Részletek a Kásjapa-parivarta-szútrából

(a Ratnakúta gyűjteményből)

1. Az üresség mint középút

— Ó, Kásjapa! Az a tökélyharcos, aki az Összegyűjtött Kincsek szútráját meg akarja tanulni, állandóan az összes tartam helyes szemléletét gyakorolja! Ez pedig nem más, mint a tartamok valóságnak megfelelő szemlélete: sehol sem látni ént, személyes önazonosságot, élőlényt vagy életet. Ezt a helyes, valós szemléletet nevezik középútnak.

Ó, Kásjapa! A helyes szemlélet annyi, mint nem tekinteni az érzékelt világot sem állandónak, sem állandótlannak; nem tekinteni az érzéseket, elgondolásokat, akarásokat és tapasztalásokat sem állandónak, sem állandótlannak. Ezt a helyes, valós szemléletet nevezik középútnak.

Ó, Kásjapa! A helyes szemlélet annyi, mint nem tekinteni a föld elemet sem állandónak, sem állandótlannak; nem tekinteni a víz, a tűz és a szél elemet sem állandónak, sem állandótlannak. Ezt a helyes, valós szemléletet nevezik középútnak.

S hogy miért? Mert az egyik véglet az állandóság, a másik pedig az állandótlanság. A kettõ közt húzódó középút az állandótlanság állandósága, mely formátlan, alaktalan, felismerhetetlen és megfoghatatlan. A tartamoknak ezt a helyes, valós szemléletét nevezik középútnak.

Mert az énség az egyik véglet, az éntelenség pedig a másik. A kettõ közt húzódó középút az éntelen énség, mely formátlan, alaktalan, felismerhetetlen és megfoghatatlan. A tartamoknak ezt a helyes, valós szemléletét nevezik középútnak. (...)

Ugyanez vonatkozik az üdvös és nem üdvös, világi és világfeletti, bűnös és bűntelen, szenves és szenvtelen, feltételes és feltétel nélküli, szennyezett és szennyezetlen tartamokra is. A két véglet közti út megragadhatatlan és kifejezhetetlen. A tartamoknak ezt a helyes, valós szemléletét nevezik középútnak

Ó Kásjapa! Az egyik véglet lenni, a másik nem lenni; ami pedig a két véglet közé esik, formátlan, alaktalan, felismerhetetlen és megfoghatatlan. A tartamoknak ezt a helyes, valós szemléletét nevezik középútnak.

2. Természetes üresség (szvabháva-súnjatá)

— Ó Kásjapa! Aki helyes szemlélettel rendelkezik, nem azért látja üresnek a tartamokat, mert annak tekinti őket, hanem mert azok a saját természetüknél fogva üresek. Nem azért látja jeltelennek a tartamokat, mert annak tekinti őket, hanem mert azok a saját természetüknél fogva jeltelenek. Nem azért látja őket nemkívánatosnak, mert annak tekinti őket, hanem mert azok a saját természetüknél fogva nemkívánatosak. Nem azért látja a tartamokat keletkezetlennek, eredettelennek, beazonosíthatatlannak, jellemezhetetlennek és megragadhatatlannak, mert annak tekinti őket, hanem mert azok maguktól olyanok. Ezt a felismerést nevezik helyes szemléletnek. Ó Kásjapa! A személyes önazonosság nem azért üres, mert az ember üresnek képzeli, hanem azért, mert a saját természeténél fogva üres. Üres volt a múltban, üres a jövőben, és üres a jelenben is. Így személyes önazonosság helyett az ürességre bízd magad!

3. Az ürességszemlélet veszélyei

Ó Kásjapa! Ha valaki azt hiszi, hogy felismerte az ürességet, és ragaszkodni kezd hozzá, akkor nem szerzi meg az oszlatva-sugárzó tartamokat. Még mindig jobb, ó Kásjapa, akkorának képzelned magad, mint a Méru-hegy, mint az üresség-szemléletre alapozni az önérzeted. S hogy miért? Mert az üresség-szemlélet minden szemléletet megsemmisít, ám magát az üresség-szemléletet semmi sem semmisíti meg. Ó Kásjapa! Ha az orvos gyógyszert ad a betegnek, hogy meggyógyuljon, de a gyógyszer nem ürül ki a beteg szervezetéből, vajon meggyógyul-e a beteg?

— Nem, Magasztos! A beteg állapota csak súlyosbodik, ha a gyógyszer nem ürül ki a szervezetéből.

— Ugyanígy, ó Kásjapa: az üresség-szemlélet minden szemléletet megsemmisít, ám magát az üresség-szemléletet semmi sem semmisíti meg. Olyan ez, Kásjapa, mintha valaki megijedne az üres tértől, és őrjöngve, tajtékozva kiáltozná: "Ki akarok szabadulni innét!" Mit gondolsz, ki lehet szabadulni az üres térből?

