AZ ÜRESSÉG ÁTÉLÉSE

MADHJAMAKA BELÁTÁS MEDITÁCIÓ

G e n L a m r i m p a

Angol fordító: B. ALAN WALLACE

Eredeti kiadvány:

R e a l i z i n g E m p t i n e s s

Gen Lamrimpa

(Lobsang Jampal Tenzin)

Kiadta:

Snow Lion Publications

Ithaca, New York

Boulder, Colorado

Az angol fordító előszava

1989 januárjában, miután Washingtonban egyéves elvonulást vezetett a meditatív nyugalom eléréséért, Gen Lamrimpát tanítványai kérték, hogy adjon gyakorlati útmutatást az üresség természetébe való betekintés gyakorlására. Az itt sorjázó tanítások azoknak az előadásoknak a lejegyzett változatai, amelyeket Gen Lamrimpa odaadó tanítványa, Pauly Fitze jegyzett le a hangfelvételek alapján és megszerkesztette azokat. Kérésemre a szerkesztés fő munkáját később Ellen Posman végezte el, aki összerakta a Gen Lamrimpa által elbeszélt életrajz két változatát; az egyiket eredetileg Steven Wilhelm írta le a kötetben megjelent módon. Felbecsülhetetlen hozzájárulásukért hálás köszönettel tartozom nekik.

Az elvonulás után Gen Lamrimpa két előadást tartott, az egyiket a Stanford Egyetemen a madhjamaka megközelítésről, a másikat a dzogcsenről a San Francisco Zen Centerben. Ezeket mellékletként közöljük. A fenti tanítások tolmácsa voltam, és elvégeztem az előadások végső szerkesztését, így az ebben a verzióban esetlegesen megjelenő hibák felelőssége teljes mértékben engem terhel. Mindannyian akik azon dolgoztunk, hogy ezeket a gyakorlati tanításokat azok számára is elérhetővé tegyük akiknek nem volt szerencséjük azokat közvetlenül magától Lamrimpától megkapni, kívánjuk, hogy ez a könyv váljon minden érző lény hasznára.

Elégedett tudat: Gen Lamrimpa élete

A tiszteletreméltó Dzsampal Tenzin, Gen Lamrimpa azt tanítja, hogy az elégedett tudat a megértésünk feltétele, bármennyire is nehezek legyenek életünk körülményei. Genla, ahogyan hallgatói szeretettel hívják, egyike azon kevés tibeti szerzetesnek, akik idejük nagy részét magányos meditációban töltik. Otthona Szikkim, egy erdei kunyhóban van, ahol egyszerűen él és spirituális gyakorlatokkal foglalkozik.

A kis lakás látogatóját - ahol Genla egy három hónapos seattle-i látogatás alkalmával tartózkodott - megdöbbentette, hogy békés tudata szobáját hegyi kunyhójának hasonmásává változtatta. Amikor nem meditált, vagy nem fogadott éppen látogatókat, köntösébe burkolózva ült az ablak mellett és tanulmányozta a magával hozott tibeti vallási szövegek egyikét. „A boldogság a tudaton múlik” - mondja Genla kedves, csillogó szemmel, figyelmesen nézve a látogatóra. „Ha ezen dolgozunk, növelve a pozitív és csökkentve a negatív gondolatokat, elérhetjük a végső békét." Genla lelkiállapota tanításainak példázata; nem azért, mert védett vagy elszigetelt életet élt volna - ellenkezőleg, sok zűrzavart és tragédiát élt át.

Lobszang Dzsampal Tenzin 1936-ban a nyugat-tibeti városban Shekarban, a Tingri régióban született. Genlát kezdettől fogva szerzetesi életre szánták. Tibetben két hagyomány létezik, amelyek meghatározzák hogyan és mikor lesz valaki szerzetes vagy apáca. Az első szokás, hogy egy fiú vagy lány felnőtté válása után maga dönt erről. A másik hagyomány azt mondja, hogy amikor két fiú van egy családban, egyiküknek szerzetesnek kell lennie. Ez utóbbi hagyománynak megfelelően Genla hétéves korában novícius lett. Apja egy jó lámát keresett a Chusang kolostorban, így lett Lobszang Sangye Genla lelki mentora. Tanításokat kapott tőle, és tizenhárom évesen teljes felavatást kapott a tibeti buddhizmus gelug iskolájának szerzeteseként. A Lobszang Dzsampal Tenzin nevet kapta.

