Csendes, folyóvíz

Kérlek, figyeljetek, ne engedjétek a tudatotokat elkalandozni! Képzeljétek el, hogy teljesen egyedül ültök valahol egy hegyen vagy egy erdőben! Mi ül itt? Itt van a test és a tudat, ez minden, csak ez a két dolog. Mindazt, ami ebben a formában itt ül, „testnek” nevezzük. A tudat az, ami ennek tudatában van, és ebben a pillanatban gondolkodik. Ezt a két dolgot nama-nak és rúpa-nak nevezzük (név és forma). A nama azt jelenti: aminek nincs formája. Minden gondolat, érzés vagy a négy mentális khandha: érzet, érzékelés, akarat és tudatosság nama, forma nélküli. Amikor a szem formákat lát, azokat a formákat rúpa-nak, míg a tudatosságot nama-nak nevezzük. Együtt nama-rúpa vagy egyszerűen tudat és test.

Értsétek meg, a jelen pillanatban csupán a test és a tudat ül itt! De a két dolgot összetévesztjük. Ha nyugalmat akartok, meg kell ismernetek a valóságukat. A tudat ebben az állapotában képzetlen, piszkos, nem tiszta. Ezt a tudatot tovább kell képeznünk a meditációs gyakorlással.

Néhányan azt gondolják, hogy a meditáció azt jelenti, hogy valamilyen különleges módon ülsz. De valójában az állás, az ülés és a fekvés mind a meditációs gyakorlás eszköze. Bármikor lehet gyakorolni. A samadhi lényegében szilárdan megalapozott tudatot jelent. A samadhi fejlesztéséhez nem kell elfojtani a tudatot. Vannak akik próbálnak békésen és nyugodtan ülni, semmi nem zavarja őket, olyanok, mint a halottak. A samadhi gyakorlásával a bölcsességet és a megértést fejlesztjük.

A samadhi a szilárd tudat, az egyhegyű tudat. Mely pontra van rögzítve? Az egyensúlyi pontra. Ez az a pont. Az emberek a meditáció segítségével próbálják lecsendesíteni a tudatukat. Azt mondják: „Megpróbálok meditációban ülni, de a tudatom egy percig sem nyugodt. Egyik pillanatban erre repül, a következő pillanatban pedig arra. Hogyan tudnám megállítani és lenyugtatni?” Nem kell megállítanod, ez a lényeg. Ahol mozgás van, ott jöhet létre a megértés. Az emberek panaszkodnak: „Elfut és én visszahúzom, megint elmegy és én ismét visszahúzom.” Tehát csak ülnek, és előre hátra rángatják a tudatot.

Azt gondolják, hogy a tudatuk egyik helyről a másik helyre fut. De valójában csak úgy tűnik. Például, nézzétek meg itt ezt a csarnokot. „Oh, ez olyan nagy!” mondjátok. Valójában egyáltalán nem az. Akár nagynak tűnik, akár nem, ez az érzékelésetektől függ. Valójában a csarnok akkora amekkora, se nem nagy se nem kicsi, de az emberek rohannak az érzéseik után.

Ahhoz, hogy megtaláljátok a békét, meg kell értenetek mi az! Ha nem értitek meg, nem találtok rá. Például; tegyük fel, hogy ma egy nagyon drága tollat hoztál magaddal a kolostorba. Idefelé jövet a tollat a belső zsebedbe raktad, de később átraktad a farzsebedbe. Most keresed a belső zsebedben, de nincs ott. Megijedsz a tévedésed miatt. Ez szenvedést okoz. Akár állsz, sétálsz, jössz vagy mész, nem tudod abbahagyni az aggódást a tollad miatt. A helytelen megértés okozza a szenvedést. „Milyen kár! Csak néhány nappal ezelőtt vettem a tollat, és most elveszett:”

Azután eszedbe jut: „Oh, hát persze! Amikor mosakodni mentem a farzsebembe raktam a tollat.” Amint ez eszedbe jut, jobban érzed magad anélkül, hogy látnád a tollat. Értitek ezt? Ismét boldog vagy, nem kell aggódnod a tollad miatt. Most már biztos vagy. Ahogy sétálsz és végighúzod a kezedet a farzsebeden, ott van. Az elméd végig becsapott. Az aggodalom a tudatlanságodból ered. Most, amikor már látod a tollat, túl vagy a kétségen, az aggodalmad elcsendesedett. A béke onnan ered, hogy látjuk a samudaya-t, a szenvedés okát. Amint eszedbe jut, hogy a toll a farzsebedben van, ott van a nirodha, a szenvedés megszüntetése.

