Ez a rövid beszéd egy új tanítványnak szól, aki hamarosan visszatér Londonba. Segít, hogy megértsd azt a tanítást, amit itt Wat Pah Pong-ban kaptál. Egyszerűen szólva ez az a gyakorlás, amellyel megszabadulsz a szenvedéstől, a születés és a halál körforgásából.
E gyakorlás során figyeld a tudat működését - úgy mintha az kobra lenne -, azokat a tevékenységeket, amiket szeretsz, és azokat is, amiket nem. A kobra egy veszélyes mérges kígyó, harapása halált okoz. Így van ez a tudatállapotainkkal is; azok a hangulatok, amelyeket kedvelünk, mérgezőek, de azok is, amelyeket nem kedvelünk. Gátolják a tudat megszabadulását, az igazság megértését úgy, ahogy azt a Buddha tanította.
Ezért kell igyekeznünk fenntartani az éberséget nappal és éjjel. Bármit is csinálsz, legyen az állás, ülés, fekvés, beszéd vagy bármi egyéb, azt éberen kell tenned. Amikor már képes vagy fenntartani az éberséget, rájössz, hogy tiszta megértés társul hozzá, és ez a két feltétel bölcsességhez vezet. Így az éberség, a tiszta megértés és a bölcsesség együttműködik, és éber leszel nappal és éjjel.
A Buddha ránk hagyott tanításait nem csak hallgatni kell, vagy csak elméletben foglalkozni velük. Ezek a tanítások a gyakorlás során kapnak értelmet, és ekkor ismerjük meg azokat. Bárhová megyünk, bármit is csinálunk, birtokában kell lennünk ezeknek a tanításoknak. Azon, „hogy birtokában kell lennünk a tanításoknak és az igazságnak”, azt értjük, hogy bármit is teszünk vagy mondunk, azt bölcsességgel tesszük vagy mondjuk. Azt mondjuk, hogy aki az éberséget és a tiszta megértést így köti össze a bölcsességgel, az hű a Buddha-hoz.
Amikor innen távozol, emlékezz ezekre a szavakra! Vizsgáld a tudatod éberen, megértéssel, és fejleszd ki a bölcsességet. Ezzel a három feltétellel jön el a „megszabadulás”. Látod ekkor minden jelenség folyamatos megjelenését és elmúlását.
Fel kell ismerned, hogy az, ami felmerül és elmúlik, az csak a tudat működése. Amikor valami felmerül, az el is múlik, és további megjelenés és elmúlás követi. A Dhamma-ban ezt a felmerülést és elmúlást, „születésnek és halálnak” nevezzük. Ez minden, ami van. Amikor a szenvedés felmerül, elmúlik, és miután elmúlt, újra megjelenik majd.1 Csupán a szenvedés megjelenése és eltűnése van. Ha ezt sokszor látod, képes leszel folyamatosan felismerni a felmerülést és elmúlást. Amikor a felismerésed folyamatos, megérted, hogy ez minden, ami van. Minden csak születés és halál. Semmi sem folytatódik. Csak keletkezés és elmúlás van, ez minden.
Ez a látásmód segít a világ nyugodt, és egykedvű szemlélésében. Ez az érzés akkor jelenik meg, amikor megértjük, hogy nincs értelme bármire is vágynunk. Csak keletkezés és elmúlás van, a születést követi a halál. Ekkor a tudat elérkezik az elengedéshez, mindent elenged, hagyja létezni a dolgokat természetük szerint. A dolgok megjelennek és elmúlnak a tudatunkban, és mi felismerjük ezt. Amikor boldogság jelenik meg, felismerjük, és azt is, amikor elégedetlenség. A „boldogság felismerése” azt jelenti, hogy nem azonosulunk vele úgy, mintha az a miénk lenne. Hasonlóképpen az elégedetlenséggel és a boldogtalansággal sem azonosulunk. Amikor már nem ragaszkodunk a boldogsághoz és a szenvedéshez, egyszerűen csak hagyjuk a dolgokat a természetük szerint létezni.
Azt mondhatjuk, hogy a tudat működése olyan, mint a halálosan mérgező kobra. Ha nem zavarjuk meg a kobrát egyszerűen csak megy a maga útján; annak ellenére, hogy rendkívül mérgező, nem veszélyes ránk. Ha nem megyünk közel hozzá, és nem fogjuk meg, akkor nem mar meg. A kobra azt teszi, ami természetes. Így van ez. Ha okos vagy, békén hagyod. Hadd létezzen az, ami nem jó, hagyjuk a saját természete szerint! Hagyd létezni a tetszést és nem tetszést, ugyanúgy, ahogy kerülöd a kobrát.
A bölcsnek ez a hozzáállása a tudatban felmerülő különböző hangulatokhoz. Amikor jóság merül fel, hagyjuk, hogy a jó létezzen, de felismerjük; megértjük a természetét. Hagyjuk azt, hogy a rossz is létezzen, hagyjuk a saját természete szerint. Nem ragadjuk meg, mert nem akarunk semmit. Nem akarjuk sem a rosszat, sem a jót. Nem akarunk sem nehézséget, sem könnyedséget, sem boldogságot, sem szenvedést. Amikor így véget ér a vágyakozásunk, a béke megszilárdul.
A tudatunkban béke van, és ez függő módon keletkezik. Ez a béke a zavarból emelkedik ki. A zavarnak vége. A Buddha a végső megvilágosodást kioltásnak nevezi, úgy, mint a tűz eloltását. A tüzet ott oltjuk el, ahol megjelenik. Ahol forró, ott tudjuk lehűteni. Így van ez a megvilágosodással is. A samsara-ban található a Nibbana. A megvilágosodás és az illúziók ugyanott vannak, mint a meleg és a hideg. Amikor hő keletkezik, a hideg eltűnik, és amikor hideg van, nincs több hő. Tehát a Nibbana és a samsara ugyanaz.
Azt mondják nekünk, hogy vessünk véget a samsara-nak, ami azt jelenti, hogy állítsuk le a zűrzavaros körforgást! A zavarodottság megszüntetése az a tűz kioltása. Amikor kioltják a külső tüzet, hideg van. Amikor az érzéki sóvárgás, az ellenszenv és a nem-tudás belső tüzét kioltják, az szintén hideg. Ilyen a megvilágosodás természete. A tűz kioltása, a forró lehűtése. Ez a béke. Ez a samsara, a születés és a halál körforgásának a vége. Amikor elérkeztek a megvilágosodáshoz, ez így van. Ez az állandó forgás, a folytonos változás vége, a vágy, az ellenszenv és a nem-tudás vége. A boldogság feltételeiről beszélünk, mert a világi emberek így értelmezik az ideálist, de a valóságban ez túlmutat azon. Túlmutat mind a boldogságon, mind a szenvedésen. Ez a tökéletes béke.
Ha elmész, vidd ezt a tanítást amit adtam, és gondosan elmélkedj rajta! Az itt-tartózkodásod nehéz volt, kevés tanítást kaptál, de most lehetőséged volt, hogy tanulmányozd a gyakorlásunk valódi jelentését. Ez a gyakorlás vezessen el a boldogsághoz, és segítsen az igazság megismerésében. Szabadulj meg a születés és a halál szenvedésétől!