12. fejezet: A világ bemutatása

Ekképp szólott a Magasztos:

– Olyan ez, Szubhúti, mint egy nő, akinek sok gyermeke van: öt, tíz, húsz, harminc, negyven, ötven, száz, ezer, vagy akár százezer. Ha az édesanyjuk megbetegszik, a gyermekei mind-mind azon lesznek, azon fáradoznak, hogy az élete meg ne szakadjon, minél tovább éljen, semmije se fájjon, minél kevésbé szenvedjen, és ne érezze magát rosszul. Hogy miért? Azért, mert tudják, hogy ő szülte őket, ő fáradozott értük, ő adott nekik életet, és ő mutatta be nekik az egész világot. Ezért látják el mindennel, ami csillapítja a fájdalmát és a szenvedéseit; ezért ápolják oly odaadóan. Mindent megtesznek, hogy felépüljön a betegségből, amit a szemében, fülében, orrában, nyelvében, testében vagy elméjében a szél, az epe, a nyák, illetve azok együttese; vagy mérges rovar, szúnyog, skorpió, kígyó, emberi vagy nem emberi lény, rossz szellem, vagy valamiféle baleset okozott. Azért látják el mindennel, azért ápolják oly odaadóan, mert ő az ő édesanyjuk, aki nagy nehézségek árán világra hozta őket – aki életet adott nekik, és az egész világot bemutatta nekik.

– Ugyanígy gondolnak, Szubhúti, a teljesen megszabadult és megvilágosult tathágaták az Önfelülmúló Megismerésre; és mindazok, akik az Ő szövegeit írásba foglalják, tanulmányozzák, felfogják, megőrzik, felolvassák, elsajátítják, szavalják, másoknak tanítják, megtanítják, átadják és recitálják, a teljesen megszabadult és megvilágosult tathágaták ereje, áldása és gondoskodása nyomán fakadtak.

Mindazok a teljesen megszabadult és megvilágosult tathágaták, akik jelenleg nemeslelkűségük folytán különböző más világegyetemekben élnek, időznek és tartózkodnak; akik az istenek, emberek és a többi lény iránti együttérzésüknél fogva sok mindenkin segítenek, sok mindenki jólétéről gondoskodnak, szintén ugyanígy gondolnak erre az Önfelülmúló Megismerésre. Ők is azon vannak, hogy ez az Önfelülmúló Megismerés minél tovább fennmaradjon, hogy az Önfelülmúló Megismerés neve feledésbe ne menjen, s hogy azokat, akik ezt az Önfelülmúló Megismerést fenntartják, írásba foglalják és tanulmányozzák, a gonosz Mára vagy az ő isteni serege el ne pusztítsa.

A teljesen megszabadult és megvilágosult tathágaták mindenütt ugyanígy gondozzák, ápolják és dédelgetik az Önfelülmúló Megismerést. S hogy miért? Azért, mert Ő a teljesen megszabadult és megvilágosult tathágaták édesanyja. Ő az, aki megtanította őket a mindentudásra, és aki az egész világot bemutatta nekik. Ő tőle születtek a teljesen megszabadult és megvilágosult tathágaták. Ez az Önfelülmúló Megismerés szülte meg a teljesen megszabadult és megvilágosult tathágaták mindentudó tudomását. Ő tanította őket, és ő mutatta be nekik az egész világot. Tőle származik a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágaták mindentudása.

A múltban érkezett teljesen megszabadult és megvilágosult tathágaták is erre az önfelülmúló megismerésre támaszkodva érték el a tökéletes és felülmúlhatatlan megvilágosodást. A jövőben érkező teljesen megszabadult és megvilágosult tathágaták is erre az önfelülmúló megismerésre támaszkodva érik el a tökéletes és felülmúlhatatlan megvilágosodást. A jelenleg a felmérhetetlen és megszámlálhatatlan világegyetemekben tartózkodó teljesen megszabadult és megvilágosult tathágaták, akik tér tíz irányában élő istenek, emberek és más lények iránti együttérzésüknél fogva sok mindenkin segítenek, sok mindenki jólétéről gondoskodnak, szintén erre az önfelülmúló megismerésre támaszkodva érték el a felülmúlhatatlan, tökéletes és végső megvilágosodást.

