WC-k az ösvényen

Ajahn Jayasaro bevezetője

 

Az alábbi beszéd eredetileg laoszi nyelven hangzott el, és Luang Por Chah Upalamani című életrajzához fordították le közép-thai nyelvre. Ez egy nagyon fontos beszéd, és azért volt különösen fontos számomra, hogy ezt a thai nyelvű életrajzba és egy bizonyos részét az új angol változatba is bevegyem, mert ehhez hasonló nincs még fordításban. Míg az eddigi beszédek a meditációra és a bölcsességre összpontosítottak, az itt következő beszéd a Wat Pah Pong mindennapi életében meglehetősen ritka volt, és ezért nagy becsben tartották, amikor elhangzott. A mindennapi tanítások és a legtöbb beszéd arról szólt, amit mi korwatnak nevezünk - szerzetesi szabályok, a gyakorlás sila oldalát hangsúlyozva.

Ez valószínűleg azzal a ténnyel függ össze, hogy az erdei kolostorok, különösen Ajahn Chah kolostorai, húsz évvel ezelőtt egészen más összetételűek, más jellegűek voltak mint manapság, mert akkoriban sok novícius élt ott. Abban az időben a tizenéves novíciusok általában nagyon zabolátlanok és harsányak voltak, és jelentősen befolyásolták a kolostor légkörét, ahogy azt el lehet képzelni. Ez az oka annak, hogy akkoriban a kolostorokban annyira domináltak a munkaprojektek. Az apátoknak az volt a problémájuk, hogy olyan közösséget próbáltak igazgatni, amelyben a tagoknak sokszor a fele sem volt igazán elkötelezett a szerzetesi lét iránt. Az én generációm szerzetesei sok történetet tudnak mesélni a rakoncátlan novíciusokról, a nehezen kezelhető, feleselő és kiállhatatlan novíciusokról. Bár a Wat Pah Pongban a novíciusok aránya valamivel kisebb volt, mégis nagy volt a befolyásuk az ideiglenesen felszentelt szerzetesekkel együtt, vagy az olyan szerzetesekkel együtt, akik úgy lézengtek, hogy nem igazán tudták, miért is vannak ott. Felszentelésük a szüleik iránti hála gesztusa volt.

Meglepődtem, amikor először megérkeztem Wat Pah Pongba, mert egy kiképzőtáborra számítottam - egy nagyon kemény kolostorra. Természetesen ilyen is volt, de ami meglepett, az a szerzetesek és novíciusok nagy száma, akik úgy tűnt, hogy nem értékelik környezetüket, és egyáltalán nem voltak elkötelezettek az Ajahn Chah által adott tanítás iránt. Ez azt jelentette, hogy az elhangzott beszédek közül sokan a korwat patipadat hangsúlyozták, ahelyett, hogy szofisztikált beszédek lettek volna a samadhi és a jhana természetéről. Ekkoriban az életritmus a kolostorokban - legyen az a Wat Pah Pong vagy egy fiókkolostor - az volt, hogy volt egy viharos „desana”, ami mindenkit megrázott és helyrebillentette az embereket. A rend néhány napig nagyon szigorú volt. Aztán fokozatosan romlott a helyzet, míg egy vagy két olyan dolog történt, ami nagyon durva volt, és tudtad, hogy jön egy újabb dörgedelmes „desana”. Így tudtunk kitartani. A mintázat így ismétlődött.

Ajahn Chah mondta a legerőteljesebb és legkeményebb szerzetesi beszédeket e sajátos fajtából. Az itt következő beszéd különösen erős. Ami figyelemre méltó benne az az, hogy ezt nem az úgynevezett korai időszakában, a negyvenes vagy ötvenes éveiben tartotta, amikor még rendkívül életerős és határozott volt, hanem tanítói pályafutása vége felé - amikor a nyugati szerzetesek körében az Ajahn Chah-ról kialakult kép egy nagyapai figura volt; igaz, ez egy erős leegyszerűsítés. Az a fajta Ajahn Chah, akit a könyvek fotóin látunk, mosolygós és kedves - minden bizonnyal ez volt az egyik Ajahn Chah, de nem ez volt a teljes személyisége.

Úgy gondolom, ez a beszéd elég jó képet ad erről. Nagyon nehéz visszaadni egy ilyen előadás hangvételét. A Dhamma-beszédekben ott van az elhangzottak tartalma, de emellett nem verbális dolgok is történnek, valamint ott van még a tanító és a tanítványai közötti kapcsolat teljes háttere. Ez persze nem olvasható ki a leírt formában. Valaki számára, aki soha nem élt még erdei kolostorban Krooba Ajahnnal, amikor meghallgat egy ilyen beszédet, az meglehetősen terrorizáló és zsarnoki beszédnek tűnhet, úgy is tűnhet, hogy túllő a célon. Meg kell próbálnod beleélni magad abba a helyzetbe, amikor egy erdei kolostorban élsz, ahol a dolgok elindultak lefelé a lejtőn, és itt az ideje, hogy a tanító visszaterelje az embereket a helyes útra.

 

 

 

WC-k az ösvényen

 

Jelenleg nincs sok munka, amit el kellene végezni, eltekintve Ajahn Liam munkájáról a festőházban. Ha az elkészül, a köntösök mosása és festése sokkal kényelmesebb lesz. Amikor kimegy dolgozni, szeretném, ha mindenki vele menne és segítene neki. Amint az új festőház elkészül, nem lesz sok más tennivaló. Itt lesz az ideje, hogy visszatérjünk a szertartások gyakorlásához, a szerzetesi rendhez. Fel kell frissíteni ezeket a szokásokat! Ha nem teszitek meg, akkor igazi katasztrófa lesz. Ezekben a napokban a szálláshelyekkel kapcsolatos tevékenység gyakorlása, a senasana-vatta különösen borzalmas.

Kezdek kételkedni abban, hogy tudod-e, mit jelentenek ezek a szavak: „senasana-vatta”. Ne hunyjatok szemet a kutik állapota felett, amelyekben éltek, és a vécék felett, amelyeket használtok! Laikusok Bangkokból, Ayudhayából, az egész országból pénzeszközöket ajánlanak fel a szükségleteink kielégítésére; vannak akik postán küldenek pénzt a kolostor konyhájára. Szerzetesek vagyunk, gondoljatok erre! Ne gyertek a kolostorba, és ne legyetek önzőbbek, mint amilyenek a világban voltatok - az szégyen lenne! Gondolkodjatok el alaposan azokon a dolgokon, amiket minden nap használtok; a négy szükségleten: a köntösön, az alamizsnán, a lakhelyen és a gyógyszereken! Ha nem figyelsz arra, hogyan használod ezeket a kellékeket, nem boldogulhatsz szerzetesként.

Különösen rossz a helyzet a lakóhelyek tekintetében. A kutik szörnyű állapotban vannak. Nehéz megmondani, hogy melyikben élnek szerzetesek, és melyik üres. Termeszek másznak fel a betonoszlopokon, és senki nem tesz semmit ellene. Ez igazán szégyen. Nem sokkal azután, hogy visszajöttem, elmentem egy ellenőrző körútra, és szívszorító volt a látvány. Sajnálom azokat a laikusokat, akik ezeket a kutikat építették, hogy ti ott lakhassatok. Ti csak annyit akartok csinálni, hogy a tálatokkal és a glottal a vállatokon sétálgattok meditációs helyet keresve; fogalmatok sincs arról, hogyan kell vigyázni a kutikra és a Sangha tulajdonára. Ez felháborító. Legyetek tekintettel az adományozók érzéseire!

