- 1 -

Neked, aki nem tudod abbahagyni az aggódást, hogy mások hogyan látnak téged...

Még egy fingot sem tudsz elcserélni a másik fickóval.

Mindegyikünknek a saját életét kell élnie.

A szemek nem mondják azt: „Persze, alacsonyabban vagyunk, de többet látunk”.

A szemöldökök nem válaszolnak így: „Persze, nem látunk semmit, de mi magasabban vagyunk”.

A buddha-dharma megélése azt jelenti, hogy teljes mértékben betölti a feladatát anélkül, hogy tudná, hogy ezt teszi. Egy hegy nem tudja, hogy magas. A tenger nem tudja, hogy széles és mély. Az univerzumban minden egyes dolog anélkül tevékenykedik, hogy tudná.

A madár éneke és a virág nevetése természetesen jelenik meg, teljesen függetlenül attól, hogy ki ül zazenben a szikla lábánál.

A madár nem a zazenben ülő ember tiszteletére énekel. A virág nem azért nyílik, hogy szépségével lenyűgözze az embert. Pontosan ugyanígy az ember sem azért ül zazenben, hogy szatorija legyen.¹

Minden egyes lény egyszerűen csak megvalósítja önmagát, önmagán keresztül, önmagáért.

A vallás azt jelenti, hogy a saját életedet éled, teljesen frissen és újszerűen, anélkül, hogy bárki rászedne.

Hé! Mit bámulsz? Nem látod, hogy rólad van szó?

A segglyuknak nem kell szégyellnie, hogy segglyuk. A lábaknak nincs okuk tiltakozni azért, mert csak lábak. A fej nem a legfontosabb az összes közül, és a köldöknek nem kell azt képzelnie, hogy ő mindenek atyja.

Furcsa azonban, hogy az emberek a miniszterelnököt különösen fontos embernek tartják. Az orr nem helyettesítheti a szemet, és a száj nem helyettesítheti a fület.

Mindennek megvan a maga azonossága, ami felülmúlhatatlan az egész világegyetemben.

Minden élőlény a saját, felülmúlhatatlan azonosságát éli meg. Minden ember csak a saját életét élheti. Hogyan lehetséges, hogy ezt mindenki szem elől tévesztette?

Társadalmunkból hiányoznak a jó példák. Az úgynevezett „józan észt”, a „csoportos gondolkodást” és a „frakciózást” követő emberek mind csak rossz példák.

A Tokugawa-korszakban a konfuciánusok azt mondták: „Sakjamuni annyira el volt telve magával! Az egész kozmoszban felülmúlhatatlanként beszélt az azonosságáról”.

Ez félreértés. Nem csak Sakjamuni rendelkezik olyan azonossággal, amely felülmúlhatatlan az egész kozmoszban. Mindannyiunknak van egy felülmúlhatatlan azonossága. Panaszkodunk miatta, miközben mindvégig magunkkal cipeljük.

A Buddha útját gyakorolni azt jelenti, hogy önmagadban testet ölt saját identitásod, amely felülmúlhatatlan az egész univerzumban.

Ne jajgass! Azért nyafogsz, hogy milyen unalmas vagy, és mindenki más sokkal jobb nálad. Aztán amikor csak egy kicsit is jobban mennek a dolgok, teljesen elragadtatod magad.

Manapság, ha a gyerekek bajt okoznak, az emberek azt mondják, hogy a környezetük a hibás. De milyen a jó környezet? Mi a rossz? Rossz gazdagnak születni? Jobb szegénynek születni?

Az igazán rossz körülmények ezt jelenti: emberi lénynek születni saját én nélkül.

Kerülnöd kell, hogy úgy beszélj a szüleidről, a családfádról és a hátteredről, mintha ezektől valami különleges lennél! Ne hivalkodj a pénzeddel, a pozícióddal vagy az öltözködéseddel!

A saját életedet kell élned, meztelenül és őszintén. A vallás azt jelenti, hogy meztelenül és őszintén éljük a saját életünket.

A világon mindenki a kapcsolataival és a vagyonával igyekszik magát fontossá tenni. Olyan ez, mintha a tányérral próbálnánk ízesíteni egy ízetlen ételt.

Az emberi világ így veszítette el önmagát.

A vallásban nincs kollektív felelősség. Minden rajtad múlik.

