Üres szavak
Az igazságot nem lehet hinni. Azt tudni kell, vagy hagyni. De ez a világ a dilettánsoké.
Rejtő Jenő
A BDS Illúzióromboló
fedélzeti kézikönyve
Ingyenes kiadvány
www.illuziorombolo@freemail.hu
Mikor összegyűltök, két kötelességetek van: a Dhamma beszéd vagy a nemes csend.
Semmilyen érzéki gyönyör a világban,
semmiféle mennyei üdvösség
nem ér fel a heves vágy
megszűnésének egy tizenhatod tizenhatodával.
(Buddha)
BUDDHA 0
Koldusok, két végletet kell elkerülnie annak, aki elhagyta a világi életet. Melyik ez a kettő? Az egyik az, ami elvész az érzéki élvezetekben. Ez hitvány, alantas, közönséges, nemtelen és romlásra visz. A másik az, ami elvész az önsanyargatásban. Ez nyomorúságos, nemtelen és ugyancsak romlásra visz. A Beérkezett mindkét végletet elkerülve rátalált a középútra, amely belátáshoz, felismeréshez, elcsendesüléshez, közvetlen tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet.
Ez pedig a nemes nyolcrétű ösvény, és semmi más. Vagyis: a helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekvés, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes éberség, helyes belátás.
És ez a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés szenvedés, az öregség szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, a szomorúság, kesergés, fájdalom, bánat és kétségbeesés szenvedés. Együtt lenni azzal, amit nem szeretünk, szenvedés, elválasztva lenni attól, amit szeretünk, szenvedés, nem jutni hozzá ahhoz, amit kívánunk, szenvedés. Mindent egybevetve a szenvedés a ragaszkodás az öt léthalmazhoz.
És ez a szenvedés keletkezésének nemes igazsága, szerzetesek: ez a szomj, ami újraszületéshez vezet, élvezet és vágy kíséri, hol ebben, hol abban gyönyörködik, nevezetesen az érzékek szomja, a létezés szomja, a nemlétezés szomja.
És ez a szenvedés megszűnésének nemes igazsága, szerzetesek: ez pedig ugyanannak a szomjnak maradéktalan elhagyása, megszűnése, feladása, a lemondás, megszabadulás, elszakadás attól a vágytalanság révén.
És ez a szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek: ez bizony a nemes nyolcrétű ösvény.
Az Öt Szerzetes boldogan örvendezett a Magasztos szavain. Amikor ez a Tan-kifejtés elhangzott, Kóndannya tiszta, makulátlan szeme az igazságra felnyílt: mindaz, ami keletkezik, el is múlik.
És ez a tízezerszeres világrendszer rázkódott, rázkódott és megrendült, és végtelen, mérhetetlen fény ragyogott föl a világban, fölülmúlva még az istenek sugárzó fényét is.
De a Magasztos csak így szólt erre: Kódannya valóban felfogta!
Így nyerte el Kóndannya a nevét: Annyáta -Kóndannya, vagyis Kóndannya, aki tud.
Akik hatvankétféle alapon különféle konceptuális tételeket állítanak fel a múlt és a jövő vonatkozásában – mindezek a remeték és papok csupán az érintkezés hat alapján át történő ismételt érintkezés révén tapasztalják ezeket az érzéseket. Az érzés, mint feltétel nyomán vágy keletkezik bennük; a vágy, mint feltétel nyomán kötődés alakul ki; a kötődéssel, mint előfeltétellel jár együtt a létesülés; a létesülést feltételezi a születés; s a születéssel, mint előfeltétellel jön létre az öregedés és a halál, a bánat, siránkozás, szenvedés, gyász és kétségbeesés.
Amikor, koldusok, a szerzetes megérti az érintkezés hat alapjának eredetét és elmúlását, a bennük rejlő kielégülést, nem-kielégítő voltukat és a tőlük való menekülést, úgy, amint ezek valójában vannak, akkor érti meg azt, ami túl van mindezeken a nézeteken.
A jelenséget közvetlen tudással ismeri meg, mint jelenséget. Miután közvetlen tudással megismerte a jelenséget, mint mindent, nem fogja fel a jelenséget [mint önmagát]; nem fogja fel a jelenségben [magát]; nem fogja fel a jelenségtől [elkülönítve, vagy származtatva magát]; nem fogja fel úgy, hogy „a jelenség az enyém“; nem élvezi a jelenséget. Mi a magyarázata? Mert megértette, hogy az élvezet a szenvedés gyökere, hogy a létezésnek [mint kondicionált állapotnak] születés a velejárója, és hogy ami lett, annak számára szükségszerű az öregedés és a halál. Ezért jelentem ki, szerzetesek, hogy a Győzedelmes minden vágy teljes felszámolása, kioltása, megszüntetése, feladása és elhagyása révén fölébredt a legmagasabb tökéletes megvilágosodásra.
Így beszélt a Magasztos. A koldusok azonban nem örvendeztek a Magasztos szavain.
Minden lángban áll, koldusok!
Mi az, mi lángban áll?
Lángban áll minden forma, észlelés, tudat, indíttatás és érzet, akár kellemes, akár kellemetlen, akár sem kellemes, sem kellemetlen.
Mi gyújtotta lángra?
A vágy tüze, a gyűlölet tüze, a nem-tudás tüze gyújtotta lángra. A születés, öregség, betegség, halál, gond, panasz, szomorúság, csüggedés gyújtotta lángra.
Ha a bölcs és nemes tanítvány ezt belátja, akkor elfordul a tapadás öt halmazatától.
Ha mindezektől elfordul, akkor eloldódik a vágytól. A vágytalanság révén megszabadul a szenvedéstől. A megszabadult belátja: megszabadultam, nincs több vándorlás, az út véget ért.
Cselekvését így fejezi be, ezért nincs többé köze az illúziók világához.
Éppen úgy, mint mikor kisfiúk vagy kislányok homokvárakkal játszanak: egészen addig, amíg nem szabadok a szenvedélytől, vágytól, szeretettől, láztól és sóvárgástól a homokvárak iránt, olyan sokáig fognak azokkal a homokvárakkal szórakozni, kötődni hozzájuk, kincseknek tartani őket, sajátjuknak tekinteni őket. De amikor szabaddá válnak a szenvedélytől, vágytól, szeretettől, szomjúságtól, láztól és sóvárgástól a homokvárak iránt, akkor a kezükkel és lábukkal lebontják, lerombolják, szétszórják és játékra alkalmatlanná teszik őket.
Éppen így, te is bontsd le a formát, az érzést, az észlelést, az indíttatást, a tudatot. Rombold le, szórd szét és tedd játékra alkalmatlanná azzal, hogy gyakorlásoddal véget vetsz a személyiség-összetevők iránti sóvárgásnak.
Mert a sóvárgás vége a kialvás.
Bármely remete vagy pap, aki valamilyen módon felismerni vél valamiféle önmagamat, mindig a tapadás öt halmazatát, vagy azok valamelyikét felismerve teszi ezt.
Kinek eszméi elpárologtak,
s bensőjével jó a kapcsolata,
túllép – nyom nélkül – ama köteléken,
az, ki a formátlant felfogja,
legyőzvén a négy igát,
nem fog már újjászületni.
Mikor törtettem, elsodródtam az árral. Mikor egy helyben maradtam, elmerültem. Majd törtetés nélkül és helyben maradás nélkül átkeltem az áradaton.
Minden késztetett állandótlan,
Minden késztetett szenvedésteli,
Minden valóság önmagátlan.
Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.
Az éberség minden helyzetben segít.
Itt van előttetek a fák töve, itt vannak előttetek a magános hajlékok. Mélyedjetek el, ne lankadjatok, hogy ne kelljen később megbánnotok! Erre tanítalak benneteket.
BUDDHA 0
NÁGÁRDZSUNA (713)
Az nem riaszt, hogy a nirvánában
Mindezek nem lesznek,
Miért rémít hát, ha azt mondják néked,
Hogy itt sincsenek?
Az üresség minden nézet eleresztése,
Így mondták a Győzedelmesek.
S menthetetlennek nevezték azokat,
Akiknek az üresség a nézete.
Ahogy a Nap eloszlatja a sötétséget, a tökéletes bölcs ugyanúgy hódítja meg a hamis tudati szokásokat. Nem a tudatot, vagy a tudatból eredő gondolatokat figyeli.
Megszűnik minden gondolat,
Megszűnnek a szavak, csend van.
Buddha sehol, senkinek,
Semmilyen tant nem hirdetett.
A bölcsnek középen sem szabad időznie.
Aki látja az értelmét az ürességnek,
Annak minden értelemmel bír.
Akinek az üresség értelmetlen,
Annak minden értelmetlen.
NÁGÁRDZSUNA (713)
MAITRÉJANÁTHA (833)
A valóság mindig mentes a kettősségtől, s mégis ő a tévedés alapja.
MAITRÉJANÁTHA (833)
ASANGA (863)
Ha az álomhoz hasonlóan az ébrenlétben is minden esetben csak tudat van, akkor miért nem látjuk be, hogy csak tudatról van szó, ahogyan ezt az álom esetében (belátjuk)?
Mindazok belátják, akik a valóság tudása révén felébredtek. Ahogy az álomban nem születik meg ez a belátás, csakis az ébrenlétben, ugyanígy nem születik meg azokban, akik a valóság tudása által még nem ébredtek fel, csakis azokban, akik a valóság tudása által már felébredtek.
ASANGA (863)
VASZUBANDU (870)
A tudat kétféleképpen ismerendő: okként és gyümölcsként.
VASZUBANDU (870)
BÓDHIDHARMA (1000)
Ne irányítsd buddhát egy buddha imádására. Ne irányítsd a tudatodat egy buddha segítségül hívására. A buddhák nem recitálnak szútrákat. A buddhák nem tartják meg a fogadalmakat. A buddhák nem törik meg a fogadalmakat. A buddhák nem tartanak vagy törnek meg semmit. A buddhák nem csinálnak jót vagy rosszat.
A buddhák segítségül hívása jó karmát eredményez, a szútrák recitálása jó emlékezőtehetséget eredményez, a fogadalmak megtartása előnyös újraszületést eredményez, és a felajánlások tevése a jövőben áldást eredményez, de nem leszel buddha.
Az igazság az, hogy nincs semmi, amit keresni kellene.
Mindenkor, amit szavakkal nem tudsz elmondani, az a tudatod.
Miért imádkoznak a tudat szülte jelenségekhez, illúziókhoz? Azok, akik imádkoznak, nem tudnak, és azok, akik tudnak, nem imádkoznak.
A tantételek csupán a tudatra mutatnak rá. Amint meglátod, miért szentelsz figyelmet a tantételeknek?
Buddha egy haszontalan ember. Nem törekszik jólétre és hírnévre.
Akik látják tudatukat, azok buddhák, azoknak nem kell fejüket leborotválniuk. A világiak buddhák is. Hogyha nem látják igazi természetüket, és leborotválják fejüket, csak hitbuzgók.
Valójában nincs semmi sem.
Amint meghaladod a ragaszkodást és hagyod a dolgokat lenni, szabad leszel, szabad az élettől és haláltól.
Indiában a huszonhét pátriárka csupán a tudat pecsétjét örökítette át, adta át. Az egyedüli oka annak, hogy Kínába jöttem, hogy átörökítsem, átadjam a mahájána hirtelen megvilágosodásáról szóló tanítását: Ez a tudat a buddha. Én nem beszélek fogadalmakról, az imádságról vagy az aszketikus gyakorlatok olyan fajtájáról, mint a vízben és tűzben való elmerülés, mint a késekkel teli karikában való járás, mint a napi egyszeri étkezés, vagy mint a virrasztás. Ezek hitbuzgó, másra építő tanítások. Amint megérted mozdulataidat, tökéletesen megvilágosodott természetedet, a buddhák tudatával bírsz. A múlt és a jövő buddhái csupán a tudás átörökítéséről, átadásáról beszélnek. Nem tanítanak semmi mást.
Dühöd, örömöd vagy fájdalmad egy bábué. Keresheted, de sosem fogod megtalálni a bábut.
Amint meglátod, hogy a düh és a boldogság valójukban ok nélküliek, üresek, és meghaladod azokat, szabad leszel a karmádtól.
BÓDHIDHARMA (1000)
BUDDHAGÓSZA (1100)
A szenvedés létezik. De nincs szenvedő.
A tettet megteszik. De nincs cselekvő.
A béke létezik. De nincs, aki megbékélt.
Van ösvény. De senki nem jár rajta.
BUDDHAGÓSZA (1100)
SZENG-CAN -1160
A magasztos Út nem nehéz, csak ne gyűlölj és ne rajongj.
Ne hajszoljátok hát a jelenségformákat, mintha azok valódi dolgok volnának; s ne próbáljatok azzal az öncsalással szabadulni a fájdalomtól, hogy a jelenségek úgysem valódiak.
Szükségtelen keresni az igazságot. Csak tedd le előre megfogalmazott nézeteidet!
Ne tegyétek magatokévá a két szélsőséges álláspont egyikét se; ne kövessétek és ne vizsgálgassátok a kettősség-felfogásokat. A »van« és »nincs« jellegű gondolatok megzavarják és tönkreteszik a szellemet.
SZENG-CAN -1160
CSANDRAKIRTI 1163
CSANDRAKIRTI 1163
HUI-NENG 1201
Tanult hallgatóság, ha folyamatosan a tíz jó cselekedet szerint élnek, akkor a Tiszta Föld nyomban megjelenik. Amint megszabadulnak attól az elképzelésüktől, hogy létezik egy személyiség, a Méru-hegy azon nyomban összedől. Amint megnyugszik a tudat, a létezés óceánja kiszárad. Amint meghaladják a tisztátalanságokat, a létezés óceánjai kiszáradnak.
A meditáció a külső ragaszkodástól való megszabadulás, a szamádhi pedig a belső béke megteremtése.
A jó és a rossz ellentéte egymásnak, de lényegük azonos. Ez az egylényegűség az, amit igazi természetnek (vagy abszolút valóságnak) nevezünk. Ezt nem szennyezheti be a gonosz, és nem érintheti a jó. Ezt nevezik a Buddha tökéletes megtestesülésének.
HUI-NENG 1201
JUNG-CSIA 1218 (JÓKA GENKAKAU)
Barátom, nem látod?
Az Út nyugodt emberét, aki már nem tanul és nem cselekszik,
Nem utasítja el az illúziókat, s már az igazságot sem keresi.
Hirtelen, amikor megértjük Buddha zenjét,
A hat tökéletesség és a tízezer gyakorlás
Tökéletesen beteljesül testünkben.
Az álomban a hatféle ösvény világosan látszik,
A felébredés után minden üres, még a világegyetem sem létezik.
Világosan látjuk, hogy semmi sem létezik,
Sem ember, sem Buddha.
A világok miriádjai buborékok az óceánban,
A bölcsek és szentek villámló fények az égen.
Még ha vaskerék forogna is fejünk fölött,
A koncentráció és a bölcsesség tökéletes fénye nem tűnik el.
A megkülönböztetés sem létezik.
JUNG-CSIA 1218 (JÓKA GENKAKAU)
SI-TOU 1263 (SZEKITÓ KISZEN)
India nagy bölcsének tudatát
Bizalmasan átadták nyugatról keletre.
Bár az ember lehet éles eszű vagy ostoba,
Az úton nincs északi vagy déli pátriárka!
A dolgok megragadása bizonyosan illúzió,
De összhangban lenni az azonossággal még nem megvilágosodás.
SI-TOU 1263 (SZEKITÓ KISZEN)
MA-CU 1272 (BASZÓ)
Álljátok útját a három világ képzelgéseinek, mivel itt van a forrása minden születésnek és halálnak. Ha már a legkisebb nyoma sincs többé a képzelgéseknek, birtokunkba jut a Dharma páratlan kincsestára.
Ó, szerzetesek, nézzetek a tudatotokra! Ne akarjátok emlékezetetekben megőrizni szavaimat. Ékesszólásom ellenére a tudat nem növekszik, s ha nem beszélek róla, akkor sem csökken.
A Buddha által kinyilvánított különféle tanítások olyanok, mint a láncok végtelen sora. Ha most beszélni kezdenénk róluk, sohasem érnénk a végére. De ha képesek vagytok megragadni a buddha-tudatot, többé már nem kell semmit sem elérnetek.
MA-CU 1272 (BASZÓ)
PAJ-CSANG 1283 (HJAKUDZSÓ)
Értsétek meg, a dolgok végtelen áradata nem önmagától jön létre! Csak azért jöhet napvilágra, mert hisztek a látszatoknak. Ha sikerül megértenetek, hogy a tudat és tárgy alapvetően nem érintkezik egymással, szabadok lesztek e világon. A megszámlálhatatlan jelenségek mindegyike éppen ott tökéletes, ahol van, és ez a hely a felébredés helye.
Ha a tudatotok ismereteket és elképzeléseket halmoz fel, ha érdem és tudás után kutat, csak születésre és halálra talál. Az igaz természet számára nem létezik érdem. Ha ennek ellenkezőjével próbálkoztok és elvettek minden megismerést, ismét csak a születés és halál óceánjában találjátok magatokat.
Buddha az, aki nem keres. Keressetek, és tévútra juttok. Ne keressetek, és eltévedtek. A nem-cselekvéshez ragaszkodás egyenlő a cselekvéshez ragaszkodással.
Egy ilyen ember hatalmasabb annál, semmint hogy a Pokol vagy a Paradicsom fogva tarthatná.
PAJ-CSANG 1283 (HJAKUDZSÓ)
SZARAHA 1300
Namó! Az együttérzés és üresség elválaszthatatlan.
Ez a szakadatlan, áramló, természetes tudat
Olyanság, eredendően tiszta.
Tér a térrel egyesülve látható.
Mivel a gyökér otthon rejlik,
Ami tudomással bír, bebörtönzött.
Ezen meditálva az egymást követő gondolatok
Nem fűződnek össze a tudatban.
Ismerve, hogy a jelenségvilág a tudat természete,
A meditációhoz nincs szükség több ellenszerre.
A tudat természete el nem gondolható.
Nyugodj e természetes állapotban!
Amikor látod ezt az igazságot, megszabadulsz.
Miként egy gyermek tenné, figyeld a barbárok viselkedését!
Légy gondtalan! Egyél húst! Légy bolond!
Akár egy rettenthetetlen oroszlán,
Hagyd elefánt tudatodat szabadon kóborolni!
Nézd a méheket, ahogy a virágok körül lebegnek!
Nem tekintve a szamszárát valami rossznak,
Olyasmi sem létezik, mint nirvána, az elérendő.
Ez a közönséges tudat útja.
Nyugodj természetes frissességben!
Ne gondolj cselekvésre!
Ne ragaszkodj egy oldalhoz vagy egy irányhoz!
Nézz az egyszerűség terének közepébe!
SZARAHA 1300
NAN-CSÜAN 1311 (NANSZEN)
Ne állítsd azt, hogy a tudat a Buddha. Ne keress megértést a felfogás és a megismerés útján. Hiszen az igazság megnevezhetetlen.
-Van-e olyan tanítás, amit még sohasem hirdettek a népnek?
- Van. Nincs elme, nincs Buddha, nincs semmi se.
- Hol van az orrlyukunk, mielőtt megszületünk?
- Hol van az orrlyukunk, miután megszületünk?
Az Út nem tudás vagy nem-tudás dolga. A tudás önáltatás, a nem-tudás zűrzavar. Ha csakugyan elértél az igazi útra, akkor hatalmasnak és határtalannak fogod találni, nagy, feneketlen lyuknak. Hogy lehetne annak helyességét vagy helytelenségét mérlegre tenni?
NAN-CSÜAN 1311 (NANSZEN)
CSAO-CSOU 1341 (DZSÓSÚ)
Egy ízben egy tanítvány könyörögve kérte Dzsósút, hogy tanítsa őt az igazságra:
- Most vizelni megyek. Még egy ilyen apróságot is csak magamnak csinálhatok – mondta neki a mester.
Ha már nincsenek kérdéseitek, nincs több szennyeződés sem.
Ha engeditek szabadon tovaúszni a gondolataitokat, nem követhettek el egyetlen hibát sem.
Minden csak olyan, akár egy álom – nevetséges elfoglaltság a fantomképek után loholni. Ha felhagytok az ide-oda ténfergéssel, azon nyomban megoldódik minden gondotok.
Szennyezettség akkor van, ha ragaszkodtok az énségetekhez, tisztaság pedig akkor, ha megfeledkeztek az énségetekről. Hogyan fogjátok megérteni a buddhizmust, ha úgy viselkedtek, mint egy kutya, amelyik állandóan tömi valamivel a pofáját?
Minden emberi lény az utat keresi, még sincs köztük egyetlen őszinte sem. Ha valóban a Buddha tanítványa akarsz lenni, arra kell ügyelned, hogy ne válj a saját elméd gyógyíthatatlan betegévé.
Világunk megjelenése nem növeli a Dharmát, és elmúlása sem fogja azt csökkenteni.
- Van-e a kutyának buddha-természete?
- Nincs.
- Minden lénynek van buddha-természete, a buddháktól a hangyákig. Miért épp a kutyának nincs?
- Mert válogatós.
CSAO-CSOU 1341 (DZSÓSÚ)
TUNG-SAN 1370 (TÓZAN)
Ki a mester akkor, amikor a légzés leáll?
A zen gyakorlóinak egy nagy eszménnyel kell bírniuk, és el kell szakítaniuk minden köteléket!
Gyakoroljátok a zazent! Csak akkor válhat szabaddá a szüleitek által született test, ha már megszabadultatok a buddhák iránt érzett hála súlyos adósságától.
1 A mindennapi tudat az út. Mi a mindennapi tudat?
2 Ne végy fel semmit az út mentén.
TUNG-SAN 1370 (TÓZAN)
HUANG-PO -1413 (ÓBAKU)
A hétköznapi emberek a jelenségek után, a vallásos emberek a tudat után szeretnek futkosni. A valódi gyakorlat mindkettő elfeledéséből áll.
Feledjétek el önmagatokat, így természetesen váltok eggyé a korlátlannal, és eléritek a teljes szabadságot. Ez a lényeg.
HUANG-PO -1413 (ÓBAKU)
LIN-CSI -1429 (RINZAI)
- Mi az értelme annak, hogy a pátriárka eljött nyugatról?
- Ha bármi értelme lenne, nem tudnád megmenteni önmagad.
Hagyjátok a praktikákat! Elég, ha köznapiak vagytok.
Kijutni a Hármas Világból? Ostobák! De hova? Buddha és a pátriárkák csak nevek, amelyekbe oly szívesen belekapaszkodunk. Ismerni akarjátok a Hármas Világot? Nem egyéb az, mint a lelketek földje, ahol most éppen tartózkodtok, hogy a törvényt hallgassátok. Egyetlenegy a buja gondolataitok közül: íme a Vágyak Világa, egyetlenegy a haragos gondolataitok közül: íme az Anyag Világa, egyetlenegy az esztelen gondolataitok közül: íme az Anyagtalan Világa. Ez a ti házatok bútorzata.
Az egyik ember egy magányos hegy csúcsán üldögélve sem hagyja el a világot. A másik ember még a város forgatagában is mentes a rokonszenvektől és az ellenszenvektől. Melyikük van elöl? Melyikük van hátul? Ne hidd, hogy Vimalakirtiről beszélek, de azt se, hogy Fu Ta-siről! Légy óvatos!
Taj-po pedig azért ült a fában, mert tudta, semmi emberi tevékenység nem fogható ahhoz, hogy jönnek-mennek a világkorszakok. Semmi emberi tevékenység nem fogható ahhoz, hogy elpusztul mind az ezer világ, s aztán következik a másik ezer. És semmilyen emberi tevékenység nem mérhető ahhoz, hogy ő mindebben részt vehet, ülhet a fa odvában, és szemlélheti a világok változásait. Taj-po tudta, hogy a világok változásain töprengeni a legméltóbb emberi munka, s míg valamit meg nem ért az egészből, nincs hová sietnie.
LIN-CSI -1429 (RINZAI)
JÜN-CSÜ -1465 (UNGÓ)
Az Útról azt kell tudni, hogy amit magyarázunk, az nem a gyakorlat, amit pedig gyakorlunk, azt nem lehet semmilyen módon se szavakba önteni. Márpedig aminek az elmagyarázására nincs mód, az a Dharma. Annak nem lehet hasznára, aki csak meghallgatja, megtanulja, csak az „itt és most” gyakorlatában valóságos.
- Mit kell szeretnie egy gyakorlónak?
- Azt, amit a tudatunk nem képes elérni.
- Mi a végső igazság?
- Ne találkozz senkivel se az ősi úton!
JÜN-CSÜ -1465 (UNGÓ)
JÜN-MEN 1427 (UMMON)
Mindaddig, amíg nem váltok saját magatok mesterévé, abban a hitben fogtok élni, hogy valamiféle haszonra tehettek szert mindabból, amit hallotok.
JÜN-MEN 1427 (UMMON)
TILÓPA 1551
Minden eleven és élettelen dolog a három világban
Az illúziót, az álmot és a hasonlókat példázza.
Tartsd ezt szem előtt mindig, nyugalomban és mozgásban.
Elmélkedj egy tükörben látható illuzórikus istenségen,
Vedd Vadzsraszattva felvázolt képmását, s figyeld meg,
Mily elevenen jelenik meg a tükörkép.
Pontosan úgy, ahogyan ez a képmás illuzórikus jelenség,
Így van ez minden mással.
A jógi ezért a tizenkét hasonlaton elmélkedik,
S belátja, hogy a valóságban minden dolog káprázat jellegű.
Ez Nágárdzsuna útmutatása.
A térbe bámulva, de semmit sem látva,
A tudattal a tudatot figyelve,
A megkülönböztetések felszámolhatók,
S a buddhaság elérhető.
Aki nem árt soha a nem-maradandónak,
Sem a nem-megkülönböztetés elvének,
Az tartja magát a tantrikus előírásokhoz.
Vágd el egy fa gyökerét,
És a levelek elhervadnak,
Vágd el a tudatod gyökerét,
És a szamszára összeomlik.
Íme: ez az önmagán túljutó tudatosság, a tudat mint olyan.
Szavakkal leírhatatlan, s nem elgondolható.
Nekem, Tilópának, nincs is (ezen túl) mit mondanom:
Ne képzelődj, ne gondolkozz, ne elemezz,
Ne meditálj, ne mérlegelj,
Csak tartsd tudatodat természetes állapotában!
TILÓPA 1551
YANGQI FANGHUI 1556 (YOGI HOE)
Ha a test és a tudat tiszta, minden dolog tiszta.
Ha minden dolog tiszta, a test és a tudat is tiszta.
A folyóba esett érmét csak a folyóban lehet megtalálni.
A tudat a képesség, a jelenségek az adottságok.
Mindkettő olyan, mint karcolások egy tükrön.
A tükör a maga tisztaságában akkor
mutatkozik meg, ha sem karcolás,
sem por nem csúfítja.
Ha a tudatról és a jelenségekről egyaránt
megfeledkeztek,a természetetek megvalósul.
YANGQI FANGHUI 1556 (YOGI HOE)
MARPA 1575
Ha túl sokra vágysz, zaklatottá válik elméd,
Őrizd hát szívedben a tanítás lényegét!
Mert a sokaságban elvész, ami fontos,
Lehet számtalan fád, ha gyümölcsöt nem hoz,
Hiába erényteli, aminek nincs valóságalapja,
Olyan tanulság, mely nem felismerés magva,
Bár sok a magyarázat, egynek sincs haszna.
MARPA 1575
MILAREPA 1601
Az Ön-tudatosság legyőzött istene helyéért
Az Énről való lemondás váltságdíját ajánlom.
MILAREPA 1601
YUANWU KEGIN 1626 (ENGO KOKUGAN)
Ha semmilyen fokozatra nem lehet többé besorolni - sem a bölcsek, sem a hétköznapi emberek közé -, akkor olyanná válsz, mint egy ketrecből szabadult madár.
Sohase hagyatkozzatok semmire, legyen az akár tiszta, akár tisztátalan. Ha így tesztek, akkor tudat és nem-tudat, vélekedés és nem-vélekedés olyanná lesznek, mint az izzó kemencébe hulló hópehely.
YUANWU KEGIN 1626 (ENGO KOKUGAN)
FOYAN 1630
Mihelyst valamit felismerve megállapítod: "ez az", már olyan, mintha kezed-lábad össze lenne kötözve, s nem tudsz többé megmozdulni. Abban a pillanatban, hogy "az-ként" felismered, már semmi sem igazán az, ami. Amennyiben nem ragaszkodsz az ilyen felismerésekhez, még meg lehet téged menteni.
Nézzél úgy, hogy abban se néző,se látott ne legyen, hallj úgy, hogy abban sem halló, sem hallott ne legyen, gondolkodj úgy, hogy abban se gondolkodó, se gondolt ne legyen. A buddhizmus a lehető legegyszerűbb és az erőinkkel a legtakarékosabban bánó hozzáállás. Te magad vagy az, aki elpazarolod az erőidet és nehézségek elé állítod magadat.
Ha keresel - mi az, ha nem zörejek és formák hajszolása? Ha nem keresel - miben különbözöl akkor a földtől, a fától, vagy egy darab kőtől? Keresned kell, ám anélkül, hogy keresnél!
FOYAN 1630
TIEN-TUNG 1726 (TENDÓ)
Az az elképzelés, amely szerint a három tanítás – a buddhizmus, a taoizmus és a konfucianizmus – egy és ugyanaz, nem éri el még az alsóbb lények makogásának színvonalát sem.
- Sikantandza, „csak ülj”!
A tanítványnak a sikantandzát kell gyakorolnia, anélkül, hogy ahhoz bármit is hozzátenne.
TIEN-TUNG 1726 (TENDÓ)
PODZSO DZSINUL 1721
Amikor a buddhák és pátriárkák leborotválták a fejüket, nem volt tanításuk, amit felajánlhattak volna az embereknek. Csupán azt akarták, hogy az érző lények igazi természetüket önmaguktól lássák meg.
Hogy mit jelent az igaz tudat?
Amikor a hamis eltűnik, azt hívják igaznak. A megismerhetetlen tükröt nevezik tudatnak.
Ha átlátod az igaz tudatot, akkor tökéletesen tisztába jössz ezekkel a nevekkel. De ha sötétben tapogatózol, akkor ezek a nevek csak akadályoznak. Tehát pontosnak kell lenned az igaz tudat vizsgálatakor.
Annak az embernek, aki látja igazi természetét, többé már nincsenek nézeteltérései saját cselekedeteivel.
Ha valaki annak ellenére, hogy gyakorol, nem tudja tudatát lecsendesíteni még ülőmeditációban sem, akkor hogyan várható el tőle, hogy azt sétálással, helyben maradással, vagy más formában megtegye? Hogyan lesz képes az ösvényre lépni?
Egyedül akkor mondjuk, hogy nincs tudat, amikor nincs semmi sem a tudatban.
Akinek tiszta a gyakorlata, annak hiába jelenne meg ezer szent, akkor sem lepődne meg, annak hiába jelenne meg ezer démon vagy szellem, akkor sem fordítaná el a fejét.
Az elsődleges gyakorlat az érzékcsalódás ellobbantása a nincs-tudat gyakorlatával. A másodlagos segítség az összes hasznos cselekedet tanítása.
Az igaz tudat a normális tudat, az érzékcsalódásba felejtkező tudat az abnormális tudat.
PODZSO DZSINUL 1721
DÓGEN 1763
Gyakorlásunkat az illúziók közepette kell megalapoznunk.
A gyakorlás megalapozása az illúziókban azt jelenti, hogy megteremtjük a felébredés-tudatot, még mielőtt észrevennénk.
A buddhizmust tanulmányozni annyi, mint önmagunkat tanulmányozni. Önmagunkat tanulmányozni annyi, mint feladni önmagunkat. Önmagunkat feladni annyi, mint megvilágosodni minden jelenség által.
Mikor az Útra hagyjátok az Utat, eléritek az Utat.
Tudnotok kell, hogy egy buddhista számára nem feladat a tanítások alsóbb- vagy felsőbbrendűségéről vitatkozni, a tanítások mélységéről vagy felszínességéről véleményt kialakítani, mindössze azzal kell tisztában lennie, hogy a gyakorlása hiteles-e vagy sem.
Miután találkoztunk egy hiteles mesterrel
DÓGEN 1763
NORCSEN KUNGA ZANGPO 1945
A mélyreható bölcsességről való meditáció három részből áll: megérteni, hogy minden külső jelenség a tudatodból ered, a tudat illuzórikus, és ez az illúzió nem rendelkezik saját természettel.
NORCSEN KUNGA ZANGPO 1945
DRUKPA KÜNLI 2018
Varázslatos formák örök áramában táncoló,
ellentmondások és képtelenségek zűrzavarának egyesítője,
erő-hordozó, ki forgatja a gyönyör és üresség kerekét,
hős, ki látja minden dolog csalfa természetét,
émelyült lázadó, ki még az átmeneti ragaszkodástól is undorodik,
aprócska jógi, ki szurkálja mások álomszerű kivetítéseit,
csavargó, ki a szamszára hiányosságait árulja,
könnyű utazó, ki szálláshelyét otthonának érzi,
szerencsés vándor, ki saját tudatát mesterének tekinti,
bajnok, ki minden jelenségben felismeri a tudat természetét,
viszonylagosság jövendőmondója,
ki az egységben meglátja a sokaságot,
naldzsorpa, ki minden dolog egy ízét kóstolja –
ez néhány az általam viselt maszkok közül!
DRUKPA KÜNLI 2018
NINOMIJA SZOMTOKU 2350
Zajtalanul és szagtalanul, a föld és az ég egy szöveg nélküli szútrát ismétel végtelenül.
NINOMIJA SZOMTOKU 2350
PATRUL RIMPOCSE 2371
A szamszára és a nirvána megszámlálhatatlan, különféle jelensége nem több, mint illúzió. Az egész világegyetemben nem találunk egyetlen állandó, benne rejlő léttel rendelkező dolgot sem. Egyik király sem uralkodott még örökké, senki sem kerülte még el a halált, s a legnagyobb tömeg is mindig szétoszlott. Életünk egy drámához hasonlít, melynek során a színészek háborúzást, szenvedélyt és halált adnak elő. Az élet egy álom, ami néha kellemes, néha pedig rémisztő.
Ne engedjük, hogy tudatunk elvesszen a meddő okoskodás útvesztőiben. Hagyjunk fel az összes világi, anyagias tervünkkel. Mindig emlékezzünk arra, hogy minden elmúló pillanat milyen értékes lehetőséget kínál a dharma gyakorlására.
PATRUL RIMPOCSE 2371
DAISETZ TEITARO SUZUKI 2433
Talán értelmetlen ez az egész, de csupán megszokott fogalmi gondolkodásunk miatt nem vesszük észre a végső valóságot, amint ott áll csupaszon előttünk.
A természet a maga igaz valójában nem fedi fel magát az intellektusnak - vagyis a fejnek. A hasi részek azok, amelyek érzik a természetet és megértik valódi milyenségét.
Old meg hasból!
DAISETZ TEITARO SUZUKI 2433
KÓDÓ SZAVAKI 2443
A mi problémánk ugyanaz, mint a régieké: szembenézni életünkkel a jelenben.
Természetesen zazen alatt nem az ülő testtartást értjük – hiszen a testtartást is el kell engedni. Nem kell szó szerinti értelemben ragaszkodni az üléshez.
Gyakran kérdezik tőlem az emberek, hogy miért csináljuk a zazent. Zazenben nem csinálunk semmit – a zazen azt jelenti, hogy önmagunk bizalmasává leszünk.
Csak a fölöslegesnek ítélt „önmagunk” lehető legjobb kihasználása révén valósíthatjuk meg azt a finom művészetet, amit a buddhák és pátriárkák olyannyira védelmeztek. Ez a sikantadza, „csak ülni”.
A valóság igazi jellemvonása az az egyedülálló jellemvonás, hogy nincsenek jellemvonásai.
Emberi szemszögből ezt a valóságot nem láthatjuk. A mi korunkban az emberek, főleg az értelmiségiek azok, akik hozzá vannak szokva, hogy vizsgákat tegyenek le, és képesek bármilyen témáról teleírni egy lapot, ugyancsak próbálgatják a tollukat, hogy leírják, de minél többet próbálkoznak, a valóság annál inkább elrejtőzik előlük, és ami a papírjukra kerül, az leginkább egy icipici ürülékre hasonlít.
A valóság igazi természetét felfedni nem más, mint egyetlen pillantással átfogni az egész világegyetem látványát. Amikor így látjuk a világot, akkor megértettük Buddha tanítását.
Ahhoz, hogy a világegyetemet így megszemléljük, nem kell sem a távcsövünket elővenni, sem a mikroszkóp fölé hajolni. Nem érdemes ennyit vesződni. Elég annyi, hogy nem fogadjuk el valóságosnak mindazokat az illúziókat, amelyek elvakítanak.
Azt kell mondanunk magunknak: a gondolataim hibásak, ez téves, az is, mind hibás, nem fogadom el őket. Ha mindegyiket utolértük, már semmi sem létezik bennünk.
Egy ilyen világos pillantás nem szorul magyarázatra: egyszerűen csak látunk.
A világegyetemet egyetlen pillantással átfogni nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés.
A zazen azt jelenti, leülni anélkül, hogy bármit kívánnál.
Csak ezt a kérdést tegyük fel magunknak: Cselekedetem az Utat szolgálja, vagy az illúziókat?
KÓDÓ SZAVAKI 2443
NYANAPONIKA THERA 2464
A függő keletkezés egy megszakítatlan folyamat, mely kizárja egy abszolút Nemlétezés, a Semmi feltevését, miután feltételez egy szükségszerűen körülhatárolt individuális létezést: miközben a függő jelző rámutat, hogy ez nem abszolút, független létezés, nem statikus, magától értetődő Lény, csak egy jelenség tünékeny keletkezése, amely a hasonlóképpen tünékeny feltételektől függ.
A függő megszűnés kizárja az abszolút és állandó Létbe való hitet, és rámutat, hogy másrészről ez nem a Nemlétbe való valamiféle belebukás, hanem hogy a relatív létezés megszűnése ugyanúgy a körülményektől függ.
Így a függő keletkezés és a függő megszűnés tana a középút igaz tanítása, amely meghaladja a lét és a nemlét szélsőségeit.
A fennkölt boldogságnak ez az aspektusa itt és most érhető el, és nem lehet megengedni, hogy ezt elfedje előlünk az a tény, hogy a Nibbána elérés egyenlő az újjászületés végével, a keletkezés megszűnésével. Ez a vég vagy megszűnés nem valaminek egyfajta lerombolása vagy megsemmisülése. Ami valójában végbemegy, az az új keletkezések birtoklásának a vége, a gyökérokok: a nemtudás és a ragaszkodás felszámolása.
Aki mélyen és alaposan átlátja a Szenvedés Igazságát, ,,azt a nemvalóságos nem ragadja el többé, az nem retten vissza a valóságtól többé.” Tudja, ,,Ez a szenvedés, amely növekszik, ez a szenvedés, amely csökken”. Határozott elmével törekszik a haláltalan állapotba, a szenvedés végső megszüntetésére – a Nibbánába.
NYANAPONIKA THERA 2464
SUNRJU SZUZUKI 2468
Ha nem gondolunk sem a sikerre, sem önmagunkra, igazi kezdők vagyunk. Akkor tényleg tanulhatunk valamit.
Az igaz gyakorlásban nincs különleges út.
Ha nem fogadjuk el azt a tényt, hogy minden változik, nem találhatunk tökéletes nyugalmat. Noha igaz, sajnos mégis nehéz elfogadnunk. Mivel nem tudjuk elfogadni az állandótlanság igazságát, szenvedünk.
Mindaddig, míg valamilyen határozott elképzelésünk vagy reményünk van a jövőről, nem tudunk igazán komolyak lenni azzal a pillanattal kapcsolatban, ami éppen most létezik.
A tökéletességről alkotott valamiféle elképzelés vagy a valaki más által kijelölt tökéletes út nem az igazi út számunkra.
Azért vannak problémák, mert mi hangsúlyozunk valamit, pedig valójában nem is lehet semmi különöset hangsúlyozni. A boldogság szomorúság, a szomorúság pedig boldogság. A nehézségekben boldogság van, a boldogságban nehézségek. Bár másféleképpen érzünk, ezek nem igazán különbözőek, lényegükben azonosak. Ez az igazi felfogás, amit Buddha ránk hagyott.
Ne bolondítsanak el benneteket a dolgok, még akkor sem, ha valami szépről van szó, vagy olyasmiről, ami igaznak látszik. Ezek csak játékok.
A szótó zen titka csak két szó: „Nincs mindig úgy.”
Úgy gyakoroljuk a zazent, mint aki már közel van a halálhoz. Nincs semmi, amire támaszkodni vagy amitől függeni lehetne. Mivel haldokolsz, nem akarsz semmit, így semmivel sem lehet rászedni.
A lényeg a tökéletes nyugalom elérése. Az összehasonlítgató gondolkodással párosuló hétköznapi erőfeszítések nem segítenek rajtad. A megvilágosodás elérése azt jelenti, hogy életünkben minden megkülönböztetés nélkül, tökéletesen nyugodtak vagyunk.
Amikor egy buddhista zöldséget eszik, akkor az buddhista étel, amikor egy vegetáriánus eszi, vegetáriánus étel. Mindazonáltal csak étel.
SUNRJU SZUZUKI 2468
TAISEN DESHIMARU 2477
Amikor teljességgel feladjuk az egót és a relatív ismereteket – márpedig az ember ismerete relatív-, eljuthatunk a legvégső bölcsességhez.
A buddhizmus ateista, amennyiben theoszként a személyes istent, minden dolog teremtőjét értjük, ahogy széleskörű tanításaiban a legtöbb dualista-vallás meghatározza. Viszont pontatlan ez a minősítés akkor, ha a theosz alatt a legvégső bölcsességet értjük. Ez a legvégső bölcsesség a ku – űr, üresség, vagy a mu – a semmi. Mindkét kifejezés abszolút relativitásként akarja kifejezni a relatív irrealitást.
A ku értelme tehát önmagunknak és az univerzum más dolgainak abszolút nem-valódisága.
Ha nehézségekkel találjátok szembe magatokat az Úton, kreativitással és humorral léptek túl rajtuk.
Kövessétek a világmindenség rendjét, amely egészen mostanáig folytatódik! Most csak a valóság létezik. Ez a „titkos” tanítás és a világ megmentése.
TAISEN DESHIMARU 2477
THICH NHAT HANH 2489
A meditáció gyakorlása az éberséget, a mosolygást és a légzést jelenti. Visszatérünk önmagunkhoz, hogy megnézzük, mi történik, mert meditálni nem más, mint tudatában lenni annak, mi zajlik éppen.
Olyan emberekre van szükségünk, akik tudnak nyugodtan ülni, mosolyogni, és képesek békésen sétálni. Ilyen emberekre van szükségünk, hogy megmentsenek minket. A mahájána buddhizmus szerint ti vagytok ezek az emberek, mind egytől egyig.
Amikor megértesz valamit, nem tehetsz mást, mint hogy szeretsz.
A Dharmának is van teste, a tanítás teste, avagy az út teste. Mint láthatjátok, a Dharmakája jelentése egészen egyszerű, bár a mahájána buddhizmus követői nagyon bonyolulttá tették. A Dharmakája csupán a Buddha tanítását jelenti, a megértés és a szeretet megvalósításának módját. Később valami olyasmivé vált, mint a létezés ontológiai alapja.
A buddhista pszichológiáról szóló Abhidharma-írások azt mondják, hogy háromféle érzés létezik: kellemes, kellemetlen és semleges. Olvastam az Abhidharmát és gyakorlom a buddhizmust, de úgy találom, e felosztás nem állja meg a helyét.
A Buddha azt tanította, hogy ez azért van így, mert az úgy van. Értitek? Ha mosolyogsz, én boldog vagyok. Ez így van, tehát az úgy van. És az azért van úgy, mert ez így van. Ezt függő keletkezésnek hívják.
A testnek a testben történő szemlélése azt jelenti, hogy nem állunk kívül a szemlélt dolgon.
A megoldás az elengedésben rejlik. A megértés buddhista módja az, hogy mindig elengedjük a nézeteinket és a tudásunkat azért, hogy meghaladjuk őket. Ez a legfontosabb tanítás.
Ne kövess vakon semmilyen tant, elméletet vagy ideológiát, még a buddhizmust sem! Minden gondolatrendszer csupán segédeszköz, és nem az abszolút igazság.
Az igazság az életben rejlik, nem pedig a fogalmi ismeretekben.
Igazán szép a napot azzal kezdeni, hogy buddhák vagyunk.
Legszívesebben a mai nap napjának nyilvánítanám a mai napot, amelyet annak szentelhetnénk, hogy kapcsolatba kerülünk a földdel, az égbolttal, összekapcsolódunk a fákkal és a pillanatban megnyilvánuló békével.
Egyszer csak feltűnt Mára, és azt mondta:
- Buddha uram, miért nem leszel politikus? Felhasználhatnád a bölcsességed, a tudásod és a képességeidet.
Buddha egyenesen Márára nézett, és elmosolyodott.
- Mára, régi barátom, jól ismerlek – mondta, és Mára eltűnt.
Buddha nem akart politikus lenni, csak szerzetes, és tudta, hogy Mára csupán kísértésbe akarta vinni. Elég volt annyit tennie, hogy felismerte Márát, és rámosolygott. Amikor Márát Máraként ismerjük fel, minden rendben van.
A nirvána semmivé válást jelent, minden elv és fogalom semmivé válását, köztük a születés, a halál, a létezés, a nem létezés, a jövés és a menés fogalmáét is. A nirvána az élet végső dimenziója, a hűvösség, a béke és az öröm állapota. Ez nem az a hely, ahova az ember a halála után kerül. Már most megérintheted a nirvánát, ha tudatos figyelemmel lélegzel, jársz és iszod a teádat. Már a nem-kezdettől „nirvánázott” vagy, hiszen minden és mindenki a nirvánában lakozik.
THICH NHAT HANH 2489
DAININ KATAGIRI 2491
Bárhová is megyünk, csak az állandótlanság állandó. A szüntelen változás teljesen túl van az elméleteinken. Egyszerűen csak van. Ez az, amiért az állandótlanság a buddhatermészet. Minden a buddhatermészetről beszél.
Nem pesszimista megértésről van tehát szó: odafigyelni magunkra a pillanatban, ez a valódi emberi cselekvés!
Annyit kellcsupán tenned, hogy napról napra gyakorolsz.
Egyszerűen csak ülj le! Mindössze ennyit kell tennünk,
Akármit is gondolsz, az illúzió.
Nekünk, akik a Buddha tanítását gyakoroljuk a Buddha világában – vagyis tanulmányozzuk az Igazságot, a világegyetemet, amelyben mi, a fák, a madarak és minden érző lény létezik – nem szabad a tanítás felsőbb- vagy alsóbbrendűségéről beszélnünk. Az ilyesfajta vitatkozás nevetséges. Végül azt mondjuk majd, „ez jó, az rossz”. Oda lyukadunk ki, hogy a vallás, a filozófia, a pszichológia vagy bármi más (eszme) gyönyörű zászlaja alatt harcolunk. Ez az örökös emberi probléma.
Az igazi hit a tökéletes bizalom. Ez a bizalom azt jelenti, hogy elfogadjuk a csendet. A csendben minden lenullázódik. Amikor visszatérsz a csend világába, akkor minden személytelenné válik, személy és hang nélkülivé.
A gyakorlásban fenn kell tartani a rendíthetetlen őszinteséget.
Zazent gyakorolunk, hogy az életünket meghódítsa a nyugalom és az egyszerűség.
Az emberek általában – tudatosan vagy tudattalanul – a világról alkotott fogalmaikra támaszkodnak. Buddha és a pátriárkák viszont a fogalomalkotás előtti világot próbálták megmutatni.
Zazent ülni annyi, mint valamihez folyamodni, és zazent ülni pontosan az, amihez folyamodsz.
A végső cél mégis az, hogy ne váljunk rabjává az eredményeknek, legyenek azok akár jók, akár rosszak, akár semlegesek. Ezt nevezik ürességnek, ez a legfontosabb jelentése.
A buddha csak van.
A zazen egy tű, amely pontosan az emberi betegség, az emberi szenvedés okára mutat rá.
Vallásos értelemben az Út nem egy eszköz a végső cél elérésére, hanem maga a csúcs.
Az abszolútra általában úgy tekintenek, mint olyasvalamire, ami örökkévaló és változás nélküli, ám a buddhizmusban minden egymással összekapcsolt, továbbá állandó változásban és kölcsönös áthatásban van. Az abszolút ilyen módon létezik örökké, nemzedékről nemzedékre, tekintet nélkül arra, hogy élünk-e vagy sem. Amikor bármilyen körülmények közt folyamatosan egyenesen tudunk állni, igazán megérezhetünk valami mindenütt jelen lévőt. Ez a félelemnélküliség adásának gyakorlása.
DAININ KATAGIRI 2491
ÁCSÁN SZUMÉDHÓ 2497
Bonyolult elméletekbe és elképzelésekbe keverednek, miközben elfelejtik a legalapvetőbb tanítást. A négy nemes igazság életreszóló elmélkedésre nyújt lehetőséget.
A vágy nem azonos velünk, hanem a nemtudásból fakadó reakció.
Nem szükséges azonban, hogy folytatódjanak szenvedéseink. Nem vagyunk a vágy védtelen áldozatai. Hagyhatjuk, hogy a vágy olyan legyen, amilyen, és aztán lassan elengedhetjük. A vágynak csupán addig van hatalma felettünk, csupán addig vezet minket félre, amíg megragadjuk, hiszünk benne és reagálunk rá.
Ne ragaszkodj hát, ne vezessen félre az, ami keletkezik és elmúlik. Ne keress menedéket semmiben, ami keletkezett, ne akarj megpihenni, megbízni benne – mert elmúlik.
Mindaz, ami alávetett a keletkezésnek, alávetett a megszűnésnek – ez nem metafizikai tanítás. Nem a végső, a halálnak alá nem vetett valóságról szól. Ám ha mélységesen megértjük és tudjuk, hogy mindaz, ami alávetett a keletkezésnek, alávetett a megszűnésnek, akkor felismerjük a végső valóságot, a halhatatlan, el nem múló igazságokat. A végső felismerés célszerű eszköze ez. Vedd észre a különbséget: az állítás nem metafizikai, de elvezet bennünket a metafizikai felismeréshez.
Amikor a mulandó érzékekhez kötődünk, a halálhoz kötődünk.
Az elmélkedés segítségével felismerjük, hogy ez így van – a dolgoknak így kell lenniük, és csak így lehetnek. Ez pedig nem fatalisztikus vagy negatív elmélkedés. Nem olyan hozzáállás, amely szerint ez van és nem tehetünk ellene semmit, hanem pozitív válasz, az élet áradásának elfogadása, úgy, ahogyan az van. Még ha nem is olyan, amilyennek szeretnénk, elfogadhatjuk és tanulhatunk belőle.
E hagyományos rendszerben pusztán annyit tehetünk, hogy elengedjük a káprázatot. Ez pedig nem más, mint a négy nemes igazság gyakorlása és a nyolcrétű ösvény kifejlesztése.
A théravádinok anattáról beszélnek, a mahájána-követők pedig súnjatáról, de valójában ugyanarról a dologról van szó. Akkor tapasztaljuk meg az anattát, ha megvizsgáljuk és belátjuk, hogy ragaszkodásunk egónkhoz, neurózisainkhoz, gondolatainkhoz, a mohósághoz, a nemtudáshoz és a gyűlölethez – mindez anatta. Nincs én, akit megválthatnánk, csak üres, feltételekhez kötött dolgok, amelyek a semmiből kelnek fel, és úgy térnek oda vissza, hogy nyomuk sem marad. Engedjük hát el a dolgokat, engedjük meg, hogy természetük szerint létezzenek, és maguktól meg fognak változni. Nem kell erőltetni.
A felismerés az, amikor rádöbbensz valamire, és közvetlenül megismered azt. Nem állít semmit, nem arról szól, mi a Dhamma, mi az igazság. Nem jelenti ki, hogy a Dhamma valaki, egy patriarchális alak, vagy éppen a semmi, személytelen szubsztancia, mindennek a lényege, esetleg maga a mindenség. Nem vesz fel filozófiai vagy intellektuális álláspontokat – az ilyesmit az emberek kedvelik, amikor arról beszélnek, amit még nem ismertek fel. Ne próbáljuk meghatározni a meghatározhatatlant, hanem törekedjünk arra, hogy megismerjük, felismerjük azt, ami túl van a meghatározásokon és a korlátozásokon.
A Tanítás szerinti élet az ember hozzáállását gyakorlatiassá és közvetlenné teszi: a jövő ismeretlen, így hát most annyit tehetünk, hogy azt gyakoroljuk, amit igazán tudunk, és törekszünk arra, hogy békés szívvel éljünk.
Az a gondolat, hogy vagyok, mulandó körülmény, az a gondolat, hogy nem vagyok mulandó körülmény. Változnak a gondolatok, az emlékek, az elme tudatossága, a test maga, az érzelmek – minden körülmény változik.
A szenvedés tehát tanítómesterünk. A leckét pedig úgy kell megtanulnunk, hogy magát a szenvedést tanulmányozzuk.
A Buddha a bennünk lakozó tanító, aki arra figyelmeztet minket, hogy figyeljük meg minden körülmény változó természetét, és egyiket se tekintsük valóságosnak.
Nem utasítjuk el a konvencionális világot, mondván, hogy illúzió, s ezért semmi közünk hozzá – ez egy újabb illúzió lenne. Ha azt gondoljuk, hogy a konvencionális világ illúzió, az pusztán egy újabb gondolat. Gyakorlatunk során látjuk, hogy a gondolat csak gondolat. Gondolat az, hogy a világ illúzió, és gondolat az is, hogy a világ nem illúzió. De itt és most azzal legyetek tisztában, hogy csupán a változásnak lehetünk tudatában.
A világfölötti bölcsesség megtapasztalása a nirvána vagy nibbána. Ez az, amikor egyszerre csak ismerjük az igazságot, mégpedig közvetlen tapasztalással, nem pedig úgy, hogy páli szentiratokat vagy zen könyveket tanulmányozunk.
Az emberek tudni akarják, hogy mi a nibbána, könyveket írnak róla, spekulálnak a természetéről – és épp ez az, amit a Buddha nem tett.
Ez a jelen pillanat tudása arról, hogy ami keletkezik el is múlik.
Bármiféle gondolatotok és hitetek is van, azok csupán tudati körülmények.
A Buddha e két véglet – a hit, hogy van énünk, és a hit, hogy nincs énünk – között vezető ösvényt mutatta meg. Az öt khandhában nem találunk semmit, aminek állandó énje vagy lelke volna: a dolgok a feltételekhez nem kötöttből kelnek fel és a feltételekhez nem kötöttbe térnek vissza. Inkább az elengedés segít hozzá ahhoz, hogy többé ne ragaszkodjunk a halandó létállapothoz, mint az, ha valamilyen új magatartásformát veszünk fel.
Ha valóban megértitek a Buddha tanítását, akkor már nincs hová mennetek és nincs mit tennetek. Így van ez.
Engedjétek magatokat belehalni a pillanatba.
Megvan bennünk a képesség, hogy szemlélődjünk a dolgok természete fölött, képesek vagyunk azt mondani: Így van ez. Észrevehetjük, hogy így van ez, anélkül, hogy magunkévá tennénk egy személyiségről kialakított nézőpontot.
Így lehetőségünk nyílik arra, hogy elviseljük a kellemetlen tudatállapotokat, ahelyett, hogy elnyomnánk azokat. Megszülettünk, és jelenleg, ezen a helyen így van ez.
A buddhizmus a nyugati emberek számára érthetetlen vallás, mert nem foglal el dogmatikus álláspontot. Nem tesz kijelentéseket a végső valóságról vagy bármi ilyesmiről – csak a szenvedés van és a szenvedés vége.
A tutajt az ember az őt körülvevő dolgokból építi, azért, hogy átjusson a folyó túlsó partjára. Nem próbálunk csúcs-szuper járműveket konstruálni. A tutaj arra való, hogy átvigyen minket a nemtudás tengerén, és amikor átérünk a túlsó partra, magunk mögött hagyjuk.
Ez a bizonyos túlsó part is lehet tévképzet, mert az innenső és a túlsó part valójában egy és ugyanaz. A túlsó part csupán allegória.
Nagy megkönnyebbülés elfogadni azt, ahogyan a dolgok vannak, még akkor is, ha nem különösebben kellemesek. Hiszen az igazi nyomorúság csak az, ha nem akarjuk, hogy így legyen.
A világi élet illúziója az az elképzelés, hogy valamit birtoklunk, és hogy belekapaszkodunk a dolgokba. Az énképzet vetíti ki mindezeket a téveszméket, amelyek szerint folyamatosan védekeznünk kell. Ám amikor ezt az illúziót kipukkasztja a bölcsesség, akkor megjelenik a félelemnélküliség.
Mi lett Napóleonnal? Mi lett Sába királynőjével? Hát Konfuciusszal, Lao Cével, Marie Antoinette-tel, Beethovennel és Bach-hal? Ma már emlékek, észlelések a tudatunkban, az emberek tudatában. Csakhogy sosem voltak mások, akkor sem, amikor még élt a testük.
A lelkesedés csupán egy szintje a vallásos tapasztalásnak, ki kell nőnünk belőle. El kell engednünk a lelkesedés iránt érzett vágyat, és Istenbe, az Egybe, az Egyetlen Tudatba, a mindenre kiterjedő jóakaratba vagy az egyetemes igazságosságba vetett hitünket.
A lényeg nem az, hogy az ember az én illúziójától eljusson addig az illúzióig, hogy nincs én, hanem ,hogy vizsgálódjék, szemlélődjék, belátásra jusson, míg föl nem ismeri a szavakba nem foglalható igazságot – mindenki saját maga számára.
Az én egyáltalán nem nagy áldás.
Ha nincs jelen a nemtudás, a jóság képes megnyilvánulni ezen a formán keresztül, csakhogy ez egyáltalán nem személyes eredmény vagy megvalósítás, hanem csak az, ahogy a dolgok vannak. Az, ahogyan éppen vannak. Ez a Dhamma.
ÁCSÁN SZUMÉDHÓ 2497
TENDZIN GYACO 2498
Ha kifejlesztjük magunkban a helyes megértést a valóság természetéről, vagyis a dolgok és az események ürességéről, fokozatosan képessé válunk megszabadulni a valódi létezéshez való tapadástól, és végül képesek leszünk megszüntetni azt.
Azt mondjuk, minden akadály eltűnt és nem azt, hogy új látomás keletkezett.
Az üresség a végső valóság, de ugyanakkor nem végső létező.
TENDZIN GYACO 2498
CSÖGYAM TRUNGPA 2502
Naropa azért nem tudott mit kezdeni ezekkel a tanításokkal, mert nem volt eléggé őrült. Az őrültség ebben az esetben a logikus érvek és fogalmak feladását jelenti. A dolgok valóságának fogalma korántsem azonos a dolgok valóságával.
Az üresség érzékelése nem szellemi tornagyakorlatok eredménye. Valóban látni kell.
Aki valóban az üresség megtalálásának és megértésének szentelte az életét, annak fel kell hagynia a kereséssel.
- Mit ért Ön valódi álomállapot alatt?
- A jelenlegi helyzetünket. Alszunk.
- A megvilágosodott emberek mindent tudnak?
- Úgy gondolom, hogy ez egy téves következtetés, ami a Jógácsára-féle "egy-tudat" elméletből származik, és más vallási és filozófiai hagyományokban is megjelenik. Ez az elmélet azt tartja, hogy a megvilágosodást elért személy azonosul az "egy tudat"-tal, így ismeri a múltat, a jelent és a jövőt. Amikor az emberek belemerülnek a "misztikus", ismeretlen dolgokba, általában mindig ilyen vad elképzelésekre jutnak. De én úgy gondolom, hogy az "egy tudat" - mint olyan - nem létezik.
CSÖGYAM TRUNGPA 2502
BIKKHU BODHI 2507
A szerető kedvesség kiterjesztése az azonosságérzet szempontváltásától függ, attól, hogy ki tudjuk-e terjeszteni identitásérzésünket a megszokott határokon túlra, és meg tudjuk-e tanulni, hogy másokkal azonosuljunk. A szempontváltás módszere tisztán pszichológiai jellegű, teljesen mentes bármiféle teológiai, vagy metafizikai alapvetéstől, mint amilyen például a minden lényben benne rejlő egyetemes önvaló eszméje.
A szellemi vakság eleme hatalmas elem.
A pillanatra való koncentráció fejlesztésekor a meditáló nem próbálja szándékosan kizárni a jelenségek sokféleségét figyelme mezejéből. Ehelyett éberségét egyszerűen a test és a tudat folytonosan változó állapotaira irányítja, tudatosítva minden felmerülő jelensége. Feladata az, hogy fenntartsa a folyamatos éber tudatosságot, bármi kerüljön is az észlelés körébe, de úgy, hogy ne kötődjék hozzá… Ezt a folyékony, mozgékony koncentrációt az éberség négy alapzatának gyakorlásával fejleszthetjük ki, és elsősorban a belátó megértés ösvényén alkalmazzuk. Amikor ez kellően erőssé válik, akkor az ösvény utolsó szakaszába történő áttörésbe, a bölcsesség megjelenésébe torkollik.
A megismerési torzulások közül a legmélyebben beágyazódott és a legellenállóbb az én illúziója, az a tévképzet, hogy lényegünk magjában létezik egy valóban fennálló „én”, amellyel lényegileg azonosak vagyunk.
A tapasztalatoknak megvan a maguk le nem bontható egysége, ez az egység azonban inkább funkcionális, semmint szubsztanciális, és nem kívánja meg egy olyan egységesítő én előfeltételezését, amely a tényezőktől külön is létezne, az állandó változás szüntelen áramlása közepette is megtartva önazonosságát.
A test és a tudat együttesének bármelyik tényezőjét vesszük is szemügyre, felismerhetjük róla, hogy függő módon jött létre a rajta térben és időben is túlmutató események hatalmas hálójába kötődve.
Ne feledjük, hogy a Buddha a Dhammát elsősorban nem az „élet művészeteként” tanította – jóllehet ez utóbbit is magában foglalja-, hanem a megszabadulás útjaként, amely elvezet minket a végső szabadsághoz és a megvilágosodáshoz. Amit pedig a Buddha a megvilágosodás alatt ért, az nem az emberi függőségünk ünneplése, sem pedig a gyengeségeinkbe való passzív beletörődés, hanem korlátaink meghaladása egy gyökeres átalakulást jelentő, forradalmi áttörés útján, amely a lét egy merőben más dimenziójába vezet át bennünket.
BIKKHU BODHI 2507
ZEISLER MOKUSÓ ISTVÁN 2509
- A zen nem egy általunk létrehozott igazság, hanem az örök igazság követése.
- Mi az örök igazság?
- Ami révén élünk.
- Ami révén élünk? Tehát értelmetlen nagy kérdések és nagy válaszok után kutatnunk, ez…
- Pontosan, ez a nagy kérdés és a nagy válasz együtt, egyazon pillanatban – a jelen pillanatban. A kérdés és a válasz összeegyeztetésének, egybeolvadásának pontja.
Hogyan is lehetne meghatározni a világmindenséget? Ami végtelen, az felette áll a meghatározásainknak. Ez a csönd. És ez a csönd a zazen.
Akár vallásos, akár filozofikus út, akár valamely más szellemi út követői vagyunk, ha ez csak a képzelet, az intellektus, a spekuláció tartományában folyik, akkor terméketlen és hiábavaló marad.
Amikor levetjük az álarcot, amelyet mások előtt viselünk, amikor elvágjuk mindazt, ami komplikált, amikor elfeledjük énségünket, akkor nem marad más, csak a félelemnélküliség. Nincs félnivalónk, se másoktól, se önmagunktól. Ez Desimaru mester igaz üzenete.
Nem létezik titkos tanítás. Senki sem állhat közétek és buddha közé.
ZEISLER MOKUSÓ ISTVÁN 2509
BERU KHJENCE 2510
Legyen meditációd aspektusa, vagyis formája az együttérzés, miközben megvalósítod természetét, mely Üresség. Ez a módja, hogy az együttérzés és Üresség elválaszthatatlanságának megvalósítását kifejlesszük.
BERU KHJENCE 2510
JEFF SHORE 2516
Az átadási vonalat hamis ürüggyel, önző célokkal találták ki, amely a kínai császári eredetkultuszból alakult, és beteges maradványa az indiai, kínai és japán mintáknak. Ha akarjátok, nyugodtan viseljétek büszkén, de ne tévesszétek össze Buddha meztelen testével.
Ha megszabadítjuk magubkat a szektás versengéstől, dogmáktól, és az átadási legendákat kísérő babonáktól,összefoghatunk nemcsak más zen buddhistákkal, hanem más buddhistákkal is, tulajdonképpen az egész emberiséggel. Mivel az emberiség alapja világosan és határozottan az, hogy ráébredjünk "én-nélüliségünkre". Ez független zen vagy buddhista dogmák elfogadásától, ez a magára ébredő valóság. Amelyben minden dolog átad, és át van adva mindennek.
JEFF SHORE 2516
FEHÉR JUDIT
Nágárdzsuna arra figyelmeztet, hogy a Magasztos a feltételek szabta jelenségek valótlanságán az ürességüket, a magánvaló létük, önnön természetük hiányát értette.
Az üresség mint specifikus tulajdonság nem létezik. Olyannyira egyetemes jellegzetesség, hogy kivétel nélkül az összes jelenségnek közös tulajdonsága. Az üresség egyetemessége miatt nincsen egyetlen egy olyan jelenség sem, amely ellenkező tulajdonságú, azaz nemüres lenne. Ha pedig a nemüresség nem létezik, akkor nem létezhet az antitézise, az üresség sem. Leegyszerűsítve: ha valami egyetemlegesen nincsen, akkor badarság az ellentettjéről beszélni. Az üresség tehát nem egy olyan dolog, ami a szokványos dichotomikus gondolkodásmódunkkal megragadható, kategorizálható lenne. Mivel az üresség nem ad lehetőséget az x - nem x típusú beazonosításra, ezért nem egy olyan létező, aminek bármi is a szubsztrátuma lehetne.
Aki az ürességet "eldologiasítja", azaz egy ténylegesen létező dolognak fogja fel, annak számára maga az üresség válik spekulatív nézetté. Az üresség nem egy újabb dolog állítása, hanem pusztán a köznapi tapasztalataink során konkretizálódott létezők és nemlétezők valódiságának a hiányát jelző szó. Mint ilyen, az üresség is üres, hiszen nem egy létező. Az ürességet azért sem lehet a dolgok tulajdonságaként posztulálni, mert az üres dolog valójában nem dolog.
Az általános emlékezetben megőrzött tanítások, a szmriti szerinti élet csupán a létforgatag-beli jóra vezethet, a tanítások bölcsességgel való átlátása, mélyebb üzenetük meghallása (sruti) az, ami kiszabadíthatja az embert a létforgatagból.
A megszabaduláshoz vezető út röviden: a tisztánlátás, a jelenségek ürességének bölcsességgel való átlátása.
FEHÉR JUDIT
- Mi a vágy és a ragaszkodás gyökere?
- A vágy gyökere a valótlan teremtés.
- Mi a valótlan teremtés gyökere?
- A hamis képzetek.
- Mi a hamis képzetek gyökere?
- Az alaptalanság.
- Mi az alaptalanság gyökere?
- Mandzsusrí, amikor valami alaptalan, hogyan lehetne gyökere? Ezért minden dolog azon a gyökéren áll, ami alaptalan.
(Vimalakirti szútra: Az istennő)