A jelenlegi teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágata szintén erre az önfelülmúló megismerésre támaszkodva érte el a felülmúlhatatlan, tökéletes és végső megvilágosodást. Ekként van az, hogy az Önfelülmúló Megismerés szüli a teljesen megszabadult és megvilágosult tathágatákat, és ő mutatja be nekik az egész világot.

Erre a tiszteletreméltó Szubhúti a Magasztostól azt kérdezte:

– Hogy érti azt a Magasztos, hogy az önfelülmúló megismerés mutatja be a teljesen megszabadult és megvilágosult tathágatáknak ezt a világot? Hogyan láttatja az önfelülmúló megismerés a tathágatákkal ezt a világot? Mi az, amit a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágata világnak nevez?

Mire a Magasztos a tiszteletreméltó Szubhútinak ekképp válaszolt:

– Szubhúti! Az öt halmaz az, amit a Tathágata világnak nevez. Mi ez az öt? A formák, az érzetek, a képzetek, a késztetések és az ismeretek halmaza. Ezt az öt halmazt nevezi a Tathágata világnak.

Erre Szubhúti azt kérdezte:

– Miként láttatja a Tathágata önfelülmúló megismerése ezt az öt halmazt? Mit mutat meg neki az önfelülmúló megismerés?

Mire a Magasztos ekképp szólott:

– Az önfelülmúló megismerés megmutatja a tathágatáknak, hogy az öt halmaz azért „világ”, mert nem megy tönkre, és nem pusztul el.¹ Hogy miért? Azért, mert az öt halmaz lényegiség nélküli, vagyis üresség-természetű. Az üresség pedig nem megy tönkre és nem pusztul el. Így mutatja be az önfelülmúló megismerés a teljesen megszabadult és megvilágosult tathágatáknak ezt a világot. Ami jellemezhetetlen, ami után nem lehet vágyakozni, amit nem lehet akarni, ami keletkezés nélküli és megfoghatatlan; a tapasztalás tartománya² nem megy tönkre, és nem pusztul el. Ó Szubhúti! Így láttatja az önfelülmúló megismerés a teljesen megszabadult és megvilágosult tathágatákkal ezt a világot.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen ismeri az élőlények felmérhetetlen és megszámlálhatatlan sokaságát. Mivel látja, hogy a lények lényegiség nélküliek, a valósághoz hűen ismeri az élőlények felmérhetetlen és megszámlálhatatlan sokaságát. Mivel látja, hogy a lényeknek nincs saját természetük, a valósághoz hűen ismeri az élőlények felmérhetetlen és megszámlálhatatlan sokaságát. Ekképpen a Tathágata az önfelülmúló megismerés folytán a valósághoz hűen ismeri az élőlények felmérhetetlen és megszámlálhatatlan sokaságának tudattevékenységeit. Így mutatja be az önfelülmúló megismerés a teljesen megszabadult és megvilágosult tathágatáknak ezt a világot.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának összeszedett tudatállapotai összeszedett tudatállapotok. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának összeszedett tudatállapotai összeszedett tudatállapotok? Onnan, hogy a valósághoz hűen tudja: az összeszedettség múlandó, a múlandósága pedig múlandótlan. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának összeszedett tudatállapotai összeszedett tudatállapotok.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának szétszórt gondolatai szétszórt gondolatok. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának szétszórt gondolatai szétszórt gondolatok? Onnan, hogy a szétszórt gondolatok jellegnélküliek, kimeríthetetlenek és kifogyhatatlanok. A valósághoz hűen tudja azt, hogy e gondolatok nem szétszórt gondolatok. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának szétszórt gondolatai szétszórt gondolatok.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának felmérhetetlen és kimeríthetetlen tudata felmérhetetlen és kimeríthetetlen. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának felmérhetetlen és kimeríthetetlen tudata felmérhetetlen és kimeríthetetlen? A tudat, amely tudja, hogy a tudat felmérhetetlen és kimeríthetetlen, mint a tér, kezdet, vég és fennállás nélküli, semmire sem támaszkodik, és a Tathágata áldásával teli. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának felmérhetetlen és kimeríthetetlen tudata felmérhetetlen és kimeríthetetlen.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának gyötrelmektől sújtott tudata gyötrelmektől sújtott tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának gyötrelmektől sújtott tudata gyötrelmektől sújtott tudat? Onnan, hogy a lények gyötrelmektől sújtott tudatát nem sújtja semmiféle gyötrelem, és semminek sem lehet nevezni. Innen tudja azt a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának gyötrelmektől sújtott tudata gyötrelmektől sújtott tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának gyötrelmektől mentes tudata gyötrelmektől mentes tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának gyötrelmektől mentes tudata gyötrelmektől mentes tudat? Onnan, hogy a tudat természete fénylő világosság. Innen tudja azt a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának gyötrelmektől mentes tudata gyötrelmektől mentes tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának nyugalomban lévő tudata nyugalomban lévő tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának nyugalomban lévő tudata nyugalomban lévő tudat? Onnan, hogy a tudat a feneketlen ürességben nyugszik. Innen tudja azt a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának nyugalomban lévő tudata nyugalomban lévő tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának érzékelő tudata érzékelő tudat. De vajon honnan tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának érzékelő tudata érzékelő tudat? Onnan, hogy ez a tudat semmit sem érzékel, és érzékelhetetlen. Innen tudja azt a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának érzékelő tudata érzékelő tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának szennyeződésekkel teli tudata szennyeződésekkel teli tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának szennyeződésekkel teli tudata szennyeződésekkel teli tudat? Onnan, hogy az effajta tudatnak nincs lényegisége – olyan az, mintha nem is volna. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának szennyeződésekkel teli tudata szennyeződésekkel teli tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának szennyeződésmentes tudata szennyeződésmentes tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának szennyeződésmentes tudata szennyeződésmentes tudat? Onnan, hogy ez a tudat megfoghatatlan, önkéntelen áramlás. Innen tudja azt a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának szennyeződésmentes tudata szennyeződésmentes tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának vágyakozással teli tudata vágyakozással teli tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának vágyakozással teli tudata vágyakozással teli tudat? Onnan, hogy a tudat vágytelisége nem a tudat valódi természete, a tudat valódi természete pedig nem vágyakozásteli. Innen tudja azt a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának vágyakozással teli tudata vágyakozással teli tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának vágyakozásmentes tudata vágyakozásmentes tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának vágyakozásmentes tudata vágyakozásmentes tudat? Onnan, hogy a tudat üressége vágyakozásmentes; a tudat igaz természete nem a vágyakozó tudat. Innen tudja azt a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának vágyakozásmentes tudata vágyakozásmentes tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának indulatokkal teli tudata indulatokkal teli tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának indulatokkal teli tudata indulatokkal teli tudat? Onnan, hogy az indulatosság nem a tudat valódi természete; a tudat igaz természete nem indulatos. Innen tudja azt a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának indulatokkal teli tudata indulatokkal teli tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának indulatoktól mentes tudata indulatoktól mentes tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának indulatoktól mentes tudata indulatoktól mentes tudat? Onnan, hogy a tudat üressége nem indulatokkal teli; a tudat valódi természete nem az indulatos tudat. Innen tudja azt a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának indulatoktól mentes tudata indulatoktól mentes tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának ostobasággal teli tudata ostobasággal teli tudat. De vajon honnan tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának ostobasággal teli tudata ostobasággal teli tudat? Onnan, hogy az ostobaság nem a tudat igaz természete, a tudat igaz természete pedig nem ostoba. Innen tudja azt a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának ostobasággal teli tudata ostobasággal teli tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának ostobaságtól mentes tudata ostobaságtól mentes tudat. De vajon honnan tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának ostobaságtól mentes tudata ostobaságtól mentes tudat? Onnan, hogy a tudat üressége nem ostobasággal teli; a tudat valódi természete nem az ostobaság. Innen tudja azt a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának ostobaságtól mentes tudata ostobaságtól mentes tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának nem tágas-és-hatalmas tudata nem tágas-és-hatalmas tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának nem tágas-és-hatalmas tudata nem tágas-és-hatalmas tudat? Onnan, hogy ennek a tudatnak nincs megnyilvánulása, hanem a megnyilvánulatlanhoz tartozik. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának nem tágas-és-hatalmas tudata nem tágas-és-hatalmas tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának tágas-és-hatalmas tudata tágas-és-hatalmas tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának tágas-és-hatalmas tudata tágas-és-hatalmas tudat? Onnan, hogy ez a tudat nem csökken, nem gyarapszik, nem hiányzik, ezért senki sincs nélküle. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának tágas-és-hatalmas tudata tágas-és-hatalmas tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának ki nem teljesedett tudata ki nem teljesedett tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának ki nem teljesedett tudata ki nem teljesedett tudat? Onnan, hogy ez a tudat nem oda tartozik, ahol nincs jövés-menés. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának ki nem teljesedett tudata ki nem teljesedett tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának kiteljesedett tudata kiteljesedett tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának kiteljesedett tudata kiteljesedett tudat? Onnan, hogy ez a tudat a természeténél fogva azonos és egyenlő mindenkiben. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának kiteljesedett tudata kiteljesedett tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának határtalan tudata határtalan tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának határtalan tudata határtalan tudat? Onnan, hogy ez a tudat semmin sem alapszik. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának határtalan tudata határtalan tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának megmutatkozó tudata megmutatkozó tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának megmutatkozó tudata megmutatkozó tudat? Onnan, hogy az élőlények tudata és a tudat természete egyformán megmutatkozik. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának megmutatkozó tudata megmutatkozó tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának meg nem mutatkozó tudata meg nem mutatkozó tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának meg nem mutatkozó tudata meg nem mutatkozó tudat? Onnan, hogy a tudat jellegzetesség nélküli, valójában üres, és ezért megnyilvánulatlan – még a három szemmel³ sem látható sehol. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának meg nem mutatkozó tudata meg nem mutatkozó tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának akadályozott tudata akadályozott tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának akadályozott tudata akadályozott tudat? Onnan, hogy ez a tudat üres elképzelés, ami semmin sem alapszik. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának akadályozott tudata akadályozott tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának akadálytalan tudata akadálytalan tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának akadálytalan tudata akadálytalan tudat? Onnan, hogy ez a tudat kettősség nélküli, nem keletkezett, és nincs eredete. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának akadálytalan tudata akadálytalan tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának felülmúlható tudata felülmúlható tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának felülmúlható tudata felülmúlható tudat? Onnan, hogy a felülmúlható tudat valódi természetében nincs önhittség. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának felülmúlható tudata felülmúlható tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának felülmúlhatatlan tudata felülmúlhatatlan tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának felülmúlhatatlan tudata felülmúlhatatlan tudat? Onnan, hogy ez a tudat egy cseppet sem látható, ezért megformáltság nélküli. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának felülmúlhatatlan tudata felülmúlhatatlan tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának kiegyensúlyozatlan tudata kiegyensúlyozatlan tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának kiegyensúlyozatlan tudata kiegyensúlyozatlan tudat? Onnan, hogy ebben a tudatban a kiegyensúlyozatlanság és a kiegyensúlyozottság kiegyensúlyozatlan, és így ez a tudat nem kiegyensúlyozott. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának kiegyensúlyozatlan tudata kiegyensúlyozatlan tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának kiegyensúlyozott tudata kiegyensúlyozott tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának kiegyensúlyozott tudata kiegyensúlyozott tudat? Onnan, hogy ebben a tudatban a kiegyensúlyozatlanság és a kiegyensúlyozottság kiegyensúlyozott, s ezért a kiegyensúlyozott tudat olyan, mint a tér. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának kiegyensúlyozott tudata kiegyensúlyozott tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának fel nem szabadult tudata fel nem szabadult tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának fel nem szabadult tudata fel nem szabadult tudat? Onnan, hogy ez a tudat a saját természeténél fogva felszabadult, lényegtelen természetű. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának fel nem szabadult tudata fel nem szabadult tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának felszabadult tudata felszabadult tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának felszabadult tudata felszabadult tudat? Onnan, hogy ez a tudat nem létezik, ezért a Tathágata sem a múltban, sem a jövőben, sem a jelenben nem találja azt. Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának felszabadult tudata felszabadult tudat.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen tudja, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának láthatatlan tudata láthatatlan tudat. De vajon honnan tudja azt, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának láthatatlan tudata láthatatlan tudat? Mivel nem létezik, ez a tudat láthatatlan. Mivel nem létesült, megismerhetetlen. Mivel teljesen megalapozatlan, még bölcsesség-szemmel és isteni szemmel is felfoghatatlan, hát még hús-vér szemmel, hiszen senki számára sem látható! Innen tudja a valósághoz hűen, hogy az élőlények felmérhetetlen sokaságának láthatatlan tudata láthatatlan tudat.