Amikor Genla szerzetes lett, nagyon örült a döntésnek. Emlékszik ahogy kisfiúként lámát játszva ült egy trónon, a körülötte lévő gyerekek pedig tanításokat kaptak tőle. Abban az időben Lama-la-nak hívták, és néhány ember tulkunak, azaz megtestesült lámának tekintette. Még a felnőttek is jöttek kérdezni tőle, és emlékszik rá, hogy néha igen furcsa dolgokat mondott. Ennek ellenére arra viszont nem, hogy akkoriban visszaemlékezett-e valamilyen múltbéli életre.

Genla a kolostorban töltött éveire a tanulás és a gyakorlás boldog időszakaként emlékszik. „Miután beléptem a kolostorba - mondja -, megtanultam olvasni a szentírásokat - nagyon gyorsan el kellett olvasni őket - és sok gyökérszöveget megjegyeztem. Megtanultam elvégezni a különféle rituálékat, elkészíteni a rituális süteményeket, és játszottam a nagy templomi-kürtőn. A tibeti kis kolostorokban akkor még nem volt szokás túl mély dolgokat tanítani. Abban az időben nem értettem a Dharma valódi jelentését, különösen a Dharma célját vagy okát." Azt mondja, hogy nem igazán értette azokat a szövegeket, amelyeket szorgalmasan memorizált. Mint sok fiatal tibeti férfit, őt is a hagyomány sodorta a szerzetességbe, „mint a folyó által sodort fűcsomót".

Amellett, hogy visszaemlékszik a tanulmányokra, Genla szívesen emlékszik vissza a csínytevésekre is. Volt idő, amikor a kolostor vezetésében belső konfliktusok voltak és ez a fegyelem hiányához vezetett; ennek eredményeként ő és néhány barátja esténként kiszökött a kolostorból kockázni. Néha egész éjjel kint játszottak. Másnap reggel kimerülten kezdett gyakorolni, közben a fejére húzta a köntösét és elbóbiskolt. Amikor a gyakorlás véget ért és mindenki távozott - emlékszik vissza kuncogva Genla - még mindig ott ült köntösébe burkolódzva és mélyen aludt.

Később az étkezés és a konyha felelőse lett, ezt a feladatot körülbelül két évig látta el. Aztán megkérte apátját, hogy mentse fel ez alól a munka alól, hogy legyen ideje tanulni. Elmondta apjának is, hogy Lhászában szeretne továbbtanulni. Genla felnőttkorának első évei azonban sötétek voltak, mert a kínai kommunisták fokozatosan szigorították ellenőrzésüket a tibeti társadalom felett. 1959-re a hurok bezárult, Genla kolostorát a kínaiak elfoglalták. Genlát ellenforradalmárnak nyilvánították és a kínai hatóságok elrendelték a letartóztatását.

Megtudta, hogy Őszentsége a Dalai Láma már elhagyta Tibetet. Genla ekkor elhatározta, hogy ő is elmenekül. Mivel a kolostori szobájába nem térhetett vissza, mert attól tartott, hogy elfogják, mindenét hátrahagyva szüleivel a hegyek között Nepálba vándorolt. Genla nincstelenül érkezett Nepálba, saruja szétmállott a monszun-esőtől. Édesanyja a következő évben meghalt, és ekkor Genla-nak kétségei támadtak a Dharmával kapcsolatban. „Azon vívódtam, hogy létezik-e olyan, hogy Dharma" - emlékszik vissza, és mélységes aggályai voltak a karma érvényességével kapcsolatban: helytálló-e az az elképzelés, hogy az erényes cselekedetek boldogságot hoznak létre, a nem erényes cselekedetek pedig boldogtalanságot. Ezen évek alatt sokat elmélkedett és elemző meditációt folytatott. Egy idő után arra a következtetésre jutott, hogy a jó cselekedetek és a boldogság, valamint a rossz cselekedetek és a boldogtalanság kapcsolatát alátámasztó érvek igazak, és kétségei elmúltak. Körülményei ellenére Genla folytatta a gyakorlást.

