- 23 -
A Meidzsi-korszak első évében a Hórjúdzsi ötemeletes pagodája 50 jenért volt eladó, és még így sem találtak rá vevőt. Aztán amikor végre jelentkezett valaki, aki 30 jenért megvásárolta a Kófúkudzsi ötemeletes pagodáját, csak azért, hogy felgyújtsa és összegyűjtse az aranyat. Azt mondták neki: „Ha ezt megteszed, egész Nara városa lángba borul!”. Erre ő azt mondta: „Rendben, a pokolba vele!” Ez az egyetlen oka annak, hogy a pagoda a mai napig fennmaradt.
Az ilyen dolgok piaci értéke változik. Semmi nagyszerű nincs azokban a dolgokban, amelyek piaci értéke változik. Nélkülük is megvagyunk. Vannak fontosabb dolgok is. A zazen az, ami számít.
Elavult nézetek: amit a felnőttek tanítanak a gyerekeknek gyakran nem mások, mint elavult nézetek. Az a nézet, hogy a jó az jó és a rossz az rossz, túl van a legszebb napjain. Még egy zöldség is, ami valaha jó volt, ehetetlen, ha már túl van a virágkorán.
Mindig képesnek kell lennünk arra, hogy a dolgokat új perspektívából lássuk. Azt mondod, „Ez fontos”, de mi a fontos? Semmi sem igazán fontos. Amikor meghalunk, úgyis mindent magunk mögött kell hagynunk.
A kulturális javak és nemzeti kincsek Narában vagy Kyotóban előbb-utóbb eltűnnek, így tulajdonképpen most rögtön fel is gyújthatnánk őket!
Mostanában vannak olyan templomok Kyotóban, amelyek szállodákat vagy panziókat üzemeltetnek. Furcsa, hogy egyesek a pénzen és az élelmen kívül másra nem tudnak gondolni.
Rjókan hagyott-e pénzt hátra, amikor meghalt, vagy sem? Megkönnyebbülten hallottuk, hogy nem hagyott.
De a világban az emberek másképp gondolkodnak. Ebből is láthatjuk, hogy a szerzetes gondolkodásmódja teljesen ellentétes azzal, ahogy a világ gondolkodik.
A mai papok nem otthontalanok. Egyszerűen csak szalmatetős kunyhóikból cseréptetős házakba költöztek. Mint egy pék fia, aki szakmát váltott és most krematóriumot üzemeltet.1
Bizonyos szertartások során a mesternek állandóan cserélnie kell a köntösét. Ezért mondta egyszer valaki, hogy „Egy pap nem sokban különbözik egy gésától!”. Légy óvatos, különben te is így végzed!
Az otthontalanságba távozó szerzetes olyan valakit jelent, aki mindent elenged. Azt jelenti, hogy elengedjük a csoportos ostobaságot.
A mai papok csak ragaszkodni akarnak a dolgokhoz. Ezért semmirekellők.
Ha egy macskát csemegével etetsz, abbahagyja az egérvadászatot, egy elkényeztetett kutya nem őrzi tovább a házat. Az embereknek sem fűlik a foguk a munkához ha van pénzük, és nyugodtan pihenhetnek a babérjaikon.
Háromszáz éven át a Tokugawa politikája az volt, hogy a papokat falánksággal és meleg köntösökkel irányítsa, hogy végül, mint a közönséges disznóvá degenerálódó vaddisznók, elveszítsék agyarukat és karmaikat, és hagyják, hogy kiszívják a csontvelőjüket.2
A buddhisták a Tokugawa-korszakban boldogan vették tudomásul a Tokugawa-politikát. A buddhista tanítások jelenlegi hanyatlásának oka, hogy még csak nem is tartották magukat vallásosnak.
A mai papok szégyellik a köpenyüket, mert a buddhizmus Meidzsi-korszak alatti elnyomása után bizalmatlanságot kelt. A világ kineveti ezeket a gyanús alakokat.
A mai papok szégyellik, hogy papok. Hogy minél kevésbé ismerjék fel őket, csak akkor veszik fel a köpenyüket, amikor üzleti ügyeiket intézik, mert csak papként tudnak megélni. Ebben a kényszerhelyzetben vannak.
A katolikus papok folyton viselik a reverendájukat. Büszkék rá. Ez most jó vagy sem?
Nem könnyű úgy papnak lenni, hogy közben nem csinálsz belőle üzletet. Pedig egy szerzetesnek igazából semmi köze nem lehet az üzlethez.
Az embernek bátran kell elindulnia a saját célja felé. Egy buddhistának tisztán kell viszonyulnia az élethez.
Életed minden egyes napja a társadalomban egy próbatétel, és egész életedben nem bukhatsz el. Ez mindenekelőtt a szenvedő lényeket megmentő tudatra vonatkozik.
Ha csak egyszer gurulsz dühbe, a szenvedő lények nem jönnek a közeledbe. Ha csak egyszer is mohó vagy, a szenvedő lények eltávolodnak tőled. Ez az a pont, ahol alaposan ismerned kell a társadalom gondolkodását.
1 Szawaki Rōshi gyakran éles ellentétet állít a „pap” (bōzu, obōsan) és a „szerzetes” (sō vagy shukke, szó szerint „otthonmaradó”) között. Gyakran jellemzi a papokat azzal, hogy a templom vezetésével és a pénzkereséssel kapcsolatos üzleti tevékenységükkel foglalkoznak. Másrészt, amikor szerzetesről beszél, akkor általában olyan személyről van szó, aki azért, hogy a Buddha útját gyakorolja, elhagyta otthonát (shukke), és az ezzel járó anyagi előnyöket és elfoglaltságokat.
2 A Tokugawa-korszakban (1600-1868) a buddhista templomok egy olyan rendszerből profitáltak, amely előírta, hogy minden japán családnak be kellett jelentkeznie egy templomba, és anyagilag támogatnia kellett azt. A papok kötelesek voltak felügyelni és jelenteni ezekről a családokról a kormánynak, különösen azért, hogy ne gyakorolják a kereszténységet, amit a kormányra nézve fenyegetésnek tekintettek.