- 18 -

Nektek, akik állandóan panaszkodtok, hogy nincs időtök...

 

Mindenki panaszkodik, hogy annyira elfoglalt, hogy nincs semmire ideje. De miért olyan elfoglaltak? Csak azért foglalják le magukat, hogy elkerüljék az unalmat.

Aki zazent gyakorol, annak van ideje. Ha zazent gyakorolsz, több időd van, mint bárki másnak a világon.

 

Ha nem vigyázol, akkor elkezdesz nagy hűhót csapni, csak hogy megetesd magad. Állandóan sietsz, de miért? Csak azért, hogy megetesd magad.

A csirkék is sietnek, amikor az eleséget csipegetik. De miért? Csak azért, hogy az emberek megegyék őket.

 

Hány illúziót teremt egy ember élete során? Lehetetlen kiszámítani. Nap mint nap, „ezt akarom, azt akarom”. Egyetlen sétát a parkban 50.000 - 100.000 illúzió kíséri. Szóval ezt jelenti „elfoglaltnak” lenni.

 

Az emberek állandóan kifulladnak, mert olyan gyorsan futnak az illúzióik után.

 

El akarod érni a nirvánát, hogy megszabadulj a jelenlegi életedtől? Pontosan ezt a hozzáállást nevezik „lélekvándorlásnak”.

 

A közlekedés fejlődése kisebbé tette a világot. Most már autókkal száguldozunk, de mégis hová? A flipper játékterembe! Tapossuk a gázt, csak hogy elüssük az időt.

 

Vannak, akik az éjszakát madzsongozással töltik, hogy másnap reggel lenyeljenek egy marék vitamint, és bedagadt szemmel siessenek dolgozni.

 

A régi kóanokban gyakran hallani, hogy „Honnan jöttél?”. Itt nem egy helyre kérdeznek rá. Honnan származunk mindannyian? Néhányan vágynak a szexre. Ők a szexuális vágyból származnak. Akik pénzsóvárak, azok a kapzsiságból származnak. „Kérem, adjon nekem egy ajánlólevelet!” Aki ezt mondja, az a karrier és a hírnév utáni vágyból származik.

 

Meg kell tennem ezt, meg kell tennem azt, nincs rá időm!” Egyesek így őrülnek meg teljesen. Mit kellene tenniük? A legjobb lenne, ha egyáltalán semmit sem csinálnának. Csak le kellene nyugodniuk.

 

Nem végezni semmilyen emberi tevékenységet - ez a zazen.

 

A nagyvállalkozók és a politikusok panaszkodnak, hogy annyira elfoglaltak. De ugyanakkor két-három szeretőre mindig tudnak időt szakítani. A kérdés egyszerűen az, hogy mi a fontos számunkra?

 

A menekülésnek nincs vége. Nincs vége a üldözésnek. A jelenben zokszó nélkül gyakoroljuk a zazent.

Semmi sem értékesebb, mint a teljes lótuszülésben megélt élet.

 

A világban való sodródás olyan, mint a felhők sodródása a nem-tudatban. Nem arról van szó, hogy gyorsabban lebegünk. Minden a nem-tudatban mozog.

 

Minden a kölcsönösen függő keletkezésnek alárendelt; nincs szubsztancia.

Ugyanez a helyzet a felhőkkel: nem arról van szó, hogy léteznek, de arról sem, hogy nem léteznek. Ugyanakkor léteznek és nem is léteznek.

És most mindenki ezen töri a fejét.