- 33 -
A buddha-dharma mérhetetlen és határtalan. Hogyan lehetett volna valaha is a kategóriáitokba beilleszteni?
Csak a hétköznapi emberek számára megragadhatók a dolgok. A pénzért való hajtás, az egészséghez való ragaszkodás, a pozícióhoz és a címhez való kötődés, a szatoriért való kepesztés - minden, amit megragadsz, csak egy közönséges ember tulajdonává válik.
Elengedni a hétköznapi emberek tulajdonát - ezt jelenti buddhának lenni.
Ha a tudat nyugalma csak a személyes elégedettségedet jelenti, akkor semmi köze a buddha-dharmához.
A buddha-dharma a határtalanságot tanítja. Azt, ami mérhetetlen, zokszó nélkül el kell fogadni.
A buddha-dharma határtalanul kiterjedt. De amikor megpróbálod megragadni, akkor elveszíted.
Itt most nem a szárított tőkehalról van szó. Az élő halaknak nincs fix formájuk.
Amikor megpróbálod megragadni a buddha-dharmát, csak székrekedés lesz a vége.
„Csak egy buddha és egy buddha képes teljesen a mélyére hatolni.” (Lótusz Szútra) Az a személy, aki maga nem buddha, nem tudja befogadni a buddha-dharmát.
Hiányolod a tudatod nyugalmát, mert a tökéletes nyugalom ideálja után futsz. Épp fordítva, legyetek figyelmesek a tudatotokra minden pillanatban, függetlenül attól, hogy mennyire tűnik nyugtalannak! A nagy béke csak úgy valósulhat meg, ha ebben a nyugtalan tudatban gyakorolsz. A békés és a békétlen tudat közötti kölcsönhatásból jön létre.
A tökéletes nyugalomban lévő tudati béke nem lenne más, mint valami készen kapott dolog. Az igazi béke csak a békétlen tudatban létezik.
Amikor az elégedetlenséget végre elégedetlenségként fogadjuk el, eluralkodik a tudat nyugalma.
Egy olyan ember tudata, aki süket volt a kritikára, amikor végre meghallja, hogy mások a hibáiról beszélnek.
Ez egy olyan ember tudata, aki meztelenül könyörgött az életéért, amikor hirtelen békésen meghal.
Olyan ember tudata, aki hirtelen elveszítette a koldust, aki addig az ingujját rángatta, és mindenhová követte.
Ez a tudat az árvíz után, miután a jámborság sminkjét elmosta a víz.
Nincs olyan világ, amelyben minden rendben van.
Ennek ellenére mindenki azt keresi. Mire jó, ha vég nélkül tévelygünk, vagy ha kétségbeesésünkben álomba sírjuk magunkat?
Fordítva kell cselekednünk. Arról van szó, hogy mozdulatlanul ülünk a világban, és nem bolyongunk.
A tudat nyugalma azt jelenti, hogy nem futunk semmi után.
Az olyan szavak, mint „megérkezés” vagy „szatori” nem jelentenek intellektuális megértést. Azt jelentik, hogy nem mozdulunk meg, bármi is történik. Mind az életben, mind a halálban.
Sokan azt hiszik, hogy a tudat nyugalma azt jelenti, hogy megszabadulnak a szenvedéstől, hogy mindig boldogok lesznek. Ez tévedés. Bármilyen nagy is a szenvedésünk, a válasz nem az, hogy a kezünkkel-lábunkkal össze-vissza kapálózunk. Sokkal inkább az, hogy nyugodtak maradunk.
Ha meg akarod figyelni, milyen állapotban van az, akinek nem nyugodt a tudata, nézz meg egy egeret a csapdában! Minden erejével vergődik. Aztán egy ember meglátja, és odadobja a macskának, aki boldogan megeszi. Így érthetitek meg, hogy a kézzel-lábbal való kapálózás csupán energiapocsékolás.
Ehelyett üljetek békésen a zazenben!
Hogyan lehetne egy embernek valaha is békés a tudata? Az igazi kérdés az, hogy mit kezdesz ezzel az emberi élettel? Mit csinálsz ezzel a büdös húsos zsákkal - ez a kérdés.
A buddha-dharmában a hétköznapi ember és a Buddha nem két különböző lény.
A nyugalom nem arról szól, hogy úgy ülsz ott, mint egy fatuskó.
A buddha-dharma a gyakorláson keresztül valósul meg; a test valósítja meg. Ez azt jelenti, hogy a zazen az izmok és szalagok helyes feszítéséről és elhelyezéséről szól.
A gyakorlás azt jelenti, hogy az élethez való hozzáállást gyakoroljuk a zazennel, mint mércével.
Ahol ezt a gyakorlást megalapozzák, ott a tudat nyugalma teljes mértékben megvalósul. A gyakorlás az életünk minden területén részünkké válik.
Csak akkor, ha a mély őszi ködben teljes szívből húzod a kötelet...
szól a harang a hegyi rizsföldön.