Az önfelülmúló megismerés értékei

(ĀRYA-PRAJÑĀPĀRAMITĀ RATNAGUṆA-SAṀCAYA-GĀTHĀ)

I. ének

A mindentudás gyakorlása

1.

Örömteli áhítattal, bizalommal telve,

A szenvi homályt eloszlatva, mocsoktól mentesen,

Hallgasd a lények kedvéért érkezett Nemeslelkű

Tökéletes bölcsességét, a hősök gyakorlatát!

2.

A világon létező valamennyi folyam,

Virágot, gyümölcsöt, fát-füvet tápláló,

A Hűsvizű Tó Sárkánykirályának erejéből fakad,

A Sárkányok Urának varázshatalmából.

3.

A Győztes tanítványainak összes tanítása,

Minden érvelésük és tanmagyarázatuk,

A legüdvösebb tevékenység és végeredménye,

A Beérkezett személyes erejéből fakad.

4.

Mert az igazi tanítványok azt gyakorolják,

Amit a Győzedelmes Buddha tanított nekik,

És ha tapasztalatuk alapján adják át a tudást,

Azt nem önhatalmúlag, hanem a Buddha erejéből teszik.

5.

Nem létezik önfelülmúló megismerés,

Sem tökélyharcos, sem megvilágosodás;

Aki meg sem rezzen ennek hallatán,

Az a Buddha bölcsességével foglalkozik.

6.

Nincs forma, se érzet, se képzet, se elgondolás,

A tapasztalás ezekre egy csöppet sem támaszkodhat.

Semmihez sem ragaszkodva, otthontalan vándorolva,

Megragadás nélkül valósul meg a megvilágosodás.

7.

Srénika, a máshitű vándoraszkéta felismerése

Egy csapásra romba döntötte a halmazokat;

Az a tökélyharcos, aki így ismer meg mindent,

Nem tér nirvánába, hanem megismerésben marad.

8.

Mi ez a megismerés, kié, és honnan van?

Hiszen ez a tapasztalás teljesen üres!

Aki nem esik kétségbe e felfedezés láttán,

Az a tökélyharcos azonnal megvilágosodik.

9.

Ha a tökélyharcos ostobán formákat tapasztal,

Vagy érzetek, képzetek elgondolások foglalkoztatják,

Vagy akár azt hiszi: üresek mind e halmazok;

Csak jelekkel foglalkozik, feledve a születetlent.

10.

De ha ezek közül egyikkel sem foglalkozik,

Sőt még azt sem gondolja: "engem ez foglalkoztat",

Otthontalan vándorol, a bölcsességben megszilárdul,

A születetlen elmélyülés roppant nyugalmát eléri.

11.

Azt a tökélyharcost, aki megbékélt magával,

A hajdani beérkezettek már régen megjósolták.

Mivel jól tudja, hogy minden egyformán üres,

Még az elmélyülés képzete sem teszi beképzeltté.

12.

Ezáltal a Buddha-bölcsességgel foglalkozik,

Ám tudja, hogy ez semmivel sem foglalkozás,

Nem érdekli semmiféle elképzelés,

Csak az önfelülmúló megismerés gyakorlása.

13.

Ami nincs, azt joggal nevezzük nemlétezőnek,

Csak a gyermetegek képzelik el létezőnek,

Valójában nincs sem létező, sem nemlétező;

Az ezt tudó tökélyharcos megbizonyosodik.

14.

Aki tudja, hogy az öt halmaz csak elképzelés,

De nem különbözteti meg őket a képzelettől,

Annak elcsitulnak hemzsegő gondolatai,

És csak az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.

15.

Aki jó barátokkal és éles látással bír,

Az nem riad vissza e tanítás hallatán,

Ám aki rossz barátok hatása alá kerül,

Az égetetlen edény gyanánt esik össze.

16.

Miért is nevezik őt tökélyharcosnak?

Mert véget akar vetni minden kötődésnek,

Hogy elnyerje a teljes megvilágosodást.

Ezért hívják "tökélyre törekvő lénynek".

17.

Miért hívják őt nagyra hivatottnak?

Mert az összes lény közül a legtöbbre hivatott:

Hogy megváltsa a világot a nézetektől;

Ezért nevezik őt nagyra hivatottnak.

18.

Nagylelkű, nagyvonalú és nagyerejű.

A legkiválóbb kocsi bakjára fölhágva,

Nagy páncélban száll szembe a Gonosszal;

Ezért hívják nagyra hivatottnak.

19.

Mint a fejvesztésre ítélt milliókra,

Akiket egy mágus varázsolt a piactérre,

Úgy tekint a lényekre a tökélyharcos;

Nem rettenti, hogy káprázat minden.

20.

Forma, érzet, képzet, indíttatás, tapasztalat

Nem kötött vagy kötetlen, hiszen nem létezik.

Ez sem tántorítja el a tökélyharcost;

Ez az állhatatos ember legjobb páncélzata.

21.

Miért nevezik a nagy kocsit nagy kocsinak?

Mert ezen szabadítja meg a lényeket.

A nagy kocsi felmérhetetlen, mint a tér,

Aki csak felszáll rá, boldog révbe ér.

22.

Nincs, ki felszálljon rá és nem halad semerre,

A nirvánába tart, mondják, de még senki sem látta;

Hiszen a tűz sem megy sehová, amikor kialszik;

Ezért nevezik a nirvánát ellobbanásnak.

23.

A múltban, a jövőben vagy a mában

A tökélyharcost lehetetlen megtalálni;

Egyszerű és oszthatatlan tisztaságú,

Mert csak az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.

24.

Amikor a tökélyharcos bölcsességszeme kinyílik,

Attól kezdve mindenben megpillantja a születetlent;

Hatalmas együttérzés fogja el, mégsem gondol a lényekre,

Hanem az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.

25.

Ha a lények, a szenvedés képzete kél benne:

"Szolgáljam a lények javát, szabadítsam meg őket a szenvedéstől!"

Önmagáról és másokról képzeleg a tökélyharcos,

És nem az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.

26.

Úgy látja a többi lényt, mint saját magát,

A dolgokat meg éppen úgy, mint amazokat;

Sem szülöttnek, sem nem-szülöttnek nem képzeli őket,

Hanem az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.

27.

Túllépve mindenen, amiről a világon beszélnek,

Felülmúlva mindent, ami csak keletkezett,

Elérhető a felmérhetetlen, halhatatlan tudás;

Ezt nevezik önfelülmúló megismerésnek.

28.

Azt a harcost, aki kitartóan ezzel foglalkozik,

Kimozdíthatatlan bölcsességűnek kell nevezni;

Tudja már, hogy semminek sincs saját természete,

Így csak az önfelülmúló megismeréssel foglalkozik.

Fordította: Agócs Tamás