- 25 -

Nektek, akik szeretnétek tanulni egy kicsit a buddhizmust, hogy fejlesszétek magatokat…

 

Üres elméletek” - így nevezzük, amikor a nézők a terminológiával játszadoznak.

 

A buddha-dharma semmi a nézők számára. Ez rólatok szól.

 

A vallás nem azt jelenti, hogy megváltoztatom a világot magam körül. Azt jelenti, hogy megváltoztatom a saját szememet, a fülemet, a látásmódomat és a fejemet.

 

Az emberi test nagyon praktikusan van felépítve, de egyáltalán mire használjuk ezt a praktikus testet? Általában illúzióink rabszolgájaként használjuk.

A buddha-dharma azt jelenti, hogy a testet úgy használjuk, hogy az ne legyen az illúzióink rabszolgája. Ez azt jelenti, hogy a testet és a tudatot rendbe kell tenni.

 

A buddha-dharma nem egy teória. Hanem erről a problémáról szól: „Mit kezdjek magammal?”.

 

A Buddha útja azt jelenti, hogy az abszolútumot a gyakorlatba ültetjük, és a gyakorlaton keresztül megvalósítjuk.

 

A buddha-dharma azt jelenti, hogy állandó erőfeszítést teszünk anélkül, hogy bármit is kapnánk érte. Ez nem olyasmi, amit úgy lehet meghatározni, hogy megkérdezzük: „Mit kell tennem?”.

Mindazonáltal azt kell tenned, amit tenned kell, és nem szabad azt tenned, amit nem szabad. Ha valamit adnod kell, akkor még a saját fejedet is add oda! Amikor nem szabad adnod semmit, még a nyelved hegyét se add!

A gyakorlás nem a dolgokban van. Hanem a tettekben.

 

Csak egy buddha egy buddhával együtt képes mélyére jutni.” (Lótusz szútra)

Csak egy macska érti a macskák érzéseit. Csak egy buddha érti a buddha-dharmát. Csak az az ember buddha, aki gyakorolja a buddha-dharmát.

A buddha-dharma gyakorlása nélkül elképzelt buddhának semmi köze a buddha-dharmához.

 

A vallás haszontalan, ha megbénítják a fogalmak. A vallás az élet, és az életnek tovább kell mozognia.

Megrekedsz, ha nincs más mondanivalód, mint a következő mantra: „Menedéket veszek a Lótusz Szútrában” Az életnek minden irányban mozognia kell: jobbra és balra, fel és le. Ne válj múmiává, ne hagyd magad kiszáradni!

 

Az egész világ azt hiszi, hogy a Buddha-út gyakorlása arról szól, hogy egyesével el kell vágni az illúziókat, mintha egy lámpát addig csavarnánk le, amíg hirtelen ki nem alszik.

De a mahájána gyakorlat nem más: „fogadalmat teszek és dolgozom az összes szenvedő lény megmentéséért, mielőtt magamat megmenteném”. Szándékosan meg kell hagyni az illúziókat olyannak, amilyenek, hogy az élőlények hasznára legyünk.

Ez azt jelenti, hogy teljesen embernek kell lennünk. Folyton tökéletesnek lenni senkinek sem jó.

 

A vallásban az a fontos, hogy hogyan éled az életed.

 

A buddha-dharmát nem valami régi legenda, mint például: „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregember és egy öregasszony”. Ez nem egy tündérmese.

A buddha-dharma egyáltalán nem lehet elválasztani a saját problémádtól. Elválasztva önmagadtól, elválasztva a jelen pillanattól, nem buddha-dharma.

 

A buddha-dharma nem a távolban van. Nem is a történelem - hanem te vagy az!

 

Semmilyen társadalmi kapcsolatnak, legyen az hierarchikus vagy egyenrangú, semmi köze a buddha-dharmához. Az ilyen kapcsolatok nem abszolútak. Csak a hétköznapi érzések miatt tartjuk őket valóságosnak, és támaszkodunk rájuk.

Nem látod, hogy a szeretőd, akit most a karjaidban tartasz, meg fog halni? És még egy milliomos is elmegy, ha eljön az ideje.

Az öregek mindig a régi szép időkről beszélnek, amelyek annyira hiányoznak nekik, a fiatalok pedig kigúnyolják őket. De mit is csinálnak valójában a fiatalok? Azt mondják: „Csak várjátok meg, amíg felnövünk!” Tehát amit most fiatalok és idősek egyaránt csinálnak, az csak átmeneti.

Az emberek nevetnek, sírnak, dühösek, panaszkodnak és szenvednek a különböző kapcsolataikban. Az „egyik életből a másikba sodródni” azt jelenti, hogy ezekre a kapcsolatokra támaszkodunk, és elhanyagoljuk a jelen pillanatot.

Az e kapcsolatokon belüli zűrzavar leírását nevezzük irodalomnak. A zazen, itt és most, mentes ezektől a kapcsolatoktól. Ezért nem ad jó regénytémát Dógen mester, akinek semmi köze mindehhez.

 

Zűrzavar uralkodik a világban, mert mindenki a saját mércéjével méri, hogy mi a nagy és mi a kicsi. A buddhizmus arról beszél, hogy a nagy és a kicsi, a szűk és a széles között szabadon kell mozogni.

 

A buddhizmus mérhetetlen és határtalan. Ha megpróbálod megérteni a buddhizmust, és nem figyelsz erre a mérhetetlen határtalanságra, akkor teljesen elhibázod a célt.