- 31 -
A börtönben a rabok döngetik a mellüket az őrök előtt, és azt mondják: „Nézzétek meg jól magatokat! Nélkülünk nem lenne mit ennetek.”
Pontosan így van ez velünk, hétköznapi emberekkel is. Mivel mi létezünk, a buddhák is léteznek. Nélkülünk, hétköznapi emberek nélkül a buddháknak már régen nem lenne munkájuk.
Ebben az értelemben a hétköznapi emberek és a buddhák nem különálló lények, hanem egymáshoz kapcsolódnak.
A bódhiszattva olyan valaki, aki felébreszti a szenvedő lényeket. Ő egy hétköznapi ember, aki tisztán és határozottan szeme előtt tartja azt, amit a Buddha célul tűzött ki.
A bodhiszattva egy közönséges ember, aki az utat keresi.
Bódhiszattvának lenni azt jelenti, hogy a felébredés közepette merünk tévútra lépni. Ne mondd azt, hogy „Felébredtem. A közönséges embereknek maguknak kell kitalálniuk, hogyan szabadulhatnak meg az illúzióiktól”.
Ez a gyakorlás azért mérhetetlen hosszúságú és korlátlanul széles, mert a bódhiszattva-gyakorlás során a közönséges emberekkel együtt merünk tévútra lépni.
„Az tudat felébresztése” azt jelenti, hogy „előbb mentsem meg a többieket, mint magamat”. Ez azt jelenti, hogy a legkevésbé sem szabad különböznöm a többi szenvedő lénytől.
Amikor a Buddháról beszélsz, valami távoli dologra gondolsz, aminek semmi köze hozzád, és ezért csak körbe-körbe szaladgálsz.
Ha a Buddha csak egy buddha lenne magának valahol odaát, akkor annak semmi köze nem lenne ahhoz, hogy buddha.
Egy buddha pontosan azért buddha, mert a szenvedő lényekkel kapcsolatban áll.
Ha állítólag van valami isten rajtam kívül, akkor ez egy eretnek tanítás istenről és önmagamról. Neked magadnak kell istennek lenned.
Ha az isten, aki minden dolgot teremtett, állítólag valahol máshol létezik, akkor annak semmi köze a buddha-dharmához.
Nem a zazen által válunk buddhává. Már azelőtt buddhák voltunk, hogy elkezdtük volna a zazent. Amikor ez a buddha feldúlt, sír vagy alszik, nem több mint a mi álmunk.
A hétköznapi embereket a karmikus függőségeik rángatják. A világot a kondicionált érzelmeik nézőpontjából szemlélve és egymás idegeire menve, egyik életből a másikba, egyik világból a másikba hurcolják a karmájukat. Ezt nevezik „lélekvándorlásnak”.
Ezért nincs más dolgunk, mint most, a karmikus függés közepette megszabadulni ettől a karmától.
Amikor egy pillanatra levesszük a feltételekhez kötött érzelmeink szemüvegét, felismerjük amit Sákjamuni Buddha mondott felébredésekor: „A nagy Föld és minden élőlénye ebben a pillanatban éri el az utat. Hegyek és folyók, füvek és fák kivétel nélkül buddha-természetűek”.
Ez azt jelenti, hogy Sakjamuni szemében egyikünk sem él illúziókban. Mi, a szenvedő lények vagyunk azok, akik olyan makacsul ragaszkodunk az illúzióinkhoz. Sákjamuni együttérzése és Buddha tanítása abban áll, hogy ráébreszt minket erre a tényre.
A hétköznapi emberek trükkös alakok. Néha olyanok, mint az éhes szellemek, állatok vagy démonok, mindenféle furcsasággal, ami rájuk ragadt. A végén pedig nem többek, mint egy rakás furcsaság.
Régen mindenféle természetfeletti események történtek, de a mai neonfényben a szellemek már nem jelennek meg. Nincs hova bújniuk.
Az igazi szellemek és kísértetek azonban, akiknek karmikus vándorlása a kezdettelen idő sötétségébe nyúlik vissza, azok, akik hisznek az „én”-jükben. Ezeknek a szellemeknek a száma a legkevésbé sem csökkent.
A hétköznapi emberek és a buddhák ugyanolyan formában vannak.
A felébredésnek és az illúzióknak ugyanaz a formájuk.
A mindentudás azt jelenti, hogy tudod, hogy a buddha-természetednek nincsenek olyan repedései, amelyeken keresztül ki tudnál esni.
Az éjszakai vonat még alvás közben is elvisz a célhoz.
A három világ buddhái a vállukon hordoznak minket, szenvedő lényeket. Ezért vannak állandóan az illúzió birodalmában.
Minden szenvedő lényt a három világ buddhái mentenek meg. Ezért tartózkodnak folyamatosan a felébredés birodalmában.
A Lótusz Szútra „A Tathágata élettartama” című fejezetében ez áll: „Mióta elértem a buddhaságot, megszámlálhatatlan millió és milliárd eon telt el.”
Ez nem csak Sákjamuni esetében van így. Ez igaz Kodó Szawakira és mindenki másra is. A buddhaság elérése óta végtelen évszázadok teltek el. Ezt mondja a Lótusz Szútra. Évszázadokon át buddhának lenni nem Sákjamuni kiváltsága.
Nem azért gyakorolunk most, hogy később elérjünk egy szatori-t. Nem gyakorolunk, valami személyes szatori után futva. Természetünknél fogva mindig, örökké igazi buddhák voltunk.
A zazen nem jelent mást, mint a Buddha gyakorlásának gyakorlatba ültetését. Ezért beszélünk „gyakorló buddháról”.
Amikor a buddha-dharmát gyakoroljuk, mi magunk is buddhák vagyunk. Vagy még jobb, ha éppen azért gyakorolhatjuk a buddha-dharmát, mert már most is buddhák vagyunk.
Ha megkérdeznéd tőlem, hogy ki volt Sákjamuni, ahelyett, hogy azt mondanám, hogy olyan, mint a fehér papír, azt mondanám, hogy olyan, mint a kék ég - tökéletesen átlátszó és zökkenőmentesen kapcsolódik mindenhol, minden szenvedő lényhez.
Egy buddhának minden szenvedő lénnyel kapcsolatban kell lennie. Ha valaki elveszíti a gyermekét, egy buddhának együtt kell sírnia vele. Gyáva dolog azt állítani, hogy csak azért maradsz távol a csoportos ostobaságtól, hogy elkerüld a kapcsolatot az emberekkel.
Amit egy boltos kapzsiságból tesz, azt egy buddhista együttérzésből teszi. Ezért kell alaposan megismerni a világ szabályait.
Úgy gondolod, hogy a buddhizmus egy kicsit más, mint minden más. De ez egyáltalán nem így van - a buddhizmus minden egyes dolog.
„Minden egyes dolog az én gyermekem.” Így látja a buddha-dharma a világot.
Amikor a felnőttek csak felnőttek, a gyerekek nem nőnek fel. Amikor a gyerekek sírnak, velük együtt kell sírni. A felnőtteknek gyerekeknek kell lenniük, a gyerekeknek felnőtteknek kell lenniük.
A buddhák és a hétköznapi emberek, a buddha-dharma és a társadalom világa, a szatori és az illúzió, a felemelkedés és az alászállás, a bölcsesség és az együttérzés között - mindezek között élő kapcsolatnak kell lennie.
Senki sem kéri, hogy gurmand legyél, vagy, hogy folyamatosan mássz felfelé a karrierlétrán. De ha túl ostoba vagy ahhoz, hogy megértsd az emberek vágyát a finomságokra vagy a karrier iránti ambíciójukat, akkor valami nincs rendben veled.
Nem elég csak az egyenlőség világába belépni. Be kell lépni a különbözőség világába is.
Amit „ősi tudatnak” neveznek, az az együttérző tudat vagy szülői tudat; és ez a tudat teljesen ellentmond minden elméletnek.
A szülői tudat tele van ellentmondásokkal. Mint amikor egy szülő azt mondja: „Kifelé és maradj is kint! És ne egyél gömbhalat drágám - mérgező”.
A rizspapír-ablak szörnyen hideg, amikor már nincs gyerek, aki lyukat fúrjon rajta!