Egy hétköznapi embert semmi sem érdekli, ha senki nem figyeli, hogy mit csinál. Ha valaki nézi, még a tűzbe is beleugrik.²

A világnak nem kellene ilyen nagy műsort rendeznie a győzelemről vagy a vereségről.

Az vagyok, ami vagyok. Összemérhetetlen.

Már az iskolában elkezdődik: vizsgázás, osztályozás, az emberek besorolása és pontozása a munkájuk alapján - milyen ostobaság!

Mit jelent a fontos és a nem fontos? Fontos, hogy jó memóriánk legyen? Rossz ember az, akinek rossz a memóriája? Nincs sok idióta, akinek kiváló a memóriája?

Vannak, akik az osztályuk alján végzik, és egész életükben áldozatnak érzik magukat. Azt mondják, hogy az életüket „elszúrták”. És pontosan ez a hozzáállás az, ami elrontja az életüket.

Ne örülj a másoktól kapott osztályzatoknak! Vállalj felelősséget magadért! Örülsz vagy feldúlt vagy ha mások dicsérnek vagy kritizálnak, de még önmagadat sem érted.

Soha nem dicsértem meg senkit. Mindenki ismeri a saját erősségeit - sőt még jobbnak is tartja azokat, mint amilyenek valójában.

A gyerekek elkaptak egy egeret, és most a csapdában vergődik. Jól szórakoznak, miközben nézik, hogyan kaparja véresre az orrát, és hogyan tépi le a farkát. Aztán a végén a macska elé dobják eledelként.

Ha én lennék az egér helyében, azt mondanám magamban: „Ti átkozott emberek, nem fogtok velem szórakozni!”. És egyszerűen csak leülnék zazenbe.

Buddha útja azt jelenti, hogy nem kell bámészkodni. Azt jelenti, hogy teljesen eggyé válunk a jelen tevékenységgel.

Nem azért eszünk, hogy szarjunk. Nem azért szarunk, hogy trágyát csináljunk. De manapság úgy tűnik, mindenki azt hiszi, hogy azért megyünk iskolába, hogy felkészüljünk az egyetemre, és azért megyünk egyetemre, hogy majd jól fizető foglakozásunk legyen.

Valójában egyáltalán nincs okunk bámészkodni. Mégis úgy tűnik, mintha már régóta bámulnánk jobbra-balra.

A felnőtteknél furcsa szokások alakultak ki. Képesek akár egyetlen szóból is nagy ügyet csinálni. De próbálj csak meg zavarba hozni egy csecsemőt. Nem fog sikerülni.

Csak a felnőttek bizonytalanok, egyfajta varázslat hatása alatt jönnek zavarba vagy lesznek dühösek.

Jobb lenne, ha csak egyenesen előre mennénk!

Mindenki a „valóságról” beszél, de semmi köze nincs hozzá.

Valójában csak félrevezeti őket az, amit „valóságnak” neveznek.

Vannak emberek, akik egész életükben nem találják meg saját útjukat.

Bármerre nézel, csak te vagy. Sehol semmi sincs, ami nem te lennél.

A szamádhi azt jelenti, hogy önmagad vagy, és csakis önmagad. Ez „a tudat, amely természetesen egyszerű és tiszta”.

Csak a zazenben lehetsz önmagad és csakis önmagad. A zazenen kívül folyton próbálsz jobb lenni, mint a többiek, vagy jobban mulatni náluk.

Mindannyian a világgal együtt születünk és a világgal együtt halunk meg, mert mindenki magában hordozza a saját, teljesen személyes világát.

1 A zazen, egyszerűen fogalmazva, a buddhizmus zen iskoláinak elsődleges gyakorlata. Szó szerint „ülő-összpontosítás”-nak fordítható.

A szatori gyakran „felébredésként” vagy „megvilágosodásként” fordítják. Itt, és általában, amikor Szawaki Rōshi használja a kifejezést, kritikusan viszonyul ahhoz a tendenciához, hogy ezt a zazen gyakorlás céljává tegyék.

2 A „hétköznapi ember” (bonpu) kifejezést Szawaki Rōshi gyakran használja, de nem valamiféle elitista módon, hanem mint technikai kifejezést, ami nagyjából annyit jelent, hogy „a Buddha ellentéte”.