Kérdés (K): Nagyon keményen próbálok gyakorolni, de úgy tűnik, hogy nem jutok sehová.
Válasz (V): Ez nagyon fontos. Ne próbálj sehova se eljutni a gyakorlással. Ha nagyon vágysz a szabadságra vagy a megvilágosodásra, az akadálya a megszabadulásnak. Próbálkozhatsz, amennyire csak akarsz, buzgón gyakorolhatsz éjjel és nappal, de ha a vágy vezérel, soha nem találod meg a békét. A vágy energiája lesz az oka a kételynek és a nyugtalanságnak. Nem számít, hogy milyen hosszan és milyen keményen gyakorolsz, a vágyakozásból nem lesz bölcsesség. Szóval egyszerűen engedd el! Éberen figyeld a tudatot és a testet, ne próbálj elérni semmit! Ne ragaszkodj még a megvilágosodás eléréséhez sem!
K: Mi a helyzet az alvással? Mennyit aludjak?
V: Ne tőlem kérdezd, nem tudok erre válaszolni. Négy óra általában elég; a fontos az, hogy figyeld és ismerd meg magad. Ha túl keveset alszol, a tested nem érzi jól magát, és az éberséget nehéz lesz fenntartani. A túl sok alvás tompa és nyugtalan tudatot okoz. Találd meg a természetes egyensúlyt! Kitartóan figyeld a tudatot és a testet; kövesd nyomon az alvásigényedet, amíg nem találod meg az optimális mértéket! Ha felébredsz, és utána tovább szunyókálsz, az szennyeződés. Legyél tudatos, amint kinyitod a szemed!
K: Mi a helyzet az evéssel? Mennyit ehetek?
V: Az evéssel ugyanaz van, mint az alvással. Ismerd meg magad! Annyi ételt kell fogyasztani, amennyire a testnek szüksége van. Tekints az ételre úgy, mint orvosságra! Ha annyit eszel, hogy az étkezés után álmosnak érzed magad, és minden nappal kövérebb vagy, állj le! Vizsgáld meg a tested és a tudatod! Nem kell böjtölni. Ehelyett kísérletezz a bevitt étel mennyiségével! Találd meg tested természetes egyensúlyát! Tégy minden fogást egyszerre az evőcsészédbe, követve az aszkézis gyakorlatát! Ekkor könnyen meg tudod ítélni a bevitt mennyiséget. Gondosan figyeld meg magad, amikor eszel! Ismerd meg magad! A gyakorlásunk lényege ez. Semmi különlegeset nem kell tenned! Csak figyelj! Vizsgáld önmagad! Figyeld a tudatot! Akkor megtalálod a természetes egyensúlyt a saját gyakorlásodhoz.
K: Az ázsiai és a nyugati emberek tudata különböző?
V: Alapvetően nincs különbség. Külső szokásokban és a nyelvben eltérhetnek, de az emberi tudat természetes jellegzetességei ugyanolyanok minden embernél. A mohóság és az ellenszenv ugyanolyan a keleti és a nyugati ember tudatában. A szenvedés, és a szenvedés megszüntetése minden ember számára azonos.
K: Üdvös sokat olvasni és a gyakorlás részeként a szentiratokat tanulmányozni?
V: A Buddha Dhamma-ja nem található könyvekben. Ha valóban meg akarod érteni azt, amiről a Buddha beszélt, nem kell bajlódnod a könyvekkel. Figyeld meg a saját tudatod! Vizsgáld meg, hogy megértsd, hogyan változnak az érzések, hogyan jönnek és mennek a gondolatok! Ne ragaszkodj semmihez! Csak légy tudatában annak, amit tapasztalsz! Ez a Buddha igazságának az útja. Legyél természetes! Minden, amit csinálsz az életedben, az lehetőség a gyakorlásra. Minden Dhamma. Amikor házimunkát végzel, próbálj meg tudatosan lenni. Ha egy köpőcsészét ürítesz vagy wc-t tisztítasz, ne érezd úgy, hogy másnak teszel szívességet. A köpőcsésze ürítésében is ott van a Dhamma. Ne csak azt érezd gyakorlásnak, amikor keresztbetett lábakkal, csendben ülsz. Néhányan arra panaszkodnak, hogy nincs elég idejük meditálni. A légzésre van elég időd? Ez a meditáció: tudatosság, természetesség, bármit is teszel.
K: Miért nincs napi beszélgetés a tanítóval?
V: Ha bármilyen kérdésed van, bármikor megkérdezheted. De itt nincs szükségünk napi beszélgetésekre. Ha minden apró kérdésre válaszolok, soha nem érted meg a tudatodban a kételkedés folyamatát. Lényeges, hogy tanuld meg figyelni magad, és a kérdéseket tedd fel saját magadnak! Hallgasd meg figyelmesen a néhány naponként megtartott tanításokat, azután használd ezt a tanítást arra, hogy megvizsgáld a saját gyakorlásodat! Mindig ugyanolyan? Vagy változik? Miért vannak kétségeid? Ki az, aki kételkedik? Csak az önvizsgálat segítségével értheted meg ezeket a jelenségeket.