— Nem, Magasztos!

— Ugyanígy, ó Kásjapa: bolond az, aki megrémül az üresség tanától, hiszen mindig is ürességben élt; akkor most mitől ez a nagy félelem? Mint a festő, aki ördögöt fest a falra, majd rémültében elájul a saját alkotásától; úgy teremtenek a lények formákat, hangokat, szagokat, ízeket és érzékleteket, majd körbe-körbe keringnek, sokféle szenvedéssel sújtva magukat öntudatlanul. Mint a varázsló, aki szellemlényt varázsol, az pedig felfalja őt; olyan az a koldus, aki az ösvényt követve eljut a tartamok ürességének, megbékéltségének, lényegtelenségének szemléletéig, majd e szemléletben ő maga is megsemmisül.

4. Fény és sötétség

— Ó, Kásjapa, mint a két fapálcikával csiholt tűz, amely a pálcikákat elemészti, úgy emészti el a helyes szemléletből megszülető tudás a helyes szemléletet. Ha fényt gyújtunk, a sötétség eltűnik: nem megy sehová, mint ahogy nem is érkezett: nem távozik se fel, se le, sem keletre, sem nyugatra, se délre, sem északra, sem észak-, sem délkeletre, sem észak-, sem délnyugatra; mint ahogy se fentről. se lentről, se keletről, se nyugatról, se délről, sem északról, sem észak- sem délkeletről, sem észak-, sem délnyugatról nem érkezett.

A fény nem gondolja magában: "Én a sötétséget eloszlatom", a sötétség mégis a fénytől tűnik el. A fény és a sötétség egyformán üres, magatehetetlen és megfoghatatlan. Ugyanígy, ó, Kásjapa, az igazi tudás megjelenésével a tudatlanság véget ér, ám tudás és tudatlanság egyformán üres, magatehetetlen és megfoghatatlan. Ó, Kásjapa! Tegyük föl, hogy egy teremben, mely ezer éve sötétben állt, hirtelen lámpást gyújtanak. Gondolhatja-e azt a sötét: "Oly régóta vagyok már itt, nincs is kedvem továbbállni."?

— Nem, ó, Magasztos! Ha ott lámpást gyújtanak, a sötétségnek kénytelen-kelletlen mennie kell, semmiképp sem maradhatna ott.

— Nos, Kásjapa, ugyanígy tünteti el a helyes szemlélet egyetlenegy szikrája a sok millió világkorszak alatt felhalmozott szenveket és tetteket!

5. A szamszára a megvilágosodás táptalaja

Egy példával élve, ó Kásjapa: lehetetlen, hogy a mag a levegőben kicsírázzon! Ugyanilyen lehetetlen az is, hogy a tökélyharcos oszlatva-sugárzó tartamokra szert tegyen, ha felismeréséhez ragaszkodik. Ó, Kásjapa! Ahogy a mag is csak akkor tud kicsírázni, ha termékeny földbe ültetik, az oszlatva-sugárzó tartamok is csak akkor tudnak kicsírázni, ha a tökélyharcos szenvek között él és világi dolgokkal foglalkozik.

Ó, Kásjapa! Ahogy a tündérrózsa magasan fekvő, száraz talajon nem terem meg, úgy nem teremnek oszlatva-sugárzó tartamok abban a tökélyharcosban, aki feltétel nélküli tartományban lakozik. Ó Kásjapa! Ahogy a tündérrózsa mélyen fekvõ, nedves, iszapos talajon megterem, úgy teremnek oszlatva-sugárzó tartamok abban a tökélyharcosban, aki a szamszára iszapjában, a tévtanokkal megfertőzött emberek közt marad.

6. A tanítások bölcsességből fakadó gyógyszerek

Ezután a Magasztos így szólt Mahákásjapához:

— Ó, Kásjapa! A tökélyharcos mindig arra törekedjék, hogy az élõlények megsegítésére legyen! Művelje ezért az erényeket, ültessen üdvös gyökereket, az érdemeit pedig ossza szét az összes élőlény között! A megszerzett bölcsesség gyógyszerével lássa el a tíz irányban lakó lényeket, hogy különféle betegségeikből kigyógyuljanak!

Melyek hát a valódi bölcsességből származó gyógyszerek? A tisztátalanságon való szemlélődés a vágyakból, a jóságon való szemlélődés a haragból és gyűlöletből, a függő keletkezésen való szemlélődés pedig a tudatlanságból gyógyítja ki a lényeket. A tartamok ürességén való szemlélődés a téves nézeteikből, a jeltelenségen való szemlélődés az emlékeikből, az előítéleteikből és a szétszórtságukból; az akarhatatlanságon való szemlélődés pedig a szabadság utáni sóvárgásból gyógyítja ki őket.