Genla egy ideig Nepálban tartózkodott, előbb családjának segített, majd lamrim tanulmányokat folytatott Tiszteletreméltó Lobszang Cui vezetésével, mely tanulmányok a megvilágosodás útjának állomásait jelentik. Genla elment tanítójával Zulu Khumbu-ba, amihez nagyon közel van a Mt. Everest, később felment a hegyekbe, hogy magányosan, szövegek memorizálásával és meditációval töltse az idejét. Hét hónapig maradt ott egy sziklán ülve, még párnája sem volt. Egyetlen köpenyét, amelyet éjjel-nappal viselt, ellepték a poloskák. Ennek ellenére folytatta meditációját. Néhány hónap múlva a probléma enyhült és úgy gondolta, hogy valószínűleg történt némi megtisztulás. Abban az időben, állítása szerint nem volt túl mély megértése a Dharmáról, ám még mindig óriási erőfeszítéseket tett.

Végül Genlát beengedték Indiába, és azonnal Váránasziba ment. Ott magánmeghallgatást kért Tridzsang Rinpocsétől, Őszentsége a Dalai Láma ifjabb oktatójától. Ő azt tanácsolta Genlának, hogy csatlakozzon a Sera-mey Főiskolához Dalhousie-ban. Genla ott tanulmányozta az összes főbb szöveget, beleértve az öt fő témát: pradnyápáramitá (a bölcsesség tökéletessége), madhjamaka (középút), Vinaja (etikai kódex), a Vaszubandhu által írt Abhidharma-kosa (A magasabb rendű tudás kincse) és a Dharmakírti által írt Pramanavartika (kommentár Az érvényes ismeret megállapítása-hoz). Ezeket a tanulmányokat hagyományos módon, logikai elemzés és dialektika segítségével végezték. Genla 1970-ig maradt az iskolában.

A fordulópont 1970-ben következett be, amikor Genla inspiráló előadássorozatot hallott Őszentsége a Dalai Láma előadásában. Őszentsége azt mondta, hogy minden embernek értékelnie kell a Dharma rá gyakorolt hatását, majd el kell döntenie, hogyan folytassa az életét. Őszentsége azt mondta, hogy ha valaki jó okot lát rá, akkor gyakorolnia kell, de ha nem látja a célt, akkor hagyja maga mögött a Dharmát. Genla emlékeztett arra, hogy ez a tanács nagyon sokat segített neki: mivel nem vágyott sem gazdagságra, sem vagyonra, ez arra ösztönözte, hogy teljes életét a Dharmának szentelje. „Őszentsége tanításai után úgy éreztem, hogy teljes erőmet a Dharmára akarom fordítani, és magányos életet akarok élni" - emlékszik Genla. „Nagyon nehéz volt ezt a döntést meghozni, mert nem rendelkeztem erőforrásokkal, és kérdéses volt, hogy életben maradhatok-e vagy sem."

Mivel a Sera-mey Főiskolát egy egészségügyi szervezet támogatta, Genlának nem volt saját pénze. Ennek ellenére úgy döntött, hogy életét a Dharmának szenteli, és további tanításokat szeretett volna kapni a Dharamszalában tartózkodó Őszentségétől a Dalai Lámától. 1970-ben támogatás nélkül kezdte az elvonulás éveit; csak egy zsák, negyven fontnyi lisztet és nyolcvan rúpiát (akkoriban körülbelül tíz dollárnak felelt meg) vitt magával. A Dharamszala fölötti kunyhóban élve tudta, hogy amikor elfogy az étele, házról házra járva kell majd koldulnia, ezért próbálta bátorítani magát. Folyamatosan emlékeztette magát, hogy a Buddha szerint az, aki életét erényes gyakorlatoknak szenteli, nem éhezik.

