- 30 -
Mivel a buddhista tanítást az emberi gondolkodás szemszögéből akarod megérteni, 180 fokkal rossz irányba mész.
Dógen mester nem vár el tőlünk semmi olyat, ami emberileg nem lehetséges. Egyszerűen csak arról van szó, hogy természetessé váljunk, üres gondolatok és sajátosságok nélkül. A buddhizmus általában nem követel tőlünk semmi különöset, csak azt, hogy természetesek legyünk.
A szútrák néhány verse különlegesnek tűnhet számunkra, például: „A szemöldöke közötti fehér szőr megvilágítja a 3000 világot”. De ez csak egy irodalmi szimbóluma annak a szamádhinak, amely minden szamádhik királya.
Dógen mester egész élete egyetlen megalkuvás nélküli, mélyreható önvizsgálat volt.
Nincs buddha a gyakorláson kívül, és tanítás a „gondolkodáson túl” van. Ezek Dógen mester alapelvei.
A „gondolkodáson túl” azt jelenti, hogy az illúzió és a felébredés izgalma lecsendesedik.
„A Buddha útjának tanulmányozása azt jelenti, hogy önmagadat tanulmányozod. Önmagad tanulmányozása azt jelenti, hogy elfelejted magad. Önmagad elfelejtése azt jelenti, hogy a tízezer dolog által hitelesítettnek lenni.” (Sobógenzó Gendzsokóan)
Ez azt jelenti, hogy én is buddhává válok, az összes többivel együtt.
Ami lenyűgöző Dógen mesterrel kapcsolatban, hogy a buddha-dharmát önmagának tekintette, és nem gondolta azt, hogy a buddhizmus csak mese a hétköznapi emberek számára. Ugyanígy a buddha-dharma kiterjesztése maga a zazen gyakorlása, nem pedig templomcsarnokok vagy pagodák építése.
Dógen mester zazenje egy teljesen átlátható zazen. A hétköznapi emberek számára nem használható.
„Ne magadért gyakorold a buddha-dharmát! Ne gyakorolj azért, hogy nevet szerezz magadnak! Ne gyakorolj azért, hogy hasznod legyen belőle! Ne azért gyakorolj, hogy spirituális élményeket szerezz! Gyakorold a buddha-dharmát csak a buddha-dharmáért!” (Gakudójódzsinsu)
Ez az ő buddha-dharmája.
Dógen mester „üres kézzel tért vissza”. Amikor visszatért Japánból, nem mutogatta úgy a szatoriját, mint mások a tetoválásaikat. Az üres kézzel való visszatérésének története teljesen feloldja a ragaszkodásunkat bármilyen megrögzött elképzeléshez, mint például a szatori elérése a zazen által.
A mi vallásunkban a felébredés örök idők óta létezik. Nekünk csak a gyakorlatba kell átültetnünk.
„Amikor a tested ebben az eredeti, autentikus felébredésben gyökerezik, a gyakorlás, amit nem lehet elgondolni, természetes módon a testből tör elő.” (Sobógenzó Bendóva)
Amikor megeszed a rizst, megtelik a hasad, igaz? Pontosan ez az, amit a „gyakorlás és a bizonyság egy” kifejezés jelent. Ha egyszer jóllaksz, az nem jelenti azt, hogy soha többé nem kell enned. Minden nap enned kell, egész életedben.
Pontosan ugyanígy kell folytatnod a gyakorlást egész életedben.
Ha annyira a kóanodra koncentrálsz, hogy már egyetlen gondolat sem zavar, az csak azt jelenti, hogy egy percre félretoltad a zavaró gondolataidat. Dógen Zenji sikantaza gyakorlata valami sokkal szélesebb körű dologról szól. Arról szól, hogy az én teljes tájképét szemléljük.
Az a tény, hogy a buddhák és a pátriárkák zazenjét hitelesen továbbadták, azt jelenti, hogy egyikünk sem egyedül találta ki. Az átadás nem valamilyen áru szállításáról szól.
„Másokat megmenteni, mielőtt magamat megmenteném” - ez a végső önzetlenség. Elfelejtem magam, és feloldódik az elkülönülés köztem és minden szenvedő lény között.
A „tudat felébresztése” kifejezés azt jelenti, hogy előbb mentsük meg a többieket, mint magunkat!
„Másokat megmenteni, mielőtt magamat megmentem” azt jelenti, hogy te és az összes szenvedő lény ezen a nagyszerű Földön egyszerre éri el az utat. Ez azt jelenti, hogy a saját testeden keresztül tapasztalod meg, hogy a hegyek és folyók, a fű, a fák és a Föld országai mind-mind buddha-természetűek.
Más szóval azt jelenti, hogy hazatérünk.
A Zazenjódzsinkiben ez áll: „A zazen olyan, mint békésen üldögélni, miután hazatértünk”.
Kimerülten hazatérni és békésen ülni, ez a zazen - de nem csak zazen. Dógen mester azt tanítja, hogy aki zazent gyakorol, az eszik és főz is. Keizan Dzsókin ebből a szellemiségből táplálkozik.
Az Eihei Shingi arról beszél, hogyan rakjuk rendbe a kezünket és a lábunkat; hogyan rakjuk rendbe az életünket.
De még mindig vannak kutatók, akik kijelentik: „Az Eihei Shingiben nagyon érdekes forrás-szövegekre bukkantunk!”1
Dógen mester nem a tudat rendíthetetlen békéjét tanítja, hanem a test rendíthetetlen békéjét.
A buddha-dharma az, ahogyan viselkedünk. A viselkedésünknek a buddha-dharmává kell válnia. Amikor a Buddha még élt, mindenki helyesen viselkedett.
Dógen mester nem az elme megingathatatlan békéjét tanítja, hanem a test megingathatatlan békéjét.
Egyetlen hal sem mondja, hogy „átúsztam minden vizet”. És egyetlen madár sem mondja, hogy „Már átrepültem minden égtájat”. Ennek ellenére a hal az egész óceánban úszik, a madár pedig az egész eget átrepüli. A heringek nem kevésbé mint a bálnák, az egész vízben úsznak.
Itt nem a mennyiség, hanem a minőség a kérdés. A kezünk és a lábunk nem rendelkezik egy négyzetméternél nagyobb hatáskörrel. Ennek ellenére hatással vagyunk az egész világegyetemre.
Azt mondják, hogy amikor az arany főnix meglebbenti szárnyait, a tengerek vize kettéválik, és a tenger fenekén lévő sárkányok szárazra kerülnek. Így a főnix megragadhatja és felfalhatja őket.
De még ez a főnix sem fogja soha átrepülni az egész eget, és ugyanakkor még egy veréb is az egész égbolton repül. Ez a megvalósult kóan: itt és most élni a végtelen térben és a határtalan időben.
„Ezer szútra és tízezer felismerés nem érhet fel egyetlen megvalósítással.” (Sobógenzó Den-e)
A buddha-dharma mindenekelőtt a megvalósítás - a valódi dolog.
Egy keresztény egyszer megkérdezte tőlem: „A papom azt mondta, hogy egyetlen vallás sem terjesztett annyi hazugságot, mint a buddhizmus. Tényleg igaz ez?”
Azt válaszoltam: „Most aztán fején találtad a szöget, barátom!”
A Lótusz Szútra, valamint a Füzér Szútra és a Sobógenzó nem más, mint hazugság, ha nem ültetik át a gyakorlatba. Zazen nélkül a buddhizmus színtiszta hazugság.
„Életem egyetlen nagy ügye, amit egész életemben kerestem, itt eldőlt.” (Sobógenzó Bendóva )
Semmi különös nincs ebben. Mindannyiunk számára az élethosszig tartó keresésünk egyetlen nagy kérdése már eldőlt. Senkinek nem hiányzik semmi. Egyáltalán nem különbözünk Sakjamunitól.
Azt gondolni, hogy bolond vagy, a legbolondabb dolog a világon.
Dógen zendzsi szerint egyáltalán nem számít, hogy felébredtünk-e vagy sem. „Szemek vízszintes, orr függőleges.” Nincs sokkal több az emberben, akár felébredt akár nem.
Valaki egyszer Dógen mestert „befejezetlennek” nevezte, de vajon ő maga teljes volt?
Valami befejezett nem feltétlenül jobb. A kész termékek nem érnek egy kicsivel sem többet.
Időről időre úgy tűnhet számunkra, mintha a jó és a rossz valami változatlan dolog lenne.
Dógen Zendzsi azt mondja: „Jó és rossz az idő. Az idő nem jó és nem rossz” (Sobógenzó Soakumakusza). Ott kell kezdenünk, ahol nincs se jó, se rossz.
Dógen zendzsi azt mondja: „Amikor felismered a világban lévő veszélyt, számodra nincs többé veszély a világban”.
A szerzetesek között nem lehet karriert csinálni. Aki szerzetesként próbál karriert csinálni, az a semmiért hagyta el otthonát.
Senki sem utasította el annyira a hírnév keresését, mint Dógen mester.
1 Az Eihei Shingi Dōgen zendzsi szöveggyűjteménye, amely a kolostori gyakorlás különböző aspektusairól szól, mint például az ételek elkészítése, felszolgálása és fogadása; alvás és ébredés; munka és együttélés, és természetesen a zazen gyakorlás.