- 27 -
Nem tudod megtartani önmagad. Abban a pillanatban, amikor feladod önmagad, felismered az énedet, amely egy az univerzummal.
Pontosan az az énem, amit nem én találtam ki, az, aki valójában vagyok.
Az egész világegyetem az én fényét sugározza.
Így töltöm be az egész világegyetemet. Nem vagyok az a bolond, aki kis tétben játszik.
Ez a test az egész világegyetem. Ha nem hiszed el, hogy így van, akkor lesz egy gyenge pontod, amit nem tudsz elrejteni. Amint féltékeny illetve rosszkedvű vagy, rögvest láthatóvá válik.
A hit azt jelenti, hogy hiszel abban, hogy te vagy az egész világegyetem, függetlenül attól, hogy az eszed történetesen meggyőzőnek találja-e ezt vagy sem. Csak ez a hit képes támogatni a vallásos erőfeszítést, amely soha nem fárad el.
Mindannyiunknak, akár tudunk róla, akár nem, buddha-természetünk van. Ez azt jelenti, hogy minden dologban benne vagy, a valóság igazi formáját valósítod meg.
A valóság formája nyitva áll előttetek. Ebben kételkedni felesleges erőfeszítés.
A Buddha útjának tanulmányozása azt jelenti, hogy tanulmányozzuk az ént, ami nem torz, és nem lehet félrevezetni.
Felejts el mindent, amit születésed óta felszedtél!
Az, amit úgy hívnak, hogy „test és tudat levetése”, nem jelent mást, mint egyszerűen abbahagyni az „én”, „nekem” és „enyémhez” való ragaszkodást.
A Gakudójódzsinsúban ez áll: „A tudatot felébreszteni azt jelenti, hogy látjuk a mulandóságot.” A Vairócsana szútrában pedig ez áll: „a felébredés azt jelenti, hogy közvetlenül látod, milyen a tudatod valójában”. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy az állandótlanságot látni illetve, hogy valóban látod önmagad.
A „nem-én” kifejezés nem azt jelenti, hogy féleszű vagy. Azt jelenti, hogy eggyé válunk az univerzummal.
A nem-én másik oldala az, hogy minden dolog igaz és valóságos.
A nem-én, a nem-tudat nem azt jelenti, hogy céltalanul, öntudatlanul sodródunk.
A nem-én azt jelenti, hogy nem megyünk szembe azzal, ami szükséges. Azt jelenti, hogy engedelmeskedünk az univerzum rendjének, és együttműködünk az univerzummal.
Az élet az időn belül van? Nem, épp fordítva: az idő az életben van.
És nincs élet a gyakorláson kívül.
Amikor egy vízcsepp a tengerbe esik, amikor egy porszem a földre lehull, akkor az a csepp már a tenger, és az a porszem már a föld.
Amikor a vallási érzések áradata eléri a csúcspontját, elérkezünk arra a pontra, amelyet a buddhizmus „az egész világegyetemet betöltő én”-nek nevez.
Minden dolog az énem része. Ezért kell cselekedeteimben arra is figyelnem, hogy mások mit gondolnak.
A Buddha útján nem szabad figyelmen kívül hagyni a társadalom elvárásait.
A buddha-dharma és az emberi nézőpont közvetlenül egymás szemébe néz. Ezt jelenti a valóság és a világ két igazsága.
A megtévesztett élőlények a Buddha legjobb védencei. Ezért kell a buddha-dharmának nagyon óvatosnak lennie ezen a ponton.
Úgy vagyunk hálásak a társadalomnak, hogy amikor használunk valamit, gondolunk azokra, akiknek utánunk szükségük lesz rá.
Amíg „tudatod” van, mindig van miért panaszkodnod. Ha nincs tudatod, akkor nincs együttérző tudatod sem.
Ne legyen sem tudatod, sem nem-tudatod! Ez nehéz. Ez azt jelenti, hogy a nem-gondolkodás mélységeiből kell gondolkodni.
Amit a „gondolkodáson túl”-nak neveznek, az valami olyan hatalmas, hogy teljes egészében magában foglalhatja a tudatot és a nem-tudatot is.
A Buddhának nincs változatlan alakja. Ezért nem tudjuk megmérni.
Amikor azt kérdezzük, hogy mi a buddhizmus, a válaszok a következők: „a Buddha útjának tanulmányozása az én tanulmányozását jelenti” (Sobógenzó Gendzsókóan) és „a saját tudatod valódi felismerése” (Vajrócsana szútra).
Amikor tehát azt kérdezzük, hogy miért kezdünk vallásgyakorlásba, a válasznak az kell lennie, hogy végre elindulunk az önmagunk megismerésének útján.
De ha nem vigyázol, előfordulhat, hogy egész életedben úgy fogsz rohangálni, mint egy kísértet, anélkül, hogy tudnád, mit és miért keresel.
Haladsz a gyakorlásban szalmaszandálodban járva, hólyagokat szerezve, keresve az egyetlen dolgot, ami nem személyes természetű, haszon nélküli. Ez a gyakorlás nem valami külső dolog. Ez a fény befelé fordítása az én belseje felé.
A béke és boldogság dharma-kapujáról hallani, de ez a béke és boldogság nem az, ahogyan a világ érti. Ha egyszer és mindenkorra véget vetsz ennek a világi békének és boldogságnak, az a valódi béke és boldogság.
A buddha-dharma nem valahol a távolban van, de azt sem várhatjuk, hogy ingyen megkapjuk. Ez azt jelenti, hogy tisztán kell látnunk önmagunkat.