K: Néha aggódom a szerzetesi szabályok miatt. Ha véletlenül megölök rovarokat, az rossz?
V: A sila vagy fegyelem és az erkölcs lényeges része a gyakorlásunknak, de nem kell vakon a szabályokhoz ragaszkodni! Az állatok megölésénél, vagy más szabályok megszegésében a szándék a fontos. Ismerd meg a saját tudatod! Nem kell túlságosan aggódnod a szerzetesi szabályok miatt! Ha megfelelően alkalmazzák, az megalapozza a gyakorlást, de van szerzetes, aki annyira aggódik a jelentéktelen szabályok miatt, hogy nem tud aludni. A fegyelmet nem szabad teherként cipelni. A gyakorlásunk alapja itt a fegyelem; a helyes fegyelem, valamint az aszketikus szabályok és gyakorlatok. A tudatosságnak és az alaposságnak ugyanúgy, ahogy a sok segítő szabálynak és a 227 alapelvnek is óriási haszna van. Egyszerűvé teszi az életet. Nem kell azon tűnődnünk, hogy hogyan kell cselekednünk, és így elkerülhető az erről való gondolkodás; ehelyett egyszerűen csak legyünk tudatosak! A fegyelem lehetővé teszi, hogy harmonikusan éljünk együtt, a közösség zökkenőmentesen működjön. Kívülről mindenki ugyanúgy néz ki, és ugyanúgy cselekszik; a fegyelem és az erkölcs lépcsőfokok a koncentráció és a bölcsesség eléréséhez. A szerzetesi fegyelem és az aszketikus szabályok miatt kénytelenek vagyunk egyszerű életet élni, és korlátozni a vagyonunkat. Itt van nekünk a Buddha tanítása: tartózkodj a rossztól és cselekedj jót, élj egyszerű életet az alapvető szükségletek kielégítésével, és tisztítsd meg a tudatod! Figyeljünk a tudatunkra és a testünkre minden testtartásban: ülés, állás, séta vagy fekvés. Ismerd meg magad!
K: Mit tegyek a kételkedéssel? Néha kétségek gyötörnek a gyakorlással, a saját fejlődésemmel és a tanítóval kapcsolatban.
V: A kételkedés természetes. Mindenki kételkedéssel kezdi. Nagyon sokat tanulhatsz belőlük. Ami fontos, hogy ne azonosulj a kétségeiddel, ne ragadj meg bennük! Ez végtelen körforgásban zárja a tudatod. Ehelyett figyeld a kételkedés és a kíváncsiság teljes folyamatát! Figyeld, hogy ki az, aki kételkedik! Figyeld, hogy hogyan jönnek és mennek a kétségek! Ha így teszel, többé már nem leszel a kétségeid áldozata. Túllépsz rajtuk, és a tudatod lecsendesedik. Megérted miként jönnek és mennek a dolgok. Csak engedd el azt, amihez ragaszkodsz! Engedd el a kétségeidet, egyszerűen figyelj! Így lehet véget vetni a kételkedésnek.
K: Mit szól a gyakorlás más módszereihez? Napjainkban úgy tűnik, hogy sok tanító van, különböző meditációs módszerekkel, amik összezavarják az embert.
V: Ez olyan, mint bemenni a városba. A várost meg lehet közelíteni északról, dél-keletről; több út van. Gyakran a módszerek csak látszólag különböznek. Akár ezen az úton mész, akár egy másikon, akár gyorsan mész vagy lassan, ha tudatos vagy, mindegyik ugyanoda vezet. A lényeges pont, amelyhez minden helyes gyakorlásnak el kell jutnia, az a nem-ragaszkodás. Végül az összes meditációs módszert el kell engedni! A tanítóhoz se ragaszkodj! Ha egy módszer az elengedéshez, a nem- ragaszkodáshoz vezet, akkor az helyes gyakorlat.
Érdemes elutazni más tanítókhoz, és kipróbálni más módszereket. Néhányan közületek már megtették. Ez egy természetes vágy. Rájössz majd, hogy ezer feltett kérdés és sok módszer megismerése nem vezet el majd a valósághoz. Végül megunod a csapongást. Megérted, hogy csak a saját tudatod megállításával és vizsgálatával értheted meg azt, amiről a Buddha beszélt. Nem kell önmagadon kívül keresni; vissza kell térned, hogy szembenézz a saját valódi természeteddel! Itt értheted meg a Dhamma-t
K: Sokszor úgy tűnik, hogy itt sok szerzetes nem gyakorol. Hanyagnak tűnnek és egyáltalán nem tudatosak. Ez engem zavar.
