- 21 -
Az ég és a föld ad, a levegő ad, a víz ad, a növények adnak, az állatok adnak, az emberek adnak. Minden dolog önmagából ad egymásnak.
Csak ebben a kölcsönös adakozásban maradhatunk fenn - függetlenül attól, hogy hálásak vagyunk-e érte vagy sem.
Senki sem kapott életet személyes érdemei miatt. Senki sem élhet pusztán a saját erejéből. De ettől függetlenül még mindig mindannyian csak a saját pénztárcánkkal vagyunk elfoglalva.
A hülyeség az, ha a saját testeddel vagy elfoglalva. A bölcsesség azt mondja: „Az vagyok, aki vagyok, nem számít, hogy a dolgok hogyan végződnek”.
A nem az úton járó ember az, aki csak a nyereségre és a veszteségre gondol. Az ördög az, aki ebből hasznot húz.
Milyen unalmas: szomorkodsz, és panaszkodsz, hogy nincs pénzed, nincs mit enni, és hogy adósságaid vannak. Csak azért nyögsz és sóhajtozol a szegénységed miatt, mert azt hiszed, hogy jogod van az életben folyton élvezkedni és mindig jól érezni magad.
A háború alatt egyszer meglátogattam egy szénbányát. Ugyanabban a felszerelésben és fejlámpával, mint a bányászok, beszálltam a felvonóba, és lementünk. Egyszer, amikor lefelé mentünk, úgy tűnt, mintha hirtelen újra felfelé mennénk, de amikor a lámpával az akna falára világítottam, láttam, hogy még mindig lefelé megyünk. Az elején, amikor lefelé gyorsultunk, valóban éreztük, hogy lefelé megyünk. Csak amikor a sebesség megváltozott, akkor tűnt úgy, mintha ismét felfelé mennénk.
Pontosan ugyanígy, amikor az életünkről gondolkodunk, mindig tévedünk, amikor az ingadozó részösszegeket összetévesztjük a végösszeggel.
Ha azt mondod, hogy szatorit éltél át, az csak a változó körülmények értelmezése, ahogy az is, ha azt mondod, hogy elvesztél az illúzióban. Azt mondani, hogy „jó”, a változás egyik értelmezése, azt mondani, hogy „rossz”, egy másik. A „gazdag” egy értelmezés, a „szegény” egy másik.
Magától értetődő, hogy egy szegény ember kevésbé szenved a szegénységétől, mint valaki, aki az imént még gazdag volt és elveszti a pénzét.
Bár valójában nem is vagy igazán éhes, azt mondod, hogy nincs mit enned. Már csak ezért is éhes vagy. A szavak rémálmokat okoznak. Mindenki nagy ügyet csinál a szavakból.
Megtanítottam a papagájomnak, hogy azt mondja: „Jól vagyok!” Egy nap a lámpa leesett, és minden kigyulladt. A papagájom dühösen csapkodott a szárnyaival, és az utolsó szavai ezek voltak: „Jól vagyok, jól vagyok!” - és meghalt.
A saját testünk és tudatunk folyamatosan félrevezet bennünket, és még csak észre sem vesszük.
A mulandó világban megpróbálunk előrejutni a nevünkkel, ahol csak tudunk. Nem születünk mindannyian meztelenül? Csak utána kaptuk a nevünket, a pulóverünket és a mellbimbónkat. Amikor felnövünk, hirtelen a fontosságunkra, erőnkre, intelligenciánkra vagy gazdagságunkra hivatkozunk, csak hogy nevet szerezzünk magunknak. Egész idő alatt csak meztelenek voltunk.
Amit mi „világnak” nevezünk, az nem több, mint egy délibáb a sivatagban vagy egy jégből készült palota. Máskor, egy másik helyen mindez elolvadna.
Mindenki a buddha-természet ágyában alszik, és csak az illúzióját álmodja.
A Buddha azt mondja: „Minden úgy jó, ahogy van. Nincs egyetlen elveszett lény sem. Nincs ok az izgalomra.” De az elveszett lények felkiáltanak: „Nem! Ez nem így van!”.
Az út tudatának birtoklása azt jelenti, hogy megfeledkezel magadról a többiekért.
A többiekről megfeledkezni önmagadért azt jelenti, hogy nincs meg az út tudata.
A vereség ébredés.
A győzelem illúzió.
A különbség közted és a többiek között csak akkor tűnik el, ha teljesen feladod magad a többiekért. Ez azt jelenti, hogy megmented a többieket, mielőtt te magad megmenekülnél.
Egyetlen dologra sem áhítozni a legnagyobb ajándék, amit az univerzumnak adhatsz.
A világ, amelyben minden ingyen van, hűvös és tiszta, tágas és korlátlan perspektívát kínál. Ez teljesen különbözik a „mindenki magáért” világának perspektívájától.
A Buddha együttérzése különbözik a puszta szánalomtól. Az ő együttérzése olyan ülőhelyet biztosít, ahonnan nem tudunk leesni, bárhogyan fészkelődünk is.
A nagy tudat a buddha-tudatot jelenti. Azt jelenti, hogy a nap huszonnégy órájában élni anélkül, hogy egyetlen dologba is belekapaszkodnánk. Azt jelenti, hogy nem ragaszkodunk a világ konvencióihoz.