Szemlélődjetek, hogy békére találjatok! Amit az emberek békének neveznek, az egyszerűen a tudat megnyugtatása, nem pedig a szennyeződések megnyugtatása. A szennyeződéseket csupán csak átmenetileg lehet megnyugtatni. Olyan, mint amikor a füvön egy szikla fekszik. Három-négy nap múlva elgördíted a sziklát, a fű újra kinő. A fű nem halt meg, egyszerűen elnyomták. Ugyanez a helyzet amikor meditációban ülünk: a tudat nyugodt, de a szennyeződések nem nyugodtak meg. Ezért a samadhi nem egy biztos dolog. Ha valódi békére akartok lelni, ki kell fejleszteni a bölcsességet. A samadhi egyfajta béke, akárcsak a füvön a szikla. A fű néhány nap alatt kinő. Ez csak átmeneti nyugalom. A bölcsesség nyugalma olyan, mint amikor a sziklát letesszük valahová, és többé nem emeljük fel, otthagyjuk ahol van. A fű valószínűleg nem nő ki többé. Ez a valódi béke. A szennyeződések lenyugtatása az igazi béke, ami a bölcsességből ered.

Úgy beszélünk a bölcsességről (panna) és a samadhi-ról, mint különböző dolgokról, de lényegében a kettő egy és ugyanaz. A bölcsesség a samadhi dinamikus funkciója, a samadhi a bölcsesség passzív aspektusa. Ugyanarról a helyről származnak, de az irányuk különbözik. Eltérő az állapotuk, mint ennek a mangónak itt. Egy kis zöld mangó egyre nagyobbra és nagyobbra nő, egészen addig amíg beérik. Ugyanaz a mangó, a kicsi, a nagy és az érett, csak az állapota változik. A Dhamma gyakorlásban az egyik állapotot samadhi-nak, a másik állapotot panna-nak nevezik, de valójában a sila, samadhi és a panna ugyanaz, akárcsak a mangó.

A gyakorlásunkban nem számít, hogy milyen összetevőkre tesszük a hangsúlyt, mindig a tudat a kiinduló pont. Tudod mi a tudat? Milyen a tudat? Mi az? Hol van? Senki nem tudja. Csak azt tudjuk, hogy ide vagy oda akarunk menni, ezt vagy azt akarjuk, jól vagy rosszul érezzük magunkat, de a tudatot magát lehetetlen meglátni. Mi a tudat? A tudatnak nincs formája. Ami fogadja a benyomásokat, a jót és a rosszat, azt tudatnak nevezzük. Olyan, mint egy házigazda. Otthon van amikor látogatók jönnek hozzá. Ő fogadja a látogatókat. Ki fogadja az érzéki benyomásokat? Ki az aki fogad? Ki az aki elengedi az érzéki benyomásokat? Ez az, amit „tudatnak” nevezünk. Az emberek azonban nem látják ezt, ugyanazokat a gondolati köröket futják. „Mi a tudat, mi az agy?” Ne zavard össze a dolgokat! Mi az ami a benyomásokat fogadja? Vannak benyomások amelyeket kedvel és vannak amelyeket nem. Ki az? Van valaki aki kedvel és van valaki aki nem kedvel? Persze, hogy van, de nem láthatod. Ez az amit „tudatnak” nevezünk.