Nos, Szubhúti, így mutatja meg az önfelülmúló megismerés a teljesen megszabadult és megvilágosult tathágatáknak ezt a világot!

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a valósághoz hűen ismeri a különböző élőlények felmérhetetlen és megszámlálhatatlan sokaságának életciklusait.⁴ De vajon honnan ismeri a valósághoz hűen a különböző élőlények felmérhetetlen és megszámlálhatatlan sokaságának életciklusait? Onnan, hogy a valósághoz hűen tudja: az élőlények valamennyi életükben valamilyen formában lakoznak és születnek meg. Hasonlóképpen: a valósághoz hűen tudja azt, hogy valamennyi életük során az érzetekben, képzetekben, késztetésekben és ismeretekben lakoznak⁵ és születnek meg.

De vajon honnan tudja a Tathágata azt, hogy az élőlények életciklusai a formákon, az érzeteken, képzeteken, késztetéseken és ismereteken alapulnak?

Az a nézet, hogy a Tathágata a halála után újra létesül, a formán alapszik.⁶ Az, hogy a halála után nem létesül újra, a formán alapszik. Az, hogy a halála után újra is létesül és nem is, a formán alapszik. Az, hogy sem nem létesül, sem nem nem létesül újra, a formán alapszik. Mindezen nézetek a formákon kívül az érzeteken, képzeteken, késztetéseken és ismereteken alapulnak.

Az a nézet, hogy „Az én és a világ állandó – ez az igazság, a többi ostobaság”, a formán alapszik. Az, hogy „Az én és a világ nem állandó – ez az igazság, a többi ostobaság”, szintén a formán alapszik. Az, hogy „Az én és a világ állandó is, meg nem is – ez az igazság, a többi ostobaság”, szintén a formán – alapszik. Az, hogy „Az én és a világ sem nem állandó, sem nem nem állandó – ez az igazság, a többi ostobaság” szintén a formán alapszik. Mindezen nézetek a formákon kívül az érzeteken, képzeteken, késztetéseken és ismereteken alapulnak.

