- 16 -
Manapság mindenki a fejlődésről beszél, de kíváncsi vagyok, hová vezet ez a fejlődés.
Egyetlen állat sem olyan becstelen, mint az ember. Az emberek megeszik a partin a rágcsálnivalóikat és körbe-körbe táncolnak; tudományos kutatásokat végeznek és hidrogénbombákat dobnak egymásra.
Ha megfigyeled a rovarokat egy terráriumban, látod, hogyan harapnak egymásba, és hogyan kapaszkodnak minden erejükkel. Biztosan mulatságos lehet az univerzum egy másik szegletéből megfigyelni, hogy az emberek hogyan halmozzák fel az atom- és hidrogénbombákat.
Okosnak tettetni magunkat, miközben a legnagyobb idióták vagyunk - ez az emberi sors.
Az emberek szeretik, ha a dolgok bonyolultak. Bár a dolgok elég bonyolultak, még akkor is, ha megpróbáljuk őket a lehető legegyszerűbbé tenni, mégis vannak olyanok, akik mindenben igyekeznek különösen bonyolultnak lenni.
A modern világ minden tudását összeszedi, csak hogy végigfusson egy zsákutcán.
Az emberek régen is idióták voltak. Egy vagyont pazaroltak el aranyban és munkaerőben várak építésére. Mire volt ez az egész? Hogy civakodjanak egymással.
Ma az emberek még ostobábbak. Atom- és hidrogénbombákat készítenek, hogy egy gombnyomással elpusztítsák az emberiséget.
Hogy lehet az, hogy maga az emberiség, a tudományával ellentétben, a legkevésbé sem fejlődött?
Az amerikaiak csak hétköznapi emberek, az oroszok is hétköznapi emberek, a kínaiak is hétköznapi emberek - mindannyian hétköznapi emberek, akik kétségbeesetten versenyeznek más hétköznapi emberekkel.
Nem számít, hogy mennyi piszkot halmozol fel, az akkor is csak piszok marad.
A tudomány folyamatosan fejlődik mert a tudósok egymás eredményeire építhetnek. Az emberek azonban nem tudnak mások életére építeni, ezért nem haladnak előre. Ezért van az, hogy bármerre nézünk, mindenütt tehetetlen bolondokat látunk halálos fegyverekkel - és ez nagyon veszélyes!
Egy idióta ül a számítógépnél, egy idióta a repülőgép pilótafülkéjében és egy őrült az atomrakéták vezérlőpultjánál - ez a jelenlegi probléma.
A buddha-dharmában nem élhetünk abból, amit mások hátrahagytak.
A tudomány azért fejlődik, mert arra tud építeni, amit az előző generációk hátrahagytak. A buddha-dharmában ez éppen fordítva van: ne abból akarjunk táplálkozni, amit mások hagytak hátra!
Mindenki aggódik az emberiség miatt, de arról van szó, hogy véget vessünk annak, amit a hétköznapi emberek "emberiségnek" neveznek, és mindenkit buddhává változtassunk.
Ami az embereket szolgálja, az csak zsákutcába vezeti őket.
Az emberek a tárgyak piaci áráról tárgyalnak, de erre a piaci árra nem lehet támaszkodni. Azok a dolgok, amelyek piaci értéke vitatható, csak praktikus árucikkek. Ezek csak termékek.
Buddha nem egy termék.
A kínai "hazugság" (itsuwari) jelentése "az embereket szolgálja". Ma a kultúrát és a művészeteket az emberiség szolgálatának tekintjük.
A kultúra és a művészetek világa folyamatosan változik. A kultúra nem jelent mást, mint a hazugság továbbfejlesztését. Ezért tragédia a kultúra.
Mire támaszkodhatunk, bárhová is megyünk? Csak magára az életre, amely minden irányban korlátlan.
Ha figyelmesen elolvassuk Marxot és Engels-t, rájövünk, hogy az egész csak arról szól, hogyan osztjuk fel a zsákmányt.
Még ha az egész emberiség kommunista lenne is, amíg mindegyikünk el nem éri a valódi szabadságot, akkor is megmaradna ez a szüntelen civakodás.
Amíg egyikünk sem igazán szabad, addig egyikünk sem élvezheti igazán a tudat békéjét.