A gyakorlásunkban nem kell samatha-ról vagy a vipassana-ról beszélnünk, csupán nevezzük Dhamma gyakorlásnak, ennyi bőven elég. A saját tudatodból kiindulva gyakorolj! Mi a tudat? A tudat az, ami fogadja az érzéki benyomásokat és tudatosítja azokat. Bizonyos érzéki benyomásnál a tetszés, másiknál a nem tetszés reakciója jelenik meg. A benyomások érzékelője vezet minket boldogsághoz vagy szenvedéshez, helyeshez vagy helytelenhez. Azonban nincs semmilyen formája. Feltételezzük, hogy létezik az én, de ez valójában csak namadhamma. A „jónak” van formája? Vagy a „rossznak”? A boldogságnak és a szenvedésnek van valamilyen formája? Nem találod azokat. Kerekek vagy szögletesek, rövidek vagy hosszúak? Látod őket? Ezek a dolgok a namadhamma-k, nem lehet őket az anyagi dolgokhoz hasonlítani, forma nélküliek, de tudunk a létezésükről.

Ezért azt mondjuk, hogy a tudat lecsendesítésével kezdjük a gyakorlást. Tudatosítsd a tudatot! Ha a tudat tudatos, lecsendesedik. Vannak akik nem akarják elérni a tudatosságot, csak békét akarnak, egyfajta kiüresedést. Így soha nem tanulnak semmit. Ha nincs meg az aki „tud”, mire alapozhatnánk a gyakorlásunkat?

Ha nincs sóvárgás, nincs elégedettség, ha nincs helyes, nincs helytelen sem. Manapság az emberek tanulni mennek, keresve a jót és a rosszat. De arról ami a jón és a rosszon túl van, semmit sem tudnak. Csak annyit tudnak, hogy mi a jó és mi a rossz - „Csak a jót választom, nem akarok a rosszról tudni. Miért kellene?” Ha megpróbálod csak azt választani, ami helyes, rövid időn belül helytelen lesz. A helyes a helytelenhez vezet. Az emberek a jót és a rosszat vizsgálják, nem próbálják megtalálni azt, ami se nem jó, se nem rossz. Tanulmányozzák a jót és a rosszat, az erényt keresik, de nem ismerik azt, ami a jón és a rosszon túlmutat. Tanulmányozzák a sóvárgást és az elégedettséget, de nem tudnak semmit arról ami se nem sóvárgás se nem elégedettség; arról nem tudnak semmit.

Ennek a késnek van pengéje, éle és nyele. Fel tudjátok emelni csak a pengét? Fel tudjátok emelni csak a penge élét vagy a nyelét? A nyél, az él és a penge, ugyanannak a késnek a részei. Amikor felemeled a kést, mindhárom részt felemeled.

Hasonlóképpen; ha felemeled azt ami jó, a rossznak kell követnie. Az emberek a jót keresik, és a rosszat megpróbálják elhajítani, de nem vizsgálják azt, ami se nem jó, se nem rossz. Ha csak ezt vizsgáljátok, nem lesz meg a teljesség. Ha megragadjátok a jót, a rossz követi. Ha megragadjátok a boldogságot, a szenvedés követi. A jóhoz való ragaszkodás és a szenvedés elvetése a gyerekek Dhamma-ja, olyan, mint egy játékszer. Persze rendben van, választhatod csak ezt, de ha ragaszkodsz a jóhoz, a rossz követni. Ennek az ösvénynek a vége a zavarodottság, ez nem helyes.

Vegyünk egy egyszerű példát! Gyerekeid vannak. Tegyük fel, hogy csak szeretni akarod őket, és soha nem akarsz haragudni rájuk. Ez annak a gondolkodása, aki nem ismeri az emberi természetet. Ha ragaszkodsz a szeretethez, harag követi. Hasonlóképpen; az emberek elhatározzák, hogy a Dhamma-t gyakorolják, hogy kifejlesszék a bölcsességet, és a jót és a rosszat olyan közelről tanulmányozzák, amennyire csak lehetséges. Most, hogy már megismerték a jót és a rosszat, mit tesznek? Próbálnak ragaszkodni a jóhoz, és ezt rossz követi. Nem tanulmányozták azt, ami a jón és a rosszon túl van. Ez az, amit tanulmányoznotok kell!

