- 13 -
Amíg azt mondod, hogy a zazen jó dolog, addig valami nincs rendben. A folttalan zazen egyáltalán nem különleges. Még csak hálásnak sem kell lenni érte.
Igazán furcsa lenne, ha egy csecsemő azt mondaná az anyjának: „Kérlek, értsd meg, hogy mindig a pelenkámba szarok.”
Tudás nélkül, tudatosság nélkül minden olyan, amilyennek lennie kell.
Ne szennyezd be a zazent azzal, hogy azt mondod, hogy fejlődtél, jobban érzed magad, vagy magabiztosabb lettél a zazen által!
Csak akkor mondjuk, hogy „Jól mennek a dolgok!”, ha úgy mennek, ahogy mi szeretnénk.
Egyszerűen meg kell hagynunk valódi természetünk vizét úgy, ahogy van. Ehelyett azonban állandóan a kezünkkel kavargatjuk, hogy kiderítsük, mennyire hideg vagy meleg. Ezért válik zavarossá.
Vannak bodhiszattvák „mágikus képességek nélkül”. Ezek olyan bodhiszattvák, akik még az olyan szavakat is teljesen elfelejtették, mint a „gyakorlás” vagy a „szatori”. Bodhiszattvák csodálatos képességek nélkül, bodhiszattvák, akik mérhetetlenek, bodhiszattvák, akiket nem érdekel a nevük és a hírnevük.
A zazen nem olyan, mint egy hőmérő, amin a hőmérséklet lassan emelkedik: „Csak még egy kicsit ... igen ... ennyi! Most már szatorim van!” A Zazen soha nem válik valami különlegessé, függetlenül attól, hogy mennyi ideig gyakorolsz.
Ha ez valami különleges lesz, akkor valahol biztosan elszúrtál valamit.
Vannak, akik még önmagukat is képesek becsapni a zazennel. Úgy gondolják, hogy a zen hőmérőjükön már elég magas a hőmérséklet. De ennek semmi köze a zazenhez. Az „csak csinálás” (sikan) a zazen.
Ugyanez igaz a nenbucura is. Nem azért kell nenbucut gyakorolnod, hogy egy nap a paradicsomba kerülj. Egyszerűen csak csinálnod kell. Ez azt jelenti, hogy egyszerűen csak azt kell tenned, amit a Buddha tesz.
Nem gyűjthetjük össze a zazent.
„Fiatal koromban annyira becsületes voltam, hogy most, hogy már öreg vagyok, úgy döntöttem, hogy időnként ellophatok dolgokat másoktól.” A becsületességet sem gyűjthetjük össze.
Ha nem vigyázunk, hinni kezdjük azt, hogy a buddha-dharma olyan, mintha egy lépcsőn másznánk felfelé. De ez egyáltalán nem így van.
Ez a mostani lépés az egyetlen gyakorlat, amely magában foglalja az összes gyakorlatot, és ez az összes gyakorlat, amely ebben az egyetlen gyakorlatban van.
Azt mondod, befejezted a gyakorlást. Vallási szempontból nincs ennél abszurdabb dolog.
A buddha-dharma igazi szatorijának be kell töltenie az egész időt, az egész teret, az eget és a földet. Egy-két kis szatori, amit úgy szedünk, mint az almát vagy a körtét, egy fingot sem ér.
Ha valami jót teszel, nem felejted el, hogy valami jót tettél. Ha szatorid volt, akkor megrekedsz a szatori tudatában. Ezért jobb, ha távol tartod magad a jótettektől és a szatoritól. Teljesen nyitottnak és szabadnak kell lenned. Ne pihenj a babérjaidon!
Még ha mindezt a Buddha útjáról mondom is, a hétköznapi emberek akkor is arra használják majd a buddha-dharmát, hogy megpróbálják növelni emberi értéküket.
Amikor a tisztaság és a tisztátalanság között ellentét van, az a tisztaság és a tisztátalanság közötti harchoz vezet. Túl kell lépni a tisztaságon és a tisztátalanságon!
A zazen jó: mert a zazen annak a személynek a testtartása, aki megtapasztalta a nagy halált.1
1 A „nagy halál” egy kifejezés arra, hogy minden kötöttséget magunk mögött hagytunk.