Örülök, hogy éltetek a lehetőséggel és eljöttetek Wat Pah Pong-ba, és meglátogattátok a fiatokat, aki itt szerzetes; ugyanakkor sajnálom, hogy nem tudok ajándéktárgyat adni nektek. Franciaország gazdag ország, de szegény a Dhamma-ban. Mikor ott jártam, magam is láttam, nincs ott Dhamma, ami békéhez és nyugalomhoz vezethetne. Csak olyan dolgok vannak, amelyek összezavarják és felzaklatják az ember tudatát.
Franciaország anyagilag virágzik, sok dolgot ajánl, ami az érzékeket elkábítja - látnivalók, hangok, illatok, ízek és textúrák. Ugyanakkor az emberek semmit nem tudnak a Dhamma-ról, csak összezavarodnak tőle. Ma a Dhamma-t fogom felajánlani nektek ajándékként, amit hazavihettek Wat Pah Pong-ból és Wat Pah Nanachat-ból.
Mi a Dhamma? A Dhamma az, ami csökkenteni tudja az emberiség problémáit és nehézségeit, fokozatosan megszüntetve azokat. Ez az, amit Dhamnma-nak hívnak, és minden nap kell tanulmányoznunk, hogy amikor valamilyen érzéki benyomás éri a tudatunkat, képesek legyünk túljutni rajta.
Mindannyiunknak vannak problémái, akár Thaiföldön élünk, akár máshol. Ha nem tudjuk, hogyan oldjuk meg ezeket, aggódunk és szenvedünk. A bölcsesség segít, ezért kell fejlesztenünk és képeznünk a tudatot.
A gyakorlás tárgya közel van, épp itt van a testünkben és a tudatunkban. A nyugatiak és a thai emberek ugyanolyanok, mindannyiuknak van testük és tudatuk. Az összezavarodott test és tudat egy összezavarodott emberre, a nyugodt test és tudat, egy nyugodt emberre utal.
Valójában a tudat olyan, mint az esővíz, természetes állapotában tiszta. Ha zöld színezéket csöpögtetünk az esővízbe, zölddé válik, ha sárgát, akkor sárga lesz.
A tudat is hasonlóan működik. Amikor egy nyugodt gondolat „csöpög” a tudatba, a tudat nyugodt. Amikor a gondolat nyugtalan, a tudat is nyugtalan. A tudat „zavarossá” válik, mint a színezett víz.
Amikor a tiszta víz kapcsolatba kerül a sárga színezékkel, sárgává válik. Amikor a zölddel, akkor zöld lesz. Mindig változni fog a színe. Valójában a zöld vagy sárga víz a természete szerint tiszta és áttetsző. Ugyanez a helyzet a tudat természetes állapotával, amely nyugodt, tiszta és világos. Csak akkor lesz zavaros, ha hatás éri; belebonyolódik a hangulatokba.
Hadd magyarázzam el érthetőbben. Most éppen egy békés erdőben ülünk. Ha nincs szél, a levelek mozdulatlanok. Amikor feltámad a szél, a levelek csapkodnak és lebegnek. A tudat hasonló a levélhez. Amikor benyomás éri, a tudat is „ugrál és csapong”, a benyomás természetének megfelelően. Minél kevesebbet tudunk a Dhamma-ról, a tudat annál inkább a benyomások hatása alá kerül. Boldogságot érezve belemerül a boldogságba. Szenvedést érezve átadja magát a szenvedésnek. A zűrzavar állandó.
A végén az emberek lelki betegek lesznek. Miért? Mert nem bölcsek! Csak követik a hangulataikat és nem tudják, hogyan gondoskodjanak a saját tudatukról. Amikor nem vigyázunk a tudatra, olyan, mint egy gyerek anya és apa nélkül. Egy árvának nincs menedéke, és menedék nélkül nagyon bizonytalan.
Hasonlóképpen, ha a tudatra nem vigyázunk, nem gyakorolunk, vagy nem tanítjuk a helyes megértésre, akkor összevissza ugrál.
Az a képzési módszer, amit ma átadok nektek, az a kammatthana (gyakorlási terület). A kamma „cselekvést” jelent, a thana „területet” jelent. A buddhizmusban ez az a módszer, amely békéssé és nyugodttá teszi a tudatot. Ezt alkalmazhatjátok a tudat tanítására, és a képzett tudattal vizsgálhatjátok a testet.
A lényünk két részből áll: a testből és a tudatból. Csak ez a két rész van. Amit „testnek” nevezünk, az, amit a szemünkkel láthatunk. A „tudatnak” nincs fizikai formája. A tudat csak „belső szemmel”, a „tudat szemével” látható. A test és a tudat állandó nyugtalanság állapotában vannak.
Mi a tudat? A tudat valójában nem egy „dolog”. Hagyományosan azt mondjuk, ez az, ami érez vagy érzékel, befogad és megtapasztalja az összes érzékszervi benyomást. Ebben a pillanatban bennetek is működik a tudat. Ahogy hozzátok beszélek, a tudat felfogja azt, amit mondok. A hangok a fülön keresztül bejutnak, és megérted, hogy mit jelentenek. Azt, ami tapasztal, „tudatnak” nevezik.