„Ilyen leszek”, „olyan leszek”, de azt soha nem mondják „nem leszek semmilyen, mert valójában nincs én”. Ezt nem tanulmányozzák. Csak a jót akarják. Ha megvalósítják a jót, elvesznek benne. A dolgok jól alakulnak, majd elkezdenek rosszra fordulni, és az emberek így ingadoznak jó és rossz között.

Ahhoz, hogy megnyugtassuk a tudatot, és tudatosíthassuk, hogy ki az, aki az érzéki benyomásokat fogadja, meg kell figyelnünk! Kövessétek azt aki „tudja”! Képezzétek a tudatot addig amíg az kitisztul! Mennyire kell tisztának lennie? Ha a tudat igazán tiszta, annak a jó és a rossz fölött kell állnia, sőt még a tisztaság fölött is. Ennyi. Ekkor van vége a gyakorlásnak.

Amit az emberek meditációs ülésnek neveznek, az csupán átmeneti nyugalom. De még az ilyen békében is vannak tapasztalatok. Ha valamilyen tapasztalat keletkezik, valakinek fel kell ismernie, érdeklődnie iránta, megkérdőjeleznie és megvizsgálnia. Ha a tudat egyszerűen üres, az nem túl hasznos. Talán láttok néhány embert, akik békésnek és visszafogottnak tűnnek, de az igazi béke nem csupán a békés tudat. A béke nem ezt mondja: „Legyek mindig boldog, és soha se tapasztaljak szenvedést.” Az ilyen békével a boldogság sem kielégítő. Szenvedést eredményez. Csak akkor tudod megtalálni a valódi békét, amikor a tudatod túllép mind a boldogságon, mind a szenvedésen. Ezt a témát legtöbben soha nem vizsgálják, soha nem értik meg igazán.

A tudat képzésének a helyes módja, hogy megtisztítsuk és fejlesszük a bölcsességet. Ne gondoljátok azt, hogy a tudat képzése csupán a csendben ülés! Ez a füvet eltakaró szikla. Az emberek bódultak lesznek tőle. Úgy gondolják, hogy az ülés a samadhi. Ez csak egy válfaja a samadhi-nak. Valójában ha a tudatnak samadhi-ja van, akkor a séta samadhi, az ülés samadhi, az állás samadhi és a fekvő testhelyzet is samadhi. Ez mind gyakorlás.

Néhányan panaszkodnak: „Nem tudok meditálni, mert túl nyugtalan vagyok. Amikor leülök, erre vagy arra gondolok. Nem tudom ezt csinálni. Túl sok rossz kamma-m van, először ki kell meríteni a rossz kamma-t, azután visszamegyek és megpróbálok meditálni.” Persze, próbáld csak meg! Próbáld meg eltávolítani a rossz kamma-t!

Néhányan így gondolkodnak. De miért gondolkodnak így? Ezeket az úgynevezett akadályokat vizsgálnunk kell. Amikor leülünk, a tudat rögtön elkalandozik. Követjük, megpróbáljuk visszahozni, megfigyeljük, majd újra elkalandozik. Ez az, amit vizsgálnotok kell. Legtöbb ember nem akarja megtanulni a leckét a természetről, mint egy csintalan diák, aki nem hajlandó elvégezni a házi feladatát. Nem akarják meglátni a tudat változását. Hogyan fogjátok kifejleszteni a bölcsességet? Együtt kell élnünk az ilyen változásokkal. Amikor tudjuk, hogy így működik a tudat - folyamatosan változik - akkor felismerjük, hogy ez a természete, és megértjük. Fel kell ismernünk, amikor a tudat jóra és rosszra gondol, folyamatosan változik, és meg kell ismernünk ezeket a jelenségeket. Ha megértjük ezt a tulajdonságát, akkor is ha gondolkodunk, békében lehetünk.

