- 24 -
Vicces lenne, ha a halottak szellemként kísértenének, ha a papok elrontanak egy temetési szertartást. De a szellemek még akkor sem csinálnak semmit, amikor a papok elrontják a temetést. Ezért telik a pap élete bizonytalanságban.
Még a rádió vagy a televízió sem közvetít képet vagy hangot, ha nincs megfelelően csatlakoztatva. Ehhez képest a papok eléggé hanyagok. Csak olyan papokat látok, akiknek a köntöse rendetlen, és még azt sem tudják, hogyan kell zazent ülni vagy koldulni.
A papok kétségbeesetten próbálnak boldogulni azzal, hogy üres szólamokat puffogtatva prédikálnak a Buddha tanításáról, a laikusok pedig abban reménykednek, hogy valami hasznuk lesz abból, amit a papok beszélnek. Mi köze lehet ennek a Buddha tanításához, hogy bemagolt üres szólamokkal keressük a kenyerünket?
A mai papok azt mondják, hogy a zazenre már nincs kereslet. Azt mondják, hogy Szawaki korszerűtlen.
A buddhizmusnak tud valamit, amit sem a kommunizmus, sem a demokrácia nem hagyhat könnyen figyelmen kívül. Valamivel rendelkeznie kell, ami képes oda vezetni, ahová a kommunizmus és a demokrácia nem tud.
Bárcsak a buddhisták által felhalmozott dekorációk ne lennének annyira útban.
A papok gyakran kérdezik: „Mi lesz a buddhizmussal a jövőben?”. De ki mondta, hogy a buddhizmus már a végét járja? Ki mondta, hogy Sakjamuni és Bodhidharma idióták voltak? Nem egyszerűen a papok azok, akiknek nincs semmi érzékük az út iránt, és akik idióták?
De mivel nem igazán tudok felelni a kérdésükre, inkább visszakérdezek: „Mi a helyzet a feleségeddel és a gyerekeiddel, hisznek benned vagy sem?”.
A zen szerzetes olyan ember, aki szabad életet él, és amelynek középpontjában a Buddha útja áll.
A valódi otthontalanságba távozó szerzetessé válás magában foglalja a valódi én felismerését, amelyet soha nem lehet beszennyezni. Azt jelenti, hogy úgy teremtjük meg saját életünket, hogy az betöltse az egész világegyetemet.
Az összes indiai és kínai mítosszal leszámolni, és csak a Buddha tanításának csupasz tartalmát gyakorolni - ez a zen életvezetés.
Ha nem vigyázunk, a vallásos emberek között is felbukkannak majd a nézők. Amikor a nézők megjelennek, a dolgok már nem olyanok mint amilyennek lenniük kellene. Színházzá változtatják a vallást.
Az aszkézis nem más, mint az izgalom keresése. A múltban a szerzetesek vagy ezt az izgalmat keresték, vagy egyszerűen csak semmirekellők voltak. Ennek semmi köze a valláshoz.
Vannak, akik azt mondják: „Én vállalom a cölibátust!” Az emberek annyi álarcot viselnek.
A bűvészmutatványok itt nem kívánatosak. Ha nem vigyázunk, a vallás bűvészmutatvánnyá válik.
„Senki más nem áll azon a helyen, ahol te állsz.” Ez azt jelenti, hogy nincsenek nézők! Ahol nézők jelennek meg, ott gyorsan elkelnek a jegyek.
A Samadhi nem eladó.
Ha a papok nem vigyáznak, elkezdenek egy műsort rendezni - méghozzá egy bumfordi burleszk előadást! Volt idő, amikor még voltak sztárok, akik értettek valamit a jó színészi játékhoz, de ma már alig találni ilyeneket. Különben is, még ha a sztárok zseniálisan játszanak is, akkor is csak színészek.
Amikor szem elől tévesztjük a felülmúlhatatlan bölcsességet, elkezdjük összehasonlítani képességeinket más hétköznapi emberekkel. Egyszerűen csak bízzunk a felülmúlhatatlan bölcsességben!
Tudod, hogy mit jelent a hétköznapi értelemben véve semmi különlegesnek lenni, de igazán meg kell értened, hogy a vallás világában azok, akiket valami különlegesnek tartanak, semmi különlegeset nem jelentenek.
Mik a valódi indítékaid? Előbb vagy utóbb őszintén fel kell tenned magadnak ezt a kérdést. Nem csinálsz néha öntudatlanul úgy, mint az a színész, akit csak a műsora érdekel?
„Csak te magad értheted meg. Másoknak még csak meglátni sem sikerül.” (Lótusz Szútra)
Ha a nézőkre figyelsz, annak semmi köze a buddha-dharmához.
A mai papok tenni akarnak valamit a társadalomért, ezért a gazdagoktól pénzt adnak a szegényeknek, és eljátsszák az irgalmasokat. Ennek a legkevésbé sincs köze a buddha-dharmához.
Buddha tanítását csak te magad gyakorolhatod.
Amikor szervezetek alakulnak, az már nem vallás, hanem üzlet.
Van egy bizonyos fajta rossz cselekedet, amit úgy hívnak, hogy „jót tenni”.
Amikor a központi templomokban a szerzetesek tömege gyorsan és nagy hangon felolvassa a Sódóka felét, a zarándokokat elfogja az áhítat. Fogalmam sincs, mi van ebben, de valahogy mindenkin úrrá lesz az áhítat.
Ezek a szerzetesek csak azért gyűlnek össze, mert meg akarják szerezni az engedélyüket, és a fő templomok az ilyen szerzetesek összegyűjtésével üzletelnek. Ugyanez igaz még a kínai templomokra is. Így üzletelnek - anélkül, hogy az üzletet üzlet voltát elismernék.
Buddha tanítása napjainkban azért hanyatlik, mert a gyakorlás is hanyatlik. Az emberek egyszerűen nem tudják felfogni, hogy a gyakorlás maga a felébredés.
Miért értéktelen a japán buddhizmus? Mert Japánban található a legtöbb buddhista ereklye, csak éppen gyakorlás nincs. És ahol nincs gyakorlás, ott nincs buddha-dharma sem. Még ha ott is van a Buddha tanításának magja, az nem kezdhet el növekedni, amíg nem ápolják gyakorlással.