Fontos mindig emlékeztetni magunkat arra, hogy felismerjük az idő-nélküliség természetes állapotát, mert minden tapasztalat itt és most van. Függetlenül attól, hogy úgy gondolod, a múltban tapasztaltál dolgokat, vagy előre látod a jövőbeli lehetőségeket, mindez - a múlt emlékei vagy a jövő előrejelzése - most történik. Az idő illúzió, mert csak a hétköznapi világban érezzük valóságosnak az időt. Teljes mértékben meg vagyunk győződve az idő valóságáról. A meditáció célja, hogy emlékeztessük magunkat a jelenre. A tapasztalat mindig a jelenben van; itt és most, ez az úgynevezett paccuppanna-dhamma (a jelen valósága).
Az elme csapong, és folyton gondolkodik, aztán elkezdi tervezni a jövőt, vagy emlékezik a múltra. Az éberség rávilágít a tudat működésére. A tudatban a jövő a jelenben felmerülő gondolat, a múlt pedig egy emlék. Figyeld éberen a gondolatokat, ismerd meg a gondolkodást! Mi nem a gondolataink vagyunk, gondolataink általunk létrehozott fantazmagóriák. Bármit gondolhatunk. Lehet ésszerű, lehet teljesen őrült, vagy bármilyen, de a gondolkodás egy csel, amellyel hajlamosak vagyunk azonosulni, megijesztjük magunkat vele és hagyjuk, hogy gondolataink irányítsanak minket. Alapozzuk meg az éber jelenlétet, tudatosan figyeljük a jelent. Ez a sati-sampajañña, itt és most.
Például nézzük a négy testtartást: ülés, állás, járás és fekvés. Ezek azok a mozgásformák, amelyeket nappal és éjjel használunk, természetes mozgások. A test itt és most van. Nyilvánvalóan, amit most tapasztalsz az a tested, és most ül. Tehát most vizsgáld az ülés tapasztalatát! Vedd észre, érezd, és tudatosítsd ezt a nyilvánvaló tényt, amelyet hajlamosak vagyunk nem észrevenni és nem figyelni. Ez a jelen pillanat, a test valósága. A teste mindenkinek jelen van, itt és most, bármilyen állapotban is van. Akár egészséges, akár beteg, örömben vagy fájdalomban, ez így van. Néhány percig szemlélődj ezen! Kitisztul a test üléssel kapcsolatos tapasztalata.
Amikor a testre figyelek, észreveszem a széken az ülő test nyomását - ez egy nyilvánvaló érzés - elkezdek tudatában lenni a gerincemnek, esetleg annak, hogy feszültséget érzek-e a testben ... a vállakban ..., a karomban és a kezemben, a lábamban. Itt és most vannak ezek az érzetek; csak figyeld meg őket, és légy tanúja a test ülésének. A tanú, vagy egy megfigyelő helyzetébe helyezkedünk. Nem kritizálunk, nem minősítjük a helyzetet, függetlenül attól, hogy kellemes vagy fájdalmas az érzésünk, és úgy gondoljuk, hogy kényelmesen ülünk, vagy sem. Légy csak megfigyelő! Az ülés tapasztalata ... csak arra összpontosítva, a fizikai testre. Itt és most, ez ilyen. Így tudatosítjuk a test tapasztalatát. Egész reggel itt ülhetünk és különféle dolgokra gondolhatunk; tervezhetjük a jövőt, vagy emlékezhetünk a múltra. Az egész világot körbeutazhatjuk, miközben csak itt ülünk, ebben a teremben. Néhány másodpercen belül elmehetek Thaiföldre vagy Ausztráliába - de nem azért vagyunk itt, hogy utazzunk, hanem hogy itt legyünk.
Szeretjük felcímkézni a dolgokat, így megragadhatjuk, megfoghatjuk és ragaszkodhatunk hozzájuk. De ez nem ragaszkodás kérdése. Csak figyelsz, igaz? Megtanulsz megbízni ebben a veleszületett képességedben, ez egyszerűen egy olyan képesség, amellyel mindannyian rendelkezünk. Használd fókuszpontként a testet! A test jóval szilárdabb, mint a mentális állapotok. Sokkal stabilabb, mint a gondolataid vagy az érzelmeid. Nehéz és érzékeny forma, tudatosan érzékeny forma. Amikor így szemlélődöm, tudatában leszek az érzésnek - mi történik a testben. Van a has, a mellkas, a szív érzése, a lábak, a kezek ... a nyomás érzése, csak olyan egyszerű dolgok, mint például egyik kezünk megérintése a másikkal. Vagy a testén lévő ruhák, érezve, hogy a bőr érzi a ruhát, mindennapos érzések, amelyekre soha sem figyelünk, kivéve akkor, ha fájdalmat érzünk. Most nem várjuk meg, amíg valami felkelti a figyelmünket; figyelünk és a testet használjuk a tudatosság tárgyaként.
Tehát, ha a gondolataid elkóborolnak, akkor az rendben van, ne aggódj semmiért! Amikor rájössz, hogy valamire gondolsz, óvatosan vidd vissza a figyelmet a testre, és csak ülj a tapasztalatok tanújaként.
A tudat jellegzetessége a bolyongás. Figyeld meg a gondolkodásod; van egy gondolatod, ez gerjeszti a következőt, ami újabbat teremt: ezért kóborol a tudat. Felmerül valami, egy gondolat, és asszociációk sorozata indul el. Vedd észre, hogy nem vagy azonos a gondolattal, sem a gondolkodási folyamattal. A gondolkodás egy szokás, amelyet kifejlesztettünk. Azért, mert azt hiszed, hogy gondolkodni kell, ez a nyelv, igaz-nyelv és az emlékezet. A tudatosság nem ötletek vagy gondolatok. Megtanulod felismerni és megvalósítani ezt a tudatosságot itt és most, mert ez mindig velünk van, soha nincs távol. Amikor ezt elfelejtjük, akkor belekapaszkodunk a véleményünkbe, nézeteinkbe, szokásainkba. A meditáció visszahoz minket a középpontba, itt és most, a tudatosságba. A tudatosság magában foglalja a testet, ezért tudatában lehetsz a testnek. Teljes mértékben megismerkedhetsz ennek a testnek a valóságával, ahogy itt és most tapasztalod azt.
Érezheted a hőmérsékletet, akár meleg van, akár hideg. A test érzékeny tudatos forma, és hajlamos reagálni arra, amikor túl meleg vagy túl hideg van. Ahelyett hogy reagálnál rá, figyeld a melegség vagy a hűvösség érzetét, csak tudatosítsd! A hőmérséklet, nyomás, a test mozgása, a vér, az energiák, a keringés, az idegrendszer - mindez itt és most. Megfigyelünk, nem kell valami különös módon vagy szörnyen kifinomultan tapasztalnunk. Csak bízd rá magad az ülés élménye tanújának egyszerű és természetes képességére!
Alapvető dolog az, hogy nyugodt légy, hogy ezzel megkönnyítsd a megfigyelést. Ha túl keményen próbálkozol, nem leszel éber. Lehet, hogy ötleteid támadnak attól, amit mondok, és azt csinálod, amit gondolsz, vagy megpróbálod pontosan azt csinálni, amit elmondok. Amit mondok, az inkább bátorítás. Ezen az elvonuláson nem azt mondom el, hogy mit kell csinálnod, hanem inkább ösztönözni próbállak téged. Csak arra törekszem, hogy irányt mutassak és bátorítsalak arra, hogy bízz a tudatosságodban, és bízz ebben a pillanatban.
Az éberség lehetséges másik tárgya lehet a légzés. Ez a test fiziológiai funkciója, ami folyton történik, akár tetszik, akár nem, bármi is van, addig, amíg meg nem halunk. Ha most nem lélegzel, az azt jelenti, hogy meghaltál. Tehát használhatod a légzést fókuszpontként, mert ez itt és most történik; belégzés és kilégzés. Érezheted a lélegzetet akár a testen vagy az orrlyukakon keresztül. Érezheted a has emelkedését és süllyedését – ugyanezt érzed a mellkasodban -, miközben be és kilélegzel. Ezek különböznek egymástól, tudod? Amikor a légzés-figyelést tanítják, a különböző tanítók más és más fókuszpontokat használnak.
Vedd észre, hol érzed legjobban a levegő áramlását? Hol lehet leginkább észlelni a lélegzetet? Melyik testrészen a legnyilvánvalóbb? Figyelj a test lélegzésére, majd koncentrálj erre a pontra. Ha az orrlyuknál van, akkor tartsd ott a figyelmed. Lélegezz be - tartsd az éberséget azon a tapasztalaton, amelyet a belégzés, majd a kilégzés nyújt. Folytasd a figyelését annak, ami most történik, és ez legyen a központban! Lélegezz normális tempóban, ne próbálj semmit befolyásolni! Nem kell egy bizonyos módon lélegezned, vagy irányítanod a lélegzést - csak tapasztald meg, ahogy van! Csak hagyd, hogy így legyen, és használd a belégzést, kilégzést, emelkedést, süllyedést ... mert éppen most ez történik. Csak az, ami, ez természetes, ilyen a természet. Csak így van. És te vagy ennek a szemtanúja, mert felismered, hogy ebben a helyzetben van a Buddho, a megismerő, a tanú.
A thaiföldi erdei hagyományban sokszor használják a „Buddho” mantrát, ami a Buddha neve, vagyis a „Felébredett Tudás”. Ez tudatos tudás. Amikor tegnap este menedéket vettünk, menedéket vettünk a Buddhában. Tehát most valójában tanúként a tudó helyzetében vagy. Ez a Buddho, tudni, hogy van lélegzet, és az ilyen. Amikor azt mondom, hogy a lélegzet ilyen, ez egy fogalom, de ez is segít emlékeztetni, hogy légy a lélegzettel. Ez nem címkézés vagy elemzés, és nem kóbor gondolat, igaz? Nem gondolkodás a légzésről; ha azt mondom, hogy légy a lélegzettel, az azt jelenti, hogy figyeld meg a lélegzetet. A Buddho segít összpontosítani és emlékezni arra, hogy a lélegzetet használd középpontként, a tudatosság megismerésének kezdeteként.
A lélegzet és a testtartás természetes körülmények. Más szavakkal ez a Dhamma. Thai nyelven a „természet” szó azt jelenti, természetes, amit nem saját vágyainkból és téveszméinkből csinálunk, a „Dhamma”. A Buddha ismeri a Dhamma-t, az igazságot, ahogy az van, ez a Buddha és a Dhamma kapcsolata. Ha magamból közelítek - Ajahn Sumedho meditációt próbál gyakorolni -, visszatérek egy egyéni forgatókönyvbe. Ez nem Dhamma, nem természetes. Ez egy képződmény, tárgy, konvenció. Az „Ajahn Sumedho” név konvenció, és a „meditációs gyakorlatom” egy másik hagyományos kifejezés. A gondolkodásból jön: „Valaki, akinek gyakorolni kell a Dhammát”. Elindulunk a létezés lényegéből, és megtanuljuk felismerni a természetes állapotot, még mielőtt létrehoznád saját magadat.
Tehát a lélegzetet és a testet használjuk, mert ezek megszokott természetes körülmények, amelyeket a jelenben tapasztalhatsz meg. Ezért a test ismerete alapvető tapasztalat, ha szokásunkká válik rajtakapni a gondolkodásunkat. Kultúránk, társadalmunk nagyon agy-központú, beleragadunk minden ötletünkbe és gondolatunkba. Jórészt egy teljesen mesterséges környezetben élünk, amelyet magunk hozunk létre, és megalkotjuk az „én” érzetét. Létrehozom a gondolkodásomat, múltamat és jövőmet, képességeimet vagy képességeim hiányát. Ezek a kreatúrák alkotják az embert a jelen pillanatban. Felismerni a tudatosságot, meglátni a tudatosság egyszerűségét, nem pedig létrehozni valamit, amiben hinni kell, vagy megszerezni. Egyszerűen csak fel kell ismerned. Ez nagyon egyszerű és nagyon természetes.
A lélegzet és a test, ezekre fókuszálunk meditáció közben. A lényeg nem más, mint a tudatosság felismerése, amely tudatában van a lélegzetnek és a testnek. Csak ez. Nem látod tárgynak. A lélegzet csak egy folyamat, nem igaz? Tudatában lehetsz a belégzésnek és a kilégzésnek, valamint az ülés tapasztalatának, a testnek, a padlón ülés nyomásának vagy a testen lévő ruháknak, valamint a melegnek vagy a hidegnek. Ezt a tudatosságot nem hozod létre. Ez egy természetes állapot.
Lélegezz, amikor észreveszed, hogy a tudatod elkóborol, gondolkodni kezdesz, óvatosan térj vissza arra a pontra a testeden, ahol tapasztalod a légzést, és gyakorolj úgy, hogy csak tartsd figyelmed ezen a légzési ritmuson! Észreveszed a különbséget a belégzés és a kilégzés között. A belégzés ilyen. A kilégzés ilyen. Különbözőek, nem? Nem részesíted előnyben egyiket sem. Csak figyelsz, és képessé válsz a nyugalom és éberség fenntartására, a pihenésre, nyugodt légzésre, amelyet a test végez. Ha önmagadban pihensz, az nem olyan valami, amit meg kell csinálnod. Nagyon fontos fejleszteni ezt a bizalmat önmagadban, a tudatosságodban. Ez egy nyugodt állapot. Ha túl keményen próbálkozol, visszatérsz a „megvan, meg kell csinálnom” szokásához, egyfajta kényszer lesz, valamiféle feladattá teszed, valamit meg kell szerezni és el kell érni. A meditáció éppen visszatérés, elengedése a világnak, ahelyett, hogy megpróbálnál valamit megszerezni - csak engedd el, és csak létezz! Tanuld meg, hogyan légy békében és nyugalomban a légzéssel, azzal, ami most történik a testtel.