A négy helyes nézeten való szemlélődés kigyógyítja őket a négy fordított szemléletből: a feltételekhez kötött jelenségek állandótlanságán való szemlélődés kigyógyítja őket ama betegségükből, hogy a mulandó dolgoknak állandó létet tulajdonítanak. A feltételekhez kötött jelenségek által okozott szenvedéseken való szemlélődés kigyógyítja őket ama betegségükből, hogy a szenvedést boldogságnak tekintik. A tartamok önálló létének hiányán való szemlélődés kigyógyítja őket ama betegségükből, hogy önvalót tulajdonítanak annak, aminek nincs önvalója. A nirvána békességén való szemlélődés pedig kigyógyítja őket ama betegségükből, hogy a tisztátalanságot tisztának tekintik.

A négy éber jelenlét kigyógyítja őket a testükhöz, az érzéseikhez, a tudatállapotaikhoz és a szándékaikhoz való kötődéseiből; mert aki a valóságnak megfelelően szemléli a testet, az érzéseket, a tudatállapotokat és az indíttatásokat, azt a valódi énségbe vetett hit nem ejti rabul. A négy éber jelenlét arra való, hogy az élőlények figyelmét a testről, az érzésekről, a tudatállapotokról és az indíttatásoktól a nirvánára terelje.

A négy helyes erőfeszítés révén véget vethetnek a jelen nem-üdvös tartamainak, megakadályozhatják a nem-üdvös tartamok jövőbeli felmerülését, és elősegíthetik az üdvös tartamok jövőbeli keletkezését. Mindeközben művelik az erényeket, elültetik az üdvös gyökereket, és ha megszerzik a bölcsesség gyógyszerét, ellátják vele a tíz irányban lakó lényeket, hogy különféle betegségeikből kigyógyuljanak.

Melyek hát, ó Kásjapa, a tökélyharcos világfeletti bölcsességének gyógyszerei? Tudni azt, hogy minden tartam okok és feltételek összjátéka; bízni abban, hogy minden tartam éntelen, személytelen, lénytelen és élettelen; nem rettegni attól, hogy az ürességben a tartamok megsemmisülnek; és törekedni a tudat természetének megismerésére.

7. Meditáció a tudat természetén

— Ó Kásjapa! A tökélyharcos a következőképpen vizsgálja meg a tudat természetét! Hol van ez az olykor beszűkült, olykor vágyakozó, máskor meg ellenséges tudat: a múltban, a jövőben, vagy a jelenben? Ami elmúlt, az már nincs sehol; ami eljön, az még nincs sehol; ami jelen van, az pedig sehol sem marad.

Ó Kásjapa! A tudat sem odabenn, sem odakinn, sem egyebütt nem található. A tudat formátlan, alaktalan, felismerhetetlen és megfoghatatlan. Magát a tudatot még a három idő és a tíz irány buddhái sem látták soha, nem látják soha, és nem is fogják látni soha. Annak a tudatnak a mozgását pedig, amit még a buddhák sem láttak soha, nem látnak soha, és nem is fognak látni soha, hogyan is lehetne megfigyelni? Ó, Kásjapa! Azon túl, hogy a fordított felfogásból tartamok fakadnak, semmiféle tudat nem található. Bár maga a tudat káprázatszerű, a valótlan képzelgés révén mégis rengeteg, különféle testet ölt.

Ó Kásjapa! A tudat olyan, mint a kósza szél, mely messzire száll és megfoghatatlan. Ó Kásjapa! A tudat olyan, mint a folyó, melyben minden vízcsepp egyszerre alakul és változik. Ó, Kásjapa! A tudat olyan, mint a tűz, mely különféle okokból és feltételekből származik.

Ó Kásjapa! A tökélyharcos a tudatot hiába keresi, sehol sem találja; ami pedig megtalálhatatlan, az megfigyelhetetlen. Ami megfigyelhetetlen, annak se múltja, se jövője, sem jelene nincsen; nem múlik el, nem jön el, és most sem létezik. Ami a három időn túl van, az nem létező vagy nemlétező; ami pedig nem létező vagy nemlétező, az sosem keletkezik. Ami sosem keletkezik, annak nincs lényege; aminek pedig nincs lényege, annak nincs létrejötte sem. Aminek nincs létrejötte, annak megszűnése sincs; aminek pedig nincs megszűnése, attól megszabadulni sem lehet. Amitől nem lehet megszabadulni, az nem jön sehonnan, nem tűnik sehová, nem vált életet és nem születik újra; ami pedig sehonnan sem jön, sehová sem tűnik, nem vált életet és nem születik újra, abban nincs semmiféle késztetés. Amiben nincs késztetés, az nem összetett; ami pedig nem összetett, az a kiváló emberek szülőhelye.