Például, tegyük fel, hogy otthon van egy kis majmod. A majmok nem maradnak nyugton, szeretnek ugrálni és megfogdosni dolgokat. A majmok ilyenek. Azután bejössz a kolostorba, és meglátsz itt egy majmot. A majom itt sem marad nyugton, ugyanúgy ugrándozik. De ez nem zavar, ugye? Miért nem? Mert már volt korábban majmod, és tudod, hogy milyen. Ha ismersz akár csak egy majmot is, nem számít hány tartományba mész, nem számít hány majmot látsz, nem zavarnak, ugye? Ez történik azzal, aki ismeri a majmokat.

Ha ismerjük a majmokat, nem válunk majommá. Ha nem értitek meg a majmokat, talán ti magatok is majmokká váltok. Értitek ezt? Amikor azt látod, hogy ezért vagy azért nyúl, felkiáltasz: „Hé!” Mérges leszel. „Ez az átkozott majom!” Ezt mondja az, aki nem ismeri a majmokat. Aki ismeri a majmokat, tudja, hogy az otthoni majom és a kolostori majom egyforma. Miért kellene idegeskednetek miattuk? Ha megérted, hogy milyen a majom, az elég, és megnyugszol.

A béke is ilyen. Meg kell ismernünk az érzeteket! Néhány érzet kellemes, néhány kellemetlen, de nem ez a fontos. Ez az ő dolguk. Ugyanúgy, mint a majom, minden majom egyforma. Megértjük, hogy az érzetek néha kellemesek, néha nem. Ilyen a természetük. Meg kell ismernünk őket, és tudnunk kell, hogy hogyan engedjük el. Az érzetek bizonytalanok. Állandótlanok, nem kielégítőek és én-nélküliek. Ilyen minden, amit érzékelünk. Amikor a szem, a fül, az orr, a nyelv, a test és a tudat érzeteket érzékel, ismerjük őket ugyanúgy, akárcsak a majmokat. Ekkor megbékélhetünk.

Amikor érzetek keletkeznek, ismerjük azokat. Miért futsz utánuk? Az érzetek bizonytalanok. Az egyik percben ilyenek, a következőben olyanok. A létük a változástól függ. Mi itt mindannyian függünk a változástól. A lélegzet kilép, majd be kell áramolnia. Ennek a változásnak meg kell történnie. Próbáljátok csupán belélegezni, meg tudjátok ezt tenni? Vagy próbáljatok csak kilélegezni anélkül, hogy újra levegőt vennétek! Meg tudjátok tenni? Ha nem lennének ilyen változások, meddig élhetnétek? Mind a be, mind a kilégzésre szükségünk van.

Ugyanez a helyzet az érzetekkel. Ezeknek is lenniük kell. Ha nem lennének érzetek, nem tudnátok elérni a bölcsességet. Ha nincs rossz, nincs jó sem. Először helyesen kell cselekedned mielőtt meglátod, hogy mi a rossz, és először meg kell értened a rosszat ahhoz, hogy jó legyél. Így működnek a dolgok.

Az igazán megfontolt tanítvány számára minél több az érzet, annál jobb. De sok meditáló ódzkodik az érzetektől, nem akarnak foglalkozni velük. Ez olyan, mint a csintalan iskolás gyerek, aki nem megy iskolába és nem hallgat a tanítóra. Ezek az érzetek tanítanak. Amikor megismerjük az érzeteket, akkor a Dhamma-t gyakoroljuk. Az érzetek békéje olyan, mint megérteni a majmot. Amikor megértitek, hogy milyenek a majmok, már nem zavarnak többé.

Ilyen a Dhamma gyakorlás. Nem arról van szó, hogy a Dhamma messze van, hanem itt van velünk. A Dhamma nem égi lényekről vagy valami hasonlókról szól. Csupán rólunk, arról, hogy mit csinálunk most. Figyeljétek meg magatokat! Néha boldogság van, néha szenvedés, néha jólét, néha gyötrelem, néha szeretet, néha gyűlölet. Ez a Dhamma. Értitek? Meg kell ismernetek a Dhamma-t, értelmeznetek kell a tapasztalataitokat.

