„Nem vagyok és nem leszek,

Nincs semmim és nem is lesz.”

Rémül ettől az éretlen,

S tűnik félelme a bölcsnek.

(Nágárdzsuna: Drágakőfüzér 1./26., Fehér Judit fordítása)

 Egy napon egy tanítványa bement mesterem, Kódó Szavaki szobájába, hogy megbeszélje vele azt a kérdést, amely nyugtalanította.

                „Kérem, fejtse ki a zen lényegét, a Buddha természetét”, mondta.

                „Kinek kellene választ adnom?”, kérdezett vissza Szavaki.

                „Mondja el nekem, ez az a probléma, amely nem hagy nyugodni.”

                „Mondjam el neked!”, és nevetésbe tört ki. „Neked? De hiszen te egy senki, egy teljesen jelentéktelen alak vagy.”

                Ez egy valódi kóan. Oroszlánüvöltés egy csirke fülébe.

                Nincs több kérdés? Akkor mindenkinek szatorija van!

(Taiszen Desimaru: Az út gyakorlása, FLI 1995., 136.o.)