Az önfelülmúló megismerés a buddhák anyja

(AP.XII.1-2.253-256; T.139A-141A; C.172-173)

Ekképp szólott a Magasztos:

– Olyan ez, Szubhúti, mint egy nő, akinek sok gyermeke van: öt, tíz, húsz, harminc, negyven, ötven, száz, ezer, vagy akár százezer. Ha az édesanyjuk megbetegszik, a gyermekei mind-mind azon lesznek, azon fáradoznak, hogy meg ne haljon, minél tovább éljen, semmije se fájjon, minél kevésbé szenvedjen, és ne érezze magát rosszul. S hogy miért? Azért, mert tudják, hogy ő szülte őket, ő adott nekik életet nagy-nagy nehézségek árán, ő tanította meg őket a világ dolgaira. Ezért ápolják, és ezért látják el mindennel, ami a fájdalmait csillapítja és boldoggá teszi, és azt remélik, hogy mihamarább meggyógyul a betegségből, ami a szemének, fülének, orrának, nyelvének, a testének, vagy elméjének a széllel, epével vagy nyákkal való összekapcsolódásából, vagy mérges rovartól, szúnyogtól, csúszómászóktól, vadállatoktól, emberektől, szellemektől, vagy bármely balesetből származik.

Így ápolják gyermekei az édesanyjukat és mindent megtesznek érte, hogy jól érezze magát, mert tudják, hogy ő az ő szülő- és nevelő-anyjuk, aki fájdalommal hozta őket a világra.

– Ugyanígy gondolnak, Szubhúti, a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágaták az önfelülmúló megismerésre, és mindazok, akik az ő szövegeit írják, tanulmányozzák, felfogják, megőrzik, olvassák, mondogatják, tanítják és terjesztik, a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágaták ereje, áldása és gondoskodása nyomán fakadtak. Ugyanakkor mindazok a megvilágosult Tathágaták, akik más világokban élnek, és az emberek és az istenek iránti részvéttől indíttatva sok-sok lény jóléte és boldogsága érdekében tevékenykednek, ugyanígy gondolnak erre az önfelülmúló megismerésre. Ők is azért fáradoznak, hogy ez az önfelülmúló megismerés sokáig fennmaradjon, a neve ne menjen feledésbe, hogy azokat, akik ezt az önfelülmúló megismerést leírják és tanulmányozzák, a kísértő Mára, vagy az ő isteni serege el ne pusztítsa.

Szubhúti! Így ápolják, dédelgetik, gondozzák a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágaták ezt az önfelülmúló megismerést. S hogy miért? Azért, mert Ő teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágaták édesanyja. Ő az, aki szülte őket, aki megmutatta nekik a mindentudást, és megtanította őket a világ dolgaira. Szubhúti! Tőle születtek teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágaták. Ez az önfelülmúló megismerés hozta létre, és mutatta meg a megvilágosult Tathágatáknak a mindentudást, s így tanította meg őket a világ dolgaira. Szubhúti! Tőle származik a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágaták mindentudása. Mindazok a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágaták, akik a múltban megvalósították a felülmúlhatatlan, tökéletes megvilágosodást, erre az önfelülmúló megismerésre támaszkodva érték el a felülmúlhatatlan, tökéletes és végső megvilágosodást. Mindazok teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágaták, akik a jövőben megvalósítják a felülmúlhatatlan, tökéletes megvilágosodást, szintén erre az önfelülmúló megismerésre támaszkodva fogják megvalósítani a felülmúlhatatlan, tökéletes és végső megvilágosodást. Mindazok a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágaták, akik a jelenben, mind a tíz irányban számtalan és felmérhetetlen sokaságú világrendszerben élnek és sok-sok lény jóléte és boldogsága érdekében tevékenykednek, és az emberek és az istenek iránti részvéttől indíttatva megvalósítják a felülmúlhatatlan, tökéletes megvilágosodást, erre az önfelülmúló megismerésre támaszkodva érik el a felülmúlhatatlan, tökéletes és végső megvilágosodást. Szubhúti! Én, a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágata, szintén erre az önfelülmúló megismerésre támaszkodva értem el a felülmúlhatatlan, tökéletes és végső megvilágosodást.

Szubhúti! Ezért van az, hogy ez az önfelülmúló megismerés szüli a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágatákat, és ő tanítja meg őket a világ dolgaira.

Ezután a tiszteletreméltó Szubhúti azt kérdezte a Magasztostól:

– Hogy érti azt a Magasztos, hogy az önfelülmúló megismerés tanítja meg a megvilágosult Tathágatákat a világ dolgaira? Hogyan láttatja az önfelülmúló megismerés ezt a világot a megvilágosult Tathágatákkal? Mi az, amit a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágata világnak nevez?

Mire a Magasztos a következőt válaszolta a tiszteletreméltó Szubhútinak:

– Szubhúti! Az öt halmaz az, amit a Tathágata világnak nevez. Mi ez az öt? A formák, az érzetek, az ismeretek, a késztetések és a tudatosulások halmaza. Ezt az ötöt nevezi a Tathágata világnak.

Erre Szubhúti azt kérdezte:

– A Tathágata önfelülmúló megismerése miként láttatja ezt az öt halmazt? Mit mutat meg a Tathágatanak az önfelülmúló megismerés?

Mire a Magasztos ekképp szólott:

– A Tathágata önfelülmúló megismerése megmutatja, hogy az öt halmaz azért "világ", mert nem megy tönkre és nem pusztul el. S hogy miért? Azért, mert az öt halmaznak nincs saját léte, tehát üresség-természetű. Az üresség pedig nem mehet tönkre és nem pusztulhat el. Így tanítja meg a megvilágosult Tathágatáknak az önfelülmúló megismerés a világ természetét. Aminek nincs neve, amit nem lehet akarni, amire nem irányulhat késztetés, ami nem születik, ami nem “valami”, a jelenségek tartománya (dharmadhátu) nem mehet tönkre és nem pusztulhat el. Szubhúti! Így tanítja meg a megvilágosult Tathágatáknak az önfelülmúló megismerés a világ természetét.