ragaszkodjatok! Hagyjátok, hogy a légzés folytatódjon, úgy ahogy az történik, és a tudat megnyugszik! A tudat fokozatosan lerakja a dolgokat és megnyugszik, a légzés egyre könnyebb és könnyebb lesz, amíg egyszer csak úgy tűnhet, hogy megállt. Mind a test, mind a tudat könnyeddé és energikussá válik. Nem marad más, mint az egyhegyű tudatosság. Azt mondhatjuk, hogy a tudat megváltozott és elérte a nyugalmi állapotot.
Ha a tudat nyugtalan, légy éber, szívd be a levegőt mélyen addig, amíg nincs már több hely a tüdődben, utána fújd ki teljesen. Folytassátok egy másik mély be és kilégzéssel. Csináljátok meg kétszer háromszor, azután újra koncentráljatok. A tudatnak meg kell nyugodnia. Ha legközelebb érzékszervi benyomások zavart okoznak a tudatban, ismételjétek meg a folyamatot újra! Ugyanígy a sétáló meditációnál is. Amikor sétálsz és nyugtalan leszel, állj meg, nyugtasd meg a tudatot, állítsd vissza a figyelmet a meditáció tárgyára és így folytasd a sétát! Az ülő és a sétáló meditáció lényegében ugyanaz, csupán a testtartást változtatjuk meg.
Lehet, hogy időnként kétségek merülnek fel, így szükséged van a sati-ra, hogy az legyél „aki tudja”, folyamatosan kövesd és vizsgáld a tudatot, bármilyen formát is ölt! Ez az amikor sati van. A sati figyel, és vigyáz a tudatra. Fenn kel tartanotok ezt a „tudást”, ne legyetek figyelmetlenek, ne tévelyegjetek, nem számít milyen állapotban van a tudat.
A trükk az, hogy a sati irányítsa és felügyelje a tudatot. Miután a tudat egyesült a sati-val, egy újfajta tudatosság születik meg. A nyugalmat kifejlesztő tudatot a nyugalom tartja kordában ugyanúgy, mint a ketrecben tartott csirkét. A csirke nem tud elkószálni, de tud mozogni a ketrecben. Az ide-oda járkálás nem sodorja bajba, mert a ketrec korlátozza. Hasonlóan a tudatosság is megtörténik amikor a tudatban sati van, és ez a tudatosság nem okoz bajt. Semmilyen gondolkodás vagy érzet. ami a nyugodt tudatban zajlik, nem ártalmas és nem okoz zavart. Vannak akik nem akarnak gondolatokat vagy érzéseket tapasztalni, de ez már túl messzire vezet. Az érzések a nyugalom állapotában keletkeznek. A tudat tapasztalja mind az érzéseket, mind a nyugalmat anélkül, hogy megzavarnák. Amikor a nyugalom létrejön, annak nincs káros következménye. A problémák akkor jelentkeznek, amikor a csirke kiszabadul a ketrecből. Például figyeled, ahogy a levegő ki és beáramlik, majd egyszer csak megfeledkezel magadról, hagyod, hogy a tudat elkalandozzon a légzéstől, haza menjen, boltba vagy más különböző helyekre vándoroljon. Talán félóra is eltelik úgy, hogy nem tudatosul benned, hogy neked most meditálnod kellene. Utána ostorozod magad a sati hiánya miatt. Ekkor nagyon óvatosnak kell lenned, mert a csirke kiszabadult a ketrecből - a tudat kilépett a nyugalmi állapotából. Figyeljetek arra, hogy a tudatosságot a sati-val fenntartsátok és visszahúzzátok a tudatot! Bár a „húzzátok vissza a tudatot” kifejezést használom, valójában a tudat nem megy sehova, csupán a tudatosság tárgya változott meg. Rá kell venni a tudatotokat, hogy az itt és mostban tartózkodjon. Amíg sati van, addig a tudat jelen van. Úgy tűnik, hogy visszahúzod a tudatot, de igazából nem ment sehová, csupán egy kicsit megváltozott. Úgy tűnik, hogy a tudat ide-oda megy, de valójában a változás egyhelyben történik. Amikor visszanyered a sati-t, egy szemvillanás alatt visszatér a tudatod anélkül, hogy valahonnan visszahoznád.
Amikor teljes tudatosság van, folyamatos és töretlen tudatosság minden egyes pillanatban, azt jelenlétnek nevezzük. Ha a figyelmed a légzésről máshová terelődik, a tudatosság megszakad. Amikor tudatosítod a légzést, a tudat jelen van. Csak a légzéssel és a folyamatos és egyenletes tudatossággal van jelen a tudat.
