- 12 -
Mire jó a zazen?
Egyáltalán semmire! Ennek a „semmire sem jónak” bele kell ivódnia a húsodba és a csontjaidba, amíg valóban azt gyakorolod, ami semmire sem jó. Addig a zazened tényleg nem jó a semmire.
Teljesen belevetni magad abba, hogy olyasmit csinálj, ami abszolút nem jó - miért ne próbálnád ki?
Tehát azt mondod, hogy szeretnéd kipróbálni a zazent, hogy jobb emberré válj. Jobb emberré válni a zazen által? Milyen nevetséges! Hogyan válhatna az ember valaha is jobbá?
Azt mondod, hogy jobb emberré akarsz válni a zazen által.
A zazen nem arról szól, hogy megtanuljuk, hogyan legyünk emberek. A zazen azt jelenti, hogy ne legyünk többé emberek.
Néhányan ezt kérdik: „A zen azt jelenti, hogy üres tudattal rendelkezünk, igaz?”
Nem lesz üres az tudatod, amíg meg nem halsz.
Azt hiszik, hogy a zazennel minden jobb lesz.
Bolond! A zazen azt jelenti, hogy elfelejtjük a „jobbat” és a „rosszabbat”.
A zazennel nem fogsz borravalót keresni.
A nap olyan hosszú, mint egy gyermek napja.
A hegy olyan csendes, mint a szakadatlan múlt.
A zazen nem kielégítő. Kinek nem kielégítő? A hétköznapi ember számára. Az emberek sosem elégedettek.
A mi szotó iskolánkban a zazen nem túl izgalmas. Az átlagemberek mindig az izgalmakat keresik - a sportokat, a lóversenyeken való szerencsejátékot és ehhez hasonló dolgokat. Mitől olyan népszerűek ezek? A győzelem és a vereség izgalma az ok.
Hát nem magától értetődő? Hogyan is elégíthetné ki az emberi vágyakat az, ami örök és végtelen?
Nem kielégítő: egyszerűen csak a zazen gyakorlása.
Nem kielégítő: a zazen megvalósítása ezzel a testtel.
Nem kielégítő: a zazen felszívódása a húsodba és a véredbe.
Zazen által figyelve, zazen által átkozva, zazen által blokkolva, zazen által hurcolva, minden nap véres könnyeket sírva - nem ez a legboldogabb életforma, amit el tudsz képzelni?
Valaki azt kérdezi: „Megértem, hogy a zazen alatt buddhák vagyunk. De ez azt jelenti, hogy akkor csak hétköznapi emberek vagyunk, amikor nem zazent gyakorolunk?”
Ha egy tolvaj lop, akkor tolvaj. Ha egy pillanatra nem lop el semmit, az azt jelenti, hogy már nem tolvaj?
A lopásért történő evés és a zazen gyakorlásáért történő evés ugyanaz a dolog, vagy ezek különbözőek?
Valaki, aki egyszer lopott, már nem megbízható többé. Aki egyszer zazent gyakorol, az örökké zazent gyakorol.
A zazen valóban csodálatos dolog. Amikor ülsz, nem tűnik úgy, hogy a zazen valami különösen jó dolog. De amikor kívülről látod, semmi sem ennyire fenséges.
Minden mással általában fordítva van. Objektíven szemlélve nem sok minden van benne. Csak te gondolod, hogy amit csinálsz, az olyan rettenetesen fontos.
A buddha-dharma azért tölti ki az egész világegyetemet, mert nem kínál semmit, amibe belekapaszkodhatsz.
Folyamatos erőfeszítést tenni nem nehéz, ha nem ragaszkodsz semmihez.
A zazen tiszta. Nincs íze. Ha a zazent beízesítjük, akkor a hétköznapi emberek számára is elérhetővé válik.
A zazen nem túl divatos. Az a divatos, ami egy hétköznapi ember számára természetes, mint a sportban a győzelemért és a vereség elkerüléséért folytatott küzdelem.
