- 6 -
Szóval szerinted valaki „jó”? A kérdés egyszerűen az, hogy mire jó?
Minden korban a politikusok visszaéltek a bizalommal és félrevezették az embereket.
Úgy teszünk, mintha a különcségeink lennének a valódi természetünk.
Nem világos, hogy amint ellopod valakinek a tulajdonát, tolvaj vagy? Ma mégis úgy tűnik, mindenki azt hiszi, hogy addig nem vagy bűnös, amíg nem kap el a rendőrség, nem hallgat ki a felügyelő, nem ítél el a bíró, és végül nem zárnak be egy cellába.
Ugyanez vonatkozik a korrupt politikusokra is: amíg el tudnak rejteni minden terhelő bizonyítékot, addig kompetensnek és sikeresnek tartják magukat. Ez mutatja, hogy milyen messzire ragadott minket a csoportos ostobaság.
A kínai császár körül volt véve ravasz tanácsadókkal, ám mindig volt elég „bölcsessége” ahhoz, hogy félrevezesse őket. Az effajta bölcsességnek semmi köze a buddha-dharma bölcsességéhez.
Nem kell Goemon Ishikawa-nak lenni ahhoz, hogy tolvaj légy.1 Még az is tolvaj, aki csak szeszélyből egyszer lopott el valamit, az is tökéletes tolvaj.
Ugyanígy Sakjamuni sem az egyetlen buddha.
Mindenki, aki a Buddha zazenjét utánozza, tökéletes buddha.
Mindannyian sajátos szokásokat veszünk fel. A hatalmasok és az őket szolgáló tanárok és értelmiségiek mindent megtesznek, hogy ezekre a szokásokra neveljenek minket. Így a legbonyolultabb módon kötnek és csavarnak meg bennünket. A vallás azt jelenti, hogy kioldjuk ezeket a csomókat.
A végén csak üresség marad.
Mindenki megpróbálja magát fontosnak feltüntetni a saját világi kritériumai szerint.
Amit az egyik rendszer felépített, azt a másik lerombolja. Amit az egyik politikai hatalom elért, azt a következő hatályon kívül fogja helyezni.
Aki az igazi hivatását keresi, az nem akar karriert csinálni. Aki elnök akar lenni, az nem tudja, merre tart az életben.
A megválasztásuk annyira fontos számukra, hogy elnökök és kongresszusi képviselők kampányolnak, hogy szavazatokat gyűjtsenek. Idióták! Még ha megkérnének is, hogy legyek elnök, visszautasítanám. Egyébként is, ennyire hülyének tartanak?
Egy fickó elveszíti az elnökválasztást, ezért bömböl Legközelebb megnyeri a választást, és akkor a kamerába mosolyog. Egyáltalán miben különböznek a politikusok a kisgyerekektől? Pontosan ugyanígy van ez egy síró gyerekkel is: megkínálod egy kis édességgel, és máris mosoly ül ki a könnyes arcára.
Egy kicsit több érettség bizony jól jönne.
Aki az önéletrajzára támaszkodik, az kudarcot vall.
A legtöbb ember nem a saját erejéből él. Hagyják, hogy a rendszer táplálja őket.
„Remek fickó: két üveg bort is meg tud inni egy ültő helyében.” Amit „jónak” neveznek, az általában semmi különös. Minden klikknek megvan a saját mércéje, amivel valamit „jónak” vagy „nem annyira jónak” tartanak.
Az embereket lenyűgözik a furcsa dolgok. Csak egy kicsit kell másnak lenni, és az egész világ csodál majd.
Néhányan erősek, mint az oroszlánok. Mások hosszúak, mint a kígyók. Mások éjszaka is látnak, mint a menyétek. Némelyiknek egymás után lopják el a kicsinyeit, míg végül valaki kitöri a nyakukat, mint a csirkéknek. Van, akit egész életében kihasználnak, és a végén levágják és megeszik, még a csontjait és a bőrét is felhasználják, mint a teheneket. Másoknak mindig van helyük egy nő ölében, ahol boldogok, mint a kandúrok. Mindez a karma. Nem jó és nem rossz.
A végén az, akinek túl jó a karmája, fejest ugrik a pokolba.
Mi lehet unalmasabb, mint a képességeidet fitogtatni?
A készségek csak relatívak: nem érnek semmit.
Ami a tehetségeden túl van, az számít.
Ha megnézzük a hősöket, keleten és nyugaton, a múltban és a jelenben, világosan láthatjuk, hogy az erősek és a gyengék semmit sem tettek azon kívül, hogy kifáradtak és a végén meghaltak. Mindannyian mindent beleadtak, fárasztották magukat egy illúzióért, és rossz karmát halmoztak fel.
Minden lény vak a dharmára. És ez nem csak a bűnözőkre és a gengszterekre vonatkozik. A dharmára nézve vakon született gyerekeket vak szülők nevelik, vak tanárok oktatják őket, és a dharmára vak politikusok vezetik őket félre. Lehetne itt bárki is, aki nem vak a dharmára?
Volt egyszer egy őrült a Sugamo kórházban, aki „Ashiwara Shógun”-nak nevezte magát. Egy kartonból készült érmet akasztott a nyakába, és méltóságteljes szavakkal ajándékozta meg azokat akikkel találkozott, hogy vigyék magukkal útjukra. Most, hogy a háborúnak vége, világosan láthatjuk, hogy amit a katonaság tett, az egyáltalán nem volt más.
Miután megnyertük az orosz-japán háborút, azt hittük, hogy gyarmatokat nyertünk. De mi lett belőle valójában? A második világháború elvesztése után rájöttünk, hogy csak az oroszok gyűlöletét nyertük meg.
Mindenki a haza iránti hűségről beszél. A kérdés csak az, hogy hová vezet ez a hűség. Én is teljesen meg voltam győződve, amikor háborúba indultam az oroszok ellen, de a vereségünk után rájöttem, hogy olyat tettünk, amit nem kellett volna. Mindenesetre jobb, ha eleve nem háborúzunk.
Sokak élete és halála függ attól, hogy megszületik-e egy Sztálin vagy sem. Az, hogy egy ember megszületik vagy sem, óriási különbség. Ezért olyan jelentős, hogy egy ember, Sakjamuni megszületett.
Az emberek eredetileg jók, de sajnos rossz irányba sodródnak. Ez azért van, mert rossz példákat követnek.
A buddhista iskola, a Sókagakkai boldogságot ígér, de honnan kellene ennek a boldogságnak származnia? A pénzkeresésből, mondják! De mi köze van a pénznek a boldogsághoz? Sakjamuni nem mondott-e le palotájáról és trónjáról, és nem ált be kolduló szerzetesnek?2
A boldogság és boldogtalanság miatti egyensúlyvesztés az, amit „illúziónak” nevezünk.
Mindenkinek más a karmája. Az a fontos, hogy mindenkit ugyanúgy húz előre a Buddha.
A test és tudat levetkőzése azt jelenti, hogy ne fáraszd tovább magad, hanem bízz a Buddhában, és hagyd, hogy a Buddha húzzon téged!
1 Goemon Ishikawa (1568-1594) híres japán tolvaj volt, akit bandájával és családjával együtt úgy öltek meg, hogy forró vízben elevenen megfőzték. Élete számos történelmi dráma alapanyagául szolgált Japánban.
2 Hagyományosan, a Buddha kora óta a szerzetesek a laikusoktól kaptak étel- vagy pénzadományokat.