Az a nézet, hogy „Az én és a világ véges – ez az igazság, a többi ostobaság”, a formán alapszik. Az, hogy „Az én és a világ végtelen – ez az igazság, a többi ostobaság” szintén a formán alapszik. Az, hogy „Az én és a világ véges is, és végtelen is – ez az igazság, a többi ostobaság”, szintén a formán alapszik. Az, hogy „Az én és a világ sem nem véges, sem nem végtelen – ez az igazság, a többi ostobaság”, szintén a formán alapszik. Mindezen nézetek a formákon kívül az érzeteken, képzeteken, késztetéseken és ismereteken alapulnak.

Az a nézet, hogy „A lélek nem más, mint a test” – ez az igazság, a többi ostobaság”, a formán alapszik. Az, hogy „A lélek más, mint a test – ez az igazság, a többi ostobaság”, szintén a formán alapszik. Mindezen nézetek a formákon kívül az érzeteken, képzeteken, késztetéseken és ismereteken alapulnak.

Így hát, Szubhúti, a teljesen megszabadult és megvilágosult Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a különböző élőlények felmérhetetlen és megszámlálhatatlan sokaságának életciklusait a forma – valamint az érzetek, képzetek, késztetések és ismeretek – alapján ismeri.

Továbbá, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán a különböző élőlények felmérhetetlen és megszámlálhatatlan sokaságának életciklusait a valósághoz hűen ismeri. De vajon honnan ismeri a valósághoz hűen a különböző élőlények és más személyek felmérhetetlen és megszámlálhatatlan sokaságának életciklusait? Onnan, hogy tökéletesen ismeri a forma mibenlétét. De vajon honnan ismeri a forma mibenlétét? Onnan, hogy úgy látja a formát, ahogy az valójában van. A Tathágata innen ismeri a forma mibenlétét.

Továbbá, a Tathágata az érzések, képzetek, késztetések és ismeretek mibenlétét is tökéletesen ismeri. De vajon honnan ismeri mindezek mibenlétét? Onnan, hogy úgy látja azokat, ahogyan valójában vannak. A Tathágata innen ismeri az érzések, képzetek, késztetések és ismeretek mibenlétét.

Nos, Szubhúti, a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán így ismeri a valósághoz hűen a különböző élőlények felmérhetetlen és megszámlálhatatlan sokaságának életciklusait. A Tathágata önmagát, az öt halmazt és az élőlények életciklusait is azok valódi természete szerint ismeri.

A halmazok valódi természete nem más, mint a világ valódi természete. Hogy miért? Mert a Tathágata szerint az öt halmazt nevezzük világnak. A világ valódi természete nem más, mint a tapasztalatok valódi természete. A tapasztalatok valódi természete nem más, mint a folyamba lépés gyümölcsének valódi természete. A folyamba lépés gyümölcsének valódi természete nem más, mint az egyszeri visszatérés gyümölcsének valódi természete. Az egyszeri visszatérés gyümölcsének valódi természete nem más, mint a vissza nem térés gyümölcsének valódi természete. A vissza nem térés gyümölcsének valódi természete nem más, mint az arhatság gyümölcsének valódi természete. Az arhatság gyümölcsének valódi természete nem más, mint az önfelébredett valódi természete. Az önfelébredett valódi természete nem más, mint a Tathágata valódi természete.

Így hát, Szubhúti, a Tathágata, a halmazok, a tapasztalatok, valamint a nemes arhatok és önfelébredettek való természete mentes a létező és nemlétező dolgok sokaságától, mivel azok sem nem azonosak, sem nem különbözők; mivel kimeríthetetlenek és változatlanok, kettősség nélküliek és szétválaszthatatlanok. Ekként ébred rá a Tathágata az önfelülmúló megismerése folytán azok valódi természetére. Így van az, Szubhúti, hogy az önfelülmúló megismerés mutatja be a teljesen megszabadult és megvilágosult buddháknak ezt a világot. A Tathágata ennek köszönhetően mutatja be a világnak ezt a világot. Ekként van az, hogy az egész világ tanítója lesz.

