- 20 -
Az emberek gyakran kérdezik tőlem, hogy valóban léteznek-e szellemek. Aki ilyesmin töri a fejét, azt én szellemnek nevezem.
Azt mondják, hogy a halottak szellemként jelennek meg, de ez csak addig igaz, amíg vannak élők. Ha az élők meghaltak, nem látnak többé szellemeket.
Nem minden csak hallucináció? Csak azért bolyongunk az életben és a halálban, mert nem ismerjük fel illúzióink hallucináció voltát.
Mindenki álmodik. A problémát egyszerűen az egyes álmok közötti különbségek jelentik.
Amikor álmodsz, nem egyértelmű számodra, hogy álmodsz. Ha valaki arcon üt, az fáj. De ez a fájdalom is csak az álomban van.
Néhány alsónadrág szárad egy ágon. Valaki meglátja őket, és azt hiszi, hogy szellemet látott. Talán arra gondolsz, hogy ilyesmi a valóságban aligha történik meg, de amikor arra gondolunk, hogy „pénzre van szükségem”, „miniszter akarok lenni”, „előbbre akarok jutni” - nem mindannyian egy alsónadrágot nézünk szellemnek?
Mindenki a „valóságról” beszél, de ez csak egy álom. Nem több, mint a valóság egy álomban.
Amikor az emberek forradalomról és háborúról beszélnek, azt gondoljuk, hogy valami igazán különleges dolog történik, de mi ez azon kívül, hogy egy álomban küzdenek?
Amikor meghalsz, felismered az álmodat. Aki addig nem vet véget az álmodozásnak, az az átlagember.
Álmainkat nem tudjuk sem megtervezni, sem elpróbálni. Ugyanígy a dharma is álom, a tanítás is álom. Az álom egy álomban egy álmot tanít.
Ha valaki egy álomban meghív vacsorára, az akkor is csak egy álom. Nincs benne kalória.
A saját illúzióidban való bolyongás azt jelenti, hogy alvajáróként éled az életed.
Még ha hűvös arcot vágunk is, a szívünk mélyén illúziók kavarognak.
Egy év múlva gondolj vissza azokra az illúziókra, amelyeket tegnap a zazen alatt éreztél:
Két sárból készült bika eltűnt a tengerben harcolva.
Azóta senki sem látta őket vagy hallott róluk. (Tózan Rjókai)