Ennek a tudatnak nincs én-je, szubsztanciája, és nincs formája sem. Csak tapasztalja a mentális tevékenységeket. Ha a tudatot megtanítjuk a helyes nézetre, akkor nem lesznek problémái. Nyugodt lesz.
A tudat, az tudat. A tudat-tárgyak, azok tudat-tárgyak. A tudat tartalma nem a tudat, a tudat nem azonos a tudattartalmakkal. Azért, hogy világosan megértsük a tudatunkat, és a megjelenő tartalmakat, azt mondjuk, hogy a tudat az, ami befogadja a tárgyakat. Amikor a tudat és annak tárgya kapcsolatba kerülnek, érzések keletkeznek. Néhány érzés jó, mások rosszak, hideg, meleg…, mindenfélék. A tudat nyugtalan lesz, ha bölcsesség nélkül foglalkozunk ezekkel az érzésekkel.
A meditáció a tudat fejlesztésének a módja, amely során a bölcsesség megjelenik. A meditáció fizikai alapja a légzés. Anapanasati-nak, vagy másként tudatos légzésnek nevezzük. Itt a légzés lesz a tudat tárgya. Azért használjuk ezt a meditáció tárgyának, mert ez a legegyszerűbb, és már az ősi idők óta ez az alapvető meditáció.
Amikor alkalom van, üljünk le meditálni. Tegyük keresztbe a lábunkat: a jobb láb a bal lábon, a jobb kéz a bal kézen, tartsátok a hátatokat egyenesen. Mondjátok magatoknak: „Most minden terhet és aggodalmat elengedek”. Nem akarsz semmit, ami miatt aggódnod kellene. Egy időre engedj el minden aggodalmat!
Összpontosítsd a figyelmed a légzésre. Azután lélegezz be, és lélegezz ki. A légzés tudatosításának fejlesztésekor ne irányítsd a légzést! Ne gyorsítsd, ne lassítsd, erősítsd, és gyengítsd! Csak hagyd, hogy normálisan és természetesen áramoljon a levegő! Ekkor éberség és tudatosság keletkezik a tudatban, amely megismeri a ki és belégzést.
Nyugodj meg! Ne gondolj semmire! Nincs szükséged a gondolatokra. Egyetlen dolgot kell tenned, hogy a ki és belégzésedre összpontosítasz. Semmi mást nem kell csinálnod, csak ezt! Tartsd az éberséged a ki és belégzésenúgy, ahogy azok megtörténnek! Légy tudatában minden egyes lélegzet kezdetének, közepének és végének. A belégzésnél a légzés az orr hegyénél kezdődik, a középső rész a szívnél van, és végül a hasban. Kilégzésnél fordítva: a légzés kezdete a hasnál, a közepe a szívnél, a vég az orrhegynél van. Fejleszd a tudatos légzést: 1, az orrhegynél; 2, a szívben; 3, a hasban. Azután vissza: 1, a hasban; 2, a szívben; 3, az orrhegynél.
Összpontosítsd a figyelmed erre a három pontra, és minden aggodalmad elmúlik. Ne gondolj semmi másra! Tartsd a figyelmed a légzésen! Lehet, hogy más gondolatok jelennek meg a tudatban, új témák merülnek fel, és elvonják a figyelmedet. Ne foglalkozz velük! Csak térj vissza a légzésre, mint a figyelmed tárgyára! A tudat beleragadhat a hangulataid minősítésébe és vizsgálatába, de te folytasd a gyakorlást, úgy, hogy állandóan a tudatában vagy a légzés kezdetének, közepének és végének.
Végül a tudat éberen látja a légzést ennél a három pontnál. Ha ezt a gyakorlatot egy ideig folytatod, a tudat és a test hozzászokik ehhez a tevékenységhez. A kimerültség eltűnik. Könnyebbnek érzed a tested, és a lélegzeted egyre finomabb lesz. Az éberség és a tudatosság védi a tudatot, és vigyáz rá.
Addig gyakorolunk, amíg a tudatunk békés, nyugodt nem lesz, és egyhegyűvé nem válik. Az „egyhegyűség” azt jelenti, hogy a tudat beleolvad a légzésbe, nem különül el attól; tiszta és nyugodt lesz. Ismerni fogja a légzés elejét, közepét és végét, és szilárdan mozdulatlan marad.
Amikor a tudat már békés, figyeljünk az orrunk hegyére, a be és a kiáramló levegőre. Már nem kell követnünk fel és le, a hasig és vissza. Csak az orrhegyre összpontosítunk, ahol be és kiáramlik a levegő.
Ezt a tudat megnyugtatásának nevezzük, ami által a tudat nyugodt és békés lesz. Amikor a nyugalom megjelenik, a tudat leáll, és egyetlen tárgynál marad, a lélegzetnél. Ez az, amit úgy nevezünk, hogy a tudat lecsendesítése, azért, hogy a bölcsesség megjelenhessen.