Ekként van az, hogy az önfelülmúló megismerés a teljesen megszabadult és megvilágosult buddhák édesanyja, aki őket világra hozza és megszüli. Attól kezdve, hogy ráébredt a valóságra, a Tathágata teljesen átlátja a világ valódi természetét. Úgy látja a dolgokat, ahogy azok valójában vannak, nem pedig másféleképpen. Mivel a dolgok valódi természetére ébredt rá, tathágatának nevezik.⁷

Szubhúti, a hű tanítvány, így szólt:

– Ó, Magasztos! A dolgok valódi természete mélységes üresség. A magasztos buddhák megvilágosodása ebből a mélységből ered, és innen származik a tanításuk is. S kik azok, akik még elhiszik? Az eltántoríthatatlan bódhiszattvák, a beteljesült arhatok, valamint a tökéletes szemléletű emberek. E roppant mélységes dolgokról a Tathágata a teljes megvilágosodását követően beszélt.

– Úgy van, Szubhúti! A Tathágata e roppant mélységes dolgokról a teljes megvilágosodását követően beszélt. A dolgok valódi természete, melyre a Tathágata ráébredt, kimeríthetetlen, s miután ráébredt, a kimeríthetetlen kimeríthetetlenségére tanít.

Ezután az istenek fejedelme, Sakra, és a Vágybirodalom többi ifjú istene, valamint a brahmák világának húszezer ifjú istene a Magasztos elé járult. Köszöntésül a lába elé borultak, majd letelepedtek mellé és így szóltak hozzá:

– Ó, Magasztos! Az imént elhangzott mélységes tanításokat miféle jelzőkkel lehet illetni?

– Ifjú istenek! E tanításokat a következő jelzőkkel lehet illetni: üres, jellegzetesség nélküli, akarhatatlan, nem keletkezett, meg nem szűnő, szennyeződéstől és megtisztulástól mentes, megfoghatatlan, szenvedésen túli (nirvána), a tapasztalás tartománya, a dolgok valódi természete.

Hogy miért? Azért, mert ezek a jelzők meghatározatlanok, akárcsak a tér. Ezeket a jelzőket nem a Tathágata, a teljesen megszabadult és megvilágosult buddha határozta meg. Ezek a jelzők nem formákra, érzetekre, képzetekre, késztetésekre vagy ismeretekre vonatkoznak. Ezek a jelzők nem formákon, érzeteken, képzeteken, késztetéseken vagy ismereteken alapulnak. Ezeket a jelzőket nem istenek, emberek vagy nem emberi lények állapították meg: ezeket a jelzőket az istenek, emberek és félistenek világa nem tudja lerázni. Hogy miért nem? Mert az istenek, emberek és félistenek világára is ugyanezen jelzők vonatkoznak. Ezeket a jelzőket nem kézzel helyezték el. Ha valaki azt kérdezné tőletek, ki helyezte el a teret, mit válaszolnátok rá, ifjú istenek?

– Ó, Magasztos, a teret senki sem helyezte el! – válaszolták amazok. – A tér nem összetett, és senki sem helyezte el.

– Úgy bizony! – válaszolta a Magasztos. – Akár vannak tathágaták e világon, akár nincsenek, e jelzők mindig egyformán érvényesek. Hogy miért? Mert a tathágaták ezeknek megfelelően ébredtek rá a dolgok igaz természetére. Ezért nevezik őket tathágatáknak.⁸

Erre a tiszteletreméltó Szubhúti így szólt a Magasztoshoz:

– Ó, Magasztos! A Tathágata e mélységes jelzők igazságára ébredt rá. Az önfelülmúló megismerés a tathágaták ragaszkodásmentes tudomása. E ragaszkodásmentes tudomás miatt az önfelülmúló megismerés a tathágata területe.