Mind a sati-nak, mind a sampajanna-nak jelen kell lennie. Sati az éberség, sampajanna a tudatosság. Most tisztán tudatában vagy a légzésnek. A légzés figyelésének gyakorlata segít kifejleszteni a sati-t és a sampajanna-t. Ha van sati-nk és sampajanna-nk is az olyan, mintha két munkás egy nehéz deszkát emelne fel együtt. Tegyük fel, hogy két ember megpróbálja felemelni a nehéz deszkát, de a súly olyan nagy és annyi erőfeszítést igényel, hogy az szinte már elviselhetetlen. Ekkor egy segítőkész ember meglátja őket., odamegy hozzájuk, hogy most már hárman emeljék fel a deszkát. Hasonlóképpen, amikor van sati és sampajanna, akkor ugyanott felbukkan a panna (bölcsesség), hogy segítsen. Azután hárman támogatják egymást.
A panna-val létrejön az érzékszervi tárgyak megértése. Például a meditáció alatt érzékszervi tárgyakat tapasztalunk, amelyek érzéseket és hangulatokat keltenek. Lehet, hogy egy barátodra kezdesz gondolni, de akkor a panna-val ellent kell állnod ezt mondva: „Ez nem számít”, ”állj”, „felejtsd el!” Ha arról kezdesz gondolkodni, hogy hová kell menned holnap, akkor ez legyen a válasz: „Nem érdekel, ilyen dolgokkal most nem akarok foglalkozni.” Talán más emberekről kezdesz gondolkodni, ekkor gondold ezt: „Nem, nem akarok ebben elmerülni. Csak engedd el, ez mind bizonytalan, soha nem biztos.” Így kell hozzáállni a dolgokhoz, a meditáció során felismerni, hogy mi az ami „bizonytalan, nem biztos” és fenntartani ezt a fajta tudatosságot. Fel kell hagynotok minden gondolkodással, belső párbeszéddel és kétséggel. Ne ragadj bele ezekbe a dolgokba a meditáció alatt! Végül a tudatban csak a sati, a sampajanna és a panna marad a legtisztább formájában. Amikor ezek a dolgok gyengülnek, kétségek merülnek fel, próbálj meg felhagyni a kétségekkel, és csak a sati, sampajanna és a panna marad! Próbáljátok meg így kifejleszteni a sati-t, amíg az folyamatosan fenn nem marad. Akkor teljesen megértitek a sati-t, a sampajanna-t és a samadhi-t.
Összpontosítsuk a figyelmet arra a pontra ahol a sati, a sampajanna, a samadhi és a panna együtt van. Akár kedveled, akár elutasítod a külső érzékszervi tárgyakat, képes leszel azt mondani, hogy bizonytalanok. Akárhogyan is, ezek csupán akadályok, amelyeket el kell söpörni, amíg a tudat ki nem tisztul. Mindaz, aminek meg kell maradnia az a sati (éberség), sampajanna (tiszta tudatosság), samadhi, a szilárd és rendíthetetlen tudat és panna a legmagasabb bölcsesség. Most csak ennyit mondok a meditációról.
Továbbiakban a meditáció eszközeiről és támogatóiról fogok beszélni - a szívetekben metta-nak (jóakaratnak) kell lennie. Más szavakkal nagylelkűségnek, kedvességnek és segítőkészségnek. Ezeket, mint a mentális tisztaság alapjait kell fenntartani. Például kezdjétek eltüntetni a lodha-t (mohóság) vagy önzést azáltal, hogy adakoztok. Az önző emberek boldogtalanok. Az önzés elégedetlenséghez vezet, az emberek mégis hajlamosak önzőnek lenni anélkül, hogy megértenék, milyen hatással van ez rájuk.
Ezt bármikor megtapasztalhatod, különösen akkor, amikor éhes vagy. Tegyük fel, hogy kapsz néhány almát, és megoszthatod azokat egy barátoddal. Átgondolod és biztos vagy benne, hogy az adás szándéka teljesen rendben van, de a kisebbiket szeretnéd odaadni. A nagyobbat odaadni az olyan... nos, kár lenne. Nehéz tisztán gondolkodni. Azt mondod a barátodnak, hogy vegyen egyet, de azután azt mondod: „Ez a tiéd” és a kisebbik almát adod oda. Ez az önzőség egyik formája, amit az emberek rendszerint nem vesznek észre. Viselkedtetek már így?
