- 14 -
Nem azért gyakorolunk, hogy szatorink legyen. A satori az, ami a gyakorlásunkat húzza. Úgy gyakorolunk, hogy a szatori tetőtől talpig magával húz minket.
Nem keresed az utat! Az út keres téged.
Tanulsz, sportolsz, és ragaszkodsz a szatorihoz és az illúzióidhoz. Még a zazent is maratonná változtatod, cél a szatori. Mégis, mivel megpróbálod megragadni, teljesen lemaradsz róla.
Csak akkor valósul meg eredeti, valódi természeted, ha abbahagyod az ilyen babrálást.
Azt mondod, hogy keresed az utat, de mit jelent ez, ha csak azért keresed az utat, hogy kielégítsd magad?
A szatori után futás és az illúzió elől való menekülés egy és ugyanazon vállalat részvényeinek vásárlása és azonnali eladása.
Ha azért csinálsz zazent, mert buddhává akarsz válni vagy szatori-t akarsz elérni, az egy cél utáni futás.
A zazen azt jelenti, hogy nem akarunk többé buddhává válni vagy szatorit megtapasztalni.
A gondolkodáson túli létnek semmi köze az elégedettség kereséséhez. Azt jelenti, hogy szilárdan az itt és mostban vagyunk.
A buddha-dharmát nem lehet emberi erőfeszítéssel elérni.
Speciális klikkeken kívül azt mondani, hogy „El kell érnünk a szatorit!” ugyanolyan furcsa, mint azt mondani, hogy „Meg kell látnunk az Istent!”.
A buddha-dharma nem jelent személyes elégedettséget. Ezért mondta Sákjamuni: „Én, és minden ami a Földön él, együtt járjuk végig az utat. Hegyek, folyók, füvek és fák mind buddhák”.
A buddha-dharma nem arról szól, hogy megpróbálunk személyes szatorit megvalósítani.
Az emberek még a szatorit is megrendelésre akarják.
A buddha-dharma az én-nélküliséget jelenti.
Mindenkinek megvan a maga személyes egója. De teljesen visszás dolog megpróbálni - különösen a zazenben -, hogy személyes szatorink legyen. Az én-nélküliség nem valami személyes dolog.
Tehát a saját személyes szatoridat akarod, valamiféle lelki békét, csak magadnak?
Tényleg azt hiszed, hogy a buddha-dharma csak a tiéd?
Ha nem vigyázol, azt gondolhatod, hogy az egyéniséged a legfontosabb dolog a világon. Akkor elfelejted azt, ami az egész világegyetemet betölti.
Amikor azt mondom, hogy „szatori”, azt gondoljátok, hogy valami személyes szatoriról beszélek. Tehát tisztázzuk: az igazi szatori az, amit még csak „szatorinak” sem nevezhetsz.
Buddhává akarsz válni? Nem kell buddhává válni!
A most egyszerűen most van. Te egyszerűen csak te vagy.
És mondd, ha már el akarod hagyni azt a helyet, ahol vagy: hová akarsz pontosan menni?
A zazen gyakorlásával buddhává válni olyan, mintha egy vonaton ülnél, és annyira sietnél haza, hogy felkelsz, és elkezdesz előrefutni a vonaton belül.
„Gyakorlással szatorit szerezni”: így szereti ezt a világ elképzelni. De bármelyik szútrát is olvasod, soha nem találsz benne semmi ilyesmit. Soha egyetlen buddha sem vált buddhává a gyakorlás által. A buddhák kezdetektől buddhák voltak.
Nem azért kezdünk most gyakorolni, hogy később szatorink legyen. Mindegyikünk mindig is buddha volt, semmiben sem szenvedett hiányt. Csak valahol az idők folyamán ezt elfelejtettük. Eltévesztettük az utat, és most a semmin izgulunk.
A gyakorlásunk nem jelent semmit azon kívül, hogy gyakoroljuk azt, hogy az a buddha legyünk, aki valójában mindig is voltunk.
A buddhák és a pátriárkák által gyakorolt csak ülni (sikantaza) nem azt jelenti, hogy arra törekszünk, hogy buddhává váljunk.
