- 22 -
Egyszerűen csak rövid szünetet kell tartania. Buddhának lenni azt jelenti, hogy rövid szünetet tartunk az emberi létben. Buddhának lenni nem azt jelenti, hogy emberként magasba törsz.
Az emberek mindenben az öröm, a harag, a szomorúság és a vigasz érzéseit követik. De ez valami más, mint a normális tudatállapot.
A normális tudatállapot tűzszünetet jelent. Előnyök, ellenségeskedés, győzelem és vereség, jó és rossz, öröm és fájdalom nélkül - ez a normális tudat.
Miről van szó, ha valóban úgy fogjuk fel a dolgokat, ahogy vannak? Ez a gondolkodáson túli lét .
A gondolkodás túli lét nem engedi magát gondolkodni. Nem számít, hogy így gondolod-e vagy úgy, a dolgok egyszerűen úgy vannak, ahogy vannak.
„Minden dolog üres” azt jelenti, hogy nincs semmi, amibe beleütközhetnénk, mert semmi sem történik valójában. Csak azt hisszük, hogy történik valami, mert valami elbódít bennünket.
Soha nem történik semmi, bármi is történik látszólag - ez a természetes állapot. Az illúzió ennek a természetes állapotnak az elvesztését jelenti.
Általában nem ismerjük fel ezt a természetes állapotot.
Általában valami mással fedjük el, így már nem természetes.
A buddha-dharma a normális állapotot jelenti. A világban azonban minden természetellenes. Az uralkodás, a behódolás és a halálig való vitatkozás természetellenes.
Ami fontos, hogy ne győzzünk és ne veszítsünk - a győzelemben ne veszítsük el az utat, és a vereségben ne veszítsük el az utat.
Mégis, manapság az emberek amikor nyernek, elveszítik a fejüket, és elveszítik az utat, amikor pedig veszítenek, úgyis mindent elveszítenek. Ha van pénzük, elveszítik az utat, pénz nélkül is pont ugyanez történik.
„Ha így csinálod, ezt az eredményt fogod elérni.” Így működik ez a világban, de nem a buddha-dharmában.
„Az emberekről való gondoskodás nem minden emberről szól. Nekem is vannak gyerekeim otthon. Ha most gondoskodom róluk, később ők is gondoskodhatnak rólam.” Ez a világ logikája.
Egyszerűen csak azt csinálni, ami nem jó semmire, nem is olyan egyszerű. Gyakorolni azt jelenti, hogy levetni a testet és tudatot.
Az olyan durva dolgok, mint a verekedés és a lányok felszedése nyilvánvalóan a szenvedélyek közé tartoznak. Az igazi problémát azonban nem ezek jelentik, hanem sokkal finomabb szenvedélyek. A részletekre kell összpontosítanunk.
„A tudat eggyé válik a dolgokkal, ahogyan azok vannak.” Ne ragadj le semmiben, légy nyitott. Ahol soha nem létezett egyetlen dolog sem, ott soha nem szabadna létrehozni egyetlen dolgot sem.
Az „üresség” azt jelenti, hogy „minden egyes dolog”.
Minden krumpli, legyen az bármilyen kicsi, valamit jelent számodra. Minden teáscsésze téged érint.
Az igazi üresség az az üresség, amelyet még csak „ürességnek” sem lehet nevezni.
Amikor az égboltról beszélsz, az eget egy keretbe szorítod.
Az igazi isten az az isten, aki elfelejtette, hogy isten; aki már nem is isten többé.
Felajánlani mindennek azt, ami minden pillanatban kitölti az egész univerzumot, ez a szamádhi.
A buddhista tanítás szerint az egy nem csak egy, a lét nem csak lét, a semmi nem csak semmi.
A buddhista tanítás szerint az egy minden, és minden egy. A lét a semmi és a semmi a lét.
Valaki egyszer megkérdezett egy matematikust, hogy az egyes szám valóban létezik-e. A válasz az volt, hogy a matematika valójában abból indul ki, hogy az egyes szám létezik.
