Néhány éve már hisztek a buddhizmusban és sok forrásból hallgatjátok a buddhista tanításokat, különböző szerzetesektől és tanítóktól. Néha általánosan és homályosan tanítják a Dhamma-t, ezért nehéz átültetni a tanítást a mindennapi életbe. Más esetekben nagyon magas szinten, szakszavak használatával tanítják; ezt a legtöbb ember nem érti, különösen azokat a tanításokat, amik szent szövegekből valók. Kiegyensúlyozottan is tanítanak, úgy, hogy sem nem túl homályos, sem nem túl mély, sem nem túl általános, sem nem túl titokzatos. Épp megfelel a hallgatónak, azért, hogy megértse, gyakorolja, és hasznát lássa a tanításoknak. Ma egy olyan tanítást adok nektek, amit gyakran tanítottam a hallgatóságnak, és reményeim szerint hasznotokra válik majd.
Annak aki meg akarja érteni a Buddha-Dhamma-t
Annak, aki meg akarja érteni a Buddha-Dhamma-t, nagyon erős hitre és bizalomra van szüksége. Meg kell értenie a Buddha-Dhamma jelentését a következő módon:
A „Buddha” az, „aki tud”, akinek tisztaság, ragyogás és béke van a tudatában.
A „Dhamma” jellemzői a tisztaság, a ragyogás és a béke, amik az erkölcsből, a koncentrációból és a bölcsességből fakadnak.
Ezért az, aki meg akarja érteni a Buddha-Dhamma-t, gyakorolja és fejleszti az erkölcsöt, a koncentrációt és a bölcsességet!
A Buddha-Dhamma ösvényen járás.
Természetesen azok, akik haza akarnak jutni, nem csak ülnek és gondolkodnak az utazáson. Vállalniuk kell az utazást lépésről lépésre, a megfelelő irányba. Ha rossz utat választanak, akkor akadályokba, nehézségekbe ütközhetnek, mint például mocsarakba és más akadályokba, amelyeket nehéz kikerülni. Veszélyes helyzetekbe kerülhetnek, lehet, hogy soha nem érnek haza.
Azok, akik hazaérnek, pihenhetnek és nyugodtan alhatnak. Az otthon a nyugalom helye a testnek és a tudatnak. Most már igazán hazaértek. De ha az utazó elsétál a ház előtt, vagy csak körbejárja a házát, semmi haszna nem származik abból, hogy idáig utazott.
Ugyanígy a Buddha-Dhamma megértéséhez vezető utat is egyedül kell végigjárni, mert senki nem csinálhatja meg helyettünk. Mennünk kell az erkölcs, a koncentráció és a bölcsesség helyes ösvényén, amíg nem találunk rá a tudat tisztasága, nyugalma és ragyogása áldására; ezek az ösvényen járás gyümölcsei.
Ha csak a könyveket, szentírásokat, prédikációkat és a sutta-kat ismerjük, csak térképünk vagy tervünk van az utazáshoz, akkor még több száz életen át sem ismerjük meg a tudat tisztaságát, fényességét és békéjét. Az ilyen ember csak az idejét pazarolja, és soha nem élvezheti a gyakorlás gyümölcsét. A tanítók csak megmutatják a helyes irányt. Az, hogy elindulunk-e a helyes irányba és elérjük-e a gyakorlás gyümölcsét, csak tőlünk függ.
A gyakorlást egy üveg gyógyszerhez is hasonlíthatjuk, amit a doktor írt fel a betegnek. Az üvegen részletes utasítás van a gyógyszer szedéséről, de az nem számít, hogy a beteg hány százszor olvassa el a leírást, ha nem veszi be a gyógyszert, meghal. Semmi haszna nem lesz a gyógyszerből. A halála előtt lehet, hogy keserűen panaszkodik majd, hogy nem jó a doktor, a gyógyszer nem gyógyította meg. Azt gondolja, hogy a doktor csaló volt, vagy az orvosság értéktelen, pedig csak azzal töltötte az idejét, hogy az üveget vizsgálgatta, és olvasgatta az utasításokat. Nem követte az orvos tanácsát, nem szedte be a gyógyszert.
Ha a beteg valóban megfogadja az orvos tanácsát, és a leírásnak megfelelően szedi a gyógyszert, meggyógyul. Ha nagyon beteg, sok gyógyszert kell szednie.