Az ellenőrző körutam során láttam olyan ruhadarabokat, amelyeket a kutikban használtak, majd kidobtak - még mindig jó állapotban voltak. Voltak olyan köpőcsészék, amelyeket használtak, de nem megfelelően tároltak. Néhány helyen az emberek belehugyoztak, majd nem borították ki a vizeletet. Ez igazán undorító; még a laikusok sem tesznek ilyet. Ha ti, a Dhamma gyakorlói még a köpőcsészék kiürítésére sem vagytok képesek, akkor milyen remény maradt számotokra ebben az életben?

Az emberek vadonatúj vécécsészéket hoznak felajánlásra. Nem tudom, hogy valaha is kitakarítjátok-e őket, vagy sem, de patkányok járnak a vécékbe szarni, és gekkók. Patkányok, gekkók és szerzetesek - együtt használjátok ezeket a helyeket. A gekkók soha nem söprik ki a helyet, de a szerzetesek sem. Ugyanazon a szinten vagytok, mint ők. A tudatlanság nem mentség az ilyesmire. Minden, amit ebben az életben használsz, a gyakorlás támogatására szolgál. Ven. Sariputta makulátlanul tisztán tartotta azt, ahol élt. Ha koszosnak találta, seprűvel söpörte fel. Ha alamizsnagyűjtés során látott szemetet, akkor a lábával takarította el. Egy igazi gyakorló szerzetes lakóhelye különb egy közönséges emberétől. Ha a kutid rendetlen, akkor a tudatod is az lesz.

Ez egy erdei kolostor. Az esős évszakban az ágak és levelek a földre hullanak. Délután, söprés előtt gyűjtsd össze a letört ágakat egy kupacba, vagy húzd be őket mélyen az erdőbe! Söpörd teljesen tisztára az ösvények szegélyét! Ha hanyag vagy, és csak felületesen dolgozol és úgy söprögetsz, akkor a kutik és az ösvények teljesen tönkremennek. Egy időben sétáló meditációs ösvényeket készítettem, hogy elválasszam a kutikhoz vezető ösvényeket. Minden kutinak megvolt a maga saját ösvénye. Mindenki külön jött ki a saját kutijából, kivéve a hátul lakó embereket. Minden ember egyenesen a saját kutijába ment és jött ki onnan, így vigyázhatott a saját ösvényére. A kutik tiszták és rendezettek voltak. Manapság ez nem így van. Gyertek, sétáljatok fel a kolostor felső végébe, és nézzétek meg a munkát, amit egy kutin és a környező területen végeztem útmutatásként!

Ami a kutik javítását illeti: ne fektessetek sok energiát olyan dolgok megváltoztatásába, amit nem kell megjavítani! Ezek a Szangha lakhelyei, amelyeket a Szangha bocsátott rendelkezésetekre. Nem helyes, ha bármit változtatsz rajtuk csak azért, hogy kedvedre való legyen. Előbb engedélyt kell kérned, és meg kell beszélned egy rangidős szerzetessel! Néhányan nem ismerik fel, hogy mi a következmény, túlbecsülik magukat; azt hiszik, hogy javítani fognak, de amikor megteszik, valami csúnya és otromba dolgot csinálnak. Vannak, akik egyszerűen csak tudatlanok. Fognak egy kalapácsot, és elkezdenek szögeket verni a keményfa falba, és mire észbe kapnak, már tönkretették a falat. Nem tudom, kik azok, mert a tettesek elmenekültek. Amikor valaki más költözik be majd, az egész szörnyen fog kinézni.

Gondold át alaposan a tiszta, rendezett, kellemes lakóhely, és a meditációs gyakorlás közötti kapcsolatot! Ha vágy vagy ellenszenv van az elmédben, próbálj meg erre koncentrálni, összpontosíts rá, meditálj rajta, irtsd ki a szennyeződéseket ott, ahol azok megjelennek! Tudjátok, hogy mi tűnik tetszetősnek és mi nem! Ha úgy próbálsz tenni, mintha nem tudnád, az méltatlan, és nehéz idők várnak rád. A dolgok napról napra csak rosszabbak lesznek. Gondoljatok azokra a látogatókra, akik az ország minden tartományából eljönnek, hogy megnézzék ezt a kolostort!

Egy Dhamma-gyakorló lakhelye nem igazán nagy; kicsi, de tiszta. Ha egy Nemes egy alacsonyan fekvő területen él, akkor az hűvös és kellemes föld lesz. Ha felvidékre megy lakni, akkor azok a földek hűvösek és kellemesek lesznek. Miért van ez így? Vizsgáljátok ezt meg! Azért, mert a tudata tiszta. Nem a tudatát követi, hanem a Dhammát. Mindig tudatában van a tudatállapotának.

De nehéz eljutni ide. A söprési időszakokban azt mondom nektek, hogy söprögessetek befelé, az út közepe felé, de nem teszitek meg! Ott kell állnom és kiabálnom: „Befelé! Befelé!” Talán azért nem csináljátok, mert nem tudjátok, hogy mit jelent a „befelé”? Lehet, hogy így van. Talán már gyerekkorod óta ez van - elég sokat gondolkodtam már ezen. Gyerekkoromban, amikor elmentem az emberek háza előtt, gyakran hallottam, hogy a szülők azt mondják a gyerekeiknek, hogy szarjanak jó messze a háztól. Soha senki nem tette meg. Amint kicsit eltávolodtak a háztól, már le is kuporodtak. Aztán amikor a bűz elviselhetetlenné vált, mindenki panaszkodott.

Néhányan egyszerűen nem értik, hogy mit csinálnak; nem vonják le a konklúziót. Vagy az a helyzet, hogy tudják mit kell tenni, de lusták ahhoz, hogy megtegyék. Ugyanez a helyzet a meditációval. Vannak olyan emberek, akik nem tudják, mit kell csinálni, és amint elmagyarázod nekik, jól csinálják; de vannak olyanok is, akik még azután sem csinálják, hogy elmagyaráztad nekik - megátalkodottan nem csinálják.

Gondoljuk végig, miből áll a tudat edzése egy szerzetes számára! Határolódjatok el a laikusoktól, a nem gyakorló szerzetesektől és a novíciusoktól! Menjetek, és gondolkodjatok el azon, hogy ez mit jelent! Nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt ti gondoljátok. Kérdéseket teszel fel a meditációról, a békés tudatról és az ösvényről egészen a Nibbanáig; de nem tudod, hogyan tartsd tisztán az ösvényt a kutidhoz és a vécéhez. Ez tényleg szörnyű. Ha így folytatjátok, akkor a dolgok csak romlani fognak.

A Buddha által kimondott, a lakóhelyre vonatkozó előírások a lakóhely tisztán tartására vonatkoznak. A vécé a senasanak közé tartozik - valójában egy nagyon kis kutinak tekintik -, és nem szabad piszkosnak és rendezetlennek lennie! Kövesd a Buddha utasítását, és tedd kellemes hellyé, hogy bármerre is nézel, ne bántsa semmi se a szemedet!

Aúú! Az a kis novícius ott. Miért ásítasz máris? Még kora este van. Ilyenkor már aludni szoktál, vagy mi? Bóbiskolsz, mintha a halál küszöbén állnál. Mi bajod van? Abban a pillanatban, hogy beszédet kell hallgatnod, máris álmos leszel. Soha nem vagy ilyen az étkezésnél, ahogy észrevettem. Ha nem figyelsz, akkor mi hasznod származik abból, hogy itt vagy? Hogyan fogsz valaha is fejlődni?