Mire a Magasztos így szólt:

– Úgy van, Szubhúti! Így mutatja be az önfelülmúló megismerés a teljesen megszabadult és megvilágosult buddháknak ezt a világot. A teljesen megszabadult és megvilágosult buddhák az önfelülmúló megismerés tanítására támaszkodnak, és mindent arra alapoznak. Nem a jelenségekre, hanem azok valódi természetére hagyatkoznak. Úgy érik el a teljes és végleges megvilágosodást, hogy kizárólag erre támaszkodnak, s mindent erre alapoznak. Ezért becsülik oly nagyra, tisztelik, magasztalják és ünneplik az önfelülmúló megismerés tanítását.

Az önfelülmúló megismerés a jelenségek végső természete.⁹ A teljesen megszabadult és megvilágosult buddhák ezért becsülik oly nagyra, tisztelik, magasztalják és ünneplik az önfelülmúló megismerést. Hogy miért? Mert tőle származik a teljesen megszabadult és megvilágosult buddhák mindentudása. Ezért oly hálásak neki a tathágaták.

Aki azt mondja, hogy a Tathágata hálás, az igazat mond. Aki szerint hálával tartozik, az igazat beszél. De vajon hogyan mutatja ki háláját a Tathágata? Úgy, hogy hálája folytán őrzi és ápolja mindazon tanításokat és gyakorlatokat, amelyek révén elérte a teljes és végleges megvilágosodást. Így mutatja ki háláját a Tatháhata. A Tathágata teljes mértékben ráébredt arra, hogy a dolgok végső természete nem alkotott, változatlan és nem összetett. Ezt is a Tathágata hálájának kell tulajdonítani. Az önfelülmúló megismerés fényében minden tapasztalat a teljesen megszabadult és megvilágosult buddha eredendő tudomásához vezet. Ebből a szempontból is az önfelülmúló megismerés mutatja be a teljesen megszabadult és megvilágosult buddháknak ezt a világot.

Erre Szubhúti megkérdezte:

– Ó, Magasztos! Ha a világ jelenségeit nincs, ki meglássa és megismerje, akkor miképp mutatja meg az önfelülmúló megismerés a teljesen megszabadult és megvilágosult buddháknak ezt a világot?

Mire a Magasztos így szólt:

– Jól tetted, Szubhúti, hogy a Tathágatának, a teljesen megszabadult és megvilágosult buddhának, feltetted ezt a kérdést! Igazad van abban, hogy a világ jelenségeit nincs, ki meglássa és megismerje. A világ jelenségeit valóban nincs, ki meglássa és megismerje. Hogy miért nincs? Azért, mert minden jelenség üres; semmi sem található sehol. Ezért nincs senki, aki meglássa és megismerje őket. Így ébredt rá a Tathágata az önfelülmúló megismerés folytán a világ valódi természetére.

Ó, Szubhúti! Ekképp mutatja be az önfelülmúló megismerés a teljesen megszabadult és megvilágosult buddháknak ezt a világot. Azért mutatja be, mert a formák, érzetek, képzetek, késztetések és ismeretek sehol sem találhatók. Így mutatja be az önfelülmúló megismerés a teljesen megszabadult és megvilágosult buddháknak ezt a világot.

Erre Szubhúti megkérdezte:

– Miként van az, Magasztos, hogy a formák, érzetek, képzetek, késztetések és ismeretek sehol sem találhatóak?

– Ó, Szubhúti! Ha a formára vonatkozó ismeret nem jön létre, akkor a forma sehol sem található. Hasonlóképpen: ha az érzetre, képzetre, késztetésre vagy ismeretre vonatkozó megismerés nem jön létre, akkor azok sehol sem találhatók. Így mutatja be az önfelülmúló megismerés a teljesen megszabadult és megvilágosult buddháknak ezt a világot.

És még hogyan mutatja be az önfelülmúló megismerés a világot? „Lám, a világ üres!” – ekként fejezi ki, ekként ismerteti, ekként láttatja a világot. „Lám, a világ elgondolhatatlan, a világ békesség, a világ elkülönültség,¹⁰ a világ teljes tisztaság!” – ekként fejezi ki, ekként ismerteti, ekként láttatja a világot.

 

 

13