V: Nem helyes más embereket figyelni; nem segíti a gyakorlásod. Ha ez bosszant, figyeld meg a haragot a tudatodban! Ha mások fegyelmezetlenek, vagy nem jó szerzetesek, nem neked kell megítélni azt. Mások figyelésével nem találod meg a bölcsességet. A szerzetesi fegyelem egy eszköz, amit használhatsz saját meditációdhoz, és nem fegyver, amivel kritizálhatsz vagy hibát kereshetsz. Senki nem gyakorolhat helyetted, és te sem gyakorolhatsz senki helyett. Csak figyeld a saját cselekedeteidet! Így kell gyakorolni!
K: Nagyon gondosan gyakorolom az érzékek visszavonását. Mindig lesütöm a szemem, és minden apró cselekedetemben tudatos vagyok. Például, amikor étkezem, azt hosszú ideig teszem, és próbálom megfigyelni az összes érintkezést: rágás, ízlelés, nyelés stb. Minden lépést tudatosan és figyelmesen teszek meg. Helyesen gyakorolok?
V: Az érzékek visszavonása helyes gyakorlat. Egész nap tudatosnak kell lennünk. De ne vidd túlzásba! Sétálj, egyél, cselekedj természetesen! Fejleszd ki a természetes tudatosságot, figyelve azt, ami benned történik! Ne erőltesd a meditációt, ne erőltess magadra alkalmatlan módszereket! Ez a sóvárgás egy másik formája. Legyél türelmes! A türelem és a kitartás nélkülözhetetlen. Ha természetesen és tudatosan cselekszel, a bölcsesség természetesen megjelenik.
K: Szükséges hosszú ideig ülni?
V: Nem kell hosszú órákig ülni. Néhányan azt gondolják, hogy minél tovább tudnak ülni, annál bölcsebbek lesznek. Láttam csirkéket napokig a fészkükön ülni. A bölcsesség abból ered, ha minden testtartásban tudatos vagy. Amint felkeltél reggel, kezdj el gyakorolni! Addig folytasd, amíg elalszol! Ne aggódj amiatt, hogy mennyi ideig tudsz ülni! Csak az fontos, hogy légy tudatos, bármit is csinálsz, akár dolgozol vagy wc-re mész.
Minden embernek saját tempója van. Vannak, akik ötven évesen, mások hatvanöt évesen, és megint mások kilencven évesen halnak meg. A gyakorlásotok sem lesz azonos. Ne gondolkodj ezen, és ne aggódj emiatt! Próbálj meg tudatos maradni, és hagyd a dolgokat természetes módon folyni! Akkor a tudatod egyre csöndesebb és csöndesebb lesz, a feltételektől függetlenül. Olyan csendes lesz, mint egy erdei tavacska. Ekkor sok csodálatos és ritka állat jön el inni. Tisztán látod majd minden dolog természetét (sankhara). Megérted, hogy sok csodálatos, különös dolog jön és megy. Ám te nyugodt leszel. Problémák jönnek, de te rögvest keresztüllátsz rajtuk. Ez a Buddha boldogsága.
K: Még mindig nagyon sok gondolatom van. A tudatom gyakran csapong, pedig próbálok tudatos lenni.
V: Ne aggódj emiatt! Próbáld a jelenben tartani a tudatod. Akármi keletkezik a tudatban, csak figyeld meg! Engedd el! Ne akarj megszabadulni a gondolatoktól! Ekkor a tudat eléri a természetes állapotát. Nincs különbség a jó és rossz, meleg és hideg, gyors és lassú között! Nincs én, nincs te, nincs semmilyen önvaló. Így van ez. Amikor alamizsnagyűjtő-útra mész, semmi különöset nem kell tenned! Egyszerűen sétálsz, és figyeled, ami van. Nincs szükség arra, hogy az elszigetelődéshez vagy az elkülönüléshez ragaszkodj. Akárhol is vagy, ismerd meg magad, azáltal, hogy természetes maradsz, és figyelsz! Ha kétségek merülnek fel, figyeld meg, ahogy jönnek és mennek! Ez nagyon egyszerű. Ne ragaszkodj semmihez!
Ez olyan, mintha egy úton sétálnál. Időként akadályokba ütközöl. Amikor szennyeződésekkel találkozol, csak figyeld meg őket, és túljutsz rajtuk! Ne gondolj az akadályokra, amin már túljutottál! Ne aggódj azok miatt, amiket még nem látsz! Maradj a jelenben! Ne aggódj az út hossza, vagy a célállomás miatt! Minden változik. Bármin is mész keresztül, ne ragaszkodj hozzá! Végül a tudat eléri a természetes egyensúlyát, amikor a gyakorlás már magától működik. Minden dolog magától jön és megy.
K: Tanulmányozta valaha az Oltár-szútrát Hui Neng-től a 6. pátriárkától?