Meg kell ismernetek az érzeteket, mielőtt elengednétek azokat. Amikor megértitek, hogy az érzetek mulandóak, nem zavarnak többé. Amint érzet keletkezik, mondjátok magatokban: „Hm, ez nem biztos!” Amikor a kedélyállapotod megváltozik: „Hm, bizonytalan!” Meg tudtok békélni ezekkel a dolgokkal, mint amikor látjátok a majmot és az nem zavar titeket. Ha megértitek az érzetek igazságát, megismeritek a Dhamma-t. Ha elengeditek az érzeteket, látjátok, hogy mindegyik, kivétel nélkül bizonytalan.

Amit bizonytalannak nevezünk itt, az a Buddha. A Buddha a Dhamma. A Dhamma a bizonytalanság jellemzője. Amikor meglátjátok a dolgok bizonytalanságát, meglátjátok a dolgok változatlan valóságát. Ilyen a Dhamma. Ez a Buddha. Ha megérted a Dhamma-t, meglátod a Buddha-t. Meglátva a Buddha-t, megértitek a Dhamma-t. Ha megértitek az anicca-t (bizonytalan), akkor elengeditek a dolgokat és nem ragaszkodtok hozzájuk.

Azt mondod: „Hé, ne törd el a poharam!” Meg tudjátok akadályozni, hogy a törékeny eltörjön? Ha nem most, eltörik később. Ha nem te töröd el, eltöri valaki más, esetleg egy csirke. A Buddha azt mondja, fogadd el! Behatolt ezeknek a dolgoknak az igazságába, látta, hogy ez a pohár már törött. Értitek ezt? Ilyen volt a Buddha megértése. Meglátta a törött poharat az épben. Fejlesszétek ki ezt a fajta megértést! Használjátok a poharat, vigyázzatok rá addig, amíg kicsúszik a kezetekből. „Összetört!” Nem gond. Miért nincs probléma? Mert láttátok a törékenységet a törés előtt.

Az emberek ezt mondják: „Szeretem ezt a poharat, remélem, soha nem törik el!” Aztán a kutya összetöri. „Megölöm ezt az átkozott kutyát!” Haragszol a kutyára amiért eltörte a poharat. Ha az egyik gyereked töri össze, arra is haragszol. Miért van ez így? Mert gátat emelsz magad köré, és a víz nem tud elfolyni. A gát egyetlen dolgot tehet, átszakad. Amikor gátat építesz, túlfolyót is építesz, ugye? Amikor a vízszint túlságosan megemelkedik, a víz biztonságosan ki tud folyni. Amikor csordultig tele van, ki tudod nyitni a csapot. Kell, hogy legyen egy ilyen biztonsági szeleped. Az állandótlanság a nemesek biztonsági szelepe. Ha van ilyen biztonsági szelepetek, megbékéltek.

Gyakorolj folyamatosan, állva, sétálva, ülve vagy fekve! Használd a sati-t, hogy figyelje és védje a tudatot! Ez a samadhi és a bölcsesség. Mindkettő ugyanaz, de a szempontjaik eltérőek.

Ha valóban világosan látjuk a bizonytalanságot, meglátjuk azt is, ami biztos. A bizonyosság az, hogy a dolgoknak elkerülhetetlenül ilyennek kell lenniük, nem lehetnek másmilyenek. Értitek? Ha ennyit tudtok, megismerhetitek a Buddha-t, méltó módon kifejezhetitek a tiszteleteteket.

Ha követed a Buddha-t, nem szenvedsz. Ha nem követed, szenvedsz. Amint elveted az állandótlanságon, az elégtelenségen és az én-nélküliségen való szemlélődést, szenvedsz. Ha csak ennyit gyakorolsz az elég, nem keletkezik szenvedés, de ha mégis szenvedés merülne fel, könnyedén tudod majd kezelni, és a jövőben nem merül fel ok a szenvedés megjelenésére. Ez a gyakorlásunk vége, ez a pont ahol már nem keletkezik szenvedés. És miért nem keletkezik szenvedés? Mert megoldottuk a szenvedés okát: samudaya (keletkezés).