Genla úgy érezte, hogy jó motivációja miatt nem kellett egyszer sem koldulnia. Gyakran kellett beosztania az ételt, különösen akkor, amikor úgy gondolta, hogy néhány hétig nem kaphat új készletet, de soha nem kellett kolduláshoz folyamodnia. Mint mondja: „Rendszeresen így történt: éppen amikor elfogyasztottam az utolsó adag ételt, valaki több napra elegendő élelemmel érkezett." Genla rájött, hogy a Buddha szavai tényleg igazak, és ez hatalmas önbizalmat adott neki. Sőt arra is rájött, hogy a megelégedettség boldogságot okoz, ahogy azt a Buddha is mondta. Három éven át nehézségekkel szembesült mind az étkezés mind a szállás vonatkozásában, olyan rongyos köntöst viselt, amelyet most egyetlen szerzetes sem venne fel, de akkor sem érezte magát szegénynek. Ellenkezőleg, mivel elégedett volt, kevesebb vágya volt, teste elengedett és tudata pedig boldog volt. De Genla szellemi gyakorlata korántsem volt könnyű - kemény és határozott erőfeszítést igényelt. Különösen a meditáció második éve volt nagyon nehéz, észrevehető haladás nélkül. Időnként kísértésbe esett, hogy elhagyja hegyi kunyhóját, de kitartott.

Ez idő alatt Genla megpróbálta gyakorolni a türelmet. Találkozott egy kormány által kinevezett megbízottal, akinek feladata az erdő gondozása volt, aki megvetette és megalázta Genlát. A türelmet gyakorolni próbáló Genla soha nem válaszolt a bántásra. Most visszatekintve azt mondja, hogy bár visszafogta magát, gyakorlata még mindig tisztátalan volt, mert befolyásolta a nyolc világi körülmény (nyereség és veszteség, boldogság és szenvedés, jó hírnév és rossz hírnév, feddés és méltatás). Rájött, hogy azután is, hogy három évig gyakorolta a türelmet, még mindig arra gondolt: „Egy nap megmondom neki a magamét!". Noha tanulmányozta Santidéva A bódhiszattva ösvény című szövegét, megállapította, hogy nem képes alkalmazni az ellenszereket, amikor ez a szenv - a harag - felmerül. Többet tanult és még több gyakorlatot végzett, végül haragja alábbhagyott; Genla képes volt létrehozni a gondolatot: „Nagyon kedves hozzám."

Ugyanakkor Genla rájött, hogy életmódja kissé durva lett, nem hasonlított a közönséges emberek útjára. Rájött, hogy amikor a nyolc világi körülmény felmerült, a téveszmék valóban közvetlenül ártottak neki. Megérttette ezáltal, hogy bármit is gyakoroljon az ember, ha a rossz az uralkodó attitűd, akkor az tölt be mindent, míg ha a jó, akkor az. Ezekben az években nagy átalakulás történt a tudatában, és jó eredményeket ért el. Mint mondja: „Becsülni kell az eredményeket, ha nehézségekkel kell szembenézned."

Bár az évek múlásával Genla-nak csak néhány „kisebb" spirituális élménye volt, azt mondja, hogy a fontos változás az élethez való hozzáállásában következett be. „Soha nem jutottam kimagasló mágikus tapasztalatokhoz, ellenben megtapasztaltam, hogy a Dharma tanításai értékesek voltak számomra, és hogy a Dharma valódi hatással van az életre; 100% -ig biztos voltam abban, hogy a pozitív tudat növelhető, a negatív pedig csökkenthető. Láttam, hogy ez az igazság létezik.” Genla folytatta a tantra tanulmányozását és az ürességen való elmélkedést. Jó eredményeket ért el a szeretet, az együttérzés, az önzetlenség és a megvilágosodás szelleme gyakorlásában. „Úgy éreztem, jól haladok a gyakorlásban, de ha azt kérdezed tőlem, hogy átéltem-e az ürességet vagy a megvilágosodást, azt kell mondanom, hogy nem.”