A zazen nem divatos, mert íztelen és megfoghatatlan. Nem érdekli a gyerekes embereket.
A hatalmas, áttetsző égbolt nem ugyanaz, mint egy bonsai fa vagy kis szobrocskák a kis oltárra. Végtelenül hatalmas.
Ennek ellenére az emberek inkább a bonsai fáikat metszegetik vagy a kis szobraikat örzik.
Ízesíteni akarod a tudatod. Ezért nem nyűgöz le benneteket a tiszta, íztelen buddha-dharma.
Azt mondod: „Amikor zazent gyakorolok, zavaró gondolataim támadnak!”
Bolond! Az a helyzet, hogy csak a zazenben vagy egyáltalán tudatában a zavaró gondolataidnak. Amikor a zavaró gondolataiddal táncolsz, egyáltalán nem veszed észre őket.
Amikor egy szúnyog megcsíp zazen közben, azonnal észreveszed. De amikor táncolsz, és egy bolha megcsípi a golyóidat, egyáltalán nem veszed észre.
Egy laikus kérdezte: „Még mindig sok zavaró gondolatom van, és nem tudom, mit tegyek ellene. Csak egyszer, egy légitámadás alatt, amikor bombák robbantak, zazent gyakoroltam, és egyetlen zavaró gondolatom sem volt. Soha nem volt még ilyen jó zazenem. Mégis, utána minden olyan lett, mint azelőtt. Nincs rá módszer, hogy újra olyan zazent gyakoroljak?”
Szawaki Róshi válaszolt: „Igen, kóan Zen.1 Valaki ad neked egy kóan-t, és sarokba küld, kiabálva téged. Akkor nincs tere a zavaró gondolatoknak. De utána mégis minden olyan lesz, mint azelőtt. Csak egy pillanatra félretoltad a zavaró gondolataidat.
„Másrészt, Dógen Zenji sikantazájában a valódi természeted teljes megnyilvánulásáról van szó. A csúfságod lelepleződik, és olyannak látod magad, amilyen valójában vagy. Rájössz, hogy folyamatosan zavaró gondolatokat gyártasz, mint ahogy a rák buborékokat fúj.
Valójában a zazen érdeme, hogy képes vagy látni, hogy tele vagy zavaró gondolatokkal. Amikor teljesen el vagy foglalva valamivel, semmi más nem jut eszedbe. Egy itallal a kezedben és egy gésát átkarolva, egyáltalán nem érzed, hogy a bolha csípne téged. Arra a pillanatra minden gondolatodat félretolod. Zazen közben azonban annyira tudatában vagy ennek a bolhának, hogy nem tudod, mit kezdj magaddal. Mert a zazenben nem vagy kábult. Átlátszóvá és tisztává váltál.”
Nem természetes, hogy életünk során mindenféle pszichológiai jelenségeket tapasztalunk?
Mindenféle gondolataink vannak zazen közben, és azon tűnődünk, hogy vajon helyes-e. Az a tény, hogy ezt megkérdezhetjük magunktól, azt bizonyítja, hogy a zazen természete tiszta, és hogy ez a tiszta természet a szemünkbe néz. Amikor részegen, alsóneműben táncolunk, egyáltalán nem kérdezünk magunktól semmit.
A zazen a Buddha és a hétköznapi ember egysége.
Pontosan ebben a pillanatban láthatod magad a Buddha szemével, és világossá válik, hogy valójában mennyire tökéletlen vagy - annak fényében, hogy eredendően buddha vagy.
Csak a benned lévő hétköznapi embert zavarják a zavaró gondolatok.
Ne nyafogj! Ne bámulj a semmibe! Csak ülj!
1 Egyszerűen fogalmazva, a kōan zenben az ember elmélyülten meditál egy hagyományos zen párbeszéden (kōan), hogy drámai felébredési élményben (kenshō) részesüljön. Ezt gyakran szembeállítják a sikantazával, az „csak üléssel” tárgy vagy cél nélkül, amelyben a gyakorlást és a felébredést egynek tekintik.