Ha csak kicsit beteg, csak kevés gyógyszerre lesz szüksége a teljes gyógyuláshoz. Ha sok gyógyszert kell használnunk azt jelenti, hogy nagyon betegek vagyunk. Ez természetes; te magad is láthatod, ha jól megfigyeled.
Az orvosok azért írnak fel gyógyszert, hogy megszüntessék a test betegségét. A Buddha tanításai a tudat betegségének gyógyítására valók, arra, hogy visszaállítsák a természetes, egészséges állapotot. A Buddha-t tekinthetjük egy orvosnak, aki gyógyítja a tudat betegségét. Ő valóban a világ legjobb orvosa.
A tudat betegségeiben mindannyian szenvedünk. Amikor meglátod ezeket a betegségeket érdemes a Dhamma-ra, mint segítségre, mint gyógyszerre tekinteni, ami meggyógyít. A Buddha-Dhamma nem a testről szól. A cél eléréséhez a tudattal kell megtenni az utat.
Az utazókat három csoportra oszthatjuk:
Első szint: Ebbe a csoportba azok tartoznak, akik megértik, hogy gyakorolniuk kell, és tudják, hogy hogyan csinálják. Menedéket vesznek a Buddha-ban, a Dhamma-ban és a Sangha-ban, és úgy határoznak, hogy kitartóan gyakorolnak, a tanítások szerint. Felhagynak azzal, hogy csupán a szokásokat és a hagyományt kövessék, ehelyett maguk akarják vizsgálni a világ természetét. Ők a buddhista hívők csoportja.
Középső szint: Ez a csoport azokból az emberekből áll, akik addig gyakoroltak, amíg rendíthetetlen hitük nem lett a Buddha-ban, Dhamma-ban, Sangha-ban. Eljutottak az összetett jelenségek megértéséhez. Fokozatosan csökkentik a vágyakozást és a ragaszkodást. Nem ragaszkodnak a dolgokhoz, és a tudatuk eljutott a Dhamma mély megértéséhez. Attól függően, hogy a nem-ragaszkodás és a bölcsesség milyen fokát érték el, úgy hívjuk őket, hogy folyamba lépők, egyszer visszatérők, soha vissza nem térők vagy más szóval: nemesek.
Legmagasabb szint: Ez azoknak a csoportja, akik a gyakorlással a Buddha testéhez, beszédéhez és tudatához jutottak el. A világ fölött vannak, a világtól megszabadultak, mentesek a vágyaktól és a ragaszkodástól. Arahant-ként vagy megszabadultnak nevezzük őket, ami a megvilágosodás legmagasabb szintje.
Hogyan lehet megtisztítani az erkölcsöt
Az erkölcs a test és a beszéd feletti uralom és fegyelmezés. Szokás ezt a világi emberek, a szerzetesek és az apácák szabályaira osztani. Az összes előírás alapja a törekvés. Amikor a jelenben időzünk és összeszedettek vagyunk, a törekvésünk helyes. Az éberség (sati) és az összeszedettség (sampajanna) létrehozza a helyes erkölcsöt.
Természetes, hogy ha piszkos ruhát veszünk fel a piszkos testünkre, a tudatunk is lehangolt és tompa lesz. Azonban ha tisztán tartjuk a testünket és tiszta ruhát hordunk, akkor a tudatunk könnyű és élénk lesz. Ha nem vagyunk erkölcsösek, a cselekedeteink és a beszédünk piszkosak, a tudatunk boldogtalan, szorongó és nehéz lesz. Ez elválaszt a helyes gyakorlástól, megakadályozza, hogy eljussunk a Dhamma lényegéig. Az testi cselekedetek és a beszéd a tudattól függenek; azért képezzük, mert a tudat utasítja a testet és a beszédet. Folyamatosan kell gyakorolnunk, a tudatot képezve.
A koncentráció gyakorlása
Azért gyakoroljuk a koncentrációt (samadhi), hogy a tudatot erőssé és kiegyensúlyozottá tegyük. Ekkor létrejön a tudat nyugalma. Általában a képzetlen tudat ugrál és nyugtalan, amit nehéz ellenőrizni és irányítani. A tudat vadul reagál az érzéki hatásokra, hasonlóan a folyó vízére, ami ezt vagy azt az utat követi a legalacsonyabb szintet keresve. Az agronómusok és a mérnökök tudják, hogyan lehet a vizet úgy irányítani, hogy az emberiség hasznára váljon. Az emberek okosak, tudják, hogy hogyan építsenek gátat, hogyan készítsenek hatalmas víztározókat és csatornákat azért, hogy mederbe tereljék a vizet és hasznosabbá tegyék. Az összegyűjtött víz elektromos energiává alakítható, és fény forrásává válik. A víz irányításának van még egy haszna; az, hogy a víz nem rohan vadul, és könnyebben lehet hasznosítani.
