SZÍV SZÚTRA

AZ ÖNFELÜLMÚLÓ MEGISMERÉS SZÍVE

(Bhagavatí Pradnyápáramitá Hridaja)

Magam hallottam egy alkalommal. A Magasztos a koldusok és tökélyharcosok nagy gyülekezetével együtt Rádzsagriha közelében, a Keselyű-hegy csúcsán idõzött, amikor a "Végtelen Fény" nevű elmélyülésbe lépett. Ugyanabban a pillanatban Avalókitésvara bódhiszattva, az Irgalmas Tekintetû, az önfelülmúló megismerés végtelen birodalmát szemlélve, önlétét tekintve még az öt halmazt is teljesen üresnek találta.

Ekkor az oszlatva-sugárzó ereje folytán a nemes Sáriputra így szólt Avalókitésvara bódhiszattvához, az IrgalmasTekintetűhöz:

— Miképp járjon el az a nemes ifjú vagy nemes leány, aki betekintést kíván nyerni az önfelülmúló megismerés végtelen birodalmába?

Az Irgalmas tekintetű Avalókitésvara erre így szólt a nemes Sáriputrához:

— Ó, Sáriputra! Annak a nemes ifjúnak vagy nemes leánynak, aki betekintést kíván nyerni az önfelülmúló megismerés végtelen birodalmába, be kell látnia, hogy önlétében még az öt halmaz is teljesen üres. A forma üres, az üresség pedig forma; az üresség nem más, mint forma, a forma nem más, mint üresség. Ugyanígy üres minden érzés, elgondolás, akarás és tapasztalás. Így hát, ó, Sáriputra, minden tartam jellemezhetetlen, nem keletkező és nem szűnő üresség, nem szennyes és nem szennyezetlen; nem teljes és nem tökéletlen.

Így hát, ó, Sáriputra, az ürességben nincs forma-érzékelés, érzés, elgondolás, akarás, se tapasztalás. Nincs szem, fül, orr, nyelv, test, se elme. Nincs látvány, hang, szag, se íz, sem érzékelhető, sem elgondolható tartamok. A szem tartományától kezdve az elme tartományáig és az elmebéli tapasztalás tartományáig nincsenek érzékleti tartományok. Nincs sem tudatlanság, sem annak megszűnése; sem vénülés-halál, sem annak megszűnése; nem létezik a függő keletkezés tizenkét láncszeme. Eszerint nincs szenvedés, sem annak eredete, sem megszüntetése, sem annak ösvénye. Nincs tiszta és időtlen tudás; sem megvalósítás, sem meg nem valósítás.

Így hát, ó, Sáriputra, mivel a tökélyharcosnak nincs mit megvalósítania, az önfelülmúló megismerés birodalmában ver tanyát, elméjét semmi sem szennyezi és semmitől se fél. Így a fordított felfogás alól végleg felszabadulva teljes ellobbanásba, a szenvedés túlpartjára ér. A múlt, jelen és jövő összes oszlatva-sugárzója is épp e megismerés túlpartjára érve érte és éri el a felülmúlhatatlan, teljes és tökéletes megvilágosodást.

Tudd meg hát az önfelülmúló megismerés-mantrát, e hatalmas tudás-mantrát, e felülmúlhatatlan elmélyedés-mantrát, mely minden szenvedést lecsillapít! Való az és nem ámítás, mert az önfelülmúló megismeréstõl származik:

GATÉ GATÉ PÁRAGATÉ PÁRASZAMGATÉ BÓDHI SZVÁHÁ!

— Ó, Sáriputra! Ezt tanulja meg a nagyrahivatott tökélyharcos, aki bepillantást kíván nyerni az önfelülmúló megismerés végtelen birodalmába!

Ekkor a Magasztos az elmélyülésből visszatérve így szólt az Irgalmas tekintetű Avalókitésvarához:

— Jól mondád, jól, bizony! Úgy bizony, nemes ifjú! Ha e tanítás szellemében az önfelülmúló megismerés végtelen birodalmában versz tanyát, a beérkezetteket is megörvendezteted!

Miután a Magasztos e szavakat kiejtette, a nemes Sáriputra, az Irgalmas tekintetű Avalókitésvara bódhiszattva, a teljes jelenlévő gyülekezet, valamint az egész világ a benne élő istenekkel, emberekkel, aszúrákkal és gandharvákkal együtt örvendezett, és mindannyian fennhangon dícsérték a Magasztos kinyilatkoztatását.

Itt végződik az Önfelülmúló Megismerés Szíve.

Fordította Agócs Tamás

Minden lény üdvére!