Ha azt hiszed, hogy a buddha vagy a szatori a zazenen kívül is létezik, és azt hiszed, hogy törekedhetsz erre, akkor összetéveszted magad valami különleges dologgal. A buddhista gyakorlat azt jelenti, hogy a buddhát a gyakorlatba ültetjük.
Amikor zazent ülsz, anélkül éred el az utat, hogy egyáltalán gondolnál az út elérésére.
Nem gyakorlással érjük el a szatorit. A gyakorlás maga a szatori. Minden egyes lépés a cél.
Végig kell mennünk a gyakorlásban. Kit érdekel, hogy valami szatori vár-e ránk jutalomként vagy sem?
A legtöbb ember elvesztette a lelkét. Egy izmukat sem mozdítják, hacsak nem fizetnek nekik vagy nem dicsérik őket, és ha nem tartasz semmilyen szatorit az orruk elé, akkor nem fognak gyakorolni.
Seigen Gjóshi mester megkérdezte a Hatodik pátriárkát: „Milyen gyakorlat lép túl a rangokon és a fokozatokon?”
A Hatodik pátriárka ezt válaszolja: „Mit csináltál egész idő alatt?”
Seigen így válaszol: „Még csak nem is gyakorlom a nemes igazságokat.”
Ez azt jelenti, hogy „Még nem is volt szatorim”.
A Hatodik pátriárka mélységes helyeslését fejezte ki: „Ha még a nemes igazságokat sem gyakoroljátok, milyen rangok és fokozatok lehetnek még?”1
A világ tele van rangokkal és fokozatokkal: gazdagok és szegények, fontosak és jelentéktelenek. Ami mindezeken túlmutat, az a buddha-dharma.
A zazenben nincs jobb és rosszabb, nincsenek rangok és fokozatok. Csak akkor vannak rangok és fokozatok, ha azért gyakoroljuk a zazent, hogy elérjük a szatorit.
Ha valaki eléri a szatorit: az olyasmi, amiről az emberek beszélhetnek. Amiről az emberek nem beszélnek, az a zazen.
A test és a tudat levetése azt jelenti, hogy a személyes gyakorlás és a személyes szatori eltűnik.
Úgy tűnik, vannak, akik megpróbálják a buddha-dharmát az emberek szolgálatába állítani. Ez olyan, mint ahogy manapság mindenki az önfejlesztés iránt érdeklődik. Próbálják magukat fejleszteni a gyakorlásukkal és szatorit elérni.
Mégis világos, hogy amíg nem adjuk fel ezt az emberi ambíciót, addig nem lehet a testet és a tudatot levetni.
A buddha-dharma felfoghatatlan. Ezért ne ragaszkodj hozzá! Engedd el!
Amúgy is, mibe kapaszkodsz? Azt hiszed, hogy van valami a kezedben, de nézd: lószarba kapaszkodsz.
Mivel megpróbálod a sajátoddá tenni a dolgokat, elveszel a lélekvándorlás labirintusában.
Azt mondani, hogy létezik illúzió vagy szatori, így pletykál a világ - ez olyasmi, amit fel tudnak fogni.
A buddha-dharmát nem lehet megragadni. Ez mindenen túl van.
Az illúzió és a szatori megkülönböztetése emberi dolog.
A buddha-dharma nem az illúziók lerombolását jelenti azért, hogy szatorink legyen. A zazen azt jelenti, hogy nem futunk semmi után és nem menekülünk semmi elől.
A buddha-dharma határtalan. Ha nem értitek meg ezt a határtalanságot, akkor nem fogjátok megérteni a buddha-dharmát.
Mi több, ha a megértés vagy nem megértés fogalmaiban gondolkodunk, akkor teljesen elhibázzuk a határtalanság lényegét.
Ezért nincs illúzió a szatorin kívül, és nincs szatori az illúzión kívül.
1 A The Transmission of the Lamp (A lámpa átadása) című többkötetes műből, amely a csan buddhista és zen buddhista pátriárkák és más kiemelkedő buddhista szerzetesek állítólagos életrajzaiból áll.