Szembe kell szállnod a belső hajlammal. Annak ellenére, hogy a kisebbik almát szeretnéd odaadni, kényszerítened kell magad, hogy a nagyobbat add. Természetesen miután odaadtad a barátodnak, ez jó érzéssel tölt el. Amikor a tudatot arra tanítod, hogy szembeszálljon a hajlamával, az önfegyelmet gyakorolod. Tudnod kell, hogy hogyan adj, és hogyan kell lemondani. Ne ragaszkodj az önzéshez! Amint megtanulod hogyan adj, és mégis hezitálsz, hogy melyik gyümölcsöt add oda, addig zavarodott leszel. Még ha a nagyobbat adod is oda, ott lesz a vonakodás érzete. Amint elhatározod, hogy a nagyobbat adod, a gond elmúlt, az ügy lezárult. Így mész szembe a hajlamoddal.
Ha így teszel, uralkodsz magadon. Ha ezt nem tudod megtenni, önmagad áldozata leszel, és továbbra is önző maradsz. Régebben mindannyian önzőek voltunk. Ez egy szennyeződés, amitől meg kell szabadulnunk. A páli szövegekben az adakozást „dhana”-nak nevezik, ami azt jelenti, hogy boldogságot okozunk másoknak. Ez egyike azon feltételeknek, amelyek segítenek megtisztítani a tudatot a szennyeződésektől. Gondold ezt át és fejleszd a gyakorlásban!
Lehet, hogy azt gondolod, önmagadat üldözöd, de nem így van. Tulajdonképpen a sóvárgást és a szennyeződést üldözöd. Ha a szennyeződések megjelennek, tenned kell valamit, hogy orvosold azokat. A szennyeződések olyanok, mint a kóbor macska. Ha annyi ételt adsz neki amennyit akar, mindig visszajön majd, hogy újra kapjon, de ha nem táplálod, egy pár nap után elmarad. Ugyanez a helyzet a szennyeződésekkel; nem zavarnak, békében hagyják a tudatod. Tehát ahelyett, hogy félnénk a szennyeződésektől, ijesszünk rájuk! Ahhoz, hogy a szennyeződések féljenek tőled, meg kell látnod a Dhamma-t a tudatodban.
Hol keletkezik a Dhamma? A megértésünkkel és a tudásunkkal keletkezik. Mindenki képes a Dhamma megismerésére és megértésére. Nem könyvekből kell kiolvasnod; nem kell sokat tanulnod, hogy megértsd, csak elmélkedned kell most rajta, és megérted amiről beszélek. Mindenki megértheti ezt, mert ez a tudatunkban van. Mindenkinek vannak szennyeződései, ugye? Ha képes vagy meglátni, akkor meg is érted. A múltban ápoltátok és kényeztettétek a szennyeződéseket, de most már meg kell értenetek azokat, hogy ne háborgassanak bennetek.
A gyakorlás következő alkotóeleme az erkölcsös önuralom (sila). A sila úgy figyeli és támogatja a gyakorlást, ahogy a szülők vigyáznak a gyerekeikre. Az erkölcsös önuralom fenntartása nem csak azt jelenti, hogy nem ártunk másoknak, hanem segítjük és bátorítjuk is őket. Öt szabályt kell betartanotok, amelyek a következők:
1. Ne csak ne ölj, vagy ne akarj ártani másoknak, hanem terjeszd ki a jóakaratodat minden élőlény felé.
2. Tartózkodj attól, hogy áthágd a törvényt mások sérelmére, más szóval ne lopj!
3. Tarts mértéket a szexuális kapcsolataidban: a házastársi életben tartsd be a családi struktúrát, amely a férj és a feleség köré épül. Tudd, hogy ki a férjed vagy ki a feleséged, ismerd a mértéket, ismerd a szexualitás határait! Néhányan nem ismerik a határokat. Egy férj vagy egy feleség nem elég nekik, akarnak egy másodikat vagy harmadikat. Ahogy én látom még egy partner is túl sok lehet, kettő vagy három pedig puszta kéjvágy. Meg kell próbálnod megtisztítani és képezni a tudatot, hogy megismerje a mértékletességet. A mértékletesség ismerete az igazi tisztaság, e nélkül a viselkedésednek nincsenek korlátai. Amikor ízletes ételt eszel, ne foglalkozz túlságosan az ízével, gondolj a gyomrodra, és mérlegeld, hogy mennyire van szükséged! Ha túlságosan sokat eszel, akkor bajba kerülsz, ezért kell tudnod a mértéket.
4. Beszélj őszintén - ez szintén egy eszköz a szennyeződések felszámolására! Legyél őszinte, egyenes, szavahihető és gerinces!