Hosszú évek múlva Genla találkozott Alan Wallace-szal, aki határozottan kérte, hogy jöjjön nyugatra és nyugalom meditációt tanítva vezessen egyéves elvonulást. Amikor minden feltétel teljesült, Genla Washington államba utazott, hogy elvonulást tartson a nyugati gyakorlók számára a Cloud Mountain elvonulási központban. Egy év elvonulás és egy további tanítási év után visszatért Dharmaszalába.

Nyugati tapasztalatai eredményeként Genla-nak nem maradt kétsége, hogy a Dharma itt és a Himalájában is egyaránt működik. Azt mondja: „Még egy ilyen elfoglalt társadalomban is, korlátaitok ellenére, próbáljatok meg erőfeszítést tenni a Dharma gyakorlására. Buddha nagyon világosan jelentette ki, hogy minden embernek buddha-természete van." Azonban Genla úgy érzi, hogy a nyugati buddhista gyakorlók néha eltévednek a különféle buddhista utakon, vagy helytelenül keverik őket, vagy a szektásság csapdájába esnek. Genla szerint rosszul beszélni bármilyen útról „igazi hiba, valódi méreg". Ezért figyelni kell arra, hogy ne válj szektássá, ugyanakkor azt tanácsolja, hogy minden gyakorló találjon egy saját utat. „A (buddhizmus egy adott iskolájával kapcsolatos) megértés mélysége az egyes ember karmikus lenyomatától függ. Próbálj hinni a Dharma egyik iskolájában” - mondja Genla. „Néha úgy érzem, hogy az emberek anélkül, hogy tisztán megismernék a Dharma egy részét, sok irányzatba és tanításba belekapnak. Itt tanulnak egy kicsit, ott egy kicsit, ám nincs központi gyakorlat. Közben elvesznek. "

Ez a probléma a nyugatiak körében hangsúlyosan jelen van, mert sokféle spirituális tanításhoz férnek hozzá anélkül, hogy elmélyednének valamelyikben. Azonban még nagy mesterek is küzdöttek ugyanezzel a problémával. Például Láma Congkapa, a tibeti buddhizmus gelug rendjének megalapítója sok ellentmondásos szöveget olvasott az üresség természetéről, ami inkább megzavarta mintsem segítette a megvalósítás útján. Genla így meséli: „Congkapa csak az indiai bölcs Nágárdzsuna, és Csandrakírti mély tanításainak tanulmányozása után jutott el egy nagyon világos és határozott magyarázatothoz".

Genla azt tanácsolja az embereknek, hogy kerüljék a szektásságot, de ragaszkodjanak egy úthoz. Ezenkívül még egy veszélyre hívja fel a figyelmet: „Sok félrevezető tanítás van, nagyon óvatosnak kell lenned" - magyarázza. Ezután megismétli, hogy a gyakorlóknak szilárd alapot kell kialakítaniuk abban a hagyományban, ami a legjobban visszhangzik bennük, mielőtt hasonlítgatni kezdenék az iskolákat. „A lényeg nem a könyvek olvasása, hanem a jó szív fejlesztése és a jobb emberré válás a gyakorlás segítségével." Genla azt mondja, csodálkozik azon, hogy a nyugati kutatók és tudósok még nem használták eszközeiket annak az alapvető tételnek a vizsgálatára, hogy a boldogság növelésének és a szenvedés csökkentésének gyökere a pozitív tudat ápolása és a negatív tudat csökkentése. „A gyakorlat célja az átalakítás és a jó szív ápolása" - mondja. „A lényeg a pozitív mentális fejlődés."

Tanítványai kérésére 1992–93-ban Gen Lamrimpa három hónapos látogatásra érkezett Seattle-be és tanításokat adott. Ezután Svájcba és Olaszországba utazott, majd sietve visszatért Indiába, hogy még időben hazaérjen a kálacsakra beavatásra a szikkimi Gangtokban. Azóta magányos meditációban él Szikkimben.