Így van ez a tudattal is, amely ha koncentrált, irányított és folyamatosan képzett, akkor elképesztően hasznos lesz. A Buddha azt tanította: „ A kontrollált tudat valódi boldogságot eredményez, ezért jól képezzétek a tudatotokat, hogy a legértékesebb haszonhoz juthassatok el!” Mint a körülöttünk élő állatokat (elefántok, lovak, marhák, bivalyok stb.), képeznünk kell, mielőtt hasznunkra lehetnek a munkában. Csak az után származik előnyünk belőlük, miután kiképeztük őket.
A képzett tudatnak sokkal több az áldása, mint a képzetlené. A Buddha és nemes tanítványai ugyanúgy kezdték, ahogy mi: képzetlen tudattal. De láthatjátok mennyire nagyra becsüljük őket, és mennyire hasznos számunkra a tanításuk. Mérhetetlen hasznára váltak a világnak; addig képezték a tudatot, amíg el nem érték a szabadságot. A képzett és irányított tudat minden hivatásban és minden helyzetben a segítségünkre van. A fegyelmezett tudat kiegyensúlyozottá teszi az életünket, megkönnyíti a munkát, fejleszti és táplálja az értelmet, amely irányítja cselekedeteinket. Végül a boldogságunk úgy nő majd, ahogy végezzük a helyes tudat-képzést.
Tudatosság és légzés
A tudat képzése sokféle módon és módszerrel történhet. A leghasznosabb és minden ember számára gyakorolható módszer: a légzésfigyelés. Ez a ki és belégzés tudatosításának fejlesztése. Itt a kolostorban a figyelmünket az orrunk hegyére összpontosítjuk és a „Budd-ho” mantrával fejlesztjük a ki és belégzés tudatosságát. Ha a meditáló egy másik szót szeretne használni, vagy egyszerűen csak a ki és belégzésre szeretne figyelni, az is rendben van. Találd meg a számodra megfelelő gyakorlást! A meditáció lényege, hogy a légzés észlelése, tudatosítása folyamatosan, a jelen pillanatban történjen, hogy minden belégzés és kilégzés tudatos legyen. Sétáló meditáció alatt azt figyeljük, ahogyan a láb érintkezik a talajjal.
A meditációt minden nap kell gyakorolni, hogy gyümölcsöt hozzon; ne hagyj ki heteket vagy hónapokat. A Buddha azt tanította, hogy gyakran és kitartóan gyakoroljunk, legyen annyira folyamatos a tudat képzése, amennyire csak lehet. A meditáció gyakorlásához keressünk egy csendes helyet, ahol nincsenek zavaró körülmények. A kertünkben vagy a hátsó udvarunk árnyas fái alatt, vagy egy olyan helyen, ahol egyedül lehetünk, megfelelő környezetben. A szerzetesek vagy apácák keressenek egy kunyhót, egy csendes erdőt vagy barlangot. A hegyek különösen alkalmasak a gyakorlásra.
A be és kilégzés folyamatos tudatosítására kell törekednünk. Ha a figyelmünk elkalandozik, próbáljunk meg visszatérni az összpontosításunk tárgyára. Próbáljunk meg minden más gondolatot és aggodalmat félretenni. Ne gondolkodj, csak figyeld a légzést! Ha észrevesszük a gondolat megjelenését, és újra és újra visszatérünk a meditáció tárgyához, a tudat egyre csendesebb és csendesebb lesz.
Amikor a tudat már békés és összeszedett, engedd el a légzést, mint a koncentráció tárgyát. Kezdd el vizsgálni az öt khandha-ból (anyagi forma, érzések, érzékelések, tudatállapotok és tudatosság) álló testet és tudatot. Figyeld az öt khandha-t, ahogy jönnek és mennek. Látni fogod, hogy mulandóak, és mulandóságuk nem kielégítővé és nem kívánatossá teszi őket. Önmaguktól jönnek és mennek, nincs „én”, aki működtetné a dolgokat. Csak a természet van, ami az ok-okozat törvénye szerint működik. Minden dolog a világban mulandó, nem kielégítő és én-nélküli. Így látva a létezést, a vágyakozás és a ragaszkodás a khandha-hoz fokozatosan csökken; mert megértjük a világ jellegzetességeit. Ezt a bölcsesség megjelenésének nevezzük.