Ez a kezdet, a gyakorlásunk alapja. Meg kell próbálnotok minden nap gyakorolni, bárhol is legyetek. Otthon, az autóban, akár fekszel vagy ülsz, mindig jelen kell lenned, folyamatosan figyelned kell a tudatot.
Ezt mentális képzésnek hívják, amit mind a négy testhelyzetben gyakorolni kell. Nem csak ülve, állva, hanem sétálva és fekve is. A lényeg az, hogy minden pillanatban tudjuk, hogy milyen állapotban van a tudat. Ehhez folyamatosan ébernek és tudatosnak kell lennünk. A tudat boldog vagy szenved? Zavarodott? Békés? Ha megismerjük a tudatot, megnyugszik, és a bölcsesség megjelenik.
Békés tudattal most megvizsgáljuk az új meditációs tárgyat, a testet a fejtetőnktől a talpunkig, és azután vissza a fejhez. Csináljátok ezt újra és újra! Nézzétek meg, és vizsgáljátok meg a fejeteken lévő hajat, szőrt, körmöket, a fogakat és a bőrt. Ebben a meditációban látjuk, hogy az egész test „négy elemből” áll: föld, víz, tűz és szél.
Testünk kemény és szilárd részei alkotják a föld elemet, a folyékony és áramló rész a víz elem. A testünkben a le-föl ingázó szelek a szél elem, hő pedig a tűz elem.
Ezek együtt alkotják azt, amit emberi lénynek nevezünk. Amikor a test alkotó elemeire bomlik, csak ez a négy elem marad. A Buddha azt tanította, hogy önmagában nincs lény, nincs thai, vagy nyugati ember, nincs személy, csak ez a négy elem van, ez minden. Feltételezzük, hogy van egy ember, vagy lény, de valójában nincs. Akár szétválasztjuk földre, vízre, tűzre és szélre, vagy felcímkézzük, mint egy „emberi lény”-t, mindnyájan mulandóak, ki vannak téve a szenvedésnek és az én-nélküliségnek. Mind labilisak, bizonytalanok, és folyamatos változásban vannak. Egy pillanatra sem stabilak.
A testünk instabil, és folyamatos változásban van. A haj változik, a fogak változnak, a bőr is változik, minden teljesen megváltozik! A tudatunk is folyamatosan változik. Nem „én”, nem szubsztancia. Valójában nem mi, és nem ők, bár valószínűleg ezt gondolod. Gondolhatsz a boldogságra vagy szenvedésre, mindenféle dologra, bizonytalan. Ha nem vagyunk bölcsek, és azt hisszük, hogy a tudat a miénk, folyamatosan becsap minket. Felváltva szenvedünk vagy boldogok leszünk.
A tudat bizonytalan jelenség. A test bizonytalan. Együtt mulandóak. Együtt a szenvedés forrásai. Együtt én-nélküliek. A Buddha rámutatott arra, hogy nem lények, nem személyek; ez nem én, nem lélek, nem mi, nem ők. Csupán négy elem: föld, víz, tűz és szél. Csupán elemek.
Amikor a tudat látja ezt, megszabadul a ragaszkodástól, ami azt mondja, hogy „én” szép vagyok, „én” jó vagyok, „én” gonosz vagyok, „én” szenvedek, „én” ez, vagy az vagyok. A tudat megtapasztalja az egységet, mert meglátja, hogy az emberiség alapvetően azonos. Nincs „én”, csak elemek vannak.
Amikor elmélkedsz, és meglátod a mulandóságot, a szenvedést és az én-nélküliséget, már nem ragaszkodsz az én-hez, a lény-hez, vagy ahhoz, hogy „én vagyok”, vagy „ő van”. A tudatban, amely ezt látja, megjelenik a nibbida (elfordulás), a kijózanodás és a szenvtelenség. A tudat látja majd, hogy minden dolog mulandó, szenvedés és én-nélküli.
A tudat ezután leáll. A tudat, Dhamma. A kapzsiság, gyűlölet és a nem tudás apránként csökkennek, és végül csak a tudat marad- csak a tiszta tudat. Ezt nevezik „meditációs gyakorlásnak”.
Ezért arra kérlek, hogy fogadjátok el a Dhamma ajándékot, amit felajánlok nektek, tanulmányozzátokés elmélkedjetek rajta a mindennapokban. Kérlek, fogadjátok el ezt a Dhamma tanítást, Wat Pah Pong-ból és Wat Pah Nanachat-ból, ezt az örökséget adom nektek. Minden szerzetes - beleértve a fiatokat is - és minden tanító felajánlja ezt a Dhamma-t, hogy vigyétek magatokkal Franciaországba.
Megmutatja az utat a békés tudathoz, nyugodttá és zavarmentessé teszi azt. A tested talán nyugtalan lesz, de a tudatod nem. Mások talán összezavarodnak a világban, de te nem. Még akkor is, ha majd zűrzavar lesz az országodban, te nem leszel zavarodott, mert a tudat megértette, hogy a tudat Dhamma. Ez a helyes ösvény, az igazi út.
Emlékezzetek erre a tanításra a jövőben!
Legyetek egészségesek és boldogok!