V: Hui Neng bölcsessége nagyon mély, nem könnyű a kezdőknek megérteni. De ha fegyelemmel és a türelemmel gyakorolsz, és gyakorlod a nem-ragaszkodást, akkor egyszer megérted. Volt egy tanítványom, aki egy szalmatetős kunyhóban lakott. Gyakran esett az esős évszakban, és egy napon az erős szél elfújta a fél tetőt. Nem vette a fáradságot, hogy kijavítsa, csak hagyta beázni a tetőt. Eltelt néhány nap, és kérdeztem a kunyhójáról. Azt mondta, hogy a nem ragaszkodást gyakorolja. Ez a bölcsesség nélküli nem-ragaszkodás. Nagyjából a vízibivaly nemtörődömségével azonos. Ha jó és egyszerű életet élsz, ha türelmes és önzetlen vagy, megérted Hui Neng bölcsességét.
K: Azt mondta, hogy a samatha és a vipassana, azaz a koncentráció és a belátás ugyanaz. Ki tudná ezt fejteni?
V: Nagyon egyszerű. A koncentráció samatha és a bölcsesség vipassana együtt működik. Először a tudat lenyugszik, amikor megragad egy meditációs tárgyat. Csak addig csendes, amíg lehunyt szemmel ülsz. Ez a samatha, és ez a samadhi alapja, ami oka a bölcsesség vagy a vipassana felmerülésének. Ekkor a tudat nyugodt marad, akár csukott szemmel ülsz, akár egy forgalmas városban járkálsz. Így van ez. Régen gyerek voltál. Most felnőtt vagy. A gyerek és a felnőtt ugyanaz az ember? Mondhatod azt, hogy ugyanaz az ember, de ha más szemszögből nézed, azt is mondhatod, hogy különbözőek. Ekképpen a samatha-t és a vipassana-t különbözőnek is lehet tekinteni. Ugyanúgy, mint az étel és az ürülék. Az ételt és a székletet nevezhetjük azonosnak, de nevezhetjük különbözőnek is. Ne csak hidd, amit mondok, hanem gyakorolj, és győződj meg róla saját magad! Semmi különös nem kell hozzá. Ha figyeled a koncentráció és a bölcsesség keletkezését, akkor megismered majd a magad valóságát. Manapság sok ember ragaszkodik a szavakhoz. A gyakorlásukat vipassa-nak hívják. A samatha-t lenézik. Vagy samatha-nak nevezik a gyakorlásukat. Azt mondják, hogy nélkülözhetetlen a samatha végzése a vipassana előtt. Mindez butaság. Ne fáraszd magad ilyen gondolatokkal! Egyszerűen gyakorolj, és megérted magad is!
K: Szükséges, hogy képesek legyünk az elmélyülésre?
V: Nem, az elmélyedés nem szükséges. Létre kell hoznod a nyugalom csíráját és az egyhegyű tudatot! Azután használd önmagad figyelésére! Semmi különlegesre nincs szükség. Ha az elmélyedés megjelenik a gyakorlásodban, az is rendben van, csak ne ragaszkodj hozzá! Néhány ember függő lesz az elmélyedéstől. Nagyon jó móka játszani vele. De meg kell ismerned a helyes határokat! Ha bölcs vagy, akkor felismered az elmélyedés gyakorlatát és határait is, ugyanúgy, ahogy ismered a gyerekek és ezzel szemben a felnőttek határait.
K: Miért követjük az aszketikus szabályokat, mint például, hogy mindent csak a saját tálunkból eszünk?
V: Az aszketikus szabályok segítenek megszüntetni a szennyeződéseket. Ha követünk egy ilyen szabályt, mint például azt, hogy mindent a saját tálunkból eszünk, akkor jobban tudjuk az ételünket gyógyszerként tudatosítani. Ha nincsenek szennyeződéseink, akkor nem számít, hogyan eszünk. Itt a formalitást használjuk, hogy segítsük a gyakorlásunkat. A Buddha az aszkétikus előírásokat nem írta elő minden szerzetes számára, de engedélyezte azoknak, akik keményebben akartak gyakorolni. Növelik a külső fegyelmünket, és ezáltal segítik a mentális elhatározásunkat és erőnket. Magadnak kell betartanod ezeket a szabályokat! Figyeld a tudatod, és nézd meg, hogy neked mi a hasznos! Az a szabály, amely szerint, bármilyen meditációs kunyhót el kell fogadnunk, amelyet kijelöltek a számunkra, hasonlóan segíti a fegyelmet. Megakadályozza, hogy a szerzetesek ragaszkodjanak a lakóhelyükhöz. Ha elmennek és visszatérnek, új lakóhelyen kell lakniuk. Ez a gyakorlásunk: semmihez sem ragaszkodni.
K: Ha fontos a fogásokat egyszerre a tálba tennünk, akkor a tanító miért nem így teszi? Nem fontos a tanítónak, hogy példát mutasson?
