- 32 -
Ishikawa Goemon azt mondta: „Ha én el is tűnök, és minden homokszemet a tengerbe mosott a hullám, a tolvajlás magjai a világban soha nem merülnek ki.”1 Így zengi dicshimnuszát annak a „tolvaj-természetnek”, amely áthatja az eget és a földet. Amíg azonban nem úgy viselkedünk, mint Góemon, addig nem válunk tolvajokká.
Azt is mondják, hogy minden dolognak buddha természete van, és hogy ez teljesen áthatja az eget és a földet. De amíg nem úgy viselkedünk, mint egy buddha, addig nem válunk buddhává.
Amikor a Buddhától elválaszthatatlanul, a Buddha tevékenységét a gyakorlatba ülteted, csak akkor vagy buddha. Amikor bolondként cselekszel, akkor bolond vagy.
A Buddha csak az élethez való hozzáállásodban jelenik meg.
Néhányan azt mondják: „Ez a tudat Buddha. Ez azt jelenti, hogy amikor azt képzelem, hogy buddha vagyok, akkor buddha vagyok”. Hallottatok már ilyen ostobaságot?
Mondhatod, hogy a gyufa tüzet rejt magába, de ha nem tudom, hogy kell meggyújtani a gyufát, és ha ezt nem teszem meg, akkor nem lesz tűz. Nem mondhatod, hogy a gyufa maga a tűz.
„Ha nem ültetik át a gyakorlatba, akkor nem jelenik meg. Ha nem valósítod meg, nem kaphatod meg.” (Sobógenzó Bendówa). A gyakorlat a megvalósítás.
Ha lenne is itt egy gáztűzhely, amíg nem gyújtom meg gyufával, nem adna meleget. Ha azt mondjuk is, hogy mindenkinek eredendően buddha természete van, ez a „van” önmagában egyáltalán nem segít. Meg kell gyújtanunk a buddha-természet tüzét.
Réges-régen egy hívő odament Gakusin szerzeteshez, és megkérdezte tőle: „Most nincs kedvem a Buddha nevét recitálni. Nem lenne jobb, ha várnék, amíg késztetést nem érzek rá?”.
Gakusin válasza így hangzott: „Ha egy ilyen semmirekellő, mint te, addig halogatja a Buddha nevének recitálását, amíg kedve tartja, egész életében várhatna. Akár van kedved hozzá, akár nincs, csak recitáld a Buddha nevét!”
És ehhez még egy verset is fűzött:
Csak akkor, ha a mély őszi ködben teljes szívedből húzod a kötelet...
szól a harang a hegyi rizsföldön.2
A Buddha útja gyakorlást jelenti.
A Buddha-szobrok és festmények nem buddhák. Amikor a Buddha szobrokat és festményeket buddháknak tartjuk, bálványimádást követünk el.
A buddhizmusban minden egyes dolog forma nélküli testtartása buddha. Az én forma nélküli testtartásom, a zazenem és a kesám...3 buddha. Csak az étkezés, csak a munka, csak a főzés - ez buddha.
Az „állandó erőfeszítés haszon nélkül” kifejezés azt jelenti, hogy az egész testedet és tudatodat a Buddha tanításába veted.
Nem vágyakozni semmi után, nem menekülni semmi elől - ez az állandó erőfeszítés haszon nélkül.
„A mozgás zen, az ülés zen. A beszédben, a csendben, a munkában és a pihenésben a test békére lel.” (Shodóka)
Amikor egy buddha mondja, ez az igazság. De ha egy közönséges ember mondja ezt magáról, az katasztrofális félreértésekhez vezet.
„Az illúzió a felébredés, a közönséges emberek buddhák.”
Azt gondolhatnád, hogy ez azt jelenti, hogy „a testemmel, ahogy van”, de ez nem így van. Egy hétköznapi ember, a testével, ahogy van, végül is nem több mint egy hétköznapi ember.
Helyesebb lenne így mondani inkább: az a test, amelyben egy közönséges ember elfelejti, hogy közönséges ember, úgy ahogy van, buddha.
Ha a világot a Buddha útja szemszögéből nézzük, akkor jelenik meg úgy mint a Buddha útja.
A Buddha útjának gyakorlása nem jelenti a karmikus érzelmeid felkavarását. Azt jelenti, hogy a buddhák egyenrangúként fogadnak el.
Meg kell értenünk, mit jelent az idő és a tér egy buddha számára. Nem az, ahogy egy hétköznapi ember látja és hallja a dolgokat. Nem illik bele egy hétköznapi ember sémájába.
Ha soha nem nézed meg a dolgok emberi oldalát ebből a teljesen más nézőpontból, akkor nem is értheted meg.
Bármilyen buddha, amit emberek gondolnak el, nem buddha.
Amikor azt mondjuk, hogy a Buddha határtalan, az azt jelenti, hogy túl van minden változatlan formán. Ez nem a méretének a mértéke.
A Buddha bölcs, vidám és ragaszkodástól mentes. Ennek ellenére manapság sokan azt gondolják, hogy Buddha szomorú és pesszimista.
A szamádhi a saját természeted világos tisztaságát jelenti. Ez az, ami átlátszó módon összeköti a hétköznapi embereket Buddhával.
A „gondolkodáson túl” nincsenek sem közönséges emberek, sem buddhák.
A gondolkodáson túli gondolkodás valódi gyakorlás és valódi tevékenység. A zazen a gondolkodáson túlmutató, gyakorlatba ültetett gondolkodás.
Bármilyen megmaradt kételyünket diszkréten elnyeli a „gondolkodáson túli” lét, a buddha-dharma.
Mégis, a hétköznapi emberek számára a buddha-dharma nem kielégítő. Nem elégíti ki a hétköznapi emberek szükségleteit.
Mivel egy hétköznapi ember az, aki a Buddha útján járt és gyakorolja a zazent, ez a zazen természetesen nem tiszta.
Mindazonáltal olyan, mint „a kócsag, amely nem változtatja meg a víz ízét, amelyből iszik, és mint a méhek, amelyek nem ártanak az általuk meglátogatott virágok illatának”. (Eiheikóroku)
Ugyanígy a zazen érdemei is tökéletesednek, mert egy hétköznapi ember a legkevésbé sem tud ártani a zazennek.
Néhányan úgy gondolják, hogy a buddha-dharma követése azt jelenti, hogy hétköznapi emberként kezdjük, majd követünk egy erkölcsi tervet, hogy megjavuljunk. Milyen ostobaság! A buddha-dharma első alapelve azt mondja, hogy mindannyian buddhák vagyunk.
Ha azonban valaki soha nem ébresztette fel a felébredés tudatát, hogyan mondhatnánk, hogy az ő „tudata, úgy ahogy van, buddha”? (Virágdísz szútra)
1.Ezt közvetlenül kivégzése előtt mondta.
2 Gakushin, egy dzsódó szerzetes (1722-1789) verse.
3 A kesa a Buddha köpenye, amelyet a szerzetes a felszenteléskor kap.