5. Tartózkodj a bódító szerektől. Légy mértékletes, teljesen le kell mondanod ezekről a dolgokról. Az emberek már így is részegek a családjuktól, a rokonaiktól, barátaiktól, anyagi javaiktól, gazdagságuktól és sok mástól. Ez már így is elég, nem kell még bódító szerekkel is rontani a helyzeten. Ezek csupán homályt okoznak a tudatban. Akik nagy mennyiségben használják ezeket, fokozatosan csökkenteniük kell, végül teljesen abba kell hagyniuk! Talán bocsánatot kell kérnem tőletek, de ha így beszélek, az hasznotokra válik, és megérthetitek, hogy mi az ami jó. Tudnotok kell, hogy mi micsoda. Mik azok a dolgok, amelyek nyomasztanak titeket a mindennapi életben? Mik azok a cselekedetek, amelyek ezt az elnyomást okozzák? Jó cselekedetek jót, a rossz cselekedetek rosszat eredményeznek. Ezek az okozatok.
Amint az erkölcsös önuralom tiszta, megjelenik a mások iránti őszinteség és kedvesség. Ez elégedettséget okoz, megszabadít az aggódástól és a bűntudattól. Az agresszív és bántó viselkedésből fakadó bűntudat megszűnik. Ez a boldogság egy formája. Majdnem olyan, mint egy isteni állapot. Ez a megnyugvás,; nyugalomban eszel, alszol, boldogan, amely az erkölcsi önuralomból fakad. Ez a Dhamma gyakorlás egyik alapelve: tartózkodj a rossz cselekedetektől, hogy a jóság meg tudjon jelenni. Ha az erkölcsi önuralmat fenntartod, a rossz eltűnik és helyébe lép a jó. Ez a helyes gyakorlás gyümölcse.
De ez még nem a történet vége. Miután az emberek elértek némi boldogságot, figyelmetlenek lesznek, nem akarnak továbblépni a gyakorlásban. Beleragadnak ebbe a boldogságba. Nem akarnak fejlődni, beleragadnak az „isteni” boldogságba. Ez kényelmes állapot, de nem az igazi megértés. Tovább kell elmélkedned, hogy elkerüld a megtévesztést. Vizsgáld meg újra és újra az ilyen boldogság korlátait. Mulandó, nem tart örökké. Hamarosan elszakadsz tőle. Bizonytalan dolog, egyszer ez a boldogság is eltűnik és szenvedés jön a helyébe, ismét jönnek a könnyek. Az isteni lények is sírva és szenvedve végzik. A Buddha arra tanított minket, hogy a boldogság korlátain elmélkedjünk, lássuk meg, hogy a boldogságnak van egy nem kielégítő oldala. Általában amikor ezt a fajta boldogságot tapasztaljuk, akkor nincs igazi megértés. A nyugalmat, amely valójában biztos és tartós, eltakarja ez a megtévesztő boldogság. Ez a boldogság sem nem biztos, sem nem állandó, inkább a szennyeződés egy formája, amihez ragaszkodunk. Mindenki szeret boldog lenni. A boldogság azért keletkezik, mert szeretünk valamit. Amint a tetszés ellenszenvvé változik, szenvedés jelenik meg. Vizsgáljuk meg a boldogságot, és lássuk meg, hogy bizonytalan és korlátai vannak. Amint a dolgok megváltoznak, szenvedés keletkezik. A szenvedés is bizonytalan, ne gondoljátok azt, hogy változatlan és korlátlan. Ezt a fajta szenvedést adinavakatha-nak nevezzük, elmélkedés a korlátozott és feltételekhez kötött világ nem kielégítő voltán. Ez azt jelenti, hogy megvizsgáljuk a boldogságot ahelyett, hogy elfogadnánk. Ha megértjük, hogy bizonytalan, nem ragaszkodunk hozzá már annyira. Ragadjátok meg, de utána engedjétek el, megértve a boldogság előnyeit és hátrányait! Ahhoz, hogy hatékonyan meditáljatok, meg kell látnotok a boldogságban rejlő hátrányokat. Elmélkedjetek ezen! Amikor a boldogság megjelenik, vizsgáljátok meg alaposan, amíg a hátrányok nyilvánvalóvá nem válnak.
Amikor megértitek, hogy a dolgok nem
kielégítőek (dukkha) a tudatotok gyakorolja a nekkhammakatha-t,
a lemondáson való elmélkedést. A tudat egykedvűvé válik és kiutat keres. Az
egykedvűségből eredően úgy látjuk a dolgokat, ahogy azok vannak, belátjuk a
szeretet és a gyűlölet valóságát. Az egykedvűség alatt azt értjük, hogy többé
már nem vágyunk arra, hogy megragadjunk dolgokat és ragaszkodjunk hozzájuk.
Visszalépünk a ragaszkodásból arra a pontra ahol nyugodtak tudunk maradni,
egykedvűséggel tudunk szemlélődni, amely teljes mértékben mentes a
ragaszkodástól. Ez a béke, amely a gyakorlásból fakad.
7