V: Igen, ez igaz, a tanítónak példát kell mutatnia a tanítványainak. Nem bánom, hogy kritizálsz. De az is fontos, hogy ne ragaszkodj a tanítóhoz. Ha látszólag teljesen tökéletes lennék, az rettenetes lenne. Túlságosan ragaszkodnál hozzám. Még a Buddha is azt mondta néha a tanítványainak, hogy csináljanak meg valamit, és utána ő maga valami egészen mást tett. Ha kételkedsz a tanítódban, az a segítségedre lehet. Figyeld meg a saját reakcióidat! Gondolod el: az is lehet, hogy én azért nem teszek bele mindenféle ételt a tálamba, mert meg akarom vendégelni a világiakat, akik a templom körül dolgoznak?
A bölcsesség az, hogy figyelsz és fejlődsz. Azt, ami jó, vedd át a tanítódtól! Legyél tudatában a saját gyakorlásodnak! Ha pihenek, amíg nektek ülni kell, az feldühít? Ha azt mondom a kékre, hogy vörös, vagy egy férfire, hogy nő, ne kövess vakon!
Azt egyik tanítóm nagyon gyorsan evett. Csámcsogott. Mégis azt mondta nekünk, hogy együnk lassan és tudatosan. Figyeltem őt, és nagyon dühös lettem. Én szenvedtem, de ő nem. A látszatra figyeltem. Később megtanultam a leckét. Van, aki nagyon gyorsan, de biztonságosan vezet. Mások lassan vezetnek, és mégis sok balesetet szenvednek el. Ne ragaszkodj a szabályokhoz, a külső formához! Ha másokat az időd tíz százalékában figyeled, magadat kilencven százalékban, az a helyes gyakorlás. Először a tanítómat, Ajahn Tongratot figyeltem, és rengeteg kétségem volt. Az emberek azt gondolták róla, hogy őrült. Furcsa dolgokat tett, és nagyon erőszakos volt a tanítványaival. Kívül dühös volt, de belül nem volt semmi. Senki nem volt ott. Jelentős tanító volt. Tiszta és tudatos maradt a halála pillanatáig.
Ha kifelé figyelünk, akkor összehasonlítunk és megkülönböztetünk. Így nem találod meg a boldogságot. Akkor sem lelsz békére, ha azzal töltöd az idődet, hogy a tökéletes embert, vagy a tökéletes tanítót keresed. A Buddha arra tanított, hogy a Dhamma-ra, a valóságra figyeljünk, ne a többi emberre.
K: Hogyan tudjuk legyőzni a szexuális vágyat a gyakorlásunk során? Néha úgy érzem, hogy a szexuális vágyam rabszolgája vagyok.
V: A nemi vágyat az utálatosságon való szemlélődéssel kell egyensúlyba hozni. A testi formához való ragaszkodás az egyik véglet, és az ellenkezőjét kell szem előtt tartani! Lásd úgy a testet, mint egy holttestet, figyeld a bomlás folyamatát, vagy gondolj a testrészekre, mint tüdő, lép, zsír, ürülék, és így tovább. Ne felejtsd el ezeket, és képzeld el a test undorító megjelenését, amikor a nemi vágy megjelenik! Ez megszabadít majd a nemi vágytól.
K: Mi a helyzet a haraggal? Mit kell tennem, amikor érzem, hogy a harag megjelenik?
V: A jó indulatú kedvességet (metta) kell alkalmaznod. Amikor dühös tudatállapotok merülnek fel a meditációban, a metta-val hozd őket egyensúlyba. Ha valaki valami rosszat tesz, vagy haragra gerjed, ne legyél dühös! Ha így teszel, akkor még tudatlanabb vagy, mint ők! Légy bölcs! Tudatosítsd az együttérzést, mert az az ember szenved. Töltsd meg a tudatot metta-val, mintha a kedves testvéred lenne! Összpontosítsd a metta-ra, mint a meditációd témájára! Terjeszd ki, minden érző lényre a világban! Csak a metta által lehet legyőzni a gyűlöletet.
Néha azt látod, hogy a szerzetesek helytelenül viselkednek. Lehet, hogy ez bosszant. De ez a szenvedés felesleges. Ez nem a mi Dhamma-nk. Lehet, hogy azt gondolod: „Ők nem olyan elhivatottak, mint én. Ők nem olyan komoly gyakorlók, mint mi. Azok a szerzetesek nem jó szerzetesek.” Ez szennyeződés. Ne hasonlítgass! Ne tegyél különbséget! Engedd el a véleményedet, figyeld meg a nézeteidet, és figyeld meg magad! Ez a mi Dhamma-nk. Nem tudsz rávenni mindenkit, hogy úgy cselekedjen, ahogy te akarod, vagy olyan legyen, mint te. Ez a vágy csak szenvedést okoz. Ezt a hibát a gyakorlók gyakran elkövetik. De mások figyelése nem fejleszti a bölcsességet. Csak figyeld magad, és az érzéseid! Így megérted majd.
K: Sokszor vagyok álmos. Ez megnehezíti a meditációt.
V: Számos módszer létezik az álmosság legyőzésére. Ha sötétben ülsz, menj egy világosabb helyre! Nyisd ki a szemed! Kelj fel, mosd meg az arcod, vagy fürödj meg! Ha álmos vagy, változtasd meg a testtartásod! Sétálj sokat! Sétálj hátrafelé! A félelem, hogy valamibe beleütközöl, ébren tart majd. Ha ez nem segít, állj nyugodtan, tisztítsd meg a tudatod, és képzeld azt, hogy a tudatodat megtölti a napfény! Vagy ülj egy magas szikla, vagy egy mély kút szélére! Nem mersz majd elaludni. Ha semmi nem válik be, akkor menj aludni! Feküdj le éberen, és próbálj meg addig tudatos maradni, amíg elalszol! Azután, amikor felébredsz, ne feküdj tovább, rögtön kelj fel! Ne pillants az órádra, és ne fordulj át a másik oldaladra! Az ébredés pillanatától kezdve légy tudatos! Ha minden nap álmosnak érzed magad, próbálj meg kevesebbet enni! Figyeld magad! Állj meg öt kanállal azelőtt, hogy jóllaknál! Igyál vizet, amíg tele nem lesz a gyomrod! Azután menj, és ülj le! Figyeld meg az álmosságod és az éhséged! Meg kell tanulnod a kiegyensúlyozott étkezést! Ahogy haladsz előre a gyakorlással, természetes módon egyre energikusabbnak érzed magad, és kevesebbet eszel majd. De ehhez hozzá kell szoknod!
K: Miért kell itt annyiszor leborulnunk?
V: A leborulás nagyon fontos. Ez egy külsőség, ami a gyakorlás része. Ezt a gyakorlatot helyesen kell végezni! Érintsd a homlokod a padlóhoz! A könyököd legyen a térdek közelében, a tenyered pedig a padlón egymástól három hüvelykre! Lassan borulj le, legyél tudatában a testednek! Ez jó ellenszere az önhittségnek. Gyakran kellene leborulnunk. Amikor háromszor leborulsz, akkor tudatosíthatod magadban, a Buddha, a Dhamma és a Sangha tulajdonságait, azaz a tisztaságot, ragyogást és békét. A külső formalitást alkalmazzuk a magunk képzésére. Így a test és a tudat harmonikussá válik. Ne kövesd el a hibát, hogy azt figyeled, mások hogyan borulnak le. Ha a fiatal novíciusok hanyagok, vagy az idősebb szerzetesek nem tűnnek tudatosnak, azt nem neked kell megítélned! Nehéz képezni az embereket. Néhányan gyorsan tanulnak, míg mások lassan. Mások megítélésével, csak az önhittséged növekszik. Helyette inkább figyeld magad! Borulj le gyakran, és szabadulj meg a beképzeltségedtől!
Azok, akik igazán összhangba kerültek a Dhamma-val, túljutottak a külső formaságokon. Minden, amit tesznek, az a leborulás egy formája. Amikor sétálnak, leborulnak, amikor esznek, leborulnak, amikor wc-re mennek, leborulnak. Azért, mert túljutottak az önhittségen.
K: Mi a legnagyobb probléma az új tanítványaiddal?
V: A nézeteik. Nézeteik és elképzeléseik vannak mindennel kapcsolatban: önmagukról, a gyakorlásról és a Buddha tanairól. Sokuknak, akik idejönnek, magas rangjuk van a társadalomban. Vannak köztük kereskedők, diplomások, tanárok és kormánytisztviselők. A tudatuk tele van a dolgokról alkotott elképzelésekkel. Túl okosnak tartják magukat ahhoz, hogy másokat meghallgassanak. Olyan ez, mint a víz a pohárban. Ha egy csésze piszkos, poshadt vízzel van tele, akkor az használhatatlan. Csak miután kiöntjük a koszos vizet, utána tudjuk a csészét használni. Tisztítsd meg a tudatod a véleményeidtől vagy az elképzeléseidtől, és akkor megérted ezt! A gyakorlásunk segítségével túljutunk az okosságon és a butaságon. Ha azt gondolod: „okos vagyok, gazdag vagyok, fontos vagyok, mindent tudok a buddhizmusról”, akkor elfeded az anatta, azaz az én-nélküliség igazságát. Minden, amit látsz az az ego, az „én” és „enyém”. De a buddhizmus elengedi az ego-t. Üresség és Nibbana.
K: A szennyeződések, mint a kapzsiság, vagy a harag, csupán illúziók vagy valódiak?
V: Mindkettő. A vágynak, kapzsiságnak, haragnak és nem-tudásnak nevezett szennyeződések csak elnevezések, látszatok, ugyanúgy, ahogy egy tálat nagynak, kicsinek, szépnek vagy bármilyennek hívunk. Ez nem a valóság. Csak egy fogalom, amit sóvárgással hozunk létre. Ha nagy tálat akarunk, ezt kicsinek hívjuk. A sóvárgás okozza a megminősítést. A valóság az, ami van. Így tekints rá! Ember vagy? Válaszolhatod azt, hogy „igen”. Ez csak a dolgok külső megjelenése. De valójában nem vagy más, csak az elemek kombinációja, azaz a változó dolgok összessége. Ha a tudat szabad, akkor nem különböztet meg. Nincs kicsi és nagy, én vagy te. Nincs semmi, azt mondjuk rá, hogy anatta, azaz nem-én. Valójában végül nincs se atta, se anatta.
K: Tudna egy kicsit beszélni a kamma-ról?
V: A kamma a cselekvés. A kamma a ragaszkodás. A test, a beszéd és a tudat, mind kamma-t hoz létre, amikor ragaszkodunk. Szokásokat hozunk létre. Ezek szenvedést okoznak nekünk a jövőben. Ez a ragaszkodásunk, és a múltbéli szennyeződéseink gyümölcse. Minden ragaszkodás kamma-t szül. Tételezzük fel, hogy tolvaj voltál, mielőtt szerzetes lettél. Loptál, és így más embereket és a szüleidet is boldogtalanná tetted. Most szerzetes vagy, de amikor visszaemlékszel arra, hogy másokat boldogtalanná tettél, a mai napig rosszul érzed magad, és szenvedsz. Ne felejtsd el, hogy nem csak a test, de a beszéd és a mentális tevékenység is megteremti a jövőbeli következmények feltételeit. Ha a múltban valami kedveset tettél, és ma visszaemlékszel rá, boldog leszel. Ez a boldog tudatállapot a múltbéli kamma eredménye. Minden dolog okozat, feltételekhez kötött – láthatod ezt hosszútávon, vagy pillanatról pillanatra. De nem kell a múlton, a jelenen vagy a jövőn gondolkodnod. Csupán figyelj a testedre és a tudatodra! Neked kell megismerned a saját kamma-dat. Figyeld meg a tudatod! Gyakorolj és világosan látsz majd! Ügyelj arra, hogy mások kamma-jával ne foglalkozz! Ne ragaszkodj, és ne figyelj másokat! Ha mérget veszek be, szenvedni fogok. Ezt nem kell megosztanod velem. Tartsd meg a jót, amit a tanítód adhat neked! Ekkor békés leszel, a tudatod olyanná válik, mint a tanítódé. Ha megfigyeled, megérted majd. Még ha most nem is érted, ha gyakorolsz, világos lesz. Magadtól ismered fel. Ezt nevezik Dhamma gyakorlásnak.
Amikor fiatalok voltunk, a szüleink fegyelmeztek, és dühösek voltak ránk. Igazából segíteni akartak. Ezt meg kell értened, ha visszanézel! A szülők és a tanítók kritizálnak, és ez feldühít. Később megértjük, hogy miért tették. A hosszú gyakorlás után megtudod. Azok, akik túl okosak, rövid idő múlva elhagyják a kolostort. Soha nem tanulnak. Szabadulj meg az okosságodtól! Ha azt gondolod magadról, hogy jobb vagy, mint mások, szenvedsz majd. Milyen kár! Ne idegeskedj! Csak figyelj!
K: Néha úgy tűnik, hogy amióta szerzetes lettem, fokoztam a nehézségeimet és a szenvedéseimet.
V: Tudom, hogy néhányan közületek jó anyagi helyzetből, és látszólagos szabadságból érkeztek. Ehhez képest most jóval keményebb életet élsz. A gyakorlásban gyakran arra késztetlek, hogy hosszú órákon át csak ülj és várj. Az étel és az éghajlat eltér az otthonitól, amit megszoktál. Ám ezen mindenkinek át kell esni! Ez az a fajta szenvedés, ami a szenvedés végéhez vezet. Így tanulsz. Amikor mérges leszel, és sajnálod magad, az egy nagyszerű lehetőség a tudat megismerésére. A Buddha a szennyeződéseinket a tanítóinknak nevezte.
Minden tanítványom olyan, mint a gyerekem. Csak a jóindulatú kedvesség van a tudatomban, és a jólétüket tartom szem előtt. Ha úgy tűnik, hogy szenvedést okozok neked, az csak a te érdekedet szolgálja. Tudom, hogy néhányan közületek jól képzettek, és nagy tudásúak vagytok. Azok az emberek, akik alacsony végzettséggel, és kevés világi ismerettel rendelkeznek, könnyebben gyakorolnak. De ha nyugatról érkeztél, akkor egy nagy házat kell kitakarítanod! Miután kitakarítottad a házat, tágas lakóhelyed lesz. Használhatod a konyhát, a könyvtárat és a nappalit is. Türelmesnek kell lenned! A türelem és a kitartás nagyon fontos a gyakorlásunk során. Amikor fiatal szerzetes voltam, nekem nem volt olyan nehéz, mint neked. Ismertem a nyelvet, és a hazai ételt ettem. De még így is néha kétségbe estem. Ott akartam hagyni a szerzetesi életet, volt úgy, hogy öngyilkos akartam lenni. Ez a szenvedés a helytelen nézetekből fakad. Amikor meglátod az igazságot, megszabadulsz a nézetektől és a véleményektől. A tudatod békéssé válik.
K: Nagyon békés tudatállapotot fejlesztettem ki a meditációval. Hogyan tovább, mit kell most tennem?
V: Ez jó. Tedd a tudatot békéssé és összeszedetté. Használd ezt a koncentrációt a test és a tudat figyelésére! Amikor a tudat nyugtalan, figyel meg! Akkor megismered a valódi békét. Miért? Mert meglátod a mulandóságot. Még a békét is mulandónak kell látni! Ha ragaszkodsz a békés tudatállapotokhoz, szenvedni fogsz, ha éppen nem tapasztalod őket. Engedj el mindent, még a békét is!
K: Jól hallottam, hogy azt mondta, hogy tart a nagyon szorgalmas tanítványoktól?
V: Igen, ez igaz. Tartok attól, hogy túlságosan komolyak. Túl keményen próbálkoznak, de bölcsesség nélkül. Szükségtelen szenvedésbe taszítják magukat. Néhányan közületek elhatározzák, hogy megvilágosodnak. Összeszorítjátok a fogatokat, és folyamatosan erőlködtök. Túl keményen próbálkoztok. Az emberek egyformák. Nem ismerik a dolgok természetét. Minden jelenség, a tudat és a test is mulandó. Csupán figyelj, és ne ragaszkodj!
Vannak, akik azt gondolják, hogy mindent tudnak. Kritizálnak, vizslatnak, ítélkeznek. Ne törődj velük! Hagyd rájuk a nézeteiket! A minősítés veszélyes. Olyan ez, mint egy út hajtűkanyarral. Ha úgy gondoljuk, hogy mások jobbak, rosszabbak, vagy ugyanolyanok, mint mi, akkor kisodródunk a kanyarban. Ha minősítünk, szenvedni fogunk.
K: Sok éve meditálok. A tudatom nyitott és békés szinte minden körülmények között. Most viszont szeretnék visszalépni, és szeretném a meditáció magasabb szintjeit gyakorolni, azaz az elmélyedést a tudatban.
V: Rendben van. Ez egy hasznos mentális gyakorlat. Ha bölcs vagy, nem gabalyodsz bele az elmélyedt tudatállapotokba. Ugyanolyan ez, mint amikor hosszú ideig akarsz ülni. Nagyon jó dolog, de a gyakorlás igazából független minden testtartástól. Az a fontos, hogy közvetlenül figyeld meg a tudatot! Ha már megvizsgáltad és megértetted a tudatot, akkor kellően bölcs vagy ahhoz, hogy meglásd az elmélyedés, vagy a könyvek korlátait. Ha már gyakorlod, és érted a nem ragaszkodást, akkor visszatérhetsz a könyvekhez. Olyan lesz az, mint egy édes desszert. Segítségedre lehetnek mások tanításában. Vagy visszatérhetsz az elmélyedés gyakorlásához. Elég bölcs vagy ekkor annak tudásához, hogy nem kell ragaszkodni semmihez.
K: Át tudnánk ismételni, néhány fontosabb pontot a beszélgetésünkből?
V: Figyeld magad! Tudd, hogy ki vagy! Ismerd meg a tested és a tudatod a megfigyelés által! Ülésben, alvásban, evésben ismerd meg a határokat! Használd a bölcsességet! A gyakorlás nem arról szól, hogy megpróbálunk elérni valamit. Csak légy tudatában annak, ami van! Mindenfajta meditáció közvetlenül figyeli a tudatot. Ekkor megérted a szenvedést, a szenvedés okát, és a szenvedés végét. De türelemre van szükség, sok türelemre és kitartásra. Fokozatosan tanulsz. A Buddha azt tanította a tanítványainak, hogy legalább öt évig maradjanak a tanítójukkal. Meg kell tanulnod az adás, a türelem és az odaadás értékeit!
Ne gyakorolj túl görcsösen! Ne ragaszkodj a külső formához! Mások megfigyelése helytelen gyakorlat. Csak legyél természetes, és figyelj erre! A szerzetesi és a kolostori szabályok nagyon fontosak. Egyszerű, és harmonikus környezetet hoznak létre. Használd jól őket! De ne feledd el, hogy a szerzetesi fegyelem lényege a szándék megfigyelése, és a tudat vizsgálata. Bölcsnek kell lenned! Ne minősíts! Bosszantana téged egy kis fa az erőben, mert nem olyan magas és egyenes, mint a többi? Ez butaság. Ne ítélj meg más embereket! Az emberek különbözőek. Nem kell, hogy magadra vedd annak a terhét, hogy azt kívánod, mindenki változzon meg.
Legyél türelmes! Gyakorold az erkölcsösséget! Élj egyszerűen és természetesen! Figyeld a tudatot! Ez a gyakorlásunk, ami önzetlenséghez és békéhez vezet.