Például, ha ez a pohár eltörne, szenvedést tapasztalnátok. Felismerjük, hogy ez a pohár lesz a szenvedés oka, tehát megszüntetjük a szenvedést. Minden dhamma egy ok miatt keletkezik. Szintén egy ok miatt kell megszűnnie. Tehát, ha a pohár miatt szenvedünk, el kell engednünk ezt az okot. Ha már akkor töröttnek látjuk a poharat amikor még nem tört el, az ok megszűnik. Amikor már nincs ok, a szenvedés már nem képes tovább élni, megszűnik. Ez a megszüntetés.

Nem kell túlmenni ezen a ponton, ennyi elég. Elmélkedjetek ezen! Alapvetően az öt szabály legyen a viselkedésetek alapja! Nem szükséges a Tipitaka-t tanulmányoznotok, az öt szabályra összpontosítsatok! Először hibázni fogtok. Amikor ezt észreveszitek, álljatok meg, térjetek vissza a szabályokhoz! Talán téves irányba mész, és más hibát is elkövethetsz. Amikor ezt észreveszed, térj vissza újra!

Ha így gyakorolsz, a sati-d fejlődik és következetesebbé válik, csakúgy, mint a kannából aláhulló vízcseppek. Ha a kannát megbillentjük egy kicsit, a cseppek lassan csepegnek, pufff...puffff...pufff. Ha egy kicsit jobban megdöntjük, a vízcseppek gyorsabban jönnek: pufff, pufff, puff! Ha még tovább döntjük a kannát a csepegés megszűnik, és a víz sugárban kezd folyni. Hová tűntek a puffanások? Nem mentek sehová, folyamatos vízsugárrá váltak.

Így kell beszélnünk a Dhamma-ról, hasonlatokat használva, mert a Dhamma-nak nincs alakja. Négyzet alakú vagy kerek? Nem tudjátok megmondani. Az egyetlen mód ahogy beszélhetünk róla, hogy ilyen hasonlatokat használunk. Ne gondold azt, hogy a Dhamma távol van tőled! A Dhamma körbevesz. Nézd meg: az egyik percben boldog vagy, a következőben szomorú, azt követően pedig mérges. Ez mind Dhamma. Vizsgáld és értsd meg! Bármi okozza a szenvedést, orvosolnod kell! Ha a szenvedés még jelen van, vess rá egy újabb pillantást, ha még nem látod tisztán! Ha tisztán látnád, már nem szenvednél, mert az ok már nem lenne ott. Ha még mindig van szenvedés, még mindig el kell viselned, akkor még nem vagy a helyes úton. Bármikor, amikor elakadsz, amikor túl sokat szenvedsz, tévedésben vagy. Amikor olyan boldog vagy, hogy a felhő fölött lebegsz, akkor is tévedsz. Ha így gyakorolsz, mindig lesz sati-d, minden testhelyzetben. Sati-val és sampajanna-val felismered majd a helyest és a helytelent, a boldogságot és a szenvedést. Megismerve ezeket a dolgokat, tudod, hogyan kezeld őket.

Így tanítom a meditációt. Amikor eljön az ideje a meditációnak, üljetek le, az nem baj! Ezt is gyakorolnotok kell! De a meditáció nem csak ülés. Meg kell engednetek a tudatnak, hogy teljes mértékben megtapasztaljon dolgokat. Engedjétek meg, hogy áramoljon, és figyeljétek meg a természetét! Hogyan kell a dolgokat szemlélned? Lásd úgy őket, hogy állandótlanok, elégtelenek és én-nélküliek! Minden bizonytalan. „Ez annyira szép, meg kell szereznem.” Ez nem egy biztos dolog. „Ez egyáltalán nem tetszik nekem.” Mondd magadnak: „Bizonytalan”! Ez igaz? Abszolút, nem tévedés. Csak próbáld reálisan felfogni a dolgokat! „Biztos vagyok benne, hogy megszerzem ezt a dolgot.” Már le is tértél az útról. Ne tedd ezt! Nem számít, hogy mennyire tetszik valami, emlékeztesd magad, hogy ez bizonytalan!