A buddhizmusban még csak nem is feltételezzük az „egy” létezését. Azt mondják: „A kettő az egy miatt létezik, de ne ragaszkodjunk ehhez az egyhez sem”. Az egy minden, minden egy.
Az „úgy, ahogy van” azt jelenti, hogy az egész világegyetemben sehol sincs a legkisebb zűrzavar sem.
Minden hely betölti az eget és a földet; minden pillanat örök.
A Buddha útját gyakorolni azt jelenti, hogy teljesen megéljük ezt a jelen pillanatot, ami az egész életünk, itt és most.
A gyakorlás nem olyasmi, amit össze lehet gyűjteni. Ne csinálj belőle eszközt sem! A mindennapi élet minden részének egy buddha gyakorlatának kell lennie.
Nem helyes, ha az ételt azért faljuk fel, hogy utána zazent gyakoroljunk. Nem azért eszünk, hogy dolgozzunk. Csak természetesen együnk! Étkezés közben csak együnk! Az evés gyakorlás.
Ne mondj olyan furcsa dolgokat, mint „a szenvedő lények megváltása” vagy „vallási gyakorlat”. Minden rendben van mindaddig, amíg mindent, amit a kezeddel és a lábaddal teszel, szilárd hozzáállással teszed.
A mulandóság felismerése azt jelenti, hogy nem ragadsz meg semmit magadnak.
Hangosan beszélsz a „valóságról”, de a valóságban semmi sem állandó. Minden állandótlan.
„A múltbeli tudatot nem lehet megragadni” azt jelenti, hogy a múlt már elmúlt, és nem létezik többé. „A jelen tudatát nem lehet megragadni” azt jelenti, hogy a jelen soha nem áll meg. „A jövőbeli tudat nem ragadható meg” azt jelenti, hogy a jövő még nem érkezett el.
Röviden, mindez a mulandóságot jelent.
Mi a formanélküliség alapja?
Nincs semmi, ami ne a formanélküliségen alapulna. De amikor megpróbáljuk a formanélküliséget kimerevíteni, formává válik. A formanélküliség azt jelenti, hogy nem futunk semmi után és nem is menekülünk el semmi elől.
Mindenki elveszett az illúziókban. Az emberek sírnak, nevetnek, feldúltak vagy boldogok, megveregetik saját vállukat vagy duzzognak. Ha megfékezzük a téveszméket, semmi sem marad ezekből.
Ehhez meg kell masszíroznunk a fejünket. El kell lazulnunk, hogy képesek legyünk téveszmék nélkül látni a dolgokat.
Ha a fejednek olyan vastag a bőre, mint egy grapefruit héja, akkor semmi sem hatolhat át rajta. Ha a fejed olyan primitív, mint egy katonáé, akkor nem vagy rugalmas. A fejednek mindent, az egész univerzumot magába kell foglalnia. Ez a felülmúlhatatlan út.
Ha azt mondjuk is, hogy elég a zazen gyakorlása, akkor is ennünk kell, ha éhesek vagyunk, és ha elfogy a pénzünk, koldulnunk kell. De ha nem vigyázunk, akkor ebből rutin lesz.
Bármilyen jó is az, amit csinálunk, amint rutinná válik, már nem helyes többé. Nem szabad ragaszkodnunk semmihez! Szabad és akadálytalan életet kell élned!
Ne szorítsd be a Buddha útját korlátok közé!
Aki nem ismeri fel a különbségeket, az idióta.
Az a személy, akit folyton zavarnak a különbségek, hétköznapi ember.
Az egyik tehetségem, hogy bármikor vissza tudok változni a Szaikicsi nevű kifutófiúvá, aki kiskoromban voltam.
Amikor éppen kirándulni indulnék, és beállít egy ember egy halom papírral, amit meg kell töltenem kalligráfiával, néha kicsit dühös leszek. De aztán belevetem magam a rajzolásba, mint annak idején Szaikicsi, a kifutófiú.
Akkoriban, amikor egy hosszú nap után, pénz és rendelés nélkül értem haza, remegtem a félelemtől, hogy otthon vár a hisztérikus mostohaanyám. Szaikicsiként minden rendelésnek örültem, még akkor is, ha nem volt semmi a hasamban.