A bölcsesség megjelenése
A bölcsesség (panna) az, amikor látjuk a test és a tudat különböző jelenségeinek igazságát. Amikor a képzett és összeszedett tudatunk segítségével vizsgáljuk az öt khandhát tisztán látjuk, hogy a test és a tudat mulandó, nem kielégítő és én-nélküli. Amikor bölcsességgel látjuk az összetett dolgokat, már nem vágyunk rájuk, és nem akarjuk megragadni azokat. Bármit tapasztalunk, tudatosan tapasztaljuk. Nem vagyunk határtalanul boldogok. Amikor a dolgaink szétesnek vagy eltűnnek, nem leszünk boldogtalanok, és nem szenvedünk fájdalmas érzésektől, mert látjuk minden dolog mulandó természetét. Amikor betegséggel vagy fájdalommal találkozunk, nyugodtak maradunk, mert képezett a tudatunk; az igazi menedék a képzett tudat.
Bölcsesség az, amely ismeri a dolgok valódi természetét. A bölcsesség a tudatosságból és összpontosításból jön létre. Az összpontosítás az erkölcsből vagy erényből keletkezik. Az erkölcs, az összpontosítás és a bölcsesség összefüggenek egymással, szétválaszthatatlanok.
Az első lépés a tudat fegyelmezése, a légzés figyelése. Ez az erkölcs kialakulása. A tudatos légzést a tudat lecsendesedéséig gyakoroljuk, ez az összpontosítás. A lélegzet figyelése megmutatja, hogy a lélegzet mulandó, nem kielégítő és én-nélküli. Ekkor már nem ragaszkodunk hozzá, és a bölcsesség megjelenik. A légzés figyelés gyakorlásáról elmondható, hogy az erkölcs, a koncentráció és a bölcsesség kifejlesztésének a folyamata. Mind együtt járnak.
Amikor az erkölcs, a bölcsesség és a koncentráció kifejlődik, azt a Nyolcrétű-ösvény gyakorlásának nevezzük, amit a Buddha tanított, mint a szenvedésből kivezető egyetlen út.
A Nyolcrétű-ösvény minden más fölött áll, mert ha helyesen gyakorolod, ez egyenesen a Nibbana-hoz, a békéhez vezet. Azt mondhatjuk, hogy ennek gyakorlásával valóban és pontosan megérthetjük a Buddha-Dhamma-t.
A gyakorlás haszna
Ha a fentiek szerint gyakoroljuk a meditációt, a gyakorlás gyümölcsei a következő három szakaszban jelennek meg:
Először azoknak a gyakorlóknak, akik bizalom által buddhisták, növekszik a bizalmuk a Buddha-ban, a Dhamma-ban és a Sangha-ban; ez a belső támaszukká válik. Értik minden dolog ok-okozati összefüggését, azt, hogy az üdvös cselekedeteknek üdvös, a nem üdvös cselekedeteknek pedig káros az eredménye. Ezeknél az embereknél a boldogság és a béke nagymértékben növekszik.
Másodszor azok, akik elérték a folyamba lépők szintjét, az egyszer visszatérők és a soha vissza nem térők nemes szintjét, rendíthetetlen bizalmuk lesz a Buddha-ban, a Dhamma-ban és a Sangha-ban. Boldogok és a Nibbana felé tartanak.
Harmadszor az arahan-tok, vagy tökéletesek számára megvalósul a szenvedéstől mentes boldogság. Ezek a buddhák, akik megszabadultak a világtól és megvalósítják a szent úton való távozást.
Szerencsére emberi lénynek születtünk, és hallhatjuk a Buddha tanításait. Ez egy olyan lehetőség, amellyel más élőlények nem élhetnek. Ezért ne légy figyelmetlen vagy hanyag! Siess és növeld az érdemeket, tegyél jót és kövesd a gyakorlás ösvényét, a kezdő, a középső és a legmagasabb szinten! Ne engedd az időt kihasználatlanul és céltalanul elmúlni! Még ma próbáld megérteni a Buddha tanításának az igazságát! Hadd fejezzem be, egy laoszi mondással: „Sok örömben és élvezetben volt részünk, hamarosan beesteledik. Áradjanak a könnyeid, csinálj számadást, és lásd, hogy hamarosan túl késő lesz ahhoz, hogy befejezhesd az utazást.”