Néhány étel nagyon finomnak tűnik, de mégis azt kell gondolnod, hogy ez nem biztos. Biztosnak tűnik, hogy nagyon finom, de mégis azt kell mondanod: „Nem biztos!” Ha ki akarod próbálni, hogy mi az igazság ezzel kapcsolatban, edd minden nap a kedvenc ételedet! Minden egyes nap, ne feledd! Egy idő után kezdesz panaszkodni. „Már nem is ízlik annyira.” Végül majd ezt gondolod „Tulajdonképpen egy másik ételt jobban szeretek.” Ez sem biztos dolog. Engedd áramlani a dolgokat, akár csak a be és kilégzésedet! Mind a kilégzésnek mind a belégzésnek működnie kell, a légzés a változástól függ. Minden a változástól függ.

A dolgok bennünk vannak, sehol máshol. Ha nem kételkedünk többé, akár ülünk, akár sétálunk, akár fekszünk, nyugalomban leszünk. A samadhi nem csupán ülés. Néhányan addig ülnek, amíg kábulatba nem esnek. Talán halottak is lehetnek, nem tudják megkülönböztetni északot a déltől. Ne legyetek ilyen szélsőségesek! Ha álmosak vagytok, sétáljatok, változtassatok testhelyzetet! Fejlesszétek a bölcsességet! Ha valóban fáradtak vagytok, pihenjetek! Amint felkeltek, folytassátok a gyakorlást, ne engedjétek magatokat kábulatba esni! Így kell gyakorolnotok: józansággal, bölcsességgel és körültekintéssel!

Kezdjétek a gyakorlást a saját tudatotokkal és testetekkel, mulandóként tekintsétek azokat! Minden más is ugyanolyan. Tartsátok észben, amikor azt gondoljátok, hogy az étel nagyon finom, mondjátok magatoknak: „Nem biztos, hogy az!” Először meg kell próbálnotok! De általában ez kifog rajtatok, ugye? Ha valami nem tetszik, akkor szenvedsz miatta. Így fognak ki rajtunk a dolgok: „Ha ő kedvel, én is kedvelem.” Ez újra kifog rajtunk. Ez megint visszaüt. Amikor kedveltek valamit, csak mondjátok magatokban: „Ez bizonytalan!” Szembe kell mennetek az árral azért, hogy meglássátok a Dhamma-t.

Gyakoroljatok minden testhelyzetben, ülve, állva, sétálva és fekve! A haragot bármilyen testhelyzetben megtapasztaljátok, ugye? Lehetsz dühös amikor sétálsz, ülsz vagy fekszel. A vágyat minden testhelyzetben megtapasztalhatjátok. A gyakorlást minden testhelyzetre ki kell terjesztenünk: állás, sétálás, ülés és fekvés. Ebben következetesnek kell lenni! Ne csak színjáték legyen, valóban csináld!

Amíg a meditációban ülsz, történhet valami. Mielőtt elrendeződne, rögtön egy másik történik. Amikor ezek a jelenségek felmerülnek, csak mondjátok magatoknak: „Bizonytalan, bizonytalan!” Csak engedd el, mielőtt ezekbe a dolgokba belegabalyodsz!

Ez itt a lényeg. Ha belátjátok, hogy minden dolog állandótlan, a gondolkodás fokozatosan lecsendesedik. Amikor azon elmélkedsz, hogy minden bizonytalan, meglátod majd, hogy minden ugyanúgy megy. Amikor valami megjelenik, csak annyit kell mondanotok: „Oh, itt egy másik!”

Láttál már folyóvizet? Láttál már állóvizet? Ha a tudatotok csendes, az olyan lesz, mint a csendes folyóvíz. Láttatok már csendes folyóvizet? Na ugye! Eddig csak folyóvizet és csendes vizet láttatok, ugye? De még soha nem láttatok csendes folyóvizet. Éppen ott, ahová a gondolkodásotok nem jut el, ott éritek el a bölcsességet. A tudatotok olyan lesz, mint a folyóvíz, de mégis csendes. Olyan, mint ami csendes és mégis folyik. Szóval én ezt „csendes folyóvíznek” hívom. Itt jelenhet meg a bölcsesség.

10