Aki nem gyakorol, az csak teher a kolostornak. Ha a tanítóval él együtt, akkor csak teher a tanítónak, nehézségeket, és szomorúságot okoz. Ha itt akarsz maradni, akkor törekedj! Vagy azt hiszed, hogy játszadozhatsz a szerzetességgel? Menjetek el a végsőkig, ássatok lefelé, amíg el nem éritek az alapot! Ha nem gyakorolsz, a dolgok nem fognak maguktól jobbá válni. Az egész országból küldenek pénzt a konyhára, hogy gondoskodjanak a szükségleteidről, és te mit teszel? Koszosan hagyod a vécét, és a kutidat sem takarítod ki. Mi ez az egész?

Pakold el a dolgokat, és vigyázz rájuk! Belehugyozol a köpőcsészékbe, és ott hagyod őket, ahol használtad. Ha van egy szúnyogháló, ami nem tetszik, ne dobd ki csak úgy! Ha a laikusok ezt látnák, elszomorodnának: „Bármilyen szegények is vagyunk, akármilyen nehézségek között élünk, mégis sikerült vennünk egy ruhát, hogy felajánljuk a szerzeteseknek. De ők úgy élnek, mint a királyok. A jó ruhát, amin egyetlen szakadás sincs, eldobálták.” Elveszítenénk minden bizalmukat.

Nem kell Dhamma-beszédeket tartanod ahhoz, hogy hirdesd a tanításokat. Amikor laikusok jönnek, és látják, hogy a kolostor tiszta és szép, tudják, hogy az itteni szerzetesek szorgalmasak, és ismerik az előírásokat. Nem kell hízelegni, vagy körbeugrálni őket. Amikor látják a kutikat és a vécéket, tudják, hogy milyen szerzetesek élnek a kolostorban. A dolgok tisztán tartása a buddhizmus hirdetésének egyik pillére.

Amíg én fiatal novícius voltam a Wat Ban Gorban, épült egy vihara, és több mint száz köpőcsészét vásároltak. Az évente megrendezett Pra Vessandara ngan alkalmával, amikor sok szerzetes látogató volt, a köpőcsészéket a bétellé tárolására használták. Emlékezzünk, hogy ez a ngan az érdemszerzés ünnepe, amely magának a Bodhisattának az utolsó életére emlékezik, és amikor vége lett az ünnepnek, a koszos köpőcsészéket a csarnok sötét sarkába dobták. Száz köpőcsésze, mindegyik tele bétellével, és egyiket sem ürítették ki. Rábukkantam ezekre a köpőcsészékre, és arra gondoltam, hogy „ha ez nem szörnyű, akkor semmi sem az”. Teleköpködték őket bétellével, és a következő évig ott hagyták őket; aztán előszedték őket, lekaparták róluk a rászáradt mocskot, hogy felismerhetővé váljanak, és újra elkezdtek beléjük köpködni. Ez az a fajta kamma, ami miatt a pokolban születhetsz újjá! Teljesen elfogadhatatlan. Az így viselkedő szerzeteseknek és novíciusoknak nincs semmi érzékük a jó és a rossz, a hosszú és a rövid, a helyes és a helytelen iránt. Lustán és hanyagul viselkednek, azt feltételezve, hogy szerzetesként és novíciusokként könnyedén vehetik a dolgokat - és anélkül, hogy észrevennék, kutyává válnak.

Láttad az ősz hajú öregeket, akik meghajolnak előtted, amikor felemelik a bambuszedényt, hogy rizst tegyenek a táladba? Amikor idejönnek, ételt ajánlanak fel, meghajolnak és újra meghajolnak. Gondoljátok meg! Ezért hagytam ott a falusi kolostort - az öregek, akik eljönnek ételt felajánlani, és újra és újra meghajoltak. Ültem és gondolkodtam rajta. Mi olyan jó bennem, hogy az emberek ennyiszer meghajolnak előttem? Akárhová megyek, az emberek mindenütt összeteszik a kezüket és meghajolnak. Miért van ez? Méltó vagyok erre? Ahogy ezen gondolkodtam, elszégyelltem magam - szégyelltem, hogy szembe kellett néznem a laikus támogatóimmal. Ez nem volt helyes. Ha nem gondolkodsz el ezen, és nem teszel valamit most azonnal, akkor mikor fogsz? Van egy lehetőséged, és nem élsz vele. Vizsgáld meg a dolgot, ha nem hiszel nekem! Gondold át!

Korábban már beszéltem a Wat Tepsirin-i Chao Khun Nor-ról. Vajiravudha király uralkodása alatt királyi inas volt. Amikor a király meghalt [1925-ben], szerzetes lett. A kutiját csak a Szangha összejövetelei során hagyta el. Még a kapuhoz sem ment ki, hogy világi vendégeket fogadjon. Egy koporsóval együtt élt a kutijában. Egész szerzetesi élete során soha nem ment tudongra. Nem volt rá szüksége, rendíthetetlen volt. Addig jársz tudongra, amíg a lábad felhólyagosodik. Felmész a hegyekbe, aztán le a tengerhez, és ha mindent végigjártál, nem tudod merre menj tovább. Vakon keresed a Nibbanát, zavaros tudattal, és mindenhová odadugod az orrod, ahová csak tudod. És bárhová mész, piszkos vécéket hagysz magad után - túlságosan lefoglal a Nibbana keresése ahhoz, hogy kitakarítsd őket. Vak vagy, vagy mi? Elképesztőnek találom.

A megvilágosodás és a Nibbana, ennél jóval többről szól. Az első dolog, hogy vigyázz a lakóhelyedre! Adjam parancsba, vagy mi? Ha nem vagy makacs és fafejű, akkor nem kell ilyen messzire mennem. Most azok az emberek, akik vigyáznak a dolgokra, félholtra dolgozzák magukat. A többiek nem néznek oda, nem figyelnek oda, fogalmuk sincs mi lenne a dolguk. Mit lehet tenni az ilyen emberekkel?

A problémák, amelyek a lakhelyekkel, az alamizsnával, a ruhákkal kapcsolatban merülnek fel, olyanok, mint a zöldfejű legyek; el lehet kergetni őket, de miután egy ideig körbekeringenek, visszajönnek, és ugyanott szállnak le. Manapság sokan fejenként egy-két tányérnak megfelelő mennyiségű maradékot hagynak. Nem tudom, miért visznek el ilyen sok ételt? Egy adag ragadós rizs elég ahhoz, hogy megtöltse a hasadat. Csak egy adag ételt vegyetek ki! Többet veszel, mint amennyit meg tudsz enni, és aztán kidobod a maradékot, hogy a gödörben rohadjon el. Az utóbbi napokban is vagy egy tucat nagy tál maradék ételt dobtatok ki. Szerintem szégyen, hogy nem ismered a saját gyomrod befogadóképességét. Csak annyit szedjél ki, amennyit meg tudsz enni. Mi értelme van ennél többet venni? Ha a maradékod három-négy laikus reggelijére is elég, akkor az túl sok.

Hogyan fogja megérteni valaki, akinek nincs érzéke a mértékletességhez, hogyan kell edzeni a tudatát? Amikor ülőmeditációt gyakorolsz, és a tudatod zavaros, hogyan fogod megtalálni a bölcsességet, hogy lecsendesítsd? Ha még olyan alapvető dolgokat sem tudsz, mint például, hogy mennyi ételre van szükséged, mit jelent mértékletesen enni, akkor ez igazán szörnyű. Ha nem ismered a korlátaidat, olyan leszel, mint a mohó fickó a mesében, aki olyan nagy fahasábot akart kihozni az erdőből, hogy holtan esett össze a súlya alatt.

A bhojanemattannuta mértékletességet jelent az étkezésben; a jagariyanuyoga azt jelenti, hogy erőfeszítéseket teszünk anélkül, hogy a pihenés örömének hódolnánk; az indriyasamvara azt jelenti, hogy fegyelmezzük a szemet, fület, orrot, nyelvet, testet és elmét, hogy megakadályozzuk az elégedettség és elégedetlenség gondolatait. Ezek a gyakorlatok mind elszálltak az ablakon át. Olyan ez, mintha szem, fül és száj nélküli éhes szellemé válnál. Nem takarítasz a szállásodon. A csirkék az egyetlen általam ismert állatok, akik esznek, és utána ott piszkítanak, ahol éppen állnak. Ha nem érted mit csinálsz, minél többet gyakorolsz, annál jobban visszafejlődsz.

Egyre mohóbb leszel. Ismerd meg a határaidat! Emlékezz arra, amikor építkeztünk, és kávét hoztak nekünk! Hallottam néhány szerzetest így panaszkodni: „Ó, tele vagyok! Annyit ittam, hogy rosszul vagyok.” Ez egy szerzetestől undorító dolog. Annyit inni, hogy az embernek hányingere van. Hét vagy nyolc csésze fejenként. Mire gondoltál? Ez aztán túlzás. Gondolod, hogy azért lettél szerzetes, hogy egyél és igyál? Ha ez valamiféle versengés volt, akkor az egy őrült verseny. Miután befejeztétek a kávéivást, a csészéket és a kannákat szanaszét hagytátok. Senki sem mosogatott el. Csak a kutyák nem takarítanak el evés után. Azt mondom, hogy ha igazi szerzetesek és novíciusok lennétek, akkor a kannákat mind elmostátok volna. Ez a fajta viselkedés nem üdvös. Ez silány viselkedés.

Mindezt gondolatébresztőnek szánom. Vizsgáld meg magad, hogyan élsz manapság! Látsz valami olyasmit, ami javításra szorul? Ha úgy folytatjátok, ahogy most, akkor a szerzetesek, akik igazán elkötelezettek a gyakorlás iránt, nem fogják tudni elviselni. Mindannyian el fognak menni, vagy ha nem mennek el, akkor azok, akik maradnak, nem akarnak majd szóba állni veled, és az egész kolostor szenvedni fog. Tudod, amikor a Buddha belépett a Nibbanába, nem vitte magával a gyakorlás útjait. Itt hagyta azokat mindannyiunk számára. Nem kell bonyolítani a dolgokat azzal, hogy túl messze nézünk. Csak koncentráljunk az itt tapasztalható dolgokra, azokra, amiket mindennap csinálunk! Tanuljátok meg, hogyan éljünk együtt harmóniában, és hogyan segítsük egymást! Tudnunk kell, hogy mi a helyes és mi helytelen!

„Garavo ca nivato ca santutthi ca katannuta”¹ - A tisztelet fontos téma. Manapság a dolgok messze túlmentek azon, ami még elfogadható. Sokan közületek csak velem szemben mutatnak tiszteletet. Nem jó ez nektek, ha ilyenek vagytok. Az sem jó, ha féltek tőlem. A legjobb, ha a Buddhát tisztelitek. Ha csak azért cselekszetek helyesen, mert féltek a tanítótól, az hiábavaló. Félni kell a hibáktól, tisztelni kell a Dhammát, amit a Buddha tanított, és hálásnak kell lenni a Dhamma erejéért, ami a mi menedékünk!

A Buddha azt tanította, hogy legyünk elégedettek, kevés kívánsággal, visszafogottan és higgadtan! Ne tekintgess összevissza; figyelj arra, ami itt van a közeledben! A laikusok úgy gondolják, hogy a Wat Nong Pah Pong Szangha jól gyakorol, és pénzt küldenek a konyhára, hogy ételt vegyünk. Ezt természetesnek tartják. De néha, amikor leülök és elgondolkodom - és most azokat a bhikkhukat és novíciusokat kritizálom, akik nem gyakorolnak, nem azokat, akik igen -, szégyellem magam, ha arra gondolok, hogy a dolgok nem úgy vannak, ahogy a laikusok gondolják. Olyan ez, mint amikor két ökör húz egy szekeret. Az egyiket közvetlenül az iga elé kötik, a másikat hagyják elöl küszködni. Az igához közeli ökör egész nap mehet anélkül, hogy elfáradna. Tovább mehet, vagy pihenhet, azt csinál, amit akar, mert nem húz, nem használ fel energiát. Ha csak egy ökör húzza, a szekér lassan halad. A hátul lévő ökör élvezi a tisztességtelen előnyt.

Supatipanno: aki jól gyakorol.

Ujupatipanno: aki becsületesen gyakorol.

Nayapatipanno: aki úgy gyakorol, hogy valóban elhagyja a szennyeződéseket.

Samicipatipanno: aki helyesen gyakorol.

Olvasd gyakran ezeket a szavakat! Ezek a Szangha erényei: a szerzetesek erényei, a novíciusok erényei, a gyakorlók erényei. Véleményem szerint jól teszed, ha elhagyod a világot, hogy így gyakorolj.

A tiszteletüket kifejezni érkező falusiak annyira bíznak benned, hogy a rizsszezon kezdetén nem adnak a családjuknak rizst - a termés első adagját a Szangha számára teszik félre. A mangószezon kezdetén a gyerekek nem ehetnek a nagy mangókból: a szüleik a szerzeteseknek tartogatják. Gyerekkoromban ezért haragudtam anyámra és apámra. Nem értettem, miért van bennük annyi hit. Nem tudták, mi folyik a kolostorban. De gyakran láttam, hogy a novíciusok lopva vacsoráznak. (És ha ez nem rossz kamma, akkor mi az?) Helytelenül beszélni és viselkedni, aztán az emberek ételt ajánlanak fel neked. Ez olyan kamma, ami mélyebbre visz, mint a legmélyebb pokol birodalma. Mi jó sülhet ki ebből? Gondoljátok ezt igazán jól át! Jelenleg a gyakorlásod teljes zűrzavar.

A buddhizmus terjesztése nem csak a Dhamma hirdetése; a szükségletek csökkentése, az elégedettség, a lakhely tisztán tartása legalább ilyen fontos. Ezzel szemben mi folyik itt? Amikor valaki bemegy a vécébe, olyan büdös van, hogy senki sem mer nagy levegőt venni. Mit tehetsz ez ellen? Nem nehéz rájönni, hogy mi a probléma. Nyilvánvaló, amint meglátod a vécé állapotát.

Tegyünk egy kísérletet! Legyen ez egy jó kolostor. Ahhoz, hogy jó legyen, nem kellene olyan sok minden. Tegyétek meg, amit meg kell tenni! Gondoskodjatok a kutikról és a kolostor központi területéről. Ha így tesztek, a laikusok, akik bejönnek és körülnéznek, lehet, hogy annyira hatalmába keríti őket a vallásos érzés², hogy ott és akkor felismerik a Dhammát. Nincs benned együttérzés irántuk? Gondoljatok arra, hogy milyen az, amikor felmész egy hegyre, vagy belépsz egy barlangba, eltölt a vallásos érzés, és a tudat természetes módon a Dhamma felé hajlik. Ha az emberek besétálnak, és csak ápolatlan kinézetű szerzeteseket és novíciusokat látnak, akik elhanyagolt kutikban élnek, és piszkos vécéket használnak, honnan fog a vallásos érzelem feltámadni?

Amikor a bölcs emberek hallgatják, hogy valaki beszél, rögtön tudják, hogy miről van szó; egyetlen pillantás is elég nekik. Amikor valaki beszélni kezd, a bölcsek rögtön tudják, hogy az illető önző, szennyeződéseket halmozó ember-e, hogy nézetei ellentétesek-e a Dhammával vagy a Fegyelemmel, vagy, hogy ismeri-e a Dhammát. Ha már gyakoroltál és átélted ezeket a dolgokat, akkor ezek világosan láthatóak.

Nem kell semmi különöst tenned! Csak a hagyományos dolgokat kell csinálni, fel kell eleveníteni a régi, hanyatlóban lévő gyakorlatokat! Ha hagyjátok, hogy a hanyatlás így folytatódjon, akkor minden szét fog esni, és képtelenség lesz visszaállítani a régi szintet. Szilárdan kötelezzétek el magatokat a gyakorlásotokkal kapcsolatban, mind a külső, mind a belső szinten! Ne legyetek álságosak! A szerzeteseknek és a novíciusoknak harmóniában kell élniük, és együtt kell működniük!

Menjetek el ahhoz a kutihoz amit példaként csináltam, és nézzétek meg! Már hetek óta dolgozom rajta. Egy szerzetes, egy novícius és egy laikus segített nekem. Menj és nézd meg! Rendesen meg van csinálva? Jól néz ki? Ez a hagyományos módja a lakhely gondozásának. A WC használata után fel kell mosni a padlót. Régen nem volt vízöblítéses vécé; az akkori vécék nem voltak olyan jók, mint a maiak. De a szerzetesek és a novíciusok jók voltak, és csak kevesen voltunk. Most a vécék jók, de az emberek, akik használják, nem azok. Úgy tűnik, hogy a kettő egyszerre soha nem megy. Gondoljatok csak bele!

Az egyetlen probléma az, hogy a szorgalom hiánya teljes katasztrófához vezet. Bármilyen jó és nemes is egy feladat, nem lehet elvégezni, ha nincs meg a megfelelő módszer; így teljes lesz a kudarc.

Emlékezz a Buddhára, és irányítsd tudatod az ő Dhammája felé! Ebben magát Buddhát fogod látni - hol lehetne máshol? Csak szemléld a Dhammáját! Olvassátok a tanításokat! Találsz bármi hibát benne? Összpontosíts a Buddha tanításaira, és meglátod őt! Azt hiszed, hogy azt csinálhatsz, amit akarsz, mert a Buddha nem lát téged? Milyen ostoba vagy! Nem vizsgálod magadat. Ha lusta vagy, hogyan fogsz gyakorolni? Semmi sem hasonlítható a szennyeződés ravaszságához. Nem könnyű meglátni. Ahol a belátás megjelenik, ott a belátás szennyeződései is követik. Ne gondoljátok, hogy ha senki sem kifogásolja, akkor csak úgy lazsálhattok, ehettek, alhattok!

Hogyan kerülhetne el benneteket a Dhamma, ha valóban a gyakorlásnak szentelnétek magatokat? Nem vagytok süketnémák vagy szellemi fogyatékosok; minden képességetek megvan. Ám mit várhattok, ha lusták és figyelmetlenek vagytok? Ha ugyanolyanok maradtatok volna, mint amikor ideérkeztetek, nem lenne olyan rossz, de attól tartok, hogy rosszabbá teszitek magatokat. Mélyen gondolkodj el ezen! Tedd fel magadnak a kérdést: „Miért jöttem ide? Mit keresek itt?” Leborotváltad a hajad, felvetted a barna köntöst. De miért? Gyerünk, kérdezd meg magadtól! Azt hiszed, hogy csak azért, hogy egyél, aludj, és ne törődj semmivel? Ha ezt akarod, ezt megteheted a világban is. Vigyétek ki az ökröket és a bivalyokat, gyertek haza, egyetek és aludjatok - ezt bárki megteheti! Ha a kolostorba jöttök és ilyen figyelmetlenül, hanyagul viselkedtek, akkor nem vagytok méltók a szerzetesek és novíciusok nevére.

Támasszátok fel a lelkesedést! Ne legyetek álmosak, lusták vagy mélabúsak! Azonnal térjetek vissza a gyakorláshoz! Tudjátok, mikor jön el a halál? A fiatal novícius is meghalhat, mint tudjátok. Nem csak Luang Por fog meghalni. A Pah-kow-k is. Mindenki meg fog halni. Mi marad, amikor eljön a halál? Kíváncsi vagy rá? Lehet, hogy már mindent elterveztél, hogy mit fogsz holnap csinálni, de mi van, ha ma este meghalsz? Nem ismered a saját korlátaidat.

A házimunkák az erőfeszítésekért vannak. Ne hanyagoljátok el a Szangha kötelességeit! Ne hagyjátok ki a napi találkozókat! Teljesítsd mind a saját gyakorlásod, mind a közösséggel szembeni kötelességeidet! Gyakorolhatsz, akár dolgozol, akár írsz, akár a fákat öntözöd, vagy bármi mást teszel, mert a gyakorlás az, amit éppen csinálsz. Ne higgy a szennyeződéseknek és a sóvárgásoknak: sok embert vittek már romlásba! Ha hiszel a szennyeződéseknek, akkor elvágod magad a jóságtól. Gondoljatok bele! A világban az emberek, akik elengedik magukat, még a drogok, például a heroin rabjaivá is válhatnak. Ennyire rosszra fordulhat a helyzet. Ám az emberek nem látják a veszélyt.

Ha tisztességesen gyakorolsz, akkor a Nibbána vár rád. Ne csak üljetek és várjátok, hogy eljöjjön hozzátok! Láttál már valaha valakit, aki így lett sikeres? Bárhol látod, hogy rossz felé mész, gyorsan orvosold! Ha valamit rosszul csináltál, csináld újra helyesen! Vizsgálódj!

Figyelned kell, ha meg akarod találni a jót! Ha elbóbiskolsz, miközben a Dhammát hallgatod, a „pokoli őrök” karon ragadnak és a pokolba taszítanak! Rögtön a beszéd elején, néhányan már kezdenek is elszenderedni. Nem érzitek a szégyenérzetet? Nem érzitek magatokat zavarban, hogy így ültök a laikusok előtt? És honnan vettétek ezt a mérhetetlen éhséget? Éhes szellemek vagytok, vagy mi? A kutyák legalább evés után még tudnak ugatni. Ti csak ülni tudtok kábultan. Tégy már egy kis erőfeszítést! Nem vagytok bakák a hadseregben. Amint a káplán elkezdi őket oktatni, a katonák feje a mellkasukra csuklik: „Mikor hagyja már abba?” Mit gondoltok, hogyan fogjátok valaha is megvalósítani a Dhammát, ha úgy gondolkodtok, mint egy baka?

A népi énekes nem tud tisztán énekelni nádsíp-kíséret nélkül. Ugyanez vonatkozik a tanítóra is. Ha a tanítványai szívvel-lélekkel követik a tanításait és utasításait, akkor erőt kap. De ha trágyázza a földet, és a talaj száraz és élettelen marad, az szörnyű. Nem érez örömöt, elveszíti az inspirációját, elgondolkodik azon, hogy miért is kellene fáradoznia.

Légy megfontolt evés közben! Wan pra³ napon vagy bármely olyan napon, amikor nagyon álmos vagy, ne végy magadhoz ételt, hagyd, hogy mások egyenek! Meg kell büntetned a tested! Egyáltalán ne egyél! „Ha ilyen helytelenül viselkedsz, akkor ma nem kell enned.” Mondd ezt neki! Ha üresen hagyod a gyomrodat, akkor a tudatod igazán békés lehet. Ez a gyakorlás útja. Ha itt ülsz, mint egy bolond, és nem tudod megkülönböztetni a délit az északitól, akkor itt lehetsz halálod napjáig, nem kapsz semmit; ugyanolyan tudatlan maradsz, mint amilyen most vagy. Gondoljátok át alaposan ezt a dolgot! Mit kell tenned ahhoz, hogy a gyakorlásod „helyes gyakorlás” legyen? Figyeljetek! Az emberek más helyekről, más országokból jönnek, hogy lássák a mi itteni gyakorlási módunkat; azért jönnek, hogy meghallgassák a Dhammát és képezzék magukat. A gyakorlásuk hasznukra válik. A saját hasznotok és mások haszna kölcsönösen függ egymástól. Nem csak arról van szó, hogy azért teszel dolgokat, hogy mások előtt felvágj, hanem a saját hasznodért is. Amikor a laikusok látják, hogy a Szangha helyesen gyakorol, inspirációt nyernek. Mit gondolnának, ha idejönnének és látnák a szerzeteseket és a novíciusokat, mint a majmokat? A jövőben a laikusok kibe helyezhetnék a reményüket?

Ami a Dhamma hirdetését illeti, nem kell túl sokat tenned. A Buddha néhány tanítványa, mint például a tiszteletreméltó Assaji, alig beszélt. Nyugodtan és békésen jártak alamizsnát gyűjteni, se nem gyorsan, se nem lassan járva, szerény köntösbe öltözve. Mindig kimértek és nyugodtak voltak. Egy reggel, amikor Ven Sariputta még egy Sanjaya nevű bráhmana tanító tanítványa volt, megpillantotta a tiszteletreméltó Assajit, és viselkedése fellelkesítette. Odament hozzá, és tanítást kért tőle. Megkérdezte, hogy ki a Tiszteletreméltó Assaji tanítója, és megkapta a választ:

„A Tiszteletreméltó Gotama.”

„Mit tanít, ami arra késztet, hogy így gyakorolj?”

„Nem tanít túl sokat. Egyszerűen azt mondja, hogy minden dhamma feltételek miatt keletkezik. Ha azt akarjuk, hogy megszűnjenek, akkor először a feltételeknek kell megszűnniük.”

Csak ennyi. Ennyi elég volt. Megértette. Ez volt minden, ami a tiszteletreméltó Sáriputtának kellett ahhoz, hogy belátást nyerjen a Dhammába.

Sokan úgy járnak alamizsnát gyűjteni, mint egy csapat lármás halász, akik halat fogni mennek. Nevetésetek és viccelődésetek hangja messziről hallatszik. Egyszerűen nem tudjátok, hogy mi micsoda; lényegtelen és triviális dolgokra pazaroljátok az időtöket.

Minden alkalommal, amikor alamizsnát gyűjteni mentek, sok Dhammát hozhattok magatokkal. Hasonlóképpen akkor is ha itt ültök, miközben az ételt fogyasztjátok. Mindenféle érzés merül fel; ha összeszedettek és visszafogottak vagytok, tudatában lesztek ezeknek. Nem kell keresztbe tett lábbal ülnöd meditációban ahhoz, hogy ezek a dolgok előálljanak. A megvilágosodást a hétköznapi életben is megvalósíthatod. Vagy vitatkozni akarsz a dologról?

Ha egyszer kiveszel egy darab izzó parazsat a tűzből, az nem hűl ki azonnal. Bármikor, amikor felveszed, forró lesz. Az éberség ugyanúgy megőrzi éberségét, mint a faszén a forróságát; a tudatosság mindig jelen van. Ha ez így van, hogyan válhatna a tudat megtévesztetté?

Koncentrálj a tudatra! Ez nem azt jelenti, hogy kimeredt szemmel bámulj, mint egy őrült! Azt jelenti, hogy folyamatosan nyomon követed az érzéseidet. Csináld ezt rendszeresen; koncentrálj; alakítsd magad: ezt hívják haladásnak! Nem tudod, mit értek a tudat vizsgálata, erőfeszítés és fejlesztés alatt? Arról beszélek, hogy ismerd meg tudatod jelenlegi állapotát. Ha vágy vagy rosszindulat vagy bármi más támad a tudatodban, tudnod kell róla. A gyakorlás során a tudat olyan, mint egy csúszó-mászó gyermek, a tudatosság pedig olyan, mint a szülő. A gyermek úgy mászkál, ahogy a gyerekek szoktak, a szülő pedig hagyja, hogy csatangoljon, azonban állandóan szemmel tartja. Ha úgy tűnik,hogy a gyermek bele fog esni egy gödörbe, egy kútba, vagy veszélybe kerül a dzsungelben, a szülő tudja azt. Ezt a fajta tudatosságot nevezik „a tudónak, a tisztán tudónak, a sugárzónak”.

A képzetlen tudat nem érti, hogy mi történik, a tudatossága olyan, mint egy gyermeké. Tudod, hogy vágyakozás van az elmében, de nem teszel ellene semmit, tudod, hogy kihasználsz valaki mást, többet eszel a részednél, tudod, hogyan emelheted fel a könnyebb súlyt, és hagyod, hogy valaki más vigye a nehezét, tudod, hogy neked több van, mint a másiknak - ez egy őrült tudatossága. Az önző embereknek ilyen a tudása. A tudatosság tisztaságát sötétséggé változtatja. Sokan közületek hajlanak az ilyen tudásra. Ha valamit nehéznek éreztek - eltoljátok magatoktól, és valami könnyűt kerestek helyette.

Úgy képezzük a tudatunkat, ahogy a szülők vigyáznak a gyermekeikre. Hagyjuk, hogy a gyerekek bolyongjanak a maguk útján, de ha éppen tűzbe tennék a kezüket, beleesnének a kútba vagy veszélybe kerülnének, készen állunk. Ki tudna úgy szeretni egy gyermeket, mint a szülei? A szülők szeretik a gyermekeiket, ezért folyamatosan vigyáznak rájuk. Állandó tudatosság van a fejükben, amit folyamatosan fejlesztenek. A szülő nem hanyagolja el a gyerekeket, de nem is egrecíroztatja görcsösen őket. Mivel a gyerekek nem ismerik a dolgok menetét, a szülőnek figyelnie kell rájuk, követni kell a mozgásukat. Amikor úgy tűnik, hogy beleesnek a kútba, az anyjuk felkapja őket, és elviszi őket messzire a veszélytől. Ezután a szülő visszamegy dolgozni, de továbbra is szemmel tartja a gyerekeket, és folyamatosan edzi ezt a képességét és a mozgásuk figyelését. Amikor ismét a kút felé szaladnak, az anyjuk ismét felkapja őket, és visszaviszi őket egy biztonságos helyre.

A tudat felemelése ugyanígy megy. Ha ez nem így lenne, akkor hogyan tudna a Buddha gondoskodni rólad? Buddho azt jelenti, hogy az, aki tud, aki felébredt és sugárzó. Ha a tudatosságod egy kisgyermeké, hogyan lehetnél éber és sugárzó? Folyton a tűzbe teszed a kezed. Ha ismered a tudatod, de nem edzed, hogyan lehetnél intelligens? A világi tudás csupán sunyiságot jelent, azt, hogy tudod, hogyan rejtsd el a hibáidat, hogyan úszd meg a dolgokat. Ez az, amit a világ jónak mond. A Buddha ezzel nem értett egyet.

Mi értelme kívülről nézegetni magad? Nézz belülre! Nézd meg a tudatod! Ez az érzés felmerül, és ez nem üdvös, ez a gondolat felmerül, és ez üdvös. Tudnod kell, hogy a tudatod mikor üdvös és mikor nem az! Hagyd el a nem üdvöst, és fejleszd az üdvöst! Ez a gyakorlásra való odafigyelésen keresztül történik, beleértve a lakhelyre vonatkozó odafigyelést is.

Reggel, amint meghallod a harang hangját, kelj fel azonnal! Miután bezártad a kuti ajtaját és ablakait, menj a reggeli kántálásra! Végezd el a csoportos feladatokat! De hogyan cselekszel manapság? Amint felkelsz, rohansz, az ajtót és az ablakokat tárva-nyitva, a ruhákat kiterítve hagyod. Meglep, amikor esni kezd. Amint elered az eső, vagy meghallod a mennydörgést, máris vissza kell rohannod. Amikor elhagyod a kutit, csukd be az ajtót és az ablakokat! Ha a köntösöd kiterítetted, vidd be és tedd el rendesen! Nem sok embert látok, aki ezt megteszi. Esős évszakban a köpenyedet a kutidban szárítsd!

Nincs sok ruhám. Láttam már bhikkhukat, akik ruha halom alatt roskadozva mennek mosni. Vagy lehet, hogy máglyát akarnak rakni belőle? Ha sok van, az gondot okoz. Csak egy jiwon, egy sanghati, egy vagy két sabong kell. Nem tudom, mi az a nagy halom ruha, amit magaddal cipelsz. A mosás napján néhányan a többiek után jöttök, amikor már felforrt a víz, előre tolakodsz, és fittyet hányva a többiekre mosod a köntösöd. Amikor végeztél, elrohansz, és nem segítesz a takarításban. A többiek majd megölnek, felfogod ezt? Amikor mindenki segít a tűzifa-vágásban és a vízforralásban, ha valaki nem teszi meg, az nagyon ronda dolog.

Egy-két ruhadarab mosása nem jelenthet nagy gondot. De a balta hangjából, ahogy a tűzifát vágjátok, úgy hangzik, mintha egy hatalmas fát vágnának ki, hogy oszlopot készítsenek belőle. Légy takarékos! Ha elpocsékolod a fát, akkor szerinted honnan fogunk később fát szerezni? Aztán ott van a tálak égetése. Nagyon felszítod a tüzet, aztán amikor a tál megreped, kidobod. Most egy egész halom kidobott tál van összehordva a mangófa tövében. Miért csinálod ezt? Ha nem tudod, hogyan kell tálat égetni, akkor kérdezd meg! Kérdezz meg egy idősebb szerzetest! Beszélj vele! Voltak olyan bhikkhuk, akik mentek tálat égetni, még akkor is, ha nem tudták a helyes módszert; aztán amikor a tál megrepedt, jöttek és kértek egy újat. Hogy lehetsz ilyen arcátlan? Ez mind helytelen cselekedet és rossz kamma.

Óvd a kolostorban lévő fákat legjobb tudásod szerint! Semmilyen körülmények között ne rakjatok tüzet a közelükben, hogy az ágaik és leveleik megégjenek! Óvjátok a fákat! Még a laikusoknak sem engedem meg, hogy téli reggeleken tüzet rakjanak, és melegedjenek. Volt egy alkalom, amikor néhányan közülük mégis megtették, és a hamut szétfújta a szél mindenfelé, és minden csupa korom lett. Ilyet csak az együgyű halászok tesznek.

Amikor elmentem, hogy körülnézzek a kolostorban, konzervdobozokat, mosószeres flakonokat és szappanos dobozokat láttam szétszórva az erdőben. Inkább hasonlított egy mészárszék hátsó udvarára, mint egy kolostorra, ahová az emberek gyakorolni járnak. Szerencsétlen helyzet. Ha már eldobtok valamit, akkor dobjátok a megfelelő helyre, és akkor az összes szemetet el lehet vinni és el lehet égetni! De mi történik most? Amint elhagyjátok a kuti közvetlen környékét, egyszerűen kidobjátok a szemeteteket az erdőbe. Mi szerzetesek vagyunk, a Dhamma gyakorlói. Csináljuk a dolgokat szépen - szépen az elején, szépen a közepén és szépen a végén; szépen, ahogyan a Buddha tanította nekünk! Ez a gyakorlás a szennyeződések elhagyásáról szól. Ha összegyűjtöd őket, akkor egy másik úton jársz, mint a Buddha. Ő eltávolítja a szennyeződéseket, te pedig gyűjtögeted. Ez teljes őrület.

Az okot nem nehéz megtalálni: egyszerűen arról van szó, hogy nem gondolkodsz következetesen, ezért a dolgok nem világosak. Ahhoz, hogy a születésről, az öregségről, a betegségről és a halálról való elmélkedésnek valódi hatása legyen, olyan mértékűnek kell lennie, hogy reggel felébredve beleborzongj. Lásd a tényt, hogy a halál bármikor bekövetkezhet! Akár holnap is meghalhatsz. Akár ma is meghalhatsz. És ha ez a helyzet, akkor nem folytathatod felelőtlenül az életed. Ébredj fel! Gyakorold a sétáló meditációt! Ha félsz a haláltól, akkor meg kell próbálnod megvalósítani a Dhammát a rendelkezésedre álló idő alatt! De ha nem meditálsz a halálról, akkor nem fogsz így gondolkodni.

Ha a harang nem szólna olyan hangosan és olyan sokáig, nem tudom, hogy lenne-e egyetlen ember is a reggeli kántáláson, mikor kántálnátok egyáltalán. Néhányan közületek hajnalban felkelnek, felkapják a táljukat, majd rögtön elrohannak egy rövid alamizsnakörútra. Mindenki akkor hagyja el a kolostort, amikor kedve tartja. Beszéljétek meg, hogy ki melyik alamizsnakörútra megy! Beszéljétek meg, hogy a Ban Glang útvonalon mikor kell indulni; hogy a Ban Gor útvonalon mikor kell indulni; hogy a Ban Bok útvonalon mikor kell indulni! Amikor a harang megszólal, azonnal induljatok! Manapság azok, akik előbb indulnak, a falu szélén várakoznak; akik később indulnak, loholnak, hogy utolérjék őket. Előfordul, hogy az egyik csoport már végigment a falun, és már kifelé tart, amikor egy második csoport megérkezik. A falusiak nem tudják, mit tegyenek a második csoport táljába. Beszéljétek meg egymással! Döntsétek el, hogy ki melyik útvonalon megy! Ha valaki rosszul érzi magát, vagy valamilyen problémája van, és változtatni akar az útvonalán, akkor mondja el! Van egy elfogadott módja a dolgok lebonyolításának. Mit gondoltok, mit csináltok, hogy csak úgy követitek a vágyaitokat? Ez szégyen! Jól lenne, ha csak egy vésőt kapnál alamizsnaként.⁴

Ha több alvásra van szükséged, ne maradj fent sokáig! Mi az a fantasztikus tevékenység, amiben részt veszel, ami miatt ennyi alvásra van szükséged? Csak a törekvés, az ülő- és sétálómeditáció gyakorlása nem okoz túl nagy alvásigényt. A társasági életben való elmerüléssel töltött idő viszont igen. Ha elég sétáló meditációt végeztél, és fáradtnak érzed magad, akkor menj aludni! Oszd meg helyesen az idődet a szangha-tevékenységek és a saját magántevékenységeid között, hogy kipihenhesd magad!

A forró évszakban, amikor nagyon párás az idő, néhány nap szünetet tarthatunk az esti kántálásban. A vízhordás után megfürödhetünk, és utána kedvünk szerint gyakorolhatunk. Ha sétáló meditációt akarsz végezni, akkor azonnal kezdj hozzá! Addig sétálhatsz, ameddig csak szeretnél. Próbáld ki! Még ha hét óráig sétálsz is, akkor is előtted van az egész éjszaka. Nyolc óráig is sétálhatsz, és akkor feküdhetsz le, ha nem bírod tovább. Nincs ok arra, hogy kihagyd az alvást. A probléma az, hogy nem tudod, hogyan kell beosztani az idődet. Ez csak rajtad múlik. Hogy későn vagy korán kelsz, az csak rajtad múlik. Hogyan érhetnél el bármit is gyakorlás és fegyelmezettség nélkül? A gyakorlás elengedhetetlen, így nem lesznek nehézségeid. Nem lehet csak játszadozni. Végezd a gyakorlásodat a magad és mások hasznára!

Képezzétek magatokat helyesen! Ha fejlesztitek a tudatot, a bölcsesség biztosan létrejön. Ha szívvel-lélekkel járjátok a jongromot,⁵ akkor az ösvényt háromszor végigjárva a Dhamma erőteljesen fog áramlani. Ehelyett azonban álmosan, lehajtott fejjel vonszoljátok magatokat fel-alá. Úgy néztek ki, mint akiknek törött a nyakuk: ha erdőbe vagy hegyre mentek, azt mondják majd, hogy a szellemek elkaptak titeket.

Ha ülés közben elálmosodsz, kelj fel! Végezz egy kis sétáló meditációt; ne ülj tovább!. Állva, sétálva vagy ülve, meg kell szabadulnod az álmosságtól! Ha valami felmerül, és nem teszel semmit a probléma megoldása és önmagad javítása érdekében, akkor hogyan javul meg valaha is?

Memorizáld a Patimokkhát, miközben jongromot jársz! Nagyon élvezetes, és békés is. Képezd magad! Menj el alamizsnát gyűjteni Ban Gorba, maradj magadban, távol azoktól, akik szeretnek fecsegni! Hagyd őket előre menni, ők úgyis gyorsan járnak! Ne beszélgess a fecsegővel! Beszélgess sokat a saját szíveddel, meditálj sokat! Azok az emberek, akik egész nap szeretnek beszélgetni olyanok, mint a fecsegő madarak. Ne tanuld el tőlük az ostobaságot! Öltözzetek fel rendesen, majd induljatok alamizsnát gyűjteni! Út közben memorizáld a Patimokkhát! Ez összeszedetté és ragyogóvá teszi a tudatod. Ez egyfajta receptkönyv. Nem az a lényeg, hogy megszállottja légy, egyszerűen csak az, hogy ha egyszer megjegyezted, a Patimokkha megvilágítja a tudatod! Ahogy sétálsz, koncentrálj rá! Megjegyzed, és a véreddé válik. Eddzétek magatokat így!

Képezd magad! Edzened kell! Ne csak lébecolj itt! Ha így teszel, olyan leszel, mint egy kutya. Valójában egy kutya jobb nálad: ugat, ha késő este elsétálsz mellette - te még ezt sem teszed. „Miért csak az alvás érdekel? Miért nem kelsz fel?” Ezeket a kérdéseket kell megválaszolnod! A hideg évszakban némelyikőtök a nap közepén bebugyolálja magát a köntösébe, és aludni megy. Ez így nem fog menni.

Amikor kimész a mosdóba, először hajolj meg! Hajolj meg reggel, amikor megszólal a csengő, mielőtt elindulsz! Étkezés után, miután elmosogattad a táladat és összeszedted a dolgaidat, hajolj meg, azelőtt mielőtt visszamész a kutidba! Ne mulaszd el ezeket az alkalmakat! A harang megszólal a vízhordáshoz; hajolj meg, mielőtt elhagyod a kutid! Ha elfelejted, és a kolostor központi területéig jutottál mikor eszedbe jut, akkor menj vissza újra, és hajolj meg! Erre a szintre kell fejleszteni a gyakorlást! Eddzétek a szíveteket és a tudatotokat! Amikor elfelejted, hogy nem hajoltál meg, akkor menj vissza és hajolj meg! Mi most a hozzáállásod? „Elfelejtettem. Nem számít. Nem baj.” Ezért van a kolostor olyan állapotban, amilyenben van. Itt a régi, hagyományos módszerekre gondolok. Most úgy néz ki, mintha eltűntek volna; nem tudom, hogyan neveznéd azt, ahogyan manapság a dolgokat csinálod.

Térjetek vissza a régi módszerekhez, az aszketikus gyakorlatokhoz! Amikor leültök egy fa lábához, akkor hajoljatok meg! Még ha nincs is Buddha-szobor, hajoljatok meg! A tudatosságotok ott van, ha ezt teszitek. Amikor ülsz, tartsd meg a megfelelő testtartást; ne ülj ott a térdeidet markolászva, mint egy bolond! Így ülni a vég kezdete.

A képzés nem fog megölni, de a lustaság probléma. Ne engedd, hogy ez a fejedbe férkőzzön! Ha nagyon álmos vagy, akkor feküdj le, de tedd ezt tudatosan, emlékeztesd magad, hogy amint felébredsz, azonnal felkelsz, és légy szigorú magaddal: „ha nem teszem, a pokolba zuhanhatok!”

A teli gyomor fáradtságot okoz, és a fáradtságtól az alvás csodálatos dolognak tűnik. Aztán ha kényelmesen és könnyedén alszol, amikor meghallod a harang hangját, nagyon dühös leszel, hogy fel kell kelned - talán még kedved is támad megölni a harangozót. Számolj! Mondd a tudatodnak: „Ha eljutok háromig, és nem kelek fel, akkor a pokolba zuhanok.” Tényleg komolyan kell gondolnod! Meg kell ragadnod a szennyeződést, és el kell pusztítanod! Ne csak játszadozzatok a tudatotokkal!

Olvasd el a nagy tanítók életrajzát! Ők különleges emberek, igaz? Különböznek tőled. Gondolkodjatok el alaposan ezen a különbségen! Képezd az elmédet helyesen! Nem kell senki mástól függened; fedezd fel a saját ügyes eszközeidet, hogy képezd a tudatod! Ha világi dolgokon kezdesz el gondolkodni, gyorsan fékezd meg! Állítsd meg! Álljatok fel! Változtass testtartást! Mondd magadnak, hogy ne gondolj ilyen dolgokra; vannak jobb dolgok, amikre gondolhatsz. Lényeges, hogy ne csak tessék-lássék engedj ezeknek a gondolatoknak! Amint eltűnnek a fejedből, jobban fogod érezni magad. Ne képzeld azt, hogy nyugodtan lazíthatsz, és a gyakorlás majd magától megoldódik! Minden a gyakorláson múlik.

Egyes állatok azért képesek megtalálni a szükséges táplálékot és életben tartani magukat, mert gyorsak és ügyesek. De nézzük meg/hasonlítsuk össze a gyíkokat és a teknősöket. A teknősök olyan lassúak, hogy elgondolkodhatunk azon, hogyan tudnak életben maradni. Ne tévesszen meg senkit! Az élőlényeknek vannak módszereik. Ugyanez a helyzet az ülő és a sétáló meditációval. A nagy tanítóknak megvannak a módszereik, de ezeket nehéz kommunikálni. Olyan ez, mint az az öregember, aki Piboonban élt. Amikor valaki megfulladt, ő volt az, aki lemerült a vízbe, hogy megkeresse a testet. Sokáig képes volt a víz alatt lenni, és mindig megtalálta a holttestet. Ha vízbefulladás történt, ő volt az, akit meg kellett keresni. Amikor megkérdeztem tőle, hogyan csinálja, azt mondta, hogy tudja, de nem tudja szavakba önteni. Így van ez: egyéni dolog. Nehéz elmondani; meg kell tanulni, hogy az ember maga csinálja. És ugyanez a helyzet a tudat edzésével is.

Igyekezzetek a gyakorlással! Ezt mondom nektek, de nem mondom azt, hogy a Dhamma olyasmi, ami után futhatsz, vagy azt, hogy csak fizikai erőfeszítéssel, alvás nélkül vagy böjtöléssel valósíthatod meg. Nem arról van szó, hogy kimerítsd magad, hanem arról, hogy a tudatod „éppen